A nyári szünet kiváló lehetőség a Kindle használatban való jártasság növelésére. Mindez elsősorban akkor igaz, hogy ha belehelyezkedünk abba a tévképzetbe, hogy a nyári szünetben majd mindenre jut idő, amire egyébként nem. Ha máskor sem jut idő az olvasásra, akkor nyáron sem fog. Ősszel az iskolakezdés, tavasszal a kültéri tartózkodás visszakapott öröme, nyáron pedig a vízpart “veszi el” az időt az olvasástól, vagyis mindig akad “konkurencia”. Az információs társadalom egyik komoly következménye, hogy az idő hihetetlen módon felértékelődik. (Személy szerint elhatároztam, hogy a foursquare utazás közben való felhasználásának terhére igyekszem majd Kindle segítségével is olvasni.)
Kikapcsolt Kindle3 egy viaszgyertya (és némi háttérvilágítás) fényerőssége mellett…
Az ismerkedés során örömmel fedeztem fel a hangos felolvasás funkcióját, ami az én gépemen csak angol nyelven működik, de így is növeli az eszköz hasznosságát. A magyar nyelvű felolvasást részben helyettesíti, hogy minden nehézség nélkül lehet rámásolni és hallgatni hangoskönyveket. Tapasztalataim szerint a jegyzetek készítése egy kicsit körülményes, legalábbis a gyors, impulzív gondolatok rögzítésére biztosan lehetne valami dinamikusabb megoldás. Fehér Péter blogjában olvastam a mikforon kihasználatlanságáról és mivel nem feltört eszközöm van, egyelőre csak reménykedek egy jó frissítésben, ami után ez a funkció is hasznosul majd.
A Médiablog nagyon jó pillanatban tette fel azt a nagyon jó kérdést, hogy “Miért nem publikálnak a Kindle-re az újságok?” A bejegyzés rámutat arra, hogy még mindig van egy olyan réteg, amely fizetne azért, hogy hagyományos könyvnél rövidebb, de egy-egy fejezetnél azért hosszabb könyveket olvasson elektronikusan. A Pedagógia-Online is foglalkozott a kiadók passzív stratégiájával és több más helyen is volt róla szó. Hiába a gyarapodás, az internetes tartalombőséghez, vagy akár a könyvesbolt kirakathoz szokott szemnek a jelenlegi eBoook kínálat nagyon szegényes. A Médiablog bejegyzés utolsó mondatát kellene továbbgondolni. Időtálló és hosszabb írásokat piaci alapon csak nehezen lehet jó üzleti modellbe helyezni és tartós nyereséggel értékesíteni. Érdekes korszak lesz (lesz?), amikor a eBook tartalomszolgáltatásban is megjelenik a web 2.0 szemlélet, a tartalommegosztás igénye és gyakorlata. Miért is nem vesszük fel a szöveges termékeink kimeneti formátumai közé az ebook formátumokat? Megfelelő szövegállapotban ez még viszonylag egyszerű lenne.
Kikapcsolt Kindle3 USB-LED világítás mellett. Az olvasáshoz szükséges fényt nem az eszköz szolgáltatja…
A tartalomhiány ellenében két fontos lépéssel próbálkoztam. Egyrészt megvettem “Kerekes Pál: Akcióban az e-book! Ötletek e-könyv használatához és vásárlásához” című könyvét, természetesen online és Kindle formátumban. Érdekes, könnyed szövegezésű és valóban praktikus kiadvány. Első ebooknak egészen kiváló 🙂 Másrészt programot kerestem a PDF formátumok használható eBook formátumba való konvertálásához. Igényeim és elvárásaim magasak, mivel MAC OSX felhasználóként természetesnek veszem, hogy mindent mindenbe tudok alakítani és nem okoz gondot a “vesztességmentes” konvertálás. Rövid keresgélés után a Calibre nevű alkalmazással próbálkoztam. Az első tapasztalatok szerint meglepően sokmindent lehet állítani a konvertáláshoz, ami utalhat arra is, hogy milyen kiváló programot találtunk, de arra is, hogy a konvertálás kritikus kérdéseit az egyébként még magyarul is tudó program velünk szeretné elvégeztetni. Néhány próbakonvertálás után nem vagyok túlságosan elégedett, persze ez lehet az átalakításra kiszemeét PDF-ek hibája is 🙂 (Ha bárki tud jó programot erre az elvileg is csaknem lehetetlen feladatra, akkor kérem jelezzen.)
A gyorsan pörgő eHírek (elearning, IKT, minden ami online) közé befért néhány eBook hír is az elmúlt hetekben. Viszonylag hamar átlapoztunk a Dél-Koreában megszűnő nyomtatott tankönyvek és a helyüket elfoglaló elektronikus könyvek és tananyagok hírén. Az IOT hír kiemeli, hogy ez nem csak egyszerű digitalizálás, nem csak egyszerű szkennelés, hanem módszertani átdolgozás. Ez nagyon fontos mozzanat, hiszen önmagában az eszköz cseréje is fontos hír, de a módszertani újragondolás is legalább ilyen fontos. Minden technológiai váltás magában hordozza a módszertani változás lehetőségét, a kérdés mindig az, hogy élünk-e ezzel, vagy a kihagyott lehetőségen bosszankodva az öncélú technikai fejlesztést okoljuk saját kudarcunkért. A hír másik fontos kifejezése a távoktatás, ami nem negatívumként, az elszemélytelenedő oktatás szinonimájaként jelenik meg, hanem egy természetes módszertani megoldásként.