Divatos fogalmakkal díszített zsákban-futás

A pedagógia BA oktatási asszisztens szakirány Informatika az oktatásban 1. kurzusunk néhány hete véget ért. Az utolsó két témakörhöz nem készült podcast, mivel a szerény részvétel miatt nem tartottunk órát. A podcasteket senki sem hiányolta, igaz a korábbiakat is igen vegyesen nézték-hallgatták (20-140 közötti megtekintéssel, a téma függvényében, de mindenképpen többen mint a csoport, akiknek készült.) A prezentációk talán így is beszédesek, mivel két mozgalmas, módszertani témakörrel foglalkoztunk.

[slideshare id=10458223&doc=infoktatasban109-111204130133-phpapp01]

A tanulásszervezés IKT támogatását a hagyományos szervezési módokból közelítettük meg és egy merész kitérőt is engedélyeztünk magunknak a hálózatelméletek oktatási alkalmazása felé. A hagyományos tanulásszervezési eljárások IKT támogatása kínálja magát, ugyanakkor alaposabb átgondolás nélkül könnyen felszínesek maradhatunk és elintézhetjük annyival, hogy a számítógép és az internet az oktatásban biztosan hasznos és jó. A dolog ennél persze bonyolultabb. A konnektivizmus már nem adja meg magát ilyen könnyen a felszínesség támadásának. Nehezebb mellébeszélni és jobban bele kell gondolni, hogy ami evidens és szokásos az lehet másképp is és akkor bizony nem a szokásos eredményt lesz a vége. Ha máskor nem, akkor az iskola és a pedagógus szerepnél már felébred a gyanútlan szemlélő és át kell gondolni, hogy ez nem as szokásos. Kérdés, hogy az ébredés után mennyire emlékszünk (rém)álmainkra.

[slideshare id=10649969&doc=infoktatasban110-111220133204-phpapp01]

A módszereknél sokkal egyszerűbb megoldást választottam és a megszokott Falus Iván-féle módszertani modell legjavát kínáltam IKT támogatással. Ehhez persze a módszer, stratégia, tanulásszervezés fogalmi háromszöget is érdemes lett volna tisztázni. A célközpontú stratégiák rendszere egészen tág keretet ad meg és így bőven marad mozgástér az IKT számára a módszerek között, nem csak az adott módszeren belül. Részben a modell kritikája is, hogy a tanórán kívüli tevékenységek könnyen összekapcsolhatók és különösen IKT nézőpontból nem szükséges a szétválasztás.

A félévi ZH dolgozatok és néhány vizsga tanulságaiból még nem lenne szabad messzemenő következtetéseket levonni, de ami már most egyértelmű, az a fogalmi bizonytalanság és a társadalmi nézetek elleni folyamatos küzdelem. Nem ismeretlen jelenség ez a pedagógiával foglalkozó oktató számára. Kicsit ugyan már messzebb vagyunk attól a szinttől, hogy “ajótanárszigorúdeigazságos”, ugyanakkor meglepő, hogy az általános nézetek milyen nehezen formálódnak, különösen úgy, hogy az érintettek nem tudnak, vagy nem is akarnak másféle meghatározásokról tudni. Az IKT oktatási alkalmazása nem egyszer kimerül abban, hogy bizony a számítógép és internet felhasználása fontos dolog és ez a jövő. A hogyan, miért, kinek, mit, stb. kérdések csak zavarják a lelkesítő összhatást. Sajnos nem elég olyan szavakkal dobálózni, hogy web 2.0, mert a látszat megvan, de ez nagyon kevés lenne egy tényleges iskolafejlesztéshez. Nem is beszélve arról, hogy a web 2.0 lelkesedés aktív web 2.0 tevékenység nélkül is bizonytalan lábakon áll.

a gázló és a híd közötti különbség az alapokban rejtőzik talán

Legjobban félreértett és a társadalmi képzetekre konok makacssággal építgetett fogalmak közé tartozik a médiaműveltség, a számítógépfüggőség és a konnektivizmus. A konkrét példák nélkül csak néhány gondolatot… A médiaműveltség a médiahasználatban való jártasság, lehetőleg passzív, befogadó módon, amit nem zavar össze a stabilnak látszó web 2.0 fogalom sem. Főleg technikai használatra kell itt gondolunk, ami arra utal, hogy a tanárnak is meg kell ismerkednie ezekkel az eszközökkel. Egyszerű ez, mint a tanítás. Csak ki kell állni, beszélni kell és ügyelni arra, hogy mások meghallgassanak 🙂 A függőség minden magára valamit is adó ember ellensége, ahol megemlíthető a mozgásszegény, magányos és életvezetését a számítógépes játékokért teljesen feladó gyermek. Nem zavarja meg a fogalomalkotást  facebook, ami játékokhoz képest is sokkal inkább függővé teszi az embert, ha más nem, akkor például online marketing szakértők kivétel nélkül szenvednek a függőségtől, de az informatikus rendszergazdák is komolyan teljesítenek a napi 8-10 órás számítógépezéssel. A konnektivizmus pedig nem más, mint online eszközök használata úgy, hogy mások is ilyeneket használnak és lehetőleg valami felület köt minket össze mindehhez és persze együtt tanulunk (a tanárral).

pókháló(zat)ba gabalyodva még nem leszünk konnektivisták (fénykép forrása: @szabomo 4sq)

Elsőre persze olyan, mintha most hallgatókat hibáztatnék és a felkészületlenségüket kifogásolnám, de ennél súlyosabb a helyzet. Konferencián is hallottam már szakmabelitől a konnektivizmus szót olyan helyzetben, ahol egyszerűen csak voltak online eszközök is a tanulásban és hálózatelméletről szó sem volt. Félelmetes a fogalmi bizonytalanság, a határok elmosódása, lényeges részek gyors cél érdekében történő elhagyása. Külön példa a virtuális és online kifejezések rendszeres keverése a konferenciákon. Vitatkozhatnánk arról, hogy a BA képzésben milyen fogalmi bizonyosságot várunk el, de ez legyen a képzést vizsgáló (kutató) minőségbiztosítók feladata.

Fontos feladat fogalmazódik meg az oktatók és kutatók felé, hiszen a fogalmak meghatározása, következetes használata elsősorban tőlük kell, hogy kiinduljon. A neveléstudomány és a pedagógia közötti különbség is a fogalmak erejében rejlik. Erre figyelni kell akkor is, hogy ha nem a didaktika és az oktatás-informatika, hanem a pedagógia és az IKT közötti úton igyekszünk előrelépni, ahol a szélesebb határok nagyobb magabiztosságot adhatnak. Valós élethelyzetben nem elég ha ismert mondatokat és jól hangzó kifejezéseket illesztünk egymáshoz, abból még nem lesz képzési terv, komplex programfejlesztés, nem lesz mentorálás, intézményfejlesztés, stb. Ha lesz is, akkor felszínes lesz és erről még az érintettek sem fognak tudni, mert eltereli a figyelmüket a sok ismerős és jól hangzó mondat. Továbbképzés után 1 hónappal láttam már csoportmunkát, amikor is a pedagógus csoportokba ültette le a gyerekeket 1-1 asztal köré és úgy kellett figyelniük őt, miközben frontális módon tanítja ugyanazt, ugyanúgy, mint korábban. Olyan ez, mintha egy IKT továbbképzésen zavarna minket a számítógép, ami eltereli a figyelmet, ahelyett, hogy felfedeznénk benne, amiről esetleg éppen tanulunk.

Zsákbanfutás. De legalább jól hangzik és még haladunk is.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória