Az intézményesülő konkurenciától (még) nem kell félnetek

Sok olyan pillanat közelében voltam, amikor valaki szembesült azzal, hogy a számítógép, az internet és ebből adódóan egy online környezet együtt milyen komoly oktatási potenciált alkothat. Az esetek többségében az ijedtség valamilyen mértéke szerint reagáltak és szinte kivétel nélkül a személyes, kontakt tevékenységre építő oktatással kezdték összehasonlítani. Rendszeresen megjelent az a motívum is, hogy bizony ez az online környezet valamilyen távoktatás formájában ki akarja szorítani a hagyományos oktatást, leginkább az iskola intézményének háttérbe szorításával. Ilyenkor szólnom se kellett, sokan elkezdtek hirtelen ötleteket felsorolni, hogy mi az ahol a személyes oktatás nélkülözhetetlen, a személyes jelenlét adja az oktatás értelmét, célját, eszközét, vagyis az egész online valami, ami ezt a személyességet nem tudja produkálni vagy eredménytelen, vagy káros.

A találkozások során csak ritkán volt alkalmam elmondani, hogy mindez nem a kontakt tevékenység kiszorításának céljával jött létre, nem is biztos, hogy össze kell hasonlítani, mert önmagában is megállja a helyét, stb. Az online tanulási környezetekkel kapcsolatban ezek az idők ha nem is múltak el, de lassan és fokozatosan ritkulnak. Szinte ritkaságszáma megy, ha eredeti, meggyőződésből jövő és nem tanult felháborodással találkozom. A”hiányérzetemet” jól kompenzálja, amikor a virtuális oktatási környezetekről beszélek, vagy mutatok be jó gyakorlatot. Volt olyan, aki egyszerűen csak azt mondta, hogy ez embertelen és förtelmes, mások pedig inkább nézik játéknak, csak ne kelljen alaposabban átgondolni az oktatásban betölthető szerepét.

zárt ajtók és zárt ablakok szemlélete a hálózati társadalom korában

Érdekes átgondolni, hogy a személyes jelenlét az oktatás hatékonyságában valóban ilyen fontos szerepet játszik vagy sem. Az egész kérdés újragondolásának hajnalán járunk, amikor bátran készülhetünk arra, hogy valami történni fog és az iskolátlanító félelmetes veszedelem nem is a személyesség kérdésében kezdi el döntögetni az amúgy is omladozó falakat. Gondoljunk csak bele, tudunk olyan hagyományos oktatási környezetet mondani, ahol az oktatás nem hatékony, esetenként még azt a teljesítményt sem produkálják a tanulók, amit a családi háttér alapján várható lenne? Tudunk. Pedig az oktatás személyességéhez ilyenkor általában kétség sem fér. Tudunk olyan gyereket találni, aki a fekete pedagógia fogalmának ismerete nélkül olyan iskolai történeteket mesél, amitől még a jámborabb szakértő is majdnem elsírja magát a lelkiismeretfurdalástól? Tudunk, pedig a szakértő, elméleti szakember nem is teheti magát felelőssé a közoktatási gyakorlat minden pillanata miatt, de mégis mások helyett szégyenkezik. A személyességhez kétség sem férhet. Az iskolátlanítást el nem utasító, a fekete pedagógiai jelenségével nagyon is tisztában lévők (utóbbit több különböző szerepben megtapasztalók) tudathasadás nélkül érvelnek a személyesség hiánya ellen. Pedagógusok, szakértők gondolkodásának ellentmondásain egyre ritkábban lepődünk meg, érdemes hát egy másik irányból is közelíteni az alapkérdés felé…

ami az egyiknek naplemente, az a másiknak hajnal, vagy vannak párhuzamos világok is?

Egyre többször hallani olyan hírt, hogy online oktatási formák milyen sikeresek hagyományos iskolai igények teljesítése során. Ilyen kiváló kezdeményezés például a KHAN ACADEMY. Ne essünk bele az összehasonlítgatás egyoldalú csapdájába, de vegyük szemügyre ezt az oktatási formát kivételesen úgy, hogy nem a hagyományos kontakt iskolából indulunk ki, hanem fordítva. Első körben nyugodtan maradjunk a közhelyek szintjén, ahogyan az online oktatás ellenzői érvelnek. (Rövid gondolatokkal igyekszem reflektálni a hagyományos iskola egy-egy jellemzőjét, természetesen kisarkítva. Ha valaki ráismerne az intézményesített oktatásra, vagy konkrét példára, akkor az kizárólag a véletlen műve, szándékosság nem állhat mögötte…) Milyen is az említett online iskola?

  • az egészet önkéntesek működtetik, minden jel szerint egyre nagyobb sikerekkel (“évről évre romlik a gyerekanyag, már nem is éri meg velük foglalkozni”),
  • egyértelmű, hogy ide mindenki önként jelentkezik, mert tanulni akar, kíváncsi, érdeklődő (ezeket a mai gyerekeket nem érdekli semmi, nem akarnak tanulni, a motiválatlanság a legnagyobb gond velük),
  • a tanulás ilyen online, multimédiás környezetben kifejezetten szórakoztató, érdekes (a sok technika öncélú, felesleges, a számítógépnek a számítógépteremben a helye, nehogy elterelje a gyerek figyelmét a tanulásról, egyébként is az internet elmagányosítja az embert),
  • rengetegen használják együtt, közösségi élményt ad, együtt tanulhatunk távoli ismeretlenekkel (nem csinálunk csoportmunkát, mert nem eredményes, csak hangos, biztos lesz aki így akarja megúszni a feladatot, pluszmunkával jár a tanárnak)
  • az online közösségi portál támogatja, hogy jöjjenek létre helyi csoportok, akik valós környezetben találkoznak, szervezkednek (személyes jelenlét nélkül mint tudjuk nem lehet hatékony az oktatás, ha nincs jelen a tanár kisugárzása, akkor honnan tanulnak jó példát a gyerekek),
  • a tanulás belső, beépült motiváció alapján jön létre: élmény, öröm, jó dolog és a hétköznapi élet része (csak kreditért, jegyért, diplomáért, sikeres vizsgáért tanulnak, ha valami nem kötelező, akkor nem foglalkoznak vele, ha nem lenne feleltetés, vagy dolgozat, akkor senki sem tanulna semmit).

Egy online iskola nem azért lehet sikeresebb, esetleg eredményesebb, mert online és nincs személyes jelenlét, hanem azért, mert egészen egyszerűen akár jobb is tud lenni. Jól van kitalálva, jól van megcsinálva, mindenki megtalálja benne a helyét és élvezi a tanulást, tanítást, vagy akár mindkettőt. Az online oktatás éppúgy lehet rossz, mint bármely hagyományos kontakt tevékenységre építő iskola, amit nem jól csinálnak, ami érdekharcok kereszttüzében, szinte már az eredeti célt szem elől tévesztve önmaga (fizikai értelemben vett) tehetetlenségéből (megszokásból) működik és mozdul tovább. Oktatáshoz értőktől szinte elvárható lenne, hogy ne a technikai különbségeket vegyék észre a kontakt és online oktatás között, ne ragadjanak le a személyes jelenlét kérdésénél.

Természetesen a kontakt oktatást már megszoktuk és az online tanulási környezetet még nem. A mobiltelefont is megszoktuk kevesebb, mint 10 év alatt. A facebook pedig 7 év alatt legalább 700 millió embert hódított meg, akiknek nem mindig kellett sok idő, hogy megszokják, vagy akár függővé váljanak tőle. Szintén szokás kérdése, de ha egyszer az online közösség tagjai kitalálják, hogy helyi, offline klubbokat hoznak létre, akkor aligha lesz gond akár utcánként létesíteni egy-egy egyesületet. Az online környezetből kiindulva az offline kapcsolat nagyon könnyen átjárható és ha ez valódi szükség lenne, akkor erre is akadna számos példa (nem lehet tudni, hogy pár éven belül nem valósul meg…) Ne feledjük: az online környezet sokak számára sokkal könnyebben hozzáférhető, mint amennyire elérhető egy jó iskola a közelben.

Az intézményesült oktatásnak igazán félni akkor kell, ha az online tanulóközösségek egyszercsak elkezdenek offline is hasonló eredményességgel szerveződni. Az intézményesült oktatásról egyelőre a többségnek még rossz gondolatok ugranak be (felelés, dolgozat, szorongás, stb.), de ha mindez egy online közösségből indul ki, akkor már csak hirtelen szándék kérdése egy új irány, online iskolákból szervezett hagyományos iskolák megjelenése. Nem tudjuk, hogy ez mikor következik be, de azt tudjuk, hogy pontosan ennyi idő áll rendelkezésre offline is jó iskolát csinálni. Egy perccel sincs több idő. Az intézményesülő konkurencia (vidám és lelkes tagjai) már a spájzban vannak, igaz egyelőre eszük ágában sincs kijönni a jól felszerelt és jól kitalált éléskamrából.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória