2011. szeptember hónap bejegyzései

A tiltás, az ijesztgetés és a félelem sajnos nem lesz elég

Miben lenne más az internetbiztonságról való gondolkodás és annak jelenlegi állapota, mint bármely más kérdésé, amiben szerepe van a gyerekeknek, felnőtteknek és a digitális technikának? Az elmúlt pár nap IKT hírforrásaiban közvetve vagy közvetlenül is érezni lehetett a VI. Nemzetközi Médiakonferencia hatását. Vagy erről szóltak a hírek (sajnos elég kevés), vagy vélhetően ennek hatására kerültek be a hírekbe internetbiztonsággal kapcsolatos tartalmak. A konferencia oldalát nehezen lehet megtalálni és nem segíti a tájékozódást (a letölthető fájlban?!) elérhető program sem. Sajnos nem tudtam jelen lenni, igaz az online közvetítés ezt némileg pótolhatta volna. Jó lenne, ha a konferencia után elérhető lenne a közvetített felvétel, hiszen kiemelten fontos témáról volt szó. Megfelelő források hiányában csak spekulatív gondolatmenettel szolgálhatok és mindezt legfeljebb a gyakorló szülő nézőpontból tudom árnyalni.

Nem kell túl sokat keresgélni, hogy olyan hírekkel találkozzunk, amiben a gyerekeket féltik a technikától. A magyar pedagógiai közgondolkodás reflex szerint működik most is. Ha van valami, ami veszélyes, akkor először is próbáljuk megtiltani, vagy legalábbis ijesztgetni a gyereket, hogy mindenképpen féljen ha a közelébe kerül (hátha akkor nem meg majd a közelébe menni), de arra ritkán van példa, hogy ennél bonyolultabb pedagógia alapján például megtanítsuk őket a magabiztos használatra. Nincs ez nagyon másként az internettel, közösségi portálokkal, vagy más médiahasználattal sem.

Nagyon fontos esemény a konferencia és minden más portál, ami erről a témáról szól, de tartok tőle, hogy ez legfeljebb a nulladik lépés. Fontos lépés és most is igaz, hogy jobb később, mint soha, de azt hiszem az ügy erős (ledolgozhatatlan) késésben van. Az internet vagy a facebook nem holnap indul, hanem már egy ideje ellenállhatatlan digitális játszótér a gyerekeknek is. A közbeszédben való erősebb megjelenés után már régen a praktikumoknál és az országos méretű mozgalomnál kellene tartani.

Nézzük mit találunk egyszerű keresgéléssel! A blogbejegyzés mostantól kezdve naplózott oknyomozó beszámolóvá alakul át 🙂 Szándékosan nem alkalmazok pontos és alaposan átgondolt keresőkifejezéseket, mert a szülők vagy a gyerekek többsége sem ezt tenné. A gyerekek valószínűleg nem is keresik, vagyis ha azt szeretnénk, hogy megtalálják, akkor bele kell botlaniuk, de nincs ez másként a szülőknél sem. Először a biztonsagosinternet.hu oldalt találom meg. Jónak tűnik, igaz döntően szöveges, ami azt a bizonyos digitális nemzedéket aligha köti le, de mintha nem is ők lennének a célcsoport. Szomorú, hogy a facebook oldalát jelen pillanatban összesen 33-an lájlkolják. Én sem kattintok, mert az utolsó hírek augusztusiak, vagyis várhatóan nem fog sokminden történni. Fontos és jó lehetőség a bejelentés, de ezt most nem tesztelem.

A baratsagosinternet.hu tartalmasnak és ígéretesnek tűnik, de a szerkezete alapján nem túl friss. Dátumot nehezen találok, de egy letölthető levélben 2004. a keltezés, ami arra utal, hogy a többi rész sem naprakész. Barátságos gyerekoldalakat keresek 6-11 éveseknek. A Dörmögő Dömötör kedves emlékeke ébreszt, de sajnos nem elérhető és nem találom Levendula Néni oldalát sem. Átlag internetezőként már lapozok is tovább. Kitartó vagyok és a szószedetben nézném a facebookot, de nem találom és itt véget is ért az oldalon a kalandozásom.

A saferinternet.hu komoly izgalmat okoz és kíváncsian állok neki böngészni, de az öröm nem tart sokáig, mert a tematikus tartalomnak hamar a végére érek. A szöveges részek gyakran megmaradnak az általánosságok szintjén. Összehasonlításként, pl. a környezettudatos magatartásnál aligha érjük be annyival, hogy ne szemeteljünk. A youtube videók nagyon jók. Viccesek, szórakoztatók, de sajnos könnyen felismerhető, hogy 2010-ben készültek és 2011. nyarán újra fel lettek használva a portál építésében. Összesen 3 videóval találkozom, ami nagyon kevés. A youtube és facebook világában néhány videó aligha elég, még akkor sem ha tényleg jók.

Sorozat kellene, tematikus tartalommal, legalább heti 2-3, legalább 1 éven keresztül és akkor talán felfigyelnének rá a gyerekek is. A netikett résznél felmerül bennem a kérdés, hogy miért nem szerkeszthető a portál tartalma? Valamilyen web 2-es megoldással és néhány, este is internetező szülőkkel 1 nap alatt is sokra lehetne jutni. Ha bárhol is lenne értelme a web2 technikák vagy a közösségi portálok alkalmazásának, akkor az internetbiztonság tipikusan ilyen. A facebook csoportba a 198 tag mellé én is bejelentkezem, az üzenőfal aktivitása elsősorban a csoportadminnak köszönhetően jó irányba mutat, a konferencia különösen fontos szerepet kapott. A zárónyilatkozat (letölthető?!) formában tegnapi keltezéssel elérhető. A portálok közül az egyik leginkább ígéretes megoldás, de komoly hiány, hogy nincs közösségi aktivitás és közösen szerkeszthető interaktív tartalom. A “zárónyilatkozatot” szívesen látnám, akár az előadások felhasználásával készített rövid videófelvételben.

Utolsó nekifutásként hasznos tanácsokat keresek és találok, velem együtt összesen heten lájkolják… A gyermekek számára biztonságos internet összetett kérdés, sok terület felelősségi körének metszetében helyezkedik el. Fontos lenne, hogy a gyerekek és szülők megtanulják, hogy a technikát hogyan és mire használják. Ha a gyerekek célirányosan, hasznos dolgokra használnák fel azt a digitális eszközrendszert, ami a környezetükben megtalálható, akkor talán a probléma is kicsivel kisebb lehetne. Fontos dolog felhívni a figyelmet a veszélyekre, de ez önmagában nagyon kevés.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Befolyásoló tényezők és alapelvek az információs társadalom pedagógiájában

Az oktatás-informatika és didaktika határterületén egyensúlyozó kurzusunk második előadásában arról beszéltem, hogy az információs társadalomban az oktatásról való gondolkodást milyen tényezők befolyásolják (társadalmi környezet, neveléstudományi elmélet és pedagógiai gyakorlat viszonya, információs társadalom által biztosított környezet), illetve az oktatási folyamatot milyen alapelvek mentén értelmezhetjük az információs társadalom ideális és optimális iskolájában (differenciálás, adaptivitás, egész életen át tartó tanulás, információmegosztás, közösségek és hálózatok). Az alapozó szakaszban a gondolatok próbálnak egymásba kapaszkodni és pozíciót kialakítani, de akadnak még olyan részek, ahol “a téglák között kicsit hiányos a malter”.

[slideshare id=9431748&doc=infoktatasban102-110926150024-phpapp01]

Az előadás ismét egy kisebb módszertani újításra adott lehetőséget. Az előző órán a hallgatók kérték, hogy osszam meg velük az előadás előtt a tanórai vázlatot és majd abból kiindulva próbálják meg a közös google docs jegyzetelést. Részemről nem volt akadálya a kísérletnek, ami azzal zárult, hogy az esetenként hangos billentyűkattogás ellenére a megosztott jegyzet, az előadásvázlat szövege érintetlen maradt. Szintén újítás volt, hogy az előadás nem felvételről és utólag, hanem élőben közvetítettem, vagyis az óra időpontjában nézhető és utána közvetlenül elérhető volt a hangos prezentáció. A uStream Producer segítségével ez nem okozhat gondot, ellenben a felbontáson, néhány kisebb beállításon még dolgozni kell. Volt olyan hallgató, aki óra közben jelezte, hogy a uStream közvetítés felbontása nem a legjobb, vagyis a helyszínen élőben nem engem és a terem kivetítőjét figyelte, hanem a monitorán keresztül követte a prezentációt. Következő alkalommal azt hiszem meg kell próbálni az élő csetelésbe becsempészett hallgatói kérdezéseket is 🙂 Ha valakit érdekel a történet folytatása, akkor hétfőn 12.30-tól kezdődően élőben láthatja és hallhatja a következő előadást is. Ha lesznek külsős online nézők, akkor igyekszem megszervezni az interaktív kérdezést is.

Video streaming by Ustream

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Kutatók és kutatások éjszakája

A Kutatók Éjszakája 2011. évi rendezvényén ismét megmutattuk magunkat valós és virtuális környezetben. Korábban már írtam róla, hogy a kutatók éjszakája programjait milyen fontos tartom és ez az álláspontom azóta sem változott. Kötelezővé tenném minden kutatónak. A kutatás nem magánügy, nem a személyes ambíció, dicsőség, hivatkozásgyűjtés, hanem a kíváncsiságból eredő közszolgálat, vagyis kötelező lehetne a társadalmi környezet felé bizonyos pillanatokban olyat produkálni, ami megmutatja, hogy kik kutatnak, hogyan és mit. Nem minden esetben konkrét szembenézés, de sokszor arra is kiválóan alkalmas lenne, hogy a kutató saját magát lássa más perspektívából és esetleg rácsodálkozzon saját magára. A rendezvény remek alkalom arra, hogy összegezze az elmúlt 1 év tapasztalatai, eredményeit, kudarcait, egyirányú utcáit és zsákutcáit és kijelölje, hogy hol van a várakozni és a megállni tilos szakasz az előtte álló úton.

A rendezvény jelenleg egy kicsit elhajlik a fontosabb sarokpontoktól, de még így is megfelel a tudományos kutatás bemutatásához kapcsolható alapvető céloknak. A “kik” és a “hogyan” egy kicsit háttérbe szorulnak a programok mellett, de végeredményben a kereslet alakítja a kínálatot, vagyis lehet, hogy bizonyos területeken a kutatókra és a kutatás folyamatára kevésbé kíváncsiak a nézők. Láttam olyan megoldást is, amikor a Kutatók éjszakája a kutatókról szól és a kutatók saját maguknak szerveznek jó programot, amit egyébként máskor talán nem is tennének meg, persze szívesen látnak másokat is. Sajnos idén is kihagytam a kutató bloggerek találkozóját, illetve lemaradtam számos érdekes programról. A kutatók egy része érdeklődik mások kutatásai iránt és ezért szívesen menne másokat is megnézni, miközben kötelességtudata erősen munkál és saját kutatásának bemutatóján van jelen.

Meg sem említem, hogy milyen lehetőségek lennének a kutatók és kutatások webes megjelenésében, akár 1-1 oldal, vagy online közösség is megalapozhatna egy komolyan és tartós bemutatkozás, népszerűsítést. A neveléstudomány számára ez az irányvonal különösen jelentős lehetne, hiszen a politika és a foci mellett ez az, amihez nálunk mindenki ért. Meg lehetne mutatni, hogy a nevelés és oktatás számos kérdése nem szubjektív, hanem tényekre, mérési eredményekre, tapasztalatokból felnövekvő elméletekre alapozott is lehet. Érdemes lenne egyszer megszervezni az iskolák éjszakája rendezvényt is, ami egy sajátos nyílt nap lehetne, ahol az intézmény ha csak 1 éjszakára is, de bemutathatná, hogy milyen, amikor éppen nem látja mindenki.

Nehéz paraméterezni, hogy mitől sikeres egy ilyen program. Számolhatnánk a nézőket, töltethetnénk ki elégedettségi kérdőívet, vagy kereshetnénk az érzéseket a vendégeink arcán és utólag a fényképeken. Átgondolhatnánk, hogy kik jöttek el és kik mentek máshova, de az is fontos, hogy kik maradtak otthon. (Az érzés hasonló a tanévnyitóhoz.) Nem számít jó változónak, hogy jövőre csinálunk-e valamit másképp, mert ez biztos és természetes, hogy jövőre másképp lesz. A siker egyik mutatója lehetne az is, hogy hány olyan kutató van, aki részt vett a mi rendezvényünkön és jövőre ennek hatására saját maga is bemutatkozik.

Ui: a “Kalandozások valós és virtuális környezetben” program fényképalbuma és a kutatócsoport facebook oldala, illetve meghívás a 2012. évi rendezvényre.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Információs társadalom és oktatási kultúra

Az Informatika az oktatásban 1. kurzus első előadása egy bevezető előadás volt, amivel a didaktika és az oktatás-informatika területei között haladó félév problématérképének tágabb kereteit igyekeztem felrajzolni. Az első nagyobb csomópont az információs társadalom vélt és valós hatásai köré szerveződött, igyekeztünk néhány jelenség megismerésével és elemzésével finoman elhelyezni az iskolát a változó társadalmi környezetben. A hallgatók számára meglepetés volt az internethasználat mértékét és jellegét bemutató néhány kutatási eredmény. Szó volt néhány aktuális, az elmúlt hónapok híreiben is megjelenő oktatási kérdésről, mint például a kézírás tanításáról. Örökzöld téma az IKT technika, módszer, szemléletmód értelmezése, egy bevezető előadásban mindenképpen helyet kellett neki biztosítani. A következő évben az egyik kiemelt terület lesz a digitális kompetencia és az életkor összefüggése, vagyis a digitális nemzedék, a digitális bevándorlók fogalmának újragondolása. A kialakult képet a végén még árnyaltuk néhány hétköznapi ellentmondással és ellentmondásos módon nem maradt elég időnk arra, hogy az idő információs társadalomban növekvő értékéről beszélgethessünk.

 

[slideshare id=9347245&doc=infoktatasban101-110920143623-phpapp02]

 

Az első óra egyben remek kísérlet is volt, ahol a számítógépteremben a hallgatókat közös, online, Google Docs alapú jegyzetelésre bíztattam. A kezdeti ellenállás nehezen múlt el és végül lett öt “önként” jelentkező, aki vállalta a közös jegyzetelést. Motivációs célzattal nyomtatott szakirodalmat ajánlottam ellenszolgáltatásként és meglepő módon ez nem maradt hatástalan.

Video streaming by Ustream

A közös jegyzet nem csak praktikus, de az oktatónak is remek visszajelzés. Egyértelmű, hogy az előadás utolsó negyedével kapcsolatban alig írtak, vagyis a következő alkalommal erre mindenképpen vissza kell még térni. Fontos visszajelzés, mert ha nem is teljes, de értékelhető lenyomata az előadás során bennük formálódó gondolatoknak. A következő órán továbbfejlesztjük a módszert és a megosztott fájlban az előadás prezentációjának képeit, szövegét is felhasználjuk. Az ideális persze az lenne, hogy előadás közben tudjak figyelni arra, hogy miket jegyzetelnek és ennek megfelelően tudjam alakítani az eseményeket. Ez még egy kicsit nehéz lenne, ellenben a következő előadást lehet, hogy élőben és nem éjszakai utólagos felvételről közvetítem majd. A félév első előadása stílusában, befejezetlen mondataival még egy kicsit fésületlen, de az érzelmi telítettség már elérte az optimumot. Bízom benne, hogy ennél csak jobb lesz.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Kiss Árpád Konferencia és oktatási folyamat virtuális környezetben

A kétévente megrendezett Kiss Árpád Konferencia légköre utánozhatatlan, egyedi. Nincs két egyforma konferencia, de talán lehet egyforma hangulata egy jól kitalált rendezvénysorozat egyes állomásainak. A DAB Székház kiváló helyszín, a szervezés a megszokott módon és megszokott minőségben támogatja az évente alig változó szakmai közösséget, hogy egy kedves, barátságos rendezvényt hozzon össze magának. A konferencia nem a kiemelt konferenciákhoz tartozik, ahol mindenkinek illik ott lenni, de pontosan tudjuk, hogy kik azok, akik minden előnye és hátránya ellenére valószínűleg 2 év múlva is ott lesznek. Nem is célozza meg a tudományos kutatási eredmények bemutatásának specifikus szekciósorozatát, sokkal inkább beszélgetős, ismerkedős. Itt be lehet mutatni a “hobbikutatásokat”, itt lehetőség van “kutatás közben” eredmények közös megbeszélésére, bemutatkozhatnak az “elsőkonferenciás” pályakezdő fiatalok, de éppúgy lehetőség van nagyon is komoly dolgokon elgondolkodni, amire idén Benedek András egészen kiváló plenáris nyitóelőadása mutatott példát.

Egyetlen komoly veszélye van, amivel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Itt kétévente múlik az idő és az előző rendezvényekre való emlékezésnél, a nem is olyan régen kezdetű merengések sok esetben nagyon is régi történeteket, előadásokat idéznek. A kisebb méretű konferenciák beszélgetéseinek előnye, hogy nem csak más nézőpontból, hanem más fókusszal is szóbe kerülhetnek bizonyos témák.

nemcsak a nézőpont lehet más, hanem a fókusz is

A konferencia viszonylag szabad témakiírásaihoz igazodva én a virtuális oktatási környezettel kapcsolatos kutatásunk előzetes eredményeiről beszéltem, a “kutatás közben” műfajt választva. Barátságos, kisebb szekció jött össze a hasonló témákhoz, de különösen a vége felé, Buda András előadásával és utána újabb felfedezéseket tettünk az egyre inkább előtérbe kerülő digitális bennszülöttek, bevándorlók, telepesek és nomádok fogalmi sokszögben.

[slideshare id=9279643&doc=kissarpadkonfollejanos-110916032525-phpapp01]

A virtuális oktatási környezetünk kutatásával kapcsolatban ezt az előadás nem csak tartalmilag szántam egyféle bevezetőnek, hanem igyekeztem úgy kialakítani, hogy a mondanivaló a kérdéseket ne vigye el a kételkedők, túlzott ellenérzések, túlzott várakozás irányába sem. Egy új módszertani eszközzel lehet élni, ami annyira már nem is új, de bőven ad még olyan lehetőségeket a közeli jövőben, ami a távoliban valószínűleg természetes lesz. Semmit több és semmi kevesebb.

Video streaming by Ustream

A szombati nap tartalma is kiegyensúlyozottan igazodott a péntekhez. A plenáris előadásban Barakonyi Károly a felsőoktatás átalakulásáról mondta el véleményét, tapasztalatait, nézeteit. A téma a jelen pillanatban meglehetősen időszerű. Nagy kár, hogy nem került sor egy kerekasztal beszélgetésre, vagy ha más nem, akkor ott kellett volna (elkezdeni vagy) folytatni, ahol az utoló ábrával az előadásnak vége szakadt.

a bolognai rendszerre való áttérés fontosabb kérdései az eredetileg huszárok számára készült állatorvosi lovon

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A kisdobos digitális nemzedék keresése

A talányos cím mögé rejtett előadással próbáltam a nyomába eredni a digitális nemzedéknek a tegnapelőtti MEETOFF rendezvényen. A “Web és oktatás – e-learning és társai” előadáscsomagban Pintér Róbert előadása kapcsolódott közvetlenül ehhez a témához, de voltak más érdekes bemutatók és beszámolók is. A rövid előadásban a digitális nemzedéket igyekeztem megtalálni és a vége felé be is vallottam, hogy nem nagyon sikerült. Az eredeti cím az lett volna, hogy az úttörő digitális nemzedék, de a példákat gyűjtögetve be kellett látnom, hogy a felsőoktatásban, hiába a nemzedékek szerinti, évszámhoz kötött besorolás, nem nagyon látni olyan hallgatót, aki a korábban nagymértékben felfokozott elvárásoknak akár kisebb mértékben is meg tudna felelni. Ha az előadás nyitólapjára gondolok, akkor a cím az is lehetett volna, hogy “szerkeszd meg már végre a profilod!”

[slideshare id=9270362&doc=meetoffollejanos-110915095950-phpapp02]

Tapasztalataim szerint a szövegalapú kommunikáció generációtól független, pedig más formátumok használatára ma már bőségesen lenne lehetőségünk (skype, G+). Ezt a blogot sem videókamerába nézve mondom el hangos jegyzetként, hanem maradok a jól bevált szövegnél. Ma már azon sem lepődünk meg, hogy a hallgatók a hivatalos közösségi felületektől függetlenül saját online közösségeket hoznak létre, de személy szerint engem mindig meglep, hogy a különböző egyetemeken hasonló tárgyakat tanulók miért alakítanak csoportot és miért nem kooperálnak.Ha felelőst keresünk, akkor a digitális bevándorló tanárokat könnyen meg lehet találni, de ne felejtsük el, hogy a közösségalakítás sokoldalúsága mennyire komolyan jelen volt a digitális nemzedékről formált képünkben. A tartalommegosztás és közös munka is egészen más gyakorlatot mutat, mint amire már számítottunk évekkel ezelőtt. Más dolog beadni valamit a közösbe, más dolog egyszerre dolgozni és egészen más közösen dolgozni. Előadásokon nem jellemző, hogy a hallgatók egyszerre és együtt, közösen írják a vázlatot, jegyzetet, pedig előnyei nyilvánvalóak és lenne rá lehetőség is bőven. A bloghasználat egészen elszomorítóan alacsony mértékéről már sokszor írtam és beszéltem. ide sorolható az is, hogy az olyan egyszerű és praktikus eszközök, mint a twitter, spontán hallgatói kezdeményezésre nem jelennek meg a teremben, sőt, gyakran nekem kell elmesélni nekik, hogy bizony van ilyen is.

Video streaming by Ustream

Az előadás végén, illetve a következő előadásokban előkerült az a tény, hogy a digitális nemzedéket ezekre meg kellene tanítani. Teljes mértékben egyetértek. Úgy tűnik az elmúlt évek várakozásaival ellentétben tényleg más dolog a fiatalok technikai ismerete, a technika használata, a technika tudatos használata és a technika tanulást támogató tudatos használata. A nehézséget az adja, hogy a tanulási tapasztalattal rendelkező felnőttek lehet sokat tudnának mesélni a tanulásról, de nehezen társítják ehhez az általuk nem, vagy csak nehezen megismert technikát. Egy ilyen tanítási folyamatban fontos dolog lehet a hitelesség. Nehéz pillanatokat élnék át, hogy a blogolás módszertani előnyeit mondogatnám a hallgatóknak és nem tudnám megmutatni a saját blogom. Az is szorongató érzés, hogy lineáris prezentációt szerkesztek és nem haladok együtt a divattal. (Árulkodó, hogy divatnak tartom a természetes fejlődést…) A web 2 tanulásban való felhasználásánál, az ezzel kapcsolatos tanításban nem árt, hogy ha vannak példák, saját élmény és tapasztalat. Korábban azt szoktam mondani, hogy Egerszegi Krisztina edzőjének nem kellett ahhoz nagyon jól tudni háton úsznia, hogy ilyen bajnokot neveljen, de kérdés, hogy ez szituáció megállja-e a helyét az IKT tanulási felhasználásánál is. Hasonló példa lehet a zenei tehetség, a zongora és a zongoratanár esete is. Ha falun zenei tehetség születik, akkor a kibontakozásához fontos, hogy legyen eszköz (például egy zongora), de az sem baj ha van a közelben zongoratanár.

az egydimenziós digitális nemzedék elméletnél sokkal bonyolultabb és egyenlőre még nem túl világos a helyzet

Az alapkérdés persze nem a digitális nemzedék sajátosságainak hiányolása, hanem lassan már a digitális nemzedék létezése. Nagyon könnyen át lehet esni, ugrani a bizonyos ló túlsó oldalára és könnyen kijelenthetjük, hogy a születéskor meglévő technikai és médiakörnyezet nem is meghatározó az emberi fejlődésben és nincs is értelme a hagyományos digitális nemzedék elméleteknek. Ez talán egy kicsit túlzás, de azt ma már kijelenthetjük, hogy a digitális bennszülött és digitális bevándorló fogalompárosnak a napjai meg vannak számlálva. A kettő egymás nélkül nehezen értelmezhető. A Kiss Árpád konferencián Buda András arról beszélt, hogy a digitális bevándorlás véget ért, kialakultak a telepesek és a nomádok. Előbbi csoportba tartoznak azok, akik életkoruk ellenére professzionális felhasználók, utóbbi csoportba pedig azok, akik a helyüket keresik a digitális világban, de profi felhasználásról talán már soha nem os beszélhetünk az esetükben. Úgy tűnik, hogy az út tényleg véget ér, az életkortól független digitális kompetencia újragondolás lesz a következő feladat. Az egydimenziós életkori szemlélet a végéhez közeledik, a kérdés, hogy mi alapján húzzuk majd meg a koordinátarendszer további tengelyeit, vagy a térkép új határait.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A mayorship mulandó, a jellem örök

Ma már szinte komolytalannak tűnik az az állítás, amit az internettel, online közösségekkel ismerkedő társadalom nagyon sokáig az ismeretlentől való félelmének zászlójára írt: “a túlzott online jelenlét hatására elveszítheted meglévő kapcsolatod a valós környezettel, megváltozol a megélhető valóságban”. Az online jelenlét nem feltétlenül formálja kórosan negatív irányba az offline emberi életet, nem szünteti meg a társas kapcsolatokat. A szélsőséges esetektől eltekintve nem kell tartanunk attól, hogy egyszercsak majd online teljesen másmilyennek adjuk ki magunkat. A helyzetre sokkal inkább igaz, hogy ha akarnánk se tudnánk mások lenni online, mint amilyenek valós környezetben vagyunk. Nem a felszínre gondolok, nem a külsőségekre, hanem ennél mélyebben gyökeret vert tulajdonságainkra (amelyek azért komoly szerepet játszanak a felszín alakulásában is). Mindkét környezetben ugyanúgy tévedhetünk és lehetnek valótlan előfeltételezéseink is, de a fokozódó aktivitás fokozott megismerési területet kínál nekünk. Érdekes lesz pár év múlva arról írni, hogy a jellem ereje az offline és online környezet után virtuális térben is meghatározó, vagy szokás szerint ismét félni kell attól, hogy valami rossz történik.

Online gyakran találkozhatunk olyan jelenségekkel, képekkel, ismerőseink által megosztott tartalmakkal, amit korábban soha nem is gondoltunk volna az illetőről. Ezek a mutatványok nem az online átalakult én megnyilvánulásai, sokkal inkább az eddig általunk nem egészen jól ismert ismerőssel kapcsolatos újabb tapasztalatok. Az online környezet, beleértve a közösségi portálokat, közösségre építő alkalmazásokat olyan helyzetet alakítanak ki, amiben nem tudunk nem őszintén megnyilvánulni. Igaz ez akkor is, hogy ha ismerősünk rejtett megfigyelő és semmit sem oszt meg, pedig a technika mellett a tartalom is adott volna. Létezik online metakommunikáció és be kell látnunk, hogy az is sokat jelent hogy ha valaki nem oszt meg semmit. Valós környezetben sem kell megszólalnunk ahhoz, hogy közöljünk valamit a környezetünkkel. Online talán még nehezebb letagadni igazi önmagunkat. Egyelőre kevés tudatos stratégiánk van arra nézve, hogy a rólunk kialakuló online képet jól befolyásoljuk. Kezdők internethasználók ilyenkor azt gondolhatják, hogy jobb ha meg sem szólalunk és várjuk, hogy történjen valami. Ez majdnem olyan, mintha egy gyülekező és formálódó csoportban a terem hátsó soraiban foglalnánk helyet, vagy éppenséggel a többieknek hátat fordítva (néha azért észrevétlenül nagyon is szemmel tartva őket) múlatnánk az időt. Nem csak “lakva ismerjük meg egymást igazán”, hanem az online környezetben eltöltött idő és tevékenység is megmutatja az egyénnek azt az oldalát, amit lehet, hogy valós környezetben eddig nem tapasztaltunk meg.

Az online társas viselkedés nagy könyvében bizonyosan külön fejezetet kaphatnának a rejtett üzenetek. Valós környezetben tudjuk, hogy mit jelent a piros autó, az új hajviselet és azt is tudjuk, hogy hogyan kell úgy elmenni valaki mellett az utcán, mintha nem is ismertük volna meg. Online közösségekben is tudunk üzenni valós környezetükből vett tartalmakkal, a piros autó fényképének feltöltésével, de akár azzal is, hogy milyen tartalmaknál kattintunk, vagy nem kattintunk a lájk gombra. Az osztályteremben egymás szavába vágó gyerekek viselkedéséhez hasonlatos, amikor valaki egy mindenki által követett és rendszeresen nézett forrásból először idéz. Láttam már versenyt és kialakuló haragot, amelyik arról szólt, hogy ki osztotta meg először azt, amit lehet, hogy mindenki megtalál majd és ami viszonylag gyorsan el is fog tűnni a hírfolyam változásaiban. A közösségi oldal valódi áramlás. Ne lepődjünk meg, ha online is megtaláljuk a sablonost, az utánozót, a harcost, a provokatőrt. Online környezetben is lesz, aki csak azért kommentel, mert a kommentel meg tudja mutatni magát, amire egyedül lehet kevesebb esélye lenne. Sokan vannak akiknek online is éppen úgy kell a vonatkoztatási pont saját maguk újrafogalmazásához, mint ahogyan igyekeznek találni ehhez valaki mást offline környezetben is. Minél több tartalom jelenik meg az internet velünk kapcsolatban, annál inkább megmutatkozik benne offline személyiségünk.

Első persze azt gondoljuk, hogy az online jellem csak olyan tartalmakból vehető észre, mint például egy blogbejegyzés, vagy egy szépen felépített és tudatosan kiválasztott fényképekkel megrajzol facebook profil. Nem szükséges offline tartalom online megosztása ahhoz, hogy le se tudjuk tagadni magunkat. A foursquare ugyan kapcsolódik a valós környezethez, de az ottani tevékenység, a jelvények, pontok gyűjtése, a számunkra fontos helyek birtoklása mind-mind egy lépés ahhoz, hogy online jellemrajz készülhessen. Minden esetben üzenet a bejelentkezés. Üzenet akkor is ha elmarad, különösen azoknak, akik offline is tudnak rólunk, hiszen az online metakommunikáció ilyenkor is formálja, pontosítja a rólunk alkotott képet.

Merész gondolatkísérlettel összevethetjük a foursquare pontvadászatot, jelvények és mayorship elismerések gyűjtését akár a kutatómunka alapján végzett publikáció tevékenység mérésével is. Könnyen modellezhető, hogy mit jelent a kutatási eredményesség mérésében az a stratégia, amikor a város leglátogatottabb pontjáért harcolunk, vagy ha egy félreeső buszmegállóban szinte egyedüliként uraljuk a terepet. A foursquare pontvadászat megtanít arra, hogy legyen sok ismerősöd, mert ha az általuk birtokolt helyre jelentkezel be, akkor az pontszámban igen előnyös. Az online viselkedés valós életre vetíthető péládi közül csak egyet ragadtunk ki, de kis kreativitással számtalan hasonlóság található. Viselkedésminták, stratégiák, rejtett és felvállalt üzenetek akár online, akár offline ugyanabból a jellemből fakadnak. Bármennyire is online vagy virtuális a technika, amíg ember áll a közelében, addig a használata is túlságosan ismerős marad.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Tanévnyitó online

Tapasztalataim szerint regisztrációs hét vegyes érzéseket kelt az érintettekben. Ennek a legfőbb oka az, hogy nem regisztrációs hétként használjuk. Kiváló lehetőség lenne a kurzusokkal kapcsolatos előzetes egyeztetésre (ami a hét vége felé közeledve erősödik), illetve a félévi munka tervezgetésére, az oktatásszervezés és adminisztráció lebonyolítására. Hétfőn lehet “igazi” első tanítási napot tartani, de sajnos ez az érzés minden jel szerint ebben a félévben is elmarad és a 15 hetes félévre valójában már kezdetben is csak 12 hetesként gondolhatunk. A regisztrációs hét utáni első hét lett a tényleges regisztrációs hét, ahol még nem nagyon illik tanítani, de már illik elfelejteni az előző ajándék hetet, vagy legalábbis el kell kezdeni megbarátkozni az érzéssel, hogy a tanév elkezdődött.

ELTE PPK Nagy Sándor terem, felújítás után

A tanévkezdés nagyszerű ünnepsége lehetne a tanévnyitó. Különösen fontos pillanat az elsőéves hallgatók számára, amikor a kar vezetője kézfogással köszönti őket és attól a pillanattól kezdve “hivatalosan” is a kar közösségéhez tartoznak. A tanévnyitó ünnepség pragmatikus napjainkban igen népszerűtlen, hiszen a kitüntetettek kivételével nehéz megtalálni az ésszerű magyarázatot arra, hogy az egyébként nagyon elfoglalt oktatók és hallgatók miért is mennének el erre az eseményre. “Legfeljebb” a közösség érzését adhatnák meg egymásnak és személyesen is jelezhetnénk, hogy fontos a közös munka, amit nemsokára elkezdenek. A formális eseményeknek csaknem kialakult törzsközönsége van. A tanvényitó kezdete előtt csak néhányan voltunk a teremben és vidáman emlegettük az egyetemi fáklyás felvonulást, ahol szintén a korán érkezők között voltunk. Kedves pillanatok, amikor nyugdíjas kollégákkal találkozunk, akiknek szintén fontos, hogy a közösség életének ebben a pillanatában ott legyenek a többiekkel. Egy tanévben sok munkanap van, kevesebb a pihenőnap, tanévnyitó viszont csak egyszer van.

ELTE AJK Aula Magna

A most kezdődő félévben öt különböző tárgyat fogok tanítani nyolc különböző csoportnak. A pedagógia BA szak oktatási asszisztens szakirány hallgatóinak tartok előadást “Informatika az oktatásban 1.” címmel. A kurzus az oktatás-informatika és didaktika közötti területen halad végig, az elhangzott előadásokat esetenként élőben, vagy ha másképp nem, akkor felvételről mindenképpen megosztom az érdeklődőkkel a uStream csatornámon. A korábbi félévek gyakorlatát folytatva a prezentációk a slideshare csatornámon is elérhetők lesznek, illetve az egyes témák összefoglalói és az előadás utólagos kommentjei blogbejegyzésként ezen a blogon is megjelennek majd. Ha valaki érdekel ez a terület, akkor szívesen látom személyesen vagy akár online is. A hallgatók alternatív értékelési formaként lehetőséget kapnak a blogolásra. Ha elkészül a hallgatói blog, akkor szerintem érdemes lesz azt is követni.

A Neveléstudományi Doktori Iskola eLearning kurzusának beszélgetéssorozata is nyitott, de a szemináriumi forma miatt ugyanilyen mértékű online tartalommegosztással nem készülök. A neveléstudományi MA kutatásmódszertan kurzusa a korábbi előadásokhoz képest sokkal inkább gyakorlati formában zajlik majd, így az előző őszi félévvel ellentétben ezek a felvételek és bejegyzések nem kerülnek be a portfolióba (de egy-egy prezentáció azért előfordul majd a slideshare csatornán). A neveléstudomány MA szak felsőoktatás-pedagógia szakirány “IKT és e-learning a felsőoktatásban” kurzusa szintén szeminárium, ahol a bátrabb hallgatók blogbejegyzésenként lehet, hogy megosztják az érdeklődőkkel a gondolataikat, de minden más tartalom speciális. A téma online követése helyett mindenkinek ajánlom figyelmébe a Felsőoktatás-Menedzsment Műhely decemberi programját, ahol meghívott előadókkal együtt ezzel a területtel foglalkozunk (részletek később). Nagy reményekkel nézek elébe a neveléstudományi MA intézményfejlesztő szakirány hallgatókkal tervezett közös munkának, ahol a hallgatói blog mellett IKT fejlesztésekhez köthető előadásokat követhetnek online, 2011. október 28-án délelőtt, várhatóan 10.00 kezdettel. A hallgatók és oktatójuk is örülne, hogy ha sokan néznék meg élőben a kiselőadásokat és hozzászólásaikkal, kérdéseikkel támogatnák a munkát.

ELTE PPK Nagy Sándor terem, tanításra-tanulásra készen

A kurzusok támogatására természetesen használni fogjuk az ELTE eLearning rendszert, ugyanakkor jó esélyei vannak 1-1 viszonylag nyílt facebook csoportnak és a közösségi felületek repertoárjába idén már csatlakozik a G+ is. Többszöri nekifutásra sem tudom magam rávenni, hogy prezi.com felhasználó legyek, ami egyértelmű bizonyítéka lehetne annak, hogy minden igyekezetem ellenére digitális bevándorló vagyok 🙂

Utóirat: ha oktató kollégák előadásaikat, vagy akár 1-1 foglalkozást megosztanak az internet nyilvánosságával, kérem üzenjék meg ezen a helyen komment formájában. Ha bárki találkozik ilyen jellegű kezdeményezéssel, akkor szintén kérem, hogy jelezzen nekünk. Részemről szívesen beiratkoznék online kurzusokra, ha már offline nem nagyon tudom megtenni.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória