A talányos cím mögé rejtett előadással próbáltam a nyomába eredni a digitális nemzedéknek a tegnapelőtti MEETOFF rendezvényen. A “Web és oktatás – e-learning és társai” előadáscsomagban Pintér Róbert előadása kapcsolódott közvetlenül ehhez a témához, de voltak más érdekes bemutatók és beszámolók is. A rövid előadásban a digitális nemzedéket igyekeztem megtalálni és a vége felé be is vallottam, hogy nem nagyon sikerült. Az eredeti cím az lett volna, hogy az úttörő digitális nemzedék, de a példákat gyűjtögetve be kellett látnom, hogy a felsőoktatásban, hiába a nemzedékek szerinti, évszámhoz kötött besorolás, nem nagyon látni olyan hallgatót, aki a korábban nagymértékben felfokozott elvárásoknak akár kisebb mértékben is meg tudna felelni. Ha az előadás nyitólapjára gondolok, akkor a cím az is lehetett volna, hogy “szerkeszd meg már végre a profilod!”

[slideshare id=9270362&doc=meetoffollejanos-110915095950-phpapp02]

Tapasztalataim szerint a szövegalapú kommunikáció generációtól független, pedig más formátumok használatára ma már bőségesen lenne lehetőségünk (skype, G+). Ezt a blogot sem videókamerába nézve mondom el hangos jegyzetként, hanem maradok a jól bevált szövegnél. Ma már azon sem lepődünk meg, hogy a hallgatók a hivatalos közösségi felületektől függetlenül saját online közösségeket hoznak létre, de személy szerint engem mindig meglep, hogy a különböző egyetemeken hasonló tárgyakat tanulók miért alakítanak csoportot és miért nem kooperálnak.Ha felelőst keresünk, akkor a digitális bevándorló tanárokat könnyen meg lehet találni, de ne felejtsük el, hogy a közösségalakítás sokoldalúsága mennyire komolyan jelen volt a digitális nemzedékről formált képünkben. A tartalommegosztás és közös munka is egészen más gyakorlatot mutat, mint amire már számítottunk évekkel ezelőtt. Más dolog beadni valamit a közösbe, más dolog egyszerre dolgozni és egészen más közösen dolgozni. Előadásokon nem jellemző, hogy a hallgatók egyszerre és együtt, közösen írják a vázlatot, jegyzetet, pedig előnyei nyilvánvalóak és lenne rá lehetőség is bőven. A bloghasználat egészen elszomorítóan alacsony mértékéről már sokszor írtam és beszéltem. ide sorolható az is, hogy az olyan egyszerű és praktikus eszközök, mint a twitter, spontán hallgatói kezdeményezésre nem jelennek meg a teremben, sőt, gyakran nekem kell elmesélni nekik, hogy bizony van ilyen is.

Video streaming by Ustream

Az előadás végén, illetve a következő előadásokban előkerült az a tény, hogy a digitális nemzedéket ezekre meg kellene tanítani. Teljes mértékben egyetértek. Úgy tűnik az elmúlt évek várakozásaival ellentétben tényleg más dolog a fiatalok technikai ismerete, a technika használata, a technika tudatos használata és a technika tanulást támogató tudatos használata. A nehézséget az adja, hogy a tanulási tapasztalattal rendelkező felnőttek lehet sokat tudnának mesélni a tanulásról, de nehezen társítják ehhez az általuk nem, vagy csak nehezen megismert technikát. Egy ilyen tanítási folyamatban fontos dolog lehet a hitelesség. Nehéz pillanatokat élnék át, hogy a blogolás módszertani előnyeit mondogatnám a hallgatóknak és nem tudnám megmutatni a saját blogom. Az is szorongató érzés, hogy lineáris prezentációt szerkesztek és nem haladok együtt a divattal. (Árulkodó, hogy divatnak tartom a természetes fejlődést…) A web 2 tanulásban való felhasználásánál, az ezzel kapcsolatos tanításban nem árt, hogy ha vannak példák, saját élmény és tapasztalat. Korábban azt szoktam mondani, hogy Egerszegi Krisztina edzőjének nem kellett ahhoz nagyon jól tudni háton úsznia, hogy ilyen bajnokot neveljen, de kérdés, hogy ez szituáció megállja-e a helyét az IKT tanulási felhasználásánál is. Hasonló példa lehet a zenei tehetség, a zongora és a zongoratanár esete is. Ha falun zenei tehetség születik, akkor a kibontakozásához fontos, hogy legyen eszköz (például egy zongora), de az sem baj ha van a közelben zongoratanár.

az egydimenziós digitális nemzedék elméletnél sokkal bonyolultabb és egyenlőre még nem túl világos a helyzet

Az alapkérdés persze nem a digitális nemzedék sajátosságainak hiányolása, hanem lassan már a digitális nemzedék létezése. Nagyon könnyen át lehet esni, ugrani a bizonyos ló túlsó oldalára és könnyen kijelenthetjük, hogy a születéskor meglévő technikai és médiakörnyezet nem is meghatározó az emberi fejlődésben és nincs is értelme a hagyományos digitális nemzedék elméleteknek. Ez talán egy kicsit túlzás, de azt ma már kijelenthetjük, hogy a digitális bennszülött és digitális bevándorló fogalompárosnak a napjai meg vannak számlálva. A kettő egymás nélkül nehezen értelmezhető. A Kiss Árpád konferencián Buda András arról beszélt, hogy a digitális bevándorlás véget ért, kialakultak a telepesek és a nomádok. Előbbi csoportba tartoznak azok, akik életkoruk ellenére professzionális felhasználók, utóbbi csoportba pedig azok, akik a helyüket keresik a digitális világban, de profi felhasználásról talán már soha nem os beszélhetünk az esetükben. Úgy tűnik, hogy az út tényleg véget ér, az életkortól független digitális kompetencia újragondolás lesz a következő feladat. Az egydimenziós életkori szemlélet a végéhez közeledik, a kérdés, hogy mi alapján húzzuk majd meg a koordinátarendszer további tengelyeit, vagy a térkép új határait.