A billentyűzetünkkel együtt visz majd el a zsákos ember

A technikai és társadalmi fejlődés kapcsolatának hétköznapi “elemzése” nemrég újra átlépte a hírérték küszöböt, ami igencsak szerencsés lenne, ha nem egy felfokozott, hangulatkeltő gondolat lenne az alapja. A számítógéphasználattal kapcsolatos ellenérvek között megszokhattuk, hogy bizony ettől leszünk mozgásszegények és magányosak (újabban már nem a könyvtől és a televíziótól). A virtuális világnál is gyakori, hogy féltik a gyanútlan felhasználót, aki belefeledkezik és már nem is fog törődni a valós környezetével. Az elmúlt hetekben több helyen is megjelent, hogy az USA, teljesen praktikus alapokon a kézírás tanításának elhagyásával a billentyűzettel történő írást, a gépelést teszi kötelezővé, ami bizony a civilizáció végét jelenti majd.

ha fordítva raktam volna őket, akkor a toll már nem is látszana…

Egy korábbi századforduló környékén a hazai “kultúrfélelem” alapja az volt, hogy az érettségi kötelező tárgyai közül törölték a latint és az ógörögöt, ami után sokan a hazai műveltség végét vizionálták. (Erről egyébként én meggyőzhető lennék…) A technika használatának az emberi környezetre gyakorolt hatása elsősorban a kultúra és műveltség területén, társas kapcsolatokért aggódok körében fejt ki hatást, nagyon kevesen helyezik előtérbe a kognitív jellegű változások miatti aggodalmat. A függőség külön kategória, bármikor, bármilyen viszonylatban verhetetlennek bizonyul az aggodalmak körversenyében.

Az sms népszerű, pedig számos alkalmazás adna lehetőséget az ingyenes üzenetküldésre. A technika már régen megvan, de a szokás nehezen változik.

Ha már félni kell a technika fejlődés ránk és életvezetésünre gyakorolt hatásaitól, akkor inkább kellene félni az emlékezet változásaitól. Tudni illik, hogy számítógéphasználó embernek barátja a Google, de az igazán komoly felhasználóknak nem csak a barátja, hanem az emlékezete is a Google, ami még a keresőkifejezést is diszkréten javítja helyettünk és igyekszik kitalálni, hogy mi az, amire gondolunk. A memóriánkhoz fűződő kapcsolatunk változása nem meglepő, hiszen a napi szinten felhasznált (nem feldolgozott) információmennyiség nagyságrendekkel tud növekedni, ha számítógépet és internetet is használunk. Gondoljunk csak bele egy jól átgondolt RSS olvasó tartalmába, vagy próbáljuk összefoglalni, hogy tegnapelőtti facebook böngészésünknek mi lehetne az összefoglalt tartalma. Ha elhisszük, hogy nem csak egyénileg tudunk valamit megtanulni, hanem közösségben is, annak biztosan az lesz az alapja, hogy egyénileg ugyan nem, de közösen képesek vagyunk reprodukálni valamit. A tanulás a természeténél fogva ennél bonyolultabb, de a tanulásról való gondolkodás és a tanulás, illetve a tanulással kapcsolatos érzések nem mindig járnak kézenfogva. A közösségi reprodukálás, vagy a párok egymásra utaltságára építő emlékezés adhat egy társadalmi esélyt a konnektivizmusnak.

Ha valaki komolyan azt gondolja, hogy hazai területen a közeli jövő problémája a kézírás megszűnése, akkor mindenképpen küldjön magának ajánlott postai levelet, amit postahelyi kézbesítéssel, a postán vegyen át. A gépesítés ellen spontán szerveződő ellenállási mozgalomba vetett hit innen bármikor erőt meríthet. Iskolai környezetben pedig elég belegondolni, hogy mekkora a reális esélye, hogy tanévkezdéstől a számítógéptermekben található gépeket szétosztják a szaktantermekbe és minden órán (legalább néhány tanulónak) ezekkel is kellene dolgozni.

A kézírás tanításában egyébként a folyamatosan javuló felbontású érintőképernyők és megjelenítők nemsokára komoly szövetséges lehetnek. Most még csak elvétve van olyan program, ami kínálja a kézírás interaktív rögzítését, de ezen a területen pár év múlva vélhetően lesznek fejlesztő programok is. A technika már rendelkezésre áll, de a kézírás finomságának még jobb felbontásra van szüksége. Néhány év és az OPKM olvasás portáljához hasonlóan megjelenhet majd az írás portál is, ami vélhetően a technikai fejlődés eredményeivel nem csak ijesztgetni fogja a felhasználókat. A kézírás iskolai, vagy hétköznapi eltűnésének a közeli jövőben szinte semmi esélye nincs, de a riogatás egyrészt alkalmas arra, hogy a valós és reális mértékű veszélyről elterelje a figyelmet, másrészt az egyébként egyértelmű és nyilvánvaló változások tudatos kihasználásának se adjon esélyt. Félelemre alapozott példák persze akadnak a másik szélsőség környékén is. Sokan azért nem írnak kézzel, mert tartanak a kéretlen grafológiai elemzésektől, nem mintha a gépelés, vagy a szöveg tartalmi szerkesztése és stílusa egy jó tartalomelemző programmal ne lehetne követhető.

Viszonylag olcsón juthatunk “elektronikus kézíráshoz”

Ui.: Személy szerint már alig írok kézzel, de a legfontosabb spontán gondolatokat még mindig így jegyzetelem. Az egyetemi virtuális környezet első tervezgetésénél papírt, ceruzát és radírt használtam. Nem érzek késztetést, hogy átálljak a kézzel írt blogra.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb