Az oktatási folyamat fogalma nem tartozik a könnyen, gyorsan értelmezhető és a további elméleti gondolkodásban szívesen felhasznált fogalmak közé, pedig különböző paradigmákban egészen érdekes megoldások születtek a definiálására. A folyamat modellezése segítség lehet, keretet adhat az oktatás jelenségének nem csak állapotokra épített értelmezéséhez. A fogalom értelmezésében pont az okoz nehézséget, hogy olyan természetes és olyan határok nélküli és readásul nem kapcsolható szorosan olyan “kézzelfogható” szereplőkhöz, mint a tanuló, vagy a pedagógus. Az informatika az oktatásban című kurzus előadásorozatának 7. előadása, a félév utolsó harmadát nyitotta meg ezzel a témával.

[slideshare id=10138438&doc=infoktatasban107-111113040950-phpapp01]

A mikro- és makrostruktúra értelmezése mellett az oktatási folyamatról való gondolkodás középpontjában az egész életen át tartó tanulás számára nélkülözhetetlen önszabályozás egyszerűbb értelmezése állt. Igyekezetünk feloldani azt az ellentmondást, hogy intézményes keretek között kell a tanulókat olyasmire nevelni, aminek az egyik alapja pont az intézményes kereteken túlmutató hatás. Az önszabályozás formálásában az oktatás-informatika eszközeinek komoly szerepe lehet. Az oktatási környezet, illetve annak technikája csak nehezen kapcsolható az oktatási folyamat szabályozásával, de itt egy olyan pont van, amelyet érdemes alaposabban átgondolni. A felépíthető oktatási környezet fontos tényező a szabályozás kiépítésében, a folyamat hatékonyságában. A végére maradt a személyes tanulási környezet fogalma, ami talán több időt is megérdemelt volna. Összességében azt hiszem a félév egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb témáját tárgyaltuk meg az előadás keretei között.