Kutatók és kutatások éjszakája

A Kutatók Éjszakája 2011. évi rendezvényén ismét megmutattuk magunkat valós és virtuális környezetben. Korábban már írtam róla, hogy a kutatók éjszakája programjait milyen fontos tartom és ez az álláspontom azóta sem változott. Kötelezővé tenném minden kutatónak. A kutatás nem magánügy, nem a személyes ambíció, dicsőség, hivatkozásgyűjtés, hanem a kíváncsiságból eredő közszolgálat, vagyis kötelező lehetne a társadalmi környezet felé bizonyos pillanatokban olyat produkálni, ami megmutatja, hogy kik kutatnak, hogyan és mit. Nem minden esetben konkrét szembenézés, de sokszor arra is kiválóan alkalmas lenne, hogy a kutató saját magát lássa más perspektívából és esetleg rácsodálkozzon saját magára. A rendezvény remek alkalom arra, hogy összegezze az elmúlt 1 év tapasztalatai, eredményeit, kudarcait, egyirányú utcáit és zsákutcáit és kijelölje, hogy hol van a várakozni és a megállni tilos szakasz az előtte álló úton.

A rendezvény jelenleg egy kicsit elhajlik a fontosabb sarokpontoktól, de még így is megfelel a tudományos kutatás bemutatásához kapcsolható alapvető céloknak. A “kik” és a “hogyan” egy kicsit háttérbe szorulnak a programok mellett, de végeredményben a kereslet alakítja a kínálatot, vagyis lehet, hogy bizonyos területeken a kutatókra és a kutatás folyamatára kevésbé kíváncsiak a nézők. Láttam olyan megoldást is, amikor a Kutatók éjszakája a kutatókról szól és a kutatók saját maguknak szerveznek jó programot, amit egyébként máskor talán nem is tennének meg, persze szívesen látnak másokat is. Sajnos idén is kihagytam a kutató bloggerek találkozóját, illetve lemaradtam számos érdekes programról. A kutatók egy része érdeklődik mások kutatásai iránt és ezért szívesen menne másokat is megnézni, miközben kötelességtudata erősen munkál és saját kutatásának bemutatóján van jelen.

Meg sem említem, hogy milyen lehetőségek lennének a kutatók és kutatások webes megjelenésében, akár 1-1 oldal, vagy online közösség is megalapozhatna egy komolyan és tartós bemutatkozás, népszerűsítést. A neveléstudomány számára ez az irányvonal különösen jelentős lehetne, hiszen a politika és a foci mellett ez az, amihez nálunk mindenki ért. Meg lehetne mutatni, hogy a nevelés és oktatás számos kérdése nem szubjektív, hanem tényekre, mérési eredményekre, tapasztalatokból felnövekvő elméletekre alapozott is lehet. Érdemes lenne egyszer megszervezni az iskolák éjszakája rendezvényt is, ami egy sajátos nyílt nap lehetne, ahol az intézmény ha csak 1 éjszakára is, de bemutathatná, hogy milyen, amikor éppen nem látja mindenki.

Nehéz paraméterezni, hogy mitől sikeres egy ilyen program. Számolhatnánk a nézőket, töltethetnénk ki elégedettségi kérdőívet, vagy kereshetnénk az érzéseket a vendégeink arcán és utólag a fényképeken. Átgondolhatnánk, hogy kik jöttek el és kik mentek máshova, de az is fontos, hogy kik maradtak otthon. (Az érzés hasonló a tanévnyitóhoz.) Nem számít jó változónak, hogy jövőre csinálunk-e valamit másképp, mert ez biztos és természetes, hogy jövőre másképp lesz. A siker egyik mutatója lehetne az is, hogy hány olyan kutató van, aki részt vett a mi rendezvényünkön és jövőre ennek hatására saját maga is bemutatkozik.

Ui: a “Kalandozások valós és virtuális környezetben” program fényképalbuma és a kutatócsoport facebook oldala, illetve meghívás a 2012. évi rendezvényre.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória