2011. november hónap bejegyzései

Digitális nemzedék, tanulásértelmezések, tanárszerep

Utolsó szakaszához ért az Informatika az oktatásban 1 kurzus. Az idő és a váratlan események által megszakított múlt heti előadást ma fejeztük be és már “csak” a tanulásszervezés és az oktatási módszerek vannak hátra a didaktika és az oktatás-informatika között kijelölt keskeny úton. A helyzet egyre fokozódik. A digitális nemzedék, digitális bennszülött témakör mostanság egy örvénylő terület. Lassan-lassan megdőlni látszik az életkorhoz kötött nemzedékelmélet, legalábbis ennek a jelei már kézzelfoghatók.

[slideshare id=10373067&doc=infoktatasban108-111128150609-phpapp01]

A csodavárás és csalódás között ingázva persze elfelejtettük, hogy valójában milyen problémák a lényegesek (internetbiztonság, módszertan, a kapcsolatfenntartó unatkozás) és ténylegesen is célszerű megismerni azt a bizonyos digitális nemzedéket. A digitális bennszülöttek nem olyanok, mint amilyenre számítottunk, de ezért legkevésbé ők a felelősek. A dolgunk leginkább a feltáró megismerés és ki kell alakítani a születési dátumra és a nagyon is bizonytalan IKT történeti mérföldkövekre építő modell helyett valami adaptívabbat és nem árt figyelni a fogyasztói társadalom amúgy nehezen figyelmen kívül hagyható jelenségeire. Ez a terület nagyon örvénylik és sok dolgot lehetne egyszer mondani, így az előadás nyelvi kifejezései és stílusa is magán viselte ezeket a nem mindig pozitív ismertetőjegyeket.

A bennszülött-bevándorló-tanári felfogás és közoktatási gyakorlat összehasonlító táblázata még 1 év után is változtatás nélkül aktuális. A konnektivizmus fogalma egy kicsit háttérbe szorult, a következő félévre soroltuk át, de a tanulás és tudásértelmezésnél természetesen már nem tudjuk kihagyni. A tanulási környezet újraértelmezése külön előadásban már megjelent, itt már csak az összekapcsolás nem is olyan egyszerű része maradt nekünk. A digitális írástudás meghatározása most is jól megmutatta, hogy itt azért sokkal többről van szó, mint egyszerű eszközhasználat.

Ideális lett volna együtt tárgyalni a tanuló, tanulás és pedagógus kérdéseket, de az események ezt nem tették lehetővé, így a pedagógus egy külön tartalmi egység lett viszonylag kevés időben. Nagyon fontos fogalom a ISTE digitális kompetenciája, ami még rövidített változatban is elgondolkodtató és állandó önvizsgálatra is ösztönöz. A következő 1-2 év izgalmas lesz, a módszertan újragondolásával át kell értékelni a pedagógus szerepet online és offline. A pedagógusról és tevékenységéről való gondolkodás most éppen örökzöld virágzását éli, így a kompetenciarendszerek újra, akár már most a spájzban lehetnek.

Szolgálati (ám annál kedvesebb) közlemény. Kaptam egy levelet egy régi tanáromtól (egyetem, pedagógia szak, Debrecen), aki leírta, hogy meghallgatta az egyik előadásomat. Rövid kis elemzést kaptam fogalomhasználatból, logikai szerkezetből, retorikai elemekből. Konstruktív, baráti kritika, pozitív attitűddel, de sok érdemi javaslattal. Ezúton is szeretném megköszönni neki. Azt is, hogy hallgatta, de még inkább azt, hogy írt.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Az oktatási folyamat és az oktatási környezet kapcsolata, személyes tanulási környezet

Az oktatási folyamat fogalma nem tartozik a könnyen, gyorsan értelmezhető és a további elméleti gondolkodásban szívesen felhasznált fogalmak közé, pedig különböző paradigmákban egészen érdekes megoldások születtek a definiálására. A folyamat modellezése segítség lehet, keretet adhat az oktatás jelenségének nem csak állapotokra épített értelmezéséhez. A fogalom értelmezésében pont az okoz nehézséget, hogy olyan természetes és olyan határok nélküli és readásul nem kapcsolható szorosan olyan “kézzelfogható” szereplőkhöz, mint a tanuló, vagy a pedagógus. Az informatika az oktatásban című kurzus előadásorozatának 7. előadása, a félév utolsó harmadát nyitotta meg ezzel a témával.

[slideshare id=10138438&doc=infoktatasban107-111113040950-phpapp01]

A mikro- és makrostruktúra értelmezése mellett az oktatási folyamatról való gondolkodás középpontjában az egész életen át tartó tanulás számára nélkülözhetetlen önszabályozás egyszerűbb értelmezése állt. Igyekezetünk feloldani azt az ellentmondást, hogy intézményes keretek között kell a tanulókat olyasmire nevelni, aminek az egyik alapja pont az intézményes kereteken túlmutató hatás. Az önszabályozás formálásában az oktatás-informatika eszközeinek komoly szerepe lehet. Az oktatási környezet, illetve annak technikája csak nehezen kapcsolható az oktatási folyamat szabályozásával, de itt egy olyan pont van, amelyet érdemes alaposabban átgondolni. A felépíthető oktatási környezet fontos tényező a szabályozás kiépítésében, a folyamat hatékonyságában. A végére maradt a személyes tanulási környezet fogalma, ami talán több időt is megérdemelt volna. Összességében azt hiszem a félév egyik legnehezebb, ha nem a legnehezebb témáját tárgyaltuk meg az előadás keretei között.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Pedagógia-Online webináriumok

2010. november 15-én, vagyis pontosan 1 évvel ezelőtt tartottuk meg az első webináriumot a Pedagógia-Online keretei között. Egy konnektivista képzési kísérlet első előadásában Nahalka István beszélt a tehetség témáról. A kísérlet előadásai alapján az előre meghirdetett témák nyilvános, interneten is közvetített előadásai, vitái, megbeszélései, bemutatói és bemutatkozásai az elmúlt évben kivétel nélkül sikeresen alakultak. Eddig összesen 19 webináriumot szerveztünk, egészen változatos tematikával és változatos műfajban. Voltak szokatlan és érzékenynek mondható témák, civil szervezetek bemutatkozásai, de visszalapozva az egyes közvetítéseket, találhatunk projektbemutatókat is. (a portál felső menüjében őszi és tavaszi félévre bontva visszanézhető az összes program)

Ezt a sorozatot felfoghatjuk úgy is, mint egy átgondolt tematika köré épülő, tudatos tervezés eredménye, de sokkal inkább igaz az, hogy szűkebb szakmai környezetünket ezek a témák, projektek, csoportok érdekelték. Ezekről szerettünk volna beszélni, ezeket szerettük volna megismerni. Nem volt jelentős akadálya annak, hogy ezeket a beszélgetéseket a uStream segítségével élőben és felvételről másokkal is megosszuk, így a konnektivista képzési módszert elhagyva folytattuk a témákat.

A portálnak jelenleg 443 regisztrált tagja van, a facebook oldalt kedvelők száma 135, ami jó eredménynek mondható. Az aktivitás természetesen nem egyforma: vannak rendszeres online nézők, régebben voltak rendszeres online hozzászólók is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy kialakult egy törzsközönség és a tagok száma szerényen, de folyamatosan, hétről-hétre növekszik. Az elkövetkező időkre nincsenek különösebb terveink. Ha lesznek témák, amelyeket fontosnak tartunk, vagy olyanok, amelyekről szeretnénk többet hallani, akkor megszervezzük a következő a webináriumot is.

Az eddigi webináriumokért köszönet illeti a technikus kollégákat, a szakmai szervezésben közreműködőket és természetesen azokat a vendégeket is, akik (eddig kivétel nélkül) elfogadták a meghívást. Rengeteg téma van, amiről érdemes beszélni, amivel érdemes foglalkozni. Ahogy eddig, ezután is szívesen fogadunk javaslatok, ötleteket, hogy mi legyen a következő téma és természetesen várunk mindenkit szeretettel online és offline 🙂

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A sötét fény árnyékából sem lesz lidérc

A plágium (akár az árnyék) olyan sokféle formában fordul elő a természetben, hogy már pusztán a sokszínűsége és kreatív formái is létjogosultságot adhatnak neki a létezésre. Ne küzdjünk ellene, ne gondoljuk, hogy ez valami rossz, hiszen ez nem más, mint az alkotóerő és az eredetiség hiánya, ami természeténél fogva gyakoribb kell legyen, mint a produktivitás. A plágiumot foglamát napjainkban elsősorban szellemi termékek, elsősorban írásművek, kisebb mértékben más alkotások engedély és hivatkozás nélkül eltulajdonítására szoktuk alkalmazni, pedig ennél sokkal látványosabb esetekkel lehet találkozni az emberi viselkedés, cselekedeteket, nézetek, szinte bármely emberi megnyilvánulás vonatkoztatási rendszerében. A plágium szó egyrészt túlságosan is elhasznált, másrészt pedig túlságosan fennkölt ahhoz, hogy azt a komplex jelenséget ezzel a szóval illessük. Sokkal találóbb az árnyék kifejezés, ami nemcsak barátságosabb, hanem bizonyos tulajdonságai kiválóan mutatják a plágiumnak azt az oldalát, amiről nem szoktunk, nem tudunk, vagy nem akarunk beszélni.

Az árnyék mindig egy lépéssel előtted jár, vagy egy lépéssel mögötted, de soha nem rajtad. Közismert idézet. Egy témájában, műfajában és stílusában ide nem illő filmben hangzik el a mondat. Az árnyéknak kialakulásához mindig is szükség van valamilyen erőre és valamilyen forrásra. Az erő, akár a fény, független lehet mindkét személytől és ne engedjük magunkat azzal becsapni, hogy a fény minden esetben valamilyen világos erő, valami fényes, ami csak jó lehet. Az erő adódhat szükségből, kényszerből, irigységből, kétségbeesésből, de éppúgy adódhat a feltétlen csodálatból és az elvek nélküli engedelmességből. Ne legyünk optimisták, a sötét erő a gyakoribb és meglepő módon gyakrabban is alakít ki árnyékot, mint a természetes fény. A forrás a legtöbb esetben tehetetlen, vagy nem is veszi észre, hogy egy folyamat akaratlan részesévé válik a létezésével. A forrás ereje félreismerhetetlen. Sok mindent lehet róla mondani, különösen az árnyékok és árnyjátékok megfigyelése alapján, de figyelmen kívül hagyni nem lehet, megszüntetni nem lehet, elfelejteni nem lehet. Próbálkozhatunk azzal, hogy bezárjuk, lefedjük valamivel, de ilyen esetben már csak az a kérdés, hogy hol és milyen gyorsan bukkan majd fel a nevetséges, vagy éppen közömbös akadályok egyszerű túlhaladása (nem, nem leküzdése, hanem túlhaladása) után.

A jelenség igen egyszerű. Szükség van az erőre és a forrásra és a legtöbb esetben máris kialakulnak árnyékok. Ha valódi plágiumot szeretnénk, akkor nincs más dolgunk, mint úgy mozogni ahogyan az árnyékok. Vagy távolról utánozzuk le a mozgást, vagy egyszerűen saját magunkkal rajzoljuk körbe az árnyképeket, mint súlyos baleset után a földön fekvőt. Egy forráshoz sokféle árnyék tartozik, hiszen sokféle erővel világíthatjuk meg és sokféle irányból. Igazán változatos, interaktív világ, nem panaszkodhatunk.

A forrás és az árnyék különbsége a felületes szemlélő számára is könnyen felismerhető. Beleértve az olyan eseteket is, amikor megszólalásig ugyanaz a végeredmény, amit nagyon sokan szoktak másolni, irigyelni, figyelni. Ritkábban kerül a figyelembe középpontjába a produktumig vezető út és mint gyakran tapasztaljuk, ezt még ritkábban szokták irigyelni, másolni, vagy akárcsak figyelni. Ha felküzdjük magunkat egy hegyre, vagy ha csak úgy teszünk mintha ott lennénk, akkor nem ugyanazt az arcot látják fogják látni rajtunk. Az elégedettség és győztes diadalittassága egészen más, hogy ha ténylegesen is küzdöttünk érte az elemekkel, vagy ha csak egyszerűen az árnyékot formálva úgy teszünk mintha ezt megtörtént volna. Igazán érdekessé csak akkor válik a történet, amikor elmúlik a fennkölt pillanat és a forrás elindul másik irányba és változnak az árnyékképek körülötte.

Az árnyjátékok lenyomatainak lepkegyűjteménye veszélyes hely, de egy rövid sétát nem szabad kihagyni, ha ilyen helyre jutunk el vándorlásaink során. A szemrevételezés a későbbiekben is segítségünkre lehet, hogy ha nem gombostűvel átszúrt, hanem dinamikusan mozgó egyedi esetekkel találkozunk. Szemrevételezzük hát, hogy az árnyékképek alakját utánzókról milyen gombostűvel átszúrt felvételek készülnek a leggyakrabban!

  • Az “aktív némaság” esete viszonylag gyakori. Legfontosabb jellemzője, hogy hallgat az árnyékképekről, különösen a forrás, vagy más árnyékvadászok között. A hallgatása aktív: miközben az árnyékról nem beszél, mindenkivel szeretné tudatni, hogy ő bizony nem beszél róla. (Ugye hallod, hogy én nem mondok róla semmit?!) Az árnyjátékok állandó elviseléséhez szüksége van arra, hogy ne is gondoljon rá, mert még a végén szembe kell nézni vele. Ha nem gondolok arra, hogy vannak források és vannak árnyékok, akkor talán az közelemben ható erővel sem kell szembenéznem.
  • A “divatos szenvedő” ritkább, de nagyobb zajjal járó eset. Bizonyos körökben a csoporthoz való tartozás közös értékei között alapként definiálják a szenvedést, a panaszkodást, a folyamatos nehézségek állandó emlegetését, ahol a küzdelem nem a cél, a folyamat és a hegymászás egy kellemetlen mellékhatás, amivel együtt lenni bizonyára folyamatos panaszra ad okot. A szenvedő árnyékvadász folyamatosan panaszkodik, de leginkább az zavarja, hogy árnyék mozog és utána kell mennie, de a két másolati állapot között eltelt időben védtelen és ezt mások is megláthatják.
  • A “fájdalmas lemondások áldozata” az egyik leginkább árnyékfüggő, akinek már olyan jól megy a másolat és a pozícióba való belehelyezkedés, hogy nincs elég ideje a különböző állapotok rögzítésére, ezért bizonyos árnyékokat ki kell hagynia. Ezeket komoly lemondásként éli meg és nem felejti el mindezt közölni a környezetével sem. A vélekedései átlátszóak, mert számára felesleges és nem fontos dolgokról mond le. A lemondás akkor az igazi, hogy ha nekünk fontos dologtól válunk meg hosszabb, vagy rövidebb időre, ami nélkül talán létezni se nagyon tudunk, legalábbis a lemondás pillanatában ez elképzelhetetlennek látszik. A lemondás soha nem a feleslegestől való megszabadulás, hanem valami értékestől való elszakadás, de erről nem is szoktunk beszélni, mert a legtöbb esetben szólni sincs erőnk az adott pillanatban. Az árnyjátékok világában mégis a felesleges dolgok elhagyását jegyzik, természetesen jóleső baráti mosollyal nyugtázva.

Mindezek ellenére ne legyünk pesszimisták! Először is ne higgyünk a másolatoknak. Beethoven hegedűsversenyét is sokféleképpen el lehet játszani, még akkor is ha a kotta ugyanaz. Mi szükség lenne a karmesterre, hogy ha a zenekar a próbán rendesen akarná eljátszani, ahogyan az le van írva. Miért is kellene belőle másolat, és miért ne lenne egy kicsit önvallomás és egy kicsit az eredeti? A zenekar persze végül a karmester nélkül is játszik, de az már aligha másolat, legfeljebb egy film.

Tanulság? Minden esetben vigyünk magunkkal erős, pozitív és tiszta fénnyel világító lámpát (ilyesmi az őszinteség és átláthatóság), esetleg zseblámpát (ilyen a humor), ettől még a legerősebb árnyékok is hamar megszűnnek létezni.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Az oktatási környezet színterei, technológiája és eszközrendszere

November 7-én egy fogalmi rendszerező előadással folytattuk az Informatika az oktatásban 1. kurzusunkat a pedagógia BA oktatási asszisztensekkel. A félév középső harmadában nem jellemző ugyan az előadásokon való részvétel, de mintha kezdene kialakulni egy kitartó kiscsoport.

[slideshare id=10054326&doc=infoktatasban106-111107030142-phpapp02]

A fogalmi rendszerezés az oktatási környezet fogalmát járta körbe, illetve kereste az így kialakult rendszer kapcsolódásait a környezetben kiteljesedő technológiával és eszközrendszerrel. Az oktatási környezet egy viszonylag új fogalom. Kicsit kísérleteztünk az értelmezésével, de végül a felosztást, az alkategóriákat az oktatásban való jelenlét és személyes kommunikáció lehetőségeinek besorolása adta meg. Az előadás és a kérdések alapján utólag is úgy érzem, hogy ez a négyes rendszer (beleértve a kategóriák kreatív példáit) tartható lesz a későbbiekben is, legfeljebb az elnevezéseken kell változtatni. A környezet technológiája és eszközrendszere fogalom igyekezett bemutatni, hogy ebben a négyes felosztásban hogyan, milyen technológiát felhasználva valósulhat meg az információs és kommunikációs folyamatokat középpontba állító oktatási modell. Nem új dolgok kerültek elő, inkább a megvalósulási lehetőségeket és korlátokat jártuk körbe. Természetesen nem tudtam eltitkolni sajátos és bizonyos értelemben eretnek nézeteimet a mobil tanulásról. Bízom benne, hogy a sok feltétles módra épülő mondat lehetőséget hagyott a hallgatók számára más hozzáállás kialakítására is. Kicsit hosszabban beszéltem a virtuális oktatási környezetről, ami az aktuális kutatásokon való gondolkodásnak, illetve ennek a területnek a nem túl elterjedt jellegével is magyarázható. Már csak négy előadás van hátra a félévből, így a zárt rendszer felé haladva egyre sürgetőbb feladatként jelenik meg a módszertan átgondolása.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Tudományszociológia, nevelés- és oktatáskutatás

Néhány napja ért véget a XI. Országos Neveléstudományi Konferencia, a hazai neveléstudományi szakmai közélet legfontosabb eseménye. A konferencia programja és résztvevői nem csak egyféle élő és éppen aktuális szaknévsort mutatnak be a hazai kutatókkal és kutatásokkal kapcsolatban, hanem remek lehetőséget adnak tudományszociológiai, tudományelméleti kérdések tisztázására is. Nem feltétlenül a konferenciakötetből kell kiindulni, elegendő a szünetekben folytatott beszélgetéseket összegezni. (Nekem szerencsém volt, mert kiváló társak adódtak a beszélgetésekhez, többek között egykori tanárom személyében is.) Személyes tapasztalataim szerint a programközi diskurzusok egyre inkább a tudományról és nem a konkrét előadásokról kezdtek el szólni, ami akár arra is utalhat, hogy valami készülődik, de arra is, hogy az útkeresés és az ebből adódó szelíd nyugtalanság csaknem folyamatos.

A konferencia programja megengedő, a rendezvény talán még soha nem volt ennyire sokszínű, mint 2011-ben. Egy ilyen összeállítás nagyon sok területet, de méginkább több műfajt és minőséget jelenít meg egyszerre. Lehetőség a megismerésre, ami a megértés és elfogadás első lépése. Az elhangzottak alapján történő elgondolkodás, továbbgondolás helyett egyre inkább teret kap az elhangzottakról való (hangos) gondolkodás, ami természetesen értelmezései kereteket, minőségi kérdéseket is felvet. A sokszínűség fontos eleme a kutatásoknak és a kutatóknak, de meg kell találni azt az utat, hogy ennek a megőrzésével együtt a minőség egyre inkább megfogható és egyértelmű legyen. A nevelés- és oktatáskutatás az egyéniségek területe, ahol nincsenek pótolható személyek. Minden kutatónak olyan egyedi tapasztalatai és személyes történetei vannak, amelyek nem válthatók le és nem cserélhetők el valami másra.

A konferenciasorozat jelentőségét és hatását nehéz megbecsülni, talán csak akkor lehetne leginkább, hogy ha a néha előbukkanó tervek szerint egy ideig csak kétévente lenne megrendezve. Ideális a mostani állapot még akkor is, hogy ha méreteit tekintve lassan nehezebben kezelhető. A sokszínűség velejárója, hogy az egyes szakterületek saját maguk formálta elvárásaik és tartalmai nehezen érvényesülnek és nehezen jelennek meg úgy, hogy mindenki által jónak gondolt esemény kerekedjen a végére. A megoldás természetesen a szakterületek saját konferenciának az erősítése, vagy ahol esetleg ez még nem lenne, ott ezeknek a szakspecifikus konferenciáknak a kialakítása. Az ONK a szakmai programokkal, társas rendezvényeivel, kialakult szokásaival szinte úgy jó ahogy van. Ide tartozik persze az is, hogy minden évben legyenek arról is beszélgetések, hogy miben lehetne jobb és más. Ez már a kötelező program része, akár csak a bizottsági ülés, a fogadás, vagy a vacsora, vagy bármi más.

A digitális nemzedék tanulási stratégiája és tanulási környezete az iskolában és online közösségi felületeken

[slideshare id=10053697&doc=onk2011szimpoziumanimcimentes-111107014206-phpapp02]

Kutatócsoportunk több régebbi és újabb kutatás eredményeiből kiindulva a digitális nemzedék tanulásával és online közösségekben való részvételével foglalkozott. A négy előadás mindegyikéhez kaptunk hozzászólásokat, reflexiókat és kisebb viták is kialakultak. Az interaktivitás legalább annyira része kell legyen egy ilyen bemutatónak, mint az előadásoknak, így összességében teljesen elégedettek lehettünk.

Video streaming by Ustream

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória