Kör közepén állok

Lassan kellene valamit kezdeni végre a G+ szolgáltatással. (Igen, arra gondolok, amelyik majd rövid idő alatt véget vet a Facebook dominanciának…) A G+ bejövő sáv legutóbbi frissítése tegnap 15:03, a Facebook külön listában megjelenő, erősen szelektált tartalmánál éppen 2 perc. Az összehasonlítás önmagért beszél, de szinte lelkiismeretfurdalása lesz az embernek, hogy ha nem használja ki teljesen a G+ adta lehetőségeket. Ha eszembe jut a debreceni kollégium folyosóján elhelyezett néhány kártyás telefon visszahívhatóvá válásának örömteli pillanata, akkor rá kell döbbennem, hogy az interneten keresztül csaknem ingyenes videóhívás (konferenciabeszélgetéssel és közben youtube üzemeltetéssel) hatalmas luxus, amit nem nagyon tudunk megbecsülni.

a kép forrása: VATERA

G+ videóhívás még az élő kamerakép megjelenése előtt 🙂

Az általam eddig szinte teljesen kihasználatlan G+ meglepő módon módosítja a Facebook iránti érzéseimet. (Már készülődik az a bejegyzés is, amiben egy izgalmas kutatási eredmény miatt megsértődés helyett másik nézőpontra váltok.) Pár napja visszalátogattam az iwiw-re. Jelzés értékű, hogy ez eseményszámba megy, hiszen arról aligha írnék, hogy benéztem a facebookra. Az iwiw riasztóan ismeretlen felülete és a rengeteg kommunikációfenntartó információ két dologra utalhat: (1) már nem használom jól és tudatosan ezt a portál, így az elhanyagolt területet riasztó a gondozatlanság, (2) ez a közösségi oldal ilyen lett és én már nem ilyen vagyok. Iwiw után facebook-ra váltottam majd G+ felületet nézegettem. (Ha tudnék rajzolni, akkor olyan karikatúrát rajzolnék, ahol a G+ körök nem az ismerősökből hanem a használt közösségi szolgáltatásokból állnának. Külön kör lenne a LinkedIn, twitter, stb. és ide-oda lehetne huzogatni az ismerősöket, hogy éppen hol szeretnénk velük barátkozni…) Az iwiw után a Facebook rendezettebb és konfortosabb volt, de a G+ oldalról visszanézve a Facebook teljes egészében olyannak tűnt, mint a Facebook felől nézve az iwiw.

A G+ csábításának alapja továbbra is a videóhívás és az asszimmetria. Az előbbi kihasználatlansága különösen fájó (egyelőre okoljuk érte a nyári szünetet), de jelzés értékű, hogy milyen nehezen adjuk meg magunkat és milyen nehezen térünk át a szöveg alapú (időrabló) email használatról és csetelésről a nyilvánvalóan jobb, korszerűbb és személyesebb kommunikációra. Az asszimmetria a twitternél is nagyon fontos, de ott is nehezen tanultuk meg, hogy a legtöbb esetben nem az udvarias “visszakövetés” a legjobb stratégia, hanem (“gyerekes rajongással“) kell elfogadni, ha valaki kíváncsi ránk.

A G+ egy esély lehet az újrakezdésre. Nem, vagy csak nehezen lehetne átmásolni a meglévő kapcsolatrendszer a többi közösségi oldalról, de ennek nem is biztos, hogy sok értelme lenne. Nagyon fontos, hogy tudjuk érdemi különbséget tenni a szolgáltatások között. A differenciáltabb felhasználást sehol nem lehetett megtanulni (nincs kitől), de a technika használatában lelkes közönség saját tapasztalatai alapján vélhetően rájön, hogy a párhuzamosság, az egyes rendszerek összekötögetése milyen sok SPAM jellegű információt termel. Szintén ide sorolható, hogy ugyanazokkal az ismerősökkel, ugyanúgy akarunk egy teljesen más közösségi oldalt használni.

A G+ jó úton jár az egyesített rendszer felé, de még hézagok vannak az egyes részek között, amelyek nehezen épülnek be. (Ha a G+ videóhívás kiegészülne egy jól használható videomail funkcióval, akkor azt hiszem függővé válnék). Egyértelmű, hogy a közösségi oldalakról felénk áradó információk között szelektálni kell. Egy sokat látott Facebook profil olyan sok információt termel, hogy az egész napot képes lenne kitölteni, ha interaktívan használnánk. Ezt nyilvánvalóan nem lehet és nem is érdemes. Szelektálni, differenciálni kell és azzal, hogy a szolgáltatásokat nem kötjük össze, nem ugyanúgy és nem ugyanazokkal és nem ugyanarra akarjuk használni, nagyon sokat segíthetünk másoknak, hogy velünk kapcsolatban könnyebben sikerüljön a szelekció.

George Siemens szerint a közösségi média az érzelmek, a blogolás és írás pedig az intellektuális tevékenységek területe és a kettő különböző oldal eszközrendszerét nem jó keverni. A közösségi média flow élményt adhat, de aligha produkál érdemi és releváns tartalmat. Vitatható, hogy az eszközrendszert csak erre és csak így lehet használni, vagy szokás és kultúra kérdése, de a jelenlegi felhasználást elnézve azt hiszem ebben sok igazság van. Ha jobban sikerülne tudatosítani a differenciált eszközhasználatot (ami kiváló nevelési-oktatási feladat lehet pedagógusoknak) akkor talán kevesebb lenne a dezinformálás, a koncentrálást ténylegesen romboló, a legértékesebbet, az időt pazarló (kapcsolatfenntartó) kommunikáció.

Egy G+ bejegyzésben olvastam a G+ kihasználatlanságával kapcsolatban, hogy “Üres kocsmában nem túl zsírabuli…” Akkor is találó volt és még most is az, ugyanakkor az üres G+ kiváló lehetőség lenne, hogy ne a közösségi flow, hanem egy tudatosabb, szakmaibb, munkához jobban kapcsolódó hálózat legyen. Ehhez persze az kell, hogy mások is így kezdjék el használni. Ha mégsem, akkor legfeljebb nem veszik fel őket a körök kulcskarikáira 🙂

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória