Komoly küzdelem vette kezdetét az online közösségi felületek területén, amikor néhány napja, június 28-án a Google elindította a “Google +” szolgáltatását. Az egyszerűség kedvéért és az elfogultság alapján úgy is jellemezhetnénk az újdonságot, hogy a “Google facebookja“. A Google készített nekünk egy saját közösségi hálózatot, ami az elmúlt napokban nem véletlenül foglalkoztatta a web 2.0 és tech blogok többségét. Az írások egy része az új technikának örvendő, rácsodálkozó elemzés, ami bemutatja a szolgáltatást. Mindez nagyjából olyan hangulatban történik, mint amikor az új mobiltelefonról érdeklődnek a technikák használatában járatlanabb családtagok: “na mutasd mit tud!” A lelkesedés nem véletlen, hiszen a Google a weben egy meghatározó szereplő és éppen egy lépést igyekszik tenni abba az irányba, hogy a legmeghatározóbb legyen. (Tudom, sokak szerint már most is az…)

“Google felület felülnézetben” – forrás: Google Earth kép

Ha most indulna a Google összes szolgáltatása, vagy ha még nem lenne Facebook, akkor a “Google +” egészen biztosan verhetetlen lenne. A bajok pont itt kezdődnek, miszerint van már egy Facebook, ami kevesebb felhasználóval rendelkezik, mint a Google, de éppen azt a trónt birtokolja, ami egyelőre nagyon hiányzik a Google szinte teljes gyűjteményéből. Elhamarkodott vélemények gyorsan meg is jósolták, hogy a “Google +” megjelenése a Facebook lassú végét jelenti és még időben érdemes megkezdeni a költözést a süllyedő hajóról. Emlékeztetőül érdemes lenne fellapozniuk (Google segítségével megkeresniük) az egykori “e-mail gyilkos” Google Wave történetét.

A Facebook – “Google +” metronóm

A tegnapi napon én is nagyjából 10-15 alkalommal változtattam meg a véleményemet és komoly ingadozást mutattam a két online közösség között, de végül igyekeztem nyugodtan végiggondolni, hogy mi az, amit a “Google +” tud, de a Facebook nem. Egyedül a videochat (Hangouts) az, ami miatt (egy sikeres és élményszerű felhasználást produkáló 1 órás videóbeszélgetéssel megerősítve) nagyjából 5 percig komolyan azt gondoltam, hogy lehet mégiscsak áttérek majd egyszer én is.

iPhone nyitólapom: a “Google +” megjelenésének hírére átrendezett alkalmazásoknál egy helyet kihagytam a készülő iPhone – “Google +” számára

A bizonyosságot bizonytalanságra váltotta a Facebookon (!) meglátott hír: a következő héten a Facebook és a Skype integrálásával a Facebook is képes lesz a videókonferencia jellegű beszélgetések indítására. A digitális kultúra hatalmas fejlődésének közepén lelkes híve vagyok a szövegalapú kommunikációtól való távolodásnak és hálás voltam/vagyok a “Google +” Hangouts szolgáltatásnak, hogy kollégáim a csetelés helyett alapértelmezettként a videóhívást választották az esti ELTE eLearning és ePortfolió fejlesztés megbeszéléshez. Ha a Facebook és skype integráció jól sikerül (például megmarad a voicemail, esetleg lesz videómail funkció is), akkor nem csak kiegyenlített lesz a küzdelem, hanem kiegyenlített küzdelemnek is fog látszani. A “Google +”-nak mindenesetre jó a humora, hiszen figyelmeztet, hogy igazítsuk meg hajviseletünket a videókonferencia megkezdése előtt.

“Itt a piros, hol a piros?”

A fejlesztés és a verseny ideális esetben nagyon hasznos a felhasználónak, de ha szabad élni a konstruktív ellenvélemény jogával, akkor jelezném, hogy a “technológiai túlcsordulás” határán állunk. Néhány év (hónap?) múlva persze mulatságos lesz ezt a kijelentést visszaolvasni, de egyelőre némi feszültséget kelt, hogy számtalan lehetőség van kommunikációra, tartalommegosztásra, ahelyett, hogy egyetlen környezet lenne, ahova bejelentkezve mindent meg tudunk oldani (ami versenytárs hiányában szépen elavulna a lehetőségekhez képest). Bármit is szeretnénk online környezetben, az biztos, hogy másokkal együtt szeretnénk, vagyis olyan helyen érdemes cselekednünk, ahol a többiek is jelen vannak. A “Google +” részben egy lépés lehet ebbe az irányba, egyelőre azonban egy lépés az ettől eltérő irányba, hiszen nem egyszerűsíti, hanem bonyolítja a jelenlegi helyzetet. Nehéz lenne egy online megbeszélést úgy kezdeni, hogy valamelyik szolgáltatás összekapcsol minket (skype, google chat, google docs, email, stb.) majd közös egyetértésben kiválasztjuk, hogy hol folytatjuk és időt szánunk arra is, hogy oda is mindenki megérkezzen. Párhuzamos közösségi oldalak “működtetése” pedig olyan komoly erőforrásokat igényel, amit a legelszántabbak kivételével aligha adnának meg a felhasználók. Az elemzéseket átolvasva mindenhol a “Google +” és a Facebook összehasonlítása szerepel, az iwiw szóba sem kerül (legalábbis azoknál az oldalaknál, amiket én olvasok).

“Az élet nem egy habostorta”

• Egyetértek az index.hu elemzőivel. Ha a Google képes lesz egyszer végre összefogni a szolgáltatás-birodalmat, akkor lesz igazán komoly ellenfél, addig viszont megvan a kockázat, hogy az átláthatatlanság és sok esetben a kihasználatlanság miatt még jobban szétesik.
• A videókonferencia lehetett volna az a szolgáltatás, ami miatt a felhasználók az újdonság effektus kb.  kéthetes lecsengése után is lelkesen visszajárnak majd az új rendszerbe. A Facebook – Skype integráció ezt a megfelelő pillanatban gyengíteni fogja.
• Érdekes jelenség, hogy a “Google +” üzenőfalamon egyelőre szinte semmi sincsen. A rendszert üdvözlő kollégáim és ismerőseim továbbra is a Facebookon osztanak meg híreket és tartalmakat (például a “Google +” szolgáltatással kapcsolatban). Jelenleg még a rendszer felfedezése zajlik, alig vannak ismerőseim. A kérdés, hogy a felfedezés után ki és mennyi időt fog arra szánni, hogy többszázas ismerettségi körét újból felépítse? Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen tartalmak lesznek az elsők a “Google +” falamon. Az iPhone tulajdonosok ismerik a jelenség, amely szerint a letöltött alkalmazások több, mint 90%-át csak egyszer használjuk. Erősen itt lebeg a fejünk felett ez a jelenség.
• A Facebook nem csak ismerősök, hanem hírcsatornák, oldalak kommunikációs felülete is. Az optimalizált falon nálam több információ érkezik szervezetektől, közösségektől, oldalaktól, hírcsatornákból, mint személyektől, amit a “Google +” sokáig nem fog tudni produkálni. A felhasználók hamar elfoglalhatják az új közösségi felületet, de a céges oldalaknak ez nehezebb és lassabb lesz. A cégeknek ott érdemes lenni ahol sokan vannak, de egyelőre az új közösségi oldalon még kevesen vannak, aminek részben az az oka, hogy még nincs ott senki, a cégek sem.
• Ha valaki még nem jött volna át az Iwiw-ről a Facebookra, akkor nekik nagyobb eséllyel jön számításba a “Google +”, mert számos, egyébként már használt szolgáltatás kapcsolódik majd hozzá. A kidolgozott Facebook profillal rendelkezők kétszer is meggondolják, hogy másik profilt építsenek fel a csábító “Google +” keretei között.
• Az új közösségi oldal persze esély lehet az újrakezdésre, illetve a kettős profil funkció érvényesülésre. A tanároknál is szokás a a dupla Facebook profil. Vélelmezhetően a “Google +” lesz az iskolai és a Facebook a magánjellegű, mert előbbihez több tartalommegosztó szolgáltatás integrálódik, utóbbinál pedig sokan már érzik a szükségét, de még nem jelentek meg tanári szerepben.
• Iskolai felhasználásra egyértelműen jobb lenne a “Google +” a szolgáltatások integrációja miatt, de a gyerekek többsége éppen a Facebook környékén van. Sokan vándoroltak MSN-ről és MyVip-ről a Facebookra, fontos kérdés lesz, hogy még egy költözést megéri-e nekik. Az iskolák számára egy komoly esély a tiszta lappal induló “Google +”.
• A “Google +” jogosultság beállításai legalább annyira fenyegetőek, mint amennyire a Facebook igyekszik abba az irányba terelni minket, hogy a lehető legtöbb mindent osszunk meg. Ha a felhasználás eléri a Google egyéb szolgáltatásait, akkor a figyelmetlenségből és tapasztalatlanságból adódóan tömegesen lesznek véletlenül megosztott, egyébként nem publikus információk. Ez első hírekben még szerepelt, hogy a Google alkalmazottak is ebbe a hibába estek saját főnökeikkel kapcsolatban az első pillanatokban. Tesztkérdés: a Google latitude információmegosztását hogyan kezeli a “Google +”?
• A Google ereje a Facebook irányába fordult és valószínűleg csak átmenetileg, de egyelőre biztosan megfeledkezik a twitter és foursquare frontokról, ahol már veszített (nem nyert) csatát. Ezek nélkül szerintem a hosszabb távon is egyedülinek gondolt birodalom nem fog működni.

ELTE eLearning és ELTE ePortfolió megbeszéléshez készülődünk Second Life virtuális környezetben, ahol jól látszik a Facebook és akár a “Google+” is