A kékrefestett grundról és az elvesztett kulcsokról

A hétvégén a „Veszélyeztetett ifjúság – veszélyeztetett társadalom” című nyári konferencián adtam elő Pécelen. A kétnapos rendezvény második napján Tóth Istvánné az érzelmi nevelésről, Paksi Borbála a fiatalok droghasználatáról tartott előadást. Az én feladatom az informatikai eszközhasználat generációk közötti viszonyának áttekintése volt. Az előadásom (a hidak északadékok keresését) egy ismert vicc alapján járta körbe. Az elveszett kulcsát éjszaka, az utcai lámpa fénye alatt kereső ember látásmódjából indultam ki, aki azét keresi a kulcsot a lámpánál, mert ott van világos és máshol amúgy sem látna. Az eszközhasználat nem generációs kérdés, de az oktatás-informatikai eszközök nevelési-oktatási felhasználásának módja és sok esetben kritikus szintje valóban kockázat lehet a generációk közötti kapcsolatra, amiből én elsősorban a tanár-diák kapcsolatot emeltem ki.

[slideshare id=8954031&doc=aug21pdf-110821224732-phpapp02]

Az előadás utáni vita érdekesen alakult, konstruktív és indulatos hozzászólások is akadtak. A digitális bevándorlók nehezen fogadják a digitális bennszülöttek eszközhasználati szokásait, nehéz elhinni, hogy produktív lehet a párhuzamos kommunikáció. A legtöbb kérdést, hozzászólást a tanórai tartalmak megosztásával kapcsolatban kaptam. Szerintem a tanórák, előadások értékteremtő tevékenységek és ezek rögzítése, közreadása mások számára hasznos tartalom lehet az interneten. A legnagyobb ellenállás a tartalommegosztásnak ezzel a formájával kapcsolatban volt tapasztalható. A hozzászólók megemlítették, hogy az óra egészen másképp zajlik, ha előzetesen tudják a résztvevők a későbbi megosztást. Nem tartják szerencsésnek, hogy a bizalmi légkörben, vagy egyedi, csak az előző események sorozatában értelmezhető órák kontextusból kiragadva kerülnek ki az internetre, ahol az értelmezés már nem az előadó szándéka szerint történhet. Például mi történik akkor, hogy politikailag nem vagyunk korrektek? (Ha betartjuk az érvényes törvényi szabályozást, akkor politikailag mindig korrektek vagyunk, vagyis elsősorban semlegesek és a legtöbb helyzetben ez elő sem kerül. Egyébként pedig mi lehet az, amit vállalunk a gyerekek előtt, de nem vállalunk a teljes nyilvánosság előtt? Komolyan azt gondoljuk, hogy ha valamit mondunk, akkor a gyerekek nem adják tovább, esetleg nem teszik fel az internetre?) Az előadás lehet félreérthető volt, mert nem minden tartalom folyamatos megosztásáról beszéltem. A hangulatot jól jellemzi, hogy egyelten kérdés sem érkezett a megosztás technikájával, gyakorlatával, lehetőségeivel kapcsolatban. Bármely tanóra megosztásának olyan mértékű kockázatát látják előzetesen, ami az esetleges szándékot is viszonylag hamar megszünteti. A hozzászólások egy része a tartalommegosztás értékelési helyzetként értelmezi, ahol a munkájával kapcsolatos vélemény keletkezhet, mégpedig nem teljesen ellenőrizhető körülmények között és szinte kivétel nélkül arra tettek utalást, hogy ez akár negatív is lehet. Nem került elő az a lehetőség, hogy hány zseniális tanár, zseniális órája kerülhetne így fel, módszertani és egyéb jó példákat bemutatva…

Video streaming by Ustream

Más hozzászólások és kérdések alapján is érdekes a pedagógus munkájának átláthatósága, a saját osztályteremben való tevékenységéről való gondolkodás. Szerintem a tanár szakmai autonómiája nem fogható fel úgy, hogy az osztálytermi történéseket a magánügyének tekinti, amibe másoknak nemcsak beleszólni, hanem belelátni sem lenne szabad. Meglepően kevés kérdés érkezett az online és “offline” közösségek egymásra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az egyik hozzászóló pozitív példaként említette, hogy a Panoramio rendszert használók csoportjához tartozik, akik sok online kapcsolat után most már hagyományos, valós környezetben is találkozó csoporttá alakultak. A facebook mint nevelés és oktatási lehetőség, a csoportszervezés módja talált a legpozitívabb fogadtatásra.

A kérdés mindig az, hogy hol van a kulcs. Az is lehet, hogy ott, ahova a sötét miatt nem is merünk benézni.

Egy hozzászóló kérte, hogy a hozzászólása maradjon meg a jelenlévők körében és semmiképpen se osszam meg, mert amit mond az csak az ott lévőkre tartozik. A kérésnek természetesen eleget teszek és nem írok a kérdései tartalomról, csak magáról a kérdezésről, annak tényéről. Nagy kár az előzetes kéréséért, mert jól felépített hozzászólása strukturáltan mutatta azt a képet, ami ma az átlagos pedagógusok nézeteit, valós vagy vélt félelmeit jellemzi. Arra bíztattam, hogy indítson ezzel kapcsolatban egy blogot és írja meg, amiket mondott, érdemes lenne róla beszélni. Nem csak egy alkalommal és nem csak egy hozzászólásban, mert a konferencia témája nem magánügy, nem egy szűkebb csoport ügye, hanem ennél sokkal fontosabb és a vita mások számára is tanulságos lehet, sőt, a vita után talán cselekvésre, változtatásra is bíztatja a résztvevőket.

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb