A neveléstudományi MA intézményfejlesztés szakirány hallgatóinál egy újabb felsőoktatás-pedagógiai “kísérletet” tettem és a félévi kötelező feladatok közé bekerült, hogy a szemináriumi kiselőadást nem csak a teremben ülők számára kell elmondani, hanem az élő internetes közvetítésnek és rögzítésnek köszönhetően később bárki megnézheti és meghallgathatja. A 12 fős csoport nagyrészt nehéz feladatnak gondolta ez a szokatlan műfajt, de az óra sikeresen, eredményesen zajlott le. Örömmel nyugtáztam, hogy a hallgatók fele szó szerint is leírta előadását és a nehezebb pillanatokban fel is használták ezt a segédletet. Természetesen nehéz megítélni, hogy más kurzusoknál hogyan készülnek fel, de ez alapján vélelmezhetünk egy alapos, átgondolt felkészülést, ami az előadások színvonala részben vissza is igazolt. A kisebb szorongás néhány hallgató esetén szemmel látható volt, ami serkentően hatott és kicsit el is űzte a szemináriumok sorozatában az unalmassága miatt csaknem mellőzött kiselőadás műfajt.
A szakmai mondanivaló magáért beszél, ezért ezzel bővebben nem is foglalkoznék. Egy dolgot ki kell azonban emelni, ami több elóadó előadásában is rejtve, vagy direkt közlésben, esetleg az előadás utáni első reflexióban felbukkant. A digitális nemzedéki kérdés vitatása ma már általános, különösen egy ilyen kurzus esetén kiélezett helyzetben. Az előadások közötti pillanatban feltettem azt a kérdést a digitális bevándorlásuk miatt aggódó hallgatóknak, hogy a digitális bennszülött tanulóik, ismerőseik közül kiket ismernek, akik munkájukat szabadon megosztották az interneten (mint ők a prezentációt), vagy érdemi, tartalmi közléseivel mutatták meg, hogy egy adott területen mire képesek (mint ők a nyilvános előadásokkal)? A korszerű technikát nem csak ismerni kell, hanem megfelelő célokra fel is kell tudni használni, amire a csoport munkája egy szép példa.
Fontos megemlíteni, hogy a prezentációs technikák területén még mindig van mit előrelépni és az előadó prezentációhoz (annak szövegéhez) kötődő viszonya sem olyan egyértelmű, mint elsőre feltételeznénk egy levelezős, hétköznapi gyakorlatban is sokat tapasztalt és vélhetően sokat produkált csoporttagokhoz képest. (Összességében természetesen nagyon elégedett vagyok, a csoport minden fejleszteni való terület ellenére kiválóan oldotta meg a feladatot.)
Ezen a területen nehéz célzott feladatot adni a hallgatóknak, mert a nagyon körülhatárolt téma nem enged teret a felfedező megismerésnek, amire a bőséges források lehetőséget biztosítanak. A szabadabb témameghatározás természetes következménye, hogy a fókuszpontok egy kicsit elcsúsznak és az előadások egy része érdekessége mellett nem annyira a kurzus eredeti céljára koncentrál. Sebaj. Itt jelenik meg a nyilvános eredmények interaktivitásának előnye, hiszen ha elkészülnek a hallgatói blog bejegyzései (várhatóan legfeljebb 2 héten belül), akkor bárki kérdezhet, véleményezhet, hozzászólhat. Szeretnénk is erre kérni mindenki, akinek ideje és ereje, kíváncsisága ezt lehetővé teszi. Az előadások prezentációi, a megosztott közvetítések (illetve a további megosztott előadások) a csoport félévi munkájának egyötödét képviselik. A lehetőségekhez képest a szakirány hallgatói nagyon is készülnek arra, hogy szakértőként segítsék majd az intézmények stratégiájának fejlődését, vagy akár a pedagógus és tanulók hétköznapjait.