2011. november hónap bejegyzései

Tudományszociológia, nevelés- és oktatáskutatás

Néhány napja ért véget a XI. Országos Neveléstudományi Konferencia, a hazai neveléstudományi szakmai közélet legfontosabb eseménye. A konferencia programja és résztvevői nem csak egyféle élő és éppen aktuális szaknévsort mutatnak be a hazai kutatókkal és kutatásokkal kapcsolatban, hanem remek lehetőséget adnak tudományszociológiai, tudományelméleti kérdések tisztázására is. Nem feltétlenül a konferenciakötetből kell kiindulni, elegendő a szünetekben folytatott beszélgetéseket összegezni. (Nekem szerencsém volt, mert kiváló társak adódtak a beszélgetésekhez, többek között egykori tanárom személyében is.) Személyes tapasztalataim szerint a programközi diskurzusok egyre inkább a tudományról és nem a konkrét előadásokról kezdtek el szólni, ami akár arra is utalhat, hogy valami készülődik, de arra is, hogy az útkeresés és az ebből adódó szelíd nyugtalanság csaknem folyamatos.

A konferencia programja megengedő, a rendezvény talán még soha nem volt ennyire sokszínű, mint 2011-ben. Egy ilyen összeállítás nagyon sok területet, de méginkább több műfajt és minőséget jelenít meg egyszerre. Lehetőség a megismerésre, ami a megértés és elfogadás első lépése. Az elhangzottak alapján történő elgondolkodás, továbbgondolás helyett egyre inkább teret kap az elhangzottakról való (hangos) gondolkodás, ami természetesen értelmezései kereteket, minőségi kérdéseket is felvet. A sokszínűség fontos eleme a kutatásoknak és a kutatóknak, de meg kell találni azt az utat, hogy ennek a megőrzésével együtt a minőség egyre inkább megfogható és egyértelmű legyen. A nevelés- és oktatáskutatás az egyéniségek területe, ahol nincsenek pótolható személyek. Minden kutatónak olyan egyedi tapasztalatai és személyes történetei vannak, amelyek nem válthatók le és nem cserélhetők el valami másra.

A konferenciasorozat jelentőségét és hatását nehéz megbecsülni, talán csak akkor lehetne leginkább, hogy ha a néha előbukkanó tervek szerint egy ideig csak kétévente lenne megrendezve. Ideális a mostani állapot még akkor is, hogy ha méreteit tekintve lassan nehezebben kezelhető. A sokszínűség velejárója, hogy az egyes szakterületek saját maguk formálta elvárásaik és tartalmai nehezen érvényesülnek és nehezen jelennek meg úgy, hogy mindenki által jónak gondolt esemény kerekedjen a végére. A megoldás természetesen a szakterületek saját konferenciának az erősítése, vagy ahol esetleg ez még nem lenne, ott ezeknek a szakspecifikus konferenciáknak a kialakítása. Az ONK a szakmai programokkal, társas rendezvényeivel, kialakult szokásaival szinte úgy jó ahogy van. Ide tartozik persze az is, hogy minden évben legyenek arról is beszélgetések, hogy miben lehetne jobb és más. Ez már a kötelező program része, akár csak a bizottsági ülés, a fogadás, vagy a vacsora, vagy bármi más.

A digitális nemzedék tanulási stratégiája és tanulási környezete az iskolában és online közösségi felületeken

[slideshare id=10053697&doc=onk2011szimpoziumanimcimentes-111107014206-phpapp02]

Kutatócsoportunk több régebbi és újabb kutatás eredményeiből kiindulva a digitális nemzedék tanulásával és online közösségekben való részvételével foglalkozott. A négy előadás mindegyikéhez kaptunk hozzászólásokat, reflexiókat és kisebb viták is kialakultak. Az interaktivitás legalább annyira része kell legyen egy ilyen bemutatónak, mint az előadásoknak, így összességében teljesen elégedettek lehettünk.

Video streaming by Ustream

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb