Lesz-e valaha a youtube az új auditorium maximum?

Többször is megjelent már a hírforgalomban, hogy az egyetemek komoly veszélyben vannak, mert az interneten számos más alternatív tudásforrás szolgáltat minőségi tartalmat. Egyesek szerint az internetes tartalommegosztásban nem jártas és nem is nagyon érdekelt intézmények nem lehet komoly ellenfelek ezen a nyílt tudáspiacon. Bill Gates szerint is komoly esély van rá, hogy az egyetemek szerepét átveszi az internetes források gyűjteménye. Az egyik oldalon a naprakészség és az érdeklődés felkeltése, a másik oldalon pedig a hatékonyság sarkított félreértése okozza a helyzetet, hogy egyszercsak több lesz az ellentmondás, mint amivel általában szeretjük maguknak tévhitekben ringatni.

a Padovai Egyetem Aula Magna bejárata

Az internetes tartalmak világmegváltását hirdetők szinte kivétel nélkül azt gondolják, hogy az egyetemeken csak előadások vannak. A weben megosztott előadásokkal pedig a teremben elmondott, megfáradt oktatóktól származó pókhálós és poros, négy fal között megmaradt gondolatok biztosan nem veszik fel a versenyt. Az egyetemen a kurzusok jelentős része gyakorlat, amit viszonylag ritkán szoktak weben közreadni mivel a jelenlévők közül alapvetően nem a tanár beszél és a többiek lehet tiltakoznának a teljes nyilvánosság ellen. (Érdekes lenne mondjuk egy tanári kommunikációs tréning online közvetítésének abszurd helyzete.) A legtöbb szeminárium és gyakorlat külsősök számára, online csak akkor lenne izgalmas ha teljes egészében végigkövetnék az előzményeket és magát a gyakorlati tartalmak sorozatát is. A neten böngésző, ötletszerűen kalandozó, átolvasó stratégia aligha megfelelő alap, hogy egy egyébként érdekes és megosztható, specifikus gyakorlat élvezhető legyen. Remek lehetőség lenne a disputa jellegű szemináriumok vitáit megosztani, de ehhez az kellene, hogy a hallgatók rendszeresen kiemelkedő színvonalon készüljenek fel. (Remélem senkit nem sértek meg azzal, hogy a feltételes mód nem véletlen.)

Stanford, iTunesU podcast nyitólap – belépés a minőségi tartalomszolgáltatás világába

Számos lehetőség van ma már arra is, hogy a kurzusok nyitottak és interaktívak legyenek, vagyis például a közreadott tartalmakhoz hozzá lehessen szólni, a munkába be lehessen kapcsolódni. Ez biztosan tartalom szerint is különböző, de személyes tapasztalatim szerint az érdeklődés ezen a területen nagyon szerény és az is megmarad a passzív beregisztráló, érdeklődő szinten. Vélhetően a megosztott tartalomról szóló értesítők a levélszemét között végzik egy idő után. Az egyetemi előadások pedig nem feltétlenül rosszak pusztán azért, mert nem osztották meg őket a weben. A legtöbb minőségi webes tartalom egyébként még így is egyetemektől, vagy oktatóiktól származik valamilyen formában, de ez az ellentmondás az egyetem ellenében gondolkodókat nem szokta zavarni.

Külön fejezet lehetne, hogy az egyetemi oktatók többsége miért nem él a tartalommegosztás webes formájával. A legtöbben persze technikai akadályokra hivatkoznak, ami az esetek döntő többségében csak ürügy és nem valódi indok. Egy egyetemi előadás rögzítéséhez elsősorban a hangot kell rögzíteni. A kép lehet az előadó, vagy izgalmasabb kísérletek esetén a teremben zajló események és az előadó, de a legtöbbször a leghasznosabb kép a prezentáció. A hang felvétele ma már nem okoz akadályt, szinte minden mobiltelefon képes rá, így ha az oktatónak van telefonja és készít prezentációt, akkor még csak össze sem kell vágnia a kettő, máris meg tudja osztani az előadások teljes anyagát (legfeljebb a hallgatók hallgatják és saját maguk lapoznak). Természetesen vannak helyek, ahol professzionális a technika és automatikus a felvétel, illetve a megosztás. A technikában természetesen a határ a csillagos ég, de arra várni, hogy minden teremben legyen a legkorszerűbb technika, egyrészt illúzió, másrészt remek kifogás.

a rögzítés gomb közelebb van, mint elsőre gondolnánk, vagy mint ahogy hinni szeretnénk…

A technikai ürügy mellett alapvetően két félelemmel szoktam rendszeresen találkozni. Az egyik az értékelési helyzettől való félelem, vagyis megmarad az interneten és nem lehet letagadni, sőt, mások felhasználhatják, kivághatnak belőle részeket, stb. Ilyen visszaélésekről eddig én nem hallottam, persze technikailag nincs akadálya és biztosan kialakul valahol a motiváció is. Az interneten megmaradó előadástól általában az előadók is más, magasabb szintű minőséget várnak el, mint egy egyszerűen csak a teremben elhangzó előadástól, ami érdekes hozzállás. Miért kellene egy előadásra jobban készülni, hogy ha tudjuk, hogy akár örökre szabadon hozzáférhető lesz? Sokkal inkább fel kellene készülni, hogy ha tudjuk, hogy annak a csoportnak ott és akkor és csak egyetlenegyszer tudunk beszélni arról a témáról. A minőségnek nem lenne szabad a hozzáférhetőségtől függnie, legalábbis egyetemi környezetbe biztosan nem. Azzal pedig együtt kell tudni élni, hogy hibázunk és ezek a hibák, fáradt, rosszul kigondolt pillanatok megmaradnak. Ezek akkor is léteznek és akkor is tudnak róla mások, hogy nem osztottuk meg az interneten.

Az értékelési félelem is ellentmondás, hiszen a hallgatók rendszeresen kérik, hogy felvehessék az előadást, aminek a felvételével az engedély után szabadon rendelkeznek, akár webre is feltehetik. Az értékelésben legjobban motiváltak és leginkább érintettek pedig ott ülnek a teremben és megvan a véleményük az előadásról. Az egyetemi előadások pedig amúgy is nyilvánosak és elvileg bárki beülhet meghallgatni őket. A leginkább persze a hallgatók ülnek a teremben. A világ többi 99.99%-a nagyrészt nem foglalkozik az előadással, vagyis ne becsüljük túl az érdeklődést. A látogatottság alacsony mértékét az is befolyásolja, hogy az egyetemen kívüli ember csak nehezen tudja meg, hogy mit, hol és mikor adnak elő az egyetemen. Egészen más a helyzet, ha az előadás online is megjelenik, mert ott annak is komoly jelentése van, hogy egy-egy tanári produkciót hányan töltenek le.

iTunesU podcast népszerűségi listán a sorozatok kategóriában a Kaliforniai Egyetem csillagászata áll az élen

Gyakori oka a megosztás elutasításának, hogy a tanár fél, hogy a hallgatók nem járnak majd az órára, mert online is elérhető a tananyag és egyébként is oda a személyes kapcsolat. (Még a végén senki sem jön el és akkor a tanár is hazamehet, esetleg kialakul egy érdeklődő kemény mag és máris interaktívabb lehet az előadás, mint 100 fős csoportban.) Tapasztalatból tudom, hogy az óralátogatás és a tartalommegosztás hallgatói felhasználásáról alkotott összefüggés ebben a formában nem igaz, mert van egy sokkal erősebb tényező, ami meghatározza mindkettőt. Nevezzük ezt egyszerűen a hallgató szorgalmának, érdeklődésének. Ha valaki érdeklődik és szorgalmas, az eljár és otthon is meghallgatja ismétlésként. Ha valaki nem érdeklődik és nem szorgalmas, az a félév végén egyszerre nem fog 15×1,5 órát meghallgatni, bármennyi is erre készül. Ha mégis sikerül neki, akkor az egymásra épülés és elmélyülés nehezen fog menni. A megosztott tartalom a legtöbb esetben ismétlésre jó és alaphelyzetben nem helyettesíti az élő előadást.

A félreértések és téves gondolatmenetek egy másik biztos alapja a személyesség szinte kizárólagos hatékonyságnövelő hatása. Egy előadás, vagy oktatási helyzet hatékonyságában természetesen ott van a személyes jelenlét és kommunikáció, de nem ez az egyetlen tényező, ami az eredményességet befolyásolja. Elsősorban a tartalommegosztástól félők szoktak erre hivatkozni, hogy miért, az könnyen kitalálható, de ez most nem olyan lényeges. A személyes jelenlét ellentmondása izgalmas fordulatot vesz, amikor az előadás rossz, unalmas, az előadó felkészületlen, esetleg rossz időpontban lett meghirdetve, amikor már (vagy még) mindenki alszik a teremben. Ilyenkor a hallgatók nem járnak előadásra, vagyis önként mondanak le a személyes jelenlétről, ami állítólag a hatékonyságot szinte kizárólagos mértékben befolyásolja. Az ilyen példák mutatják, hogy a hatékonysághoz lényegesen több kell, mint személyes jelenlét és ez nem csak akkor fontos, amikor online előadásoknál a személyes jelenlét hiánya a szembetűnő és egyébként is kiváló ürügy. A “közönség” egy rossz előadás esetén (amennyiben érdeklődő) szétnéz az online tudáspiacon és máshonnan szerzi meg a szükséges tudást. Azt az esetet figyelmen kívül szokták hagyni a hírekben, hogy a hallgató örül a gyenge előadásnak, mert azt általában gyenge követelmények követik és akkor kevesebbet kell készülni, könnyebben megvan a kurzus. (Számos más eset is létezik, a dolog nem egyszerű.) A hírek azt sugallják, hogy a hallgató szinte biztosan más forrás után néz és nem is kell sokat keresgélnie az interneten. Legyünk őszinték, a legtöbb egyetemi téma esetén sokat kell keresgélni, hogy jó minőségű (egyetemi szintű) tartalomra találjunk, amiből esetleg nem csak levizsgázni tudunk hanem később komolyabban hasznosítjuk is.

Oxford iTunesU projekt igényes és tartalmilag is figyelemreméltó nyitólapja

Gyakori csapda, hogy az érintettek azt gondolják, hogy ha a kommunikáció technikája megváltozik, akkor a módszertan és a tartalomszervezés marad változatlan. Természetesen vannak esetek, amikor marad változatlan, vagyis ez oktató ugyanazt mondja, amikor vele rendszeresen találkozó nappalis hallgatókkal dolgozik együtt és ugyanazt, amikor a vele alig találkozó levelezős hallgatókkal. A legrosszabb, ha azt gondolja, hogy az eredeti tartalom átalakítás nélkül akár helyettesítheti is a személyes találkozásokat és közös munkát. Másképp kell egy előadást felépíteni, hogy ha van személyes jelenlét és ha nem vagyunk a teremben. Ha ezek a módszertani különbségek nem kerülnek előtérbe, akkor persze joggal lehet kritizálni a minőséget és olyan, mintha a minőség a személyes jelenlét hiányán múlna, pedig csak arról van szó, hogy a tanár módszertanilag nem eléggé felkészült.

Az egyetemi fogalomrendszerben szintén más jelentése van az tudományos eredmények oktatásának és a tudomány népszerűsítésének is. Számos olyan anyag jelenik meg, ami eredeti célját tekintve disszeminációs tartalom, vagyis népszerűsíteni, az elért eredményeket bemutatni szeretné. Ha valaki nem jártas az adott területen, akkor egy ilyen anyag minőségi egyetemi kurzustartalomként is megjelenhet a számára és máris mondhatja, hogy nem is kell az egyetemre beiratkozni, hiszem a tudomány házhoz megy. Például egy 10 perces rövid összefoglaló és színes, érdekes előadás formájában, amit össze nem lehet téveszteni több kurzus több féléves elméleti és gyakorlati munkájának összességével, egy átgondolt kompetenciafejlesztés alapján fokozatosan fejlődő hallgató esetével. Az egyetemeknek sokkal több figyelmet kellene fordítani a tartalommegosztásra, tudományos eredmények népszerűsítésére mert a hírek és az ezekben szereplő félreértések azt mutatják, hogy erre egyre nagyobb az igény. Ezt a műfajt azonban ne keverjük össze azzal, hogy egy hallgatónak elvileg mit és hogyan kell teljesítenie egy kurzussal kapcsolatban. Az internetes források az egyetemre csak akkor jelentenek konkurencia jellegű veszélyt, hogy ha a minőség és a cél nem különbözik már olyan jelentősen.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória