Miben lenne más az internetbiztonságról való gondolkodás és annak jelenlegi állapota, mint bármely más kérdésé, amiben szerepe van a gyerekeknek, felnőtteknek és a digitális technikának? Az elmúlt pár nap IKT hírforrásaiban közvetve vagy közvetlenül is érezni lehetett a VI. Nemzetközi Médiakonferencia hatását. Vagy erről szóltak a hírek (sajnos elég kevés), vagy vélhetően ennek hatására kerültek be a hírekbe internetbiztonsággal kapcsolatos tartalmak. A konferencia oldalát nehezen lehet megtalálni és nem segíti a tájékozódást (a letölthető fájlban?!) elérhető program sem. Sajnos nem tudtam jelen lenni, igaz az online közvetítés ezt némileg pótolhatta volna. Jó lenne, ha a konferencia után elérhető lenne a közvetített felvétel, hiszen kiemelten fontos témáról volt szó. Megfelelő források hiányában csak spekulatív gondolatmenettel szolgálhatok és mindezt legfeljebb a gyakorló szülő nézőpontból tudom árnyalni.

Nem kell túl sokat keresgélni, hogy olyan hírekkel találkozzunk, amiben a gyerekeket féltik a technikától. A magyar pedagógiai közgondolkodás reflex szerint működik most is. Ha van valami, ami veszélyes, akkor először is próbáljuk megtiltani, vagy legalábbis ijesztgetni a gyereket, hogy mindenképpen féljen ha a közelébe kerül (hátha akkor nem meg majd a közelébe menni), de arra ritkán van példa, hogy ennél bonyolultabb pedagógia alapján például megtanítsuk őket a magabiztos használatra. Nincs ez nagyon másként az internettel, közösségi portálokkal, vagy más médiahasználattal sem.

Nagyon fontos esemény a konferencia és minden más portál, ami erről a témáról szól, de tartok tőle, hogy ez legfeljebb a nulladik lépés. Fontos lépés és most is igaz, hogy jobb később, mint soha, de azt hiszem az ügy erős (ledolgozhatatlan) késésben van. Az internet vagy a facebook nem holnap indul, hanem már egy ideje ellenállhatatlan digitális játszótér a gyerekeknek is. A közbeszédben való erősebb megjelenés után már régen a praktikumoknál és az országos méretű mozgalomnál kellene tartani.

Nézzük mit találunk egyszerű keresgéléssel! A blogbejegyzés mostantól kezdve naplózott oknyomozó beszámolóvá alakul át 🙂 Szándékosan nem alkalmazok pontos és alaposan átgondolt keresőkifejezéseket, mert a szülők vagy a gyerekek többsége sem ezt tenné. A gyerekek valószínűleg nem is keresik, vagyis ha azt szeretnénk, hogy megtalálják, akkor bele kell botlaniuk, de nincs ez másként a szülőknél sem. Először a biztonsagosinternet.hu oldalt találom meg. Jónak tűnik, igaz döntően szöveges, ami azt a bizonyos digitális nemzedéket aligha köti le, de mintha nem is ők lennének a célcsoport. Szomorú, hogy a facebook oldalát jelen pillanatban összesen 33-an lájlkolják. Én sem kattintok, mert az utolsó hírek augusztusiak, vagyis várhatóan nem fog sokminden történni. Fontos és jó lehetőség a bejelentés, de ezt most nem tesztelem.

A baratsagosinternet.hu tartalmasnak és ígéretesnek tűnik, de a szerkezete alapján nem túl friss. Dátumot nehezen találok, de egy letölthető levélben 2004. a keltezés, ami arra utal, hogy a többi rész sem naprakész. Barátságos gyerekoldalakat keresek 6-11 éveseknek. A Dörmögő Dömötör kedves emlékeke ébreszt, de sajnos nem elérhető és nem találom Levendula Néni oldalát sem. Átlag internetezőként már lapozok is tovább. Kitartó vagyok és a szószedetben nézném a facebookot, de nem találom és itt véget is ért az oldalon a kalandozásom.

A saferinternet.hu komoly izgalmat okoz és kíváncsian állok neki böngészni, de az öröm nem tart sokáig, mert a tematikus tartalomnak hamar a végére érek. A szöveges részek gyakran megmaradnak az általánosságok szintjén. Összehasonlításként, pl. a környezettudatos magatartásnál aligha érjük be annyival, hogy ne szemeteljünk. A youtube videók nagyon jók. Viccesek, szórakoztatók, de sajnos könnyen felismerhető, hogy 2010-ben készültek és 2011. nyarán újra fel lettek használva a portál építésében. Összesen 3 videóval találkozom, ami nagyon kevés. A youtube és facebook világában néhány videó aligha elég, még akkor sem ha tényleg jók.

Sorozat kellene, tematikus tartalommal, legalább heti 2-3, legalább 1 éven keresztül és akkor talán felfigyelnének rá a gyerekek is. A netikett résznél felmerül bennem a kérdés, hogy miért nem szerkeszthető a portál tartalma? Valamilyen web 2-es megoldással és néhány, este is internetező szülőkkel 1 nap alatt is sokra lehetne jutni. Ha bárhol is lenne értelme a web2 technikák vagy a közösségi portálok alkalmazásának, akkor az internetbiztonság tipikusan ilyen. A facebook csoportba a 198 tag mellé én is bejelentkezem, az üzenőfal aktivitása elsősorban a csoportadminnak köszönhetően jó irányba mutat, a konferencia különösen fontos szerepet kapott. A zárónyilatkozat (letölthető?!) formában tegnapi keltezéssel elérhető. A portálok közül az egyik leginkább ígéretes megoldás, de komoly hiány, hogy nincs közösségi aktivitás és közösen szerkeszthető interaktív tartalom. A “zárónyilatkozatot” szívesen látnám, akár az előadások felhasználásával készített rövid videófelvételben.

Utolsó nekifutásként hasznos tanácsokat keresek és találok, velem együtt összesen heten lájkolják… A gyermekek számára biztonságos internet összetett kérdés, sok terület felelősségi körének metszetében helyezkedik el. Fontos lenne, hogy a gyerekek és szülők megtanulják, hogy a technikát hogyan és mire használják. Ha a gyerekek célirányosan, hasznos dolgokra használnák fel azt a digitális eszközrendszert, ami a környezetükben megtalálható, akkor talán a probléma is kicsivel kisebb lehetne. Fontos dolog felhívni a figyelmet a veszélyekre, de ez önmagában nagyon kevés.

Az oktatás-informatika és didaktika határterületén egyensúlyozó kurzusunk második előadásában arról beszéltem, hogy az információs társadalomban az oktatásról való gondolkodást milyen tényezők befolyásolják (társadalmi környezet, neveléstudományi elmélet és pedagógiai gyakorlat viszonya, információs társadalom által biztosított környezet), illetve az oktatási folyamatot milyen alapelvek mentén értelmezhetjük az információs társadalom ideális és optimális iskolájában (differenciálás, adaptivitás, egész életen át tartó tanulás, információmegosztás, közösségek és hálózatok). Az alapozó szakaszban a gondolatok próbálnak egymásba kapaszkodni és pozíciót kialakítani, de akadnak még olyan részek, ahol “a téglák között kicsit hiányos a malter”.

[slideshare id=9431748&doc=infoktatasban102-110926150024-phpapp01]

Az előadás ismét egy kisebb módszertani újításra adott lehetőséget. Az előző órán a hallgatók kérték, hogy osszam meg velük az előadás előtt a tanórai vázlatot és majd abból kiindulva próbálják meg a közös google docs jegyzetelést. Részemről nem volt akadálya a kísérletnek, ami azzal zárult, hogy az esetenként hangos billentyűkattogás ellenére a megosztott jegyzet, az előadásvázlat szövege érintetlen maradt. Szintén újítás volt, hogy az előadás nem felvételről és utólag, hanem élőben közvetítettem, vagyis az óra időpontjában nézhető és utána közvetlenül elérhető volt a hangos prezentáció. A uStream Producer segítségével ez nem okozhat gondot, ellenben a felbontáson, néhány kisebb beállításon még dolgozni kell. Volt olyan hallgató, aki óra közben jelezte, hogy a uStream közvetítés felbontása nem a legjobb, vagyis a helyszínen élőben nem engem és a terem kivetítőjét figyelte, hanem a monitorán keresztül követte a prezentációt. Következő alkalommal azt hiszem meg kell próbálni az élő csetelésbe becsempészett hallgatói kérdezéseket is 🙂 Ha valakit érdekel a történet folytatása, akkor hétfőn 12.30-tól kezdődően élőben láthatja és hallhatja a következő előadást is. Ha lesznek külsős online nézők, akkor igyekszem megszervezni az interaktív kérdezést is.

Video streaming by Ustream

A Kutatók Éjszakája 2011. évi rendezvényén ismét megmutattuk magunkat valós és virtuális környezetben. Korábban már írtam róla, hogy a kutatók éjszakája programjait milyen fontos tartom és ez az álláspontom azóta sem változott. Kötelezővé tenném minden kutatónak. A kutatás nem magánügy, nem a személyes ambíció, dicsőség, hivatkozásgyűjtés, hanem a kíváncsiságból eredő közszolgálat, vagyis kötelező lehetne a társadalmi környezet felé bizonyos pillanatokban olyat produkálni, ami megmutatja, hogy kik kutatnak, hogyan és mit. Nem minden esetben konkrét szembenézés, de sokszor arra is kiválóan alkalmas lenne, hogy a kutató saját magát lássa más perspektívából és esetleg rácsodálkozzon saját magára. A rendezvény remek alkalom arra, hogy összegezze az elmúlt 1 év tapasztalatai, eredményeit, kudarcait, egyirányú utcáit és zsákutcáit és kijelölje, hogy hol van a várakozni és a megállni tilos szakasz az előtte álló úton.

A rendezvény jelenleg egy kicsit elhajlik a fontosabb sarokpontoktól, de még így is megfelel a tudományos kutatás bemutatásához kapcsolható alapvető céloknak. A “kik” és a “hogyan” egy kicsit háttérbe szorulnak a programok mellett, de végeredményben a kereslet alakítja a kínálatot, vagyis lehet, hogy bizonyos területeken a kutatókra és a kutatás folyamatára kevésbé kíváncsiak a nézők. Láttam olyan megoldást is, amikor a Kutatók éjszakája a kutatókról szól és a kutatók saját maguknak szerveznek jó programot, amit egyébként máskor talán nem is tennének meg, persze szívesen látnak másokat is. Sajnos idén is kihagytam a kutató bloggerek találkozóját, illetve lemaradtam számos érdekes programról. A kutatók egy része érdeklődik mások kutatásai iránt és ezért szívesen menne másokat is megnézni, miközben kötelességtudata erősen munkál és saját kutatásának bemutatóján van jelen.

Meg sem említem, hogy milyen lehetőségek lennének a kutatók és kutatások webes megjelenésében, akár 1-1 oldal, vagy online közösség is megalapozhatna egy komolyan és tartós bemutatkozás, népszerűsítést. A neveléstudomány számára ez az irányvonal különösen jelentős lehetne, hiszen a politika és a foci mellett ez az, amihez nálunk mindenki ért. Meg lehetne mutatni, hogy a nevelés és oktatás számos kérdése nem szubjektív, hanem tényekre, mérési eredményekre, tapasztalatokból felnövekvő elméletekre alapozott is lehet. Érdemes lenne egyszer megszervezni az iskolák éjszakája rendezvényt is, ami egy sajátos nyílt nap lehetne, ahol az intézmény ha csak 1 éjszakára is, de bemutathatná, hogy milyen, amikor éppen nem látja mindenki.

Nehéz paraméterezni, hogy mitől sikeres egy ilyen program. Számolhatnánk a nézőket, töltethetnénk ki elégedettségi kérdőívet, vagy kereshetnénk az érzéseket a vendégeink arcán és utólag a fényképeken. Átgondolhatnánk, hogy kik jöttek el és kik mentek máshova, de az is fontos, hogy kik maradtak otthon. (Az érzés hasonló a tanévnyitóhoz.) Nem számít jó változónak, hogy jövőre csinálunk-e valamit másképp, mert ez biztos és természetes, hogy jövőre másképp lesz. A siker egyik mutatója lehetne az is, hogy hány olyan kutató van, aki részt vett a mi rendezvényünkön és jövőre ennek hatására saját maga is bemutatkozik.

Ui: a “Kalandozások valós és virtuális környezetben” program fényképalbuma és a kutatócsoport facebook oldala, illetve meghívás a 2012. évi rendezvényre.

Az Informatika az oktatásban 1. kurzus első előadása egy bevezető előadás volt, amivel a didaktika és az oktatás-informatika területei között haladó félév problématérképének tágabb kereteit igyekeztem felrajzolni. Az első nagyobb csomópont az információs társadalom vélt és valós hatásai köré szerveződött, igyekeztünk néhány jelenség megismerésével és elemzésével finoman elhelyezni az iskolát a változó társadalmi környezetben. A hallgatók számára meglepetés volt az internethasználat mértékét és jellegét bemutató néhány kutatási eredmény. Szó volt néhány aktuális, az elmúlt hónapok híreiben is megjelenő oktatási kérdésről, mint például a kézírás tanításáról. Örökzöld téma az IKT technika, módszer, szemléletmód értelmezése, egy bevezető előadásban mindenképpen helyet kellett neki biztosítani. A következő évben az egyik kiemelt terület lesz a digitális kompetencia és az életkor összefüggése, vagyis a digitális nemzedék, a digitális bevándorlók fogalmának újragondolása. A kialakult képet a végén még árnyaltuk néhány hétköznapi ellentmondással és ellentmondásos módon nem maradt elég időnk arra, hogy az idő információs társadalomban növekvő értékéről beszélgethessünk.

[slideshare id=9347245&doc=infoktatasban101-110920143623-phpapp02]

Az első óra egyben remek kísérlet is volt, ahol a számítógépteremben a hallgatókat közös, online, Google Docs alapú jegyzetelésre bíztattam. A kezdeti ellenállás nehezen múlt el és végül lett öt “önként” jelentkező, aki vállalta a közös jegyzetelést. Motivációs célzattal nyomtatott szakirodalmat ajánlottam ellenszolgáltatásként és meglepő módon ez nem maradt hatástalan.

Video streaming by Ustream

A közös jegyzet nem csak praktikus, de az oktatónak is remek visszajelzés. Egyértelmű, hogy az előadás utolsó negyedével kapcsolatban alig írtak, vagyis a következő alkalommal erre mindenképpen vissza kell még térni. Fontos visszajelzés, mert ha nem is teljes, de értékelhető lenyomata az előadás során bennük formálódó gondolatoknak. A következő órán továbbfejlesztjük a módszert és a megosztott fájlban az előadás prezentációjának képeit, szövegét is felhasználjuk. Az ideális persze az lenne, hogy előadás közben tudjak figyelni arra, hogy miket jegyzetelnek és ennek megfelelően tudjam alakítani az eseményeket. Ez még egy kicsit nehéz lenne, ellenben a következő előadást lehet, hogy élőben és nem éjszakai utólagos felvételről közvetítem majd. A félév első előadása stílusában, befejezetlen mondataival még egy kicsit fésületlen, de az érzelmi telítettség már elérte az optimumot. Bízom benne, hogy ennél csak jobb lesz.

A kétévente megrendezett Kiss Árpád Konferencia légköre utánozhatatlan, egyedi. Nincs két egyforma konferencia, de talán lehet egyforma hangulata egy jól kitalált rendezvénysorozat egyes állomásainak. A DAB Székház kiváló helyszín, a szervezés a megszokott módon és megszokott minőségben támogatja az évente alig változó szakmai közösséget, hogy egy kedves, barátságos rendezvényt hozzon össze magának. A konferencia nem a kiemelt konferenciákhoz tartozik, ahol mindenkinek illik ott lenni, de pontosan tudjuk, hogy kik azok, akik minden előnye és hátránya ellenére valószínűleg 2 év múlva is ott lesznek. Nem is célozza meg a tudományos kutatási eredmények bemutatásának specifikus szekciósorozatát, sokkal inkább beszélgetős, ismerkedős. Itt be lehet mutatni a “hobbikutatásokat”, itt lehetőség van “kutatás közben” eredmények közös megbeszélésére, bemutatkozhatnak az “elsőkonferenciás” pályakezdő fiatalok, de éppúgy lehetőség van nagyon is komoly dolgokon elgondolkodni, amire idén Benedek András egészen kiváló plenáris nyitóelőadása mutatott példát.

Egyetlen komoly veszélye van, amivel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Itt kétévente múlik az idő és az előző rendezvényekre való emlékezésnél, a nem is olyan régen kezdetű merengések sok esetben nagyon is régi történeteket, előadásokat idéznek. A kisebb méretű konferenciák beszélgetéseinek előnye, hogy nem csak más nézőpontból, hanem más fókusszal is szóbe kerülhetnek bizonyos témák.

nemcsak a nézőpont lehet más, hanem a fókusz is

A konferencia viszonylag szabad témakiírásaihoz igazodva én a virtuális oktatási környezettel kapcsolatos kutatásunk előzetes eredményeiről beszéltem, a “kutatás közben” műfajt választva. Barátságos, kisebb szekció jött össze a hasonló témákhoz, de különösen a vége felé, Buda András előadásával és utána újabb felfedezéseket tettünk az egyre inkább előtérbe kerülő digitális bennszülöttek, bevándorlók, telepesek és nomádok fogalmi sokszögben.

[slideshare id=9279643&doc=kissarpadkonfollejanos-110916032525-phpapp01]

A virtuális oktatási környezetünk kutatásával kapcsolatban ezt az előadás nem csak tartalmilag szántam egyféle bevezetőnek, hanem igyekeztem úgy kialakítani, hogy a mondanivaló a kérdéseket ne vigye el a kételkedők, túlzott ellenérzések, túlzott várakozás irányába sem. Egy új módszertani eszközzel lehet élni, ami annyira már nem is új, de bőven ad még olyan lehetőségeket a közeli jövőben, ami a távoliban valószínűleg természetes lesz. Semmit több és semmi kevesebb.

Video streaming by Ustream

A szombati nap tartalma is kiegyensúlyozottan igazodott a péntekhez. A plenáris előadásban Barakonyi Károly a felsőoktatás átalakulásáról mondta el véleményét, tapasztalatait, nézeteit. A téma a jelen pillanatban meglehetősen időszerű. Nagy kár, hogy nem került sor egy kerekasztal beszélgetésre, vagy ha más nem, akkor ott kellett volna (elkezdeni vagy) folytatni, ahol az utoló ábrával az előadásnak vége szakadt.

a bolognai rendszerre való áttérés fontosabb kérdései az eredetileg huszárok számára készült állatorvosi lovon