Tanulás hálózatban: a konnektivista módszertan alkalmazási lehetőségei és korlátai

A Hot Marketing Club meghívására 2011. július 5-én egy meetup karakterű rendezvényen adtam elő a konnektivizmusról, a konnektivista oktatási módszer használatával kapcsolatos felsőoktatási tapasztalataimról. A hálózatelméletek oktatási alkalmazásának előnyeit egy klasszikusnak mondható frontális munkához viszonyítva mutattam be. Az előadás helyrajza és a résztvevők közoktatási tapasztalatai jó kiindulási alapot adtak és a nagyrészt fiatalokból álló közönségtől a felsőoktatási tapasztalatok sem álltak távol. A konnektivista folyamat sajátosságai mellett a tapasztalatok bemutatásában arra is igyekeztem figyelni, hogy a határvonalak jól meg lehessen mutatni és ne gondoljuk azt, hogy egy facebook csoportban való alapvetően passzív részvétel a webes környezet miatt már konnektivista tanulási folyamatot varázsol körénk.

 

Video streaming by Ustream

 

Előttem és utánam is kiváló előadások voltak, jó hangulatban, dinamikusan bemutatva ismerkedtünk a mémekkel, hálózatelmélettel és adatbányászattal, véleményvezérlő személyek és folyamatok természetével. A meetup nagyszerű műfaj. Nagyon röviden kell beszélni általában egy egyetemi előadás kereteihez képest sokkal tágabb területről. Ez természetesen összefogottabb, koherensebb mondanivalót igényel és alig, vagy csak célzottan lehet helye a gondolatmenetből való kibeszélésnek. A hallgatóságot az aktív érdeklődés vezérli (szép az, ami érdek nélkül tetszik). Ha nem izgalmas a téma, vagy az előadó, akkor a más helyen udvariatlanságnak számító kisétálás itt teljesen elfogadott műfaj, ahogy a nézők szelíd sörözgetése is. Jelzésértéke van, mint ahogy az is fontos, hogy milyen kérdések jönnek a végén. A meetup előadások műfaját tréning jelleggel, tudományos, disszeminációs céllal kötelezővé tenném a felsőoktatásban oktatók számára. Minden támogatott projektnek legalább egy alkalommal be kellene mutatkoznia hasonló közönség előtt.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória