A XII. eLearning fórum címe találó, de az is igaz, hogy egy olyan területről van szó, ahol a megújulás és a változás természetes. Az eLearning fórum a fejlesztők fóruma, ugyanakkor találkozási lehetőség a különböző műfajban, ugyanazon területen dolgozók számára. Egy eLearning rendezvényen mindig lehet csalódni és mindig lehet rácsodálkozni, attól függ hogy a programot, vagy az elvárásainkat tartjuk szem előtt. Az eLearning olyan terület, ahol a kutató hiányolhatja a fejlesztés újszerűségét és merészségét, a fejlesztő problémásnak tarthatja a gyakorlat időbeli lemaradását, a szolgáltató a valóságtól elrugaszkodottnak gondolja a kutató hipotéziseit, egyszóval mindenki csalódhat, aki a saját maga világát keresi. A rendezvények mégis kiváló lehetőséget adnak a találkozásra és megismerése, legyen az plenáris előadás, kerekasztal beszélgetés, jó gyakorlat megismerése. Ha félre tudjuk tenni saját világképünket (enélkül aligha lehet a szakbarbárság átkát elkerülni), akkor láthatjuk, hogy más területek eredményei mögött milyen sok elvégzett munka áll.

a kerekasztal látószögéből a kezdés előtti percekben

A „Megújuló tanulási gyakorlat”  kerekasztal meghívott tagjaként, kiváló kollégákkal együtt én is részese voltam a programnak. Az első kérdésünk a tanítás és tanulás viszonyát célozta meg. Arra kerestünk választ, hogy a megújuló tanulási gyakorlatot képes-e követni a tanítás elmélete vagy méginkább a gyakorlata. Nem képes. Ha elméleti alapokon közelítünk, akkor ez természetes jelenség és az adott kortól független, hiszen egy jó oktatásmódszertannak mindig a tanulási tevékenységek természetes előfordulása, vagy a tanulási gyakorlat figyelembevétele alapján kell felépülnie, így a tanítás elmélete “egy lépéssel mindig le van maradva” a tanulás gyakorlata mögött. Ha a hétköznapok gyakorlatából indulunk ki, akkor pedig el kell gondolkodnunk, hogy hol is látjuk azt a bizonyos megújuló tanulási gyakorlatot? Az eszközhasználat változik, talán azt is mondhatjuk, hogy fejlődik, de ezt egyáltalán nem követi a tanulási gyakorlat. A tanulás egyébként is fokozatosan kikerül a tanítás bűvköréből és egyre inkább a szervezett oktatáson kívüli, iskolán kívüli tevékenységek felé helyeződik át. A tanulás örömteli, szórakoztató, vidám dolog is lehet, ami látványos és élvezetes, akkor az iskola ezt vagy meg tudja adni, vagy számolnia kell azzal, hogy fokozatosan elveszíti a hatását az egyén tanulására. Lehet a tanórán és osztályon kívüli tanulást még a tanuló sem nevezné tanulásnak, de jelentősége, az életvezetésben betöltött szerepe általában sokkal nagyobb, mint az iskolai tanításhoz kapcsolt tanulásnak. Külön fejezetet érdemelne, hogy a tanulás az iskolán kívül akár közösségi is lehet, ami újabb csábító erő és aminek természetesen a tanulók nehezen tudnának ellenállni. Eszközök már vannak az iskolákban, nyitott tanulók is, az igazán jó módszertan még várat magára. Egyelőre annyit tudunk, hogy nem mindegy, hogy számítógépterem, vagy számítógép a tantermekben.

A mobil tanulással kapcsolatban most is volt lehetőségem kifejteni eretnek nézeteimet. Elmondtam, hogy engem annak idején próbáltak meggyőzni arról, hogy a mobil tanulás jó, mert tudok tanulni a villamoson, utazás közben, nyaralás közben és persze a nappaliban is. A kérdés az, hogy kis szeretne tanulni nyaralás közben és persze ki tud hatékonyan tanulni utazás közben, vagy egy zsúfolt villamoson. Még ha el is mossuk a tanulás és az információszerzés érzékeny határait, akkor is be kell látni, hogy a mobil információszerzés több mint amire érdemben szükségünk lehet. Szerencsére a mobilitás felfedezi magának az osztálytermet és egyre inkább azt gondolhatjuk, hogy a tanulónak a teremben kell legyen egy olyan interaktív munkaeszköze, amivel információt szerezhet, tartalmat oszthat meg, másokkal együttműködhet. A mobil tanulás leginkább az osztályteremben találhat önmagára, ha már nem tudja rávenni a felhasználókat, hogy helyfüggetlen információs elérésnek örvendve tanulásnak álcázzák például a hírek böngészését.

Az utolsó kérdések között röviden beszéltünk arról, hogy a nemzedékek közötti különbségek alapos újragondolásának korszaka következik el nagyon rövid időn belül. A felsőoktatásba érő digitális nemzedékhez fűződő elvárások és csalódások után talán a reális helyzetelemzés és cselekvés korszaka következhet.

A délelőtti program zárásaként még gratulálhattunk a 2011. év Hutter Ottó díjasának, majd szekciót vagy konferencián kívüli tevékenységet választva dogoztunk tovább a megújuló eLearning gyakorlaton…

Hutter Ottó díjasok és Hutter Ottó felesége vakuk kereszttüzében