2011. július hónap bejegyzései

Iskolák a határon innen

Az oktatással foglalkozó, borongós időben kiránduló nyaralók, ha tehetik, akkor bizonyosan iskolákat is fényképeznek. Az alábbi két fényképsorozat a Somogy Megyei Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthonban, illetve a Srí Prahláda Általános Iskolában készült. Az intézménylátogatás nem szakmai jellegű volt, egyszerű kirándulóként merészkedtünk be és figyeltük meg, amit lehetett. A nyári szünet miatt órát nem látogattunk, gyerekekkel nem találkoztunk, pedagógusokkal csak véletlenül beszélgettünk, vagyis a bejegyzés nem szakmai elemzés, nem összehasonlítás, hanem “egyszerű fényképgyűjtemény”.

 


Nagyobb térképre váltás

Nagyobb térképre váltás
.
.
 
. .
Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A billentyűzetünkkel együtt visz majd el a zsákos ember

A technikai és társadalmi fejlődés kapcsolatának hétköznapi “elemzése” nemrég újra átlépte a hírérték küszöböt, ami igencsak szerencsés lenne, ha nem egy felfokozott, hangulatkeltő gondolat lenne az alapja. A számítógéphasználattal kapcsolatos ellenérvek között megszokhattuk, hogy bizony ettől leszünk mozgásszegények és magányosak (újabban már nem a könyvtől és a televíziótól). A virtuális világnál is gyakori, hogy féltik a gyanútlan felhasználót, aki belefeledkezik és már nem is fog törődni a valós környezetével. Az elmúlt hetekben több helyen is megjelent, hogy az USA, teljesen praktikus alapokon a kézírás tanításának elhagyásával a billentyűzettel történő írást, a gépelést teszi kötelezővé, ami bizony a civilizáció végét jelenti majd.

ha fordítva raktam volna őket, akkor a toll már nem is látszana…

Egy korábbi századforduló környékén a hazai “kultúrfélelem” alapja az volt, hogy az érettségi kötelező tárgyai közül törölték a latint és az ógörögöt, ami után sokan a hazai műveltség végét vizionálták. (Erről egyébként én meggyőzhető lennék…) A technika használatának az emberi környezetre gyakorolt hatása elsősorban a kultúra és műveltség területén, társas kapcsolatokért aggódok körében fejt ki hatást, nagyon kevesen helyezik előtérbe a kognitív jellegű változások miatti aggodalmat. A függőség külön kategória, bármikor, bármilyen viszonylatban verhetetlennek bizonyul az aggodalmak körversenyében.

Az sms népszerű, pedig számos alkalmazás adna lehetőséget az ingyenes üzenetküldésre. A technika már régen megvan, de a szokás nehezen változik.

Ha már félni kell a technika fejlődés ránk és életvezetésünre gyakorolt hatásaitól, akkor inkább kellene félni az emlékezet változásaitól. Tudni illik, hogy számítógéphasználó embernek barátja a Google, de az igazán komoly felhasználóknak nem csak a barátja, hanem az emlékezete is a Google, ami még a keresőkifejezést is diszkréten javítja helyettünk és igyekszik kitalálni, hogy mi az, amire gondolunk. A memóriánkhoz fűződő kapcsolatunk változása nem meglepő, hiszen a napi szinten felhasznált (nem feldolgozott) információmennyiség nagyságrendekkel tud növekedni, ha számítógépet és internetet is használunk. Gondoljunk csak bele egy jól átgondolt RSS olvasó tartalmába, vagy próbáljuk összefoglalni, hogy tegnapelőtti facebook böngészésünknek mi lehetne az összefoglalt tartalma. Ha elhisszük, hogy nem csak egyénileg tudunk valamit megtanulni, hanem közösségben is, annak biztosan az lesz az alapja, hogy egyénileg ugyan nem, de közösen képesek vagyunk reprodukálni valamit. A tanulás a természeténél fogva ennél bonyolultabb, de a tanulásról való gondolkodás és a tanulás, illetve a tanulással kapcsolatos érzések nem mindig járnak kézenfogva. A közösségi reprodukálás, vagy a párok egymásra utaltságára építő emlékezés adhat egy társadalmi esélyt a konnektivizmusnak.

Ha valaki komolyan azt gondolja, hogy hazai területen a közeli jövő problémája a kézírás megszűnése, akkor mindenképpen küldjön magának ajánlott postai levelet, amit postahelyi kézbesítéssel, a postán vegyen át. A gépesítés ellen spontán szerveződő ellenállási mozgalomba vetett hit innen bármikor erőt meríthet. Iskolai környezetben pedig elég belegondolni, hogy mekkora a reális esélye, hogy tanévkezdéstől a számítógéptermekben található gépeket szétosztják a szaktantermekbe és minden órán (legalább néhány tanulónak) ezekkel is kellene dolgozni.

A kézírás tanításában egyébként a folyamatosan javuló felbontású érintőképernyők és megjelenítők nemsokára komoly szövetséges lehetnek. Most még csak elvétve van olyan program, ami kínálja a kézírás interaktív rögzítését, de ezen a területen pár év múlva vélhetően lesznek fejlesztő programok is. A technika már rendelkezésre áll, de a kézírás finomságának még jobb felbontásra van szüksége. Néhány év és az OPKM olvasás portáljához hasonlóan megjelenhet majd az írás portál is, ami vélhetően a technikai fejlődés eredményeivel nem csak ijesztgetni fogja a felhasználókat. A kézírás iskolai, vagy hétköznapi eltűnésének a közeli jövőben szinte semmi esélye nincs, de a riogatás egyrészt alkalmas arra, hogy a valós és reális mértékű veszélyről elterelje a figyelmet, másrészt az egyébként egyértelmű és nyilvánvaló változások tudatos kihasználásának se adjon esélyt. Félelemre alapozott példák persze akadnak a másik szélsőség környékén is. Sokan azért nem írnak kézzel, mert tartanak a kéretlen grafológiai elemzésektől, nem mintha a gépelés, vagy a szöveg tartalmi szerkesztése és stílusa egy jó tartalomelemző programmal ne lehetne követhető.

Viszonylag olcsón juthatunk “elektronikus kézíráshoz”

Ui.: Személy szerint már alig írok kézzel, de a legfontosabb spontán gondolatokat még mindig így jegyzetelem. Az egyetemi virtuális környezet első tervezgetésénél papírt, ceruzát és radírt használtam. Nem érzek késztetést, hogy átálljak a kézzel írt blogra.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Közösségi oldalak közössége a közönségnek?

Az közösségi helyzet egyre fokozódik. A bejegyzés címe talán nem is annyira bonyolult az aktuális online közösségi oldalak térképhez képest. A G+ kivételével túl sok újdonságról nem nagyon lehet beszámolni, de mégis mintha ez lenne az utolsó csepp a pohárban, vagy az gyenge szellő, ami az állóvizet végül felkavarja. A G+ minden kétséget kizáróan nagyobb karriert fut majd be, mint a Google Wave, vagy a Google Buzz, ideje lenne nekem is megszoknom a gondolatot, de leginkább el kellene kezdeni használni. Június 28. után pár nappal azt a kérdést tettem fel, hogy vajon mi lesz a motiváció az igen érdekes és igényes oldalra való visszatéréshez? Azóta is keresgélem a választ, miközben a kezdőlapom a Facebook. A G+ statisztikáim szerint a köreimben 8 személy van, én 26 ismerősnek vagyok a köreiben és 361 a meghívásra kijelöltek száma. A fal csaknem üres, a bejövő nevű csatornában kezd mozgolódás lenni, lassan illene tartalommegosztásba kezdenem itt is.

G+, miután beléptem

Első nekilendülésben azt gondoltam, hogy a G+ remek tartalommegosztó lesz a kifejezetten szakmai körnek, hiszen amúgy ennek a körnek a tagjai jelentkeznek majd be először az új rendszerbe. Ez részben igaz, de részben keresztezi a LinkedIn egyébként gyengébb tartalommegosztását. Végig se merem gondolni, hogy ha slideshare-ben megosztok egy prezentációt, akkor hány helyen kellene hirdetnem a létrejöttét 🙂 A szakmai irányultságú G+ tervemet viszonylag hamar keresztezte a Facebook BeKnow szolgáltatás elindulása. Kinézetre egy kreatív facebook jelenik meg a facebook részeként, érdemes kipróbálni mindenkinek. A szakmai közösség itt sem épül, de ezt már a nyári szünetre fogom rá. A BeKnow intő jel arra nézve, hogy a facebook koolyan veszi a konkurenciaharcot és nagyjából számított rá, hogy sok felhasználója hasonlóképpen egy szakmai tartalommegosztót és közösségépítőt lát majd a G+ portálban. Intő jel arra nézve is, hogy “kis házibarkács” megoldással akár a G+ is beszúrható lenne egy nagyobb facebook ablakba és máris “integráltunk egyet” a verseny helyett. Ide kérjük még a LinkedIn, twitter és foursquare oldalakat is, lehetőleg windows jellegű ablakokban, ahol egy külön ablak mutatja majd, hogy éppen milyen programmal szeretnénk kihasználatlan lehetőséget kapni a hang alapú vagy videócsevegésre 🙂

Közösségi rendszer a közösségi rendszeren belül. Az ajánlás izgalmas lesz 🙂 A kitűzők egyelőre jók, reméljük nem maradnak meg foursqure szinten…

A G+ iPhone mobil kliens várat még magára, ami elég meglepő, hiszen láthattunk már gyors fejlesztésekre is példát. A meglepetésekhez tartozik, hogy a facebook skype integráció híre éppen elfáradt és eltűnt, de az alkalmazás csak néhány szerencsésnek került be a lehetőségei közé. A többiek hozzám hasonlóan várják, mint amennyire várták a Bobsled hangküldés optimalizálását és elterjedését is. Akik azt gondolják, hogy az iPhone valamilyen mögöttes okból fékezi le a G+ kliens megjelenését, azoknak figyelmébe ajánlom a Vtok (Google videó csevegő alkalmazást). Egész jó és egyszerű, nyilván a gyors fejlesztés következménye, de máris csatlakozni akar a facebook üzenőfalhoz, ami az érdekes kísérlet látványán túl nem sok haszonnal jár.

A G+ után azt hinnénk, hogy vége a tanácos felkérések és lekérések korszakának, de a hírek erre szinte minden nap rácáfolnak. A twitter is elkezdett mozgolódni, ami nem is baj, mert a rengeteg oldal és alkalmazás elindítása mellett lassan el is felejtettük. A fejlesztés minden bizonnyal szeretne túlmutatni a jelenleg egész jó integrációkon, de csak remélhetjük, hogy nem tör a Google szerepére és nem indít előbb egy szöveges, majd egy videó cset alkalmazás 🙂 Még mindig elcsodálkozom, amikor kapcsolatfelvétel tervezésekor megkérdezik tőlem az e-mail címemet. A válaszom legtöbbször az, hogy “keressen rám” ás válasszon kommunikációs csatornát.

Az Onlinemarketing blogban olvashatunk jó gondolatokat a G+ lehetséges jövőképével kapcsolatban. A legtöbb dologgal egyetértek. A G+ legnagyobb negatívuma, hogy szinte önhibáján kívül később indult, mint a facebook. Ha korábban indul, akkor most azt kérdezgethetnénk, hogy minek nekünk a facebook, egy újabb online közösség? Érdekes a bejegyzésben, hogy emlékeztet minket az iwiwre. Vissza is léptem a régi felületre, de csak rövid ideig maradtam, mert túl sok reklám és fésületlenül sok információ fogadott. Érdekes volt látni, hogy vannak ott is ismerőseim és bizony használják, nem úgy mint én.

Mi jár a fejedben? A facebook, vagy a G+? avagy emlékszel még a “kicsipirosra”?

A helyzetet jól jellemzi, hogy a facebookon hívták fel a figyelmemet arra, hogy az index oldalán is megjelent az a hír, amit akár a Google alapú RSS olvasóm útmutatása szerint közvetlenül a Mashable oldalon is olvashattam, lájkolhattam és twittelhettem volna 🙂 miszerint a Microsoft is “véletlenül” megmutatta, hogy lehetségesnek tartja egy saját közösségi oldal indítását. A Facebook és twitter alapú bejelentkezés részben ellentmond annak, hogy ez egy saját oldal lenne, de a microsoft skype integráció óta legfeljebb a twitter lehet egy kicsit gyanús ezen a nyitólapon.

A Microsoft “véletlenül megmutatott” közösségi oldalának fényképe (A kép forrása: Mashable)

Nem is olyan régen, az andragógia szakos hallgatóknak (kisebb csúsztatással az érdekesség kedvéért letérve a kijelölt tartalmi útról) még arról beszéltem, hogy a virtualitás kulturájában a nagy rendszereknek felosztott szerepei és területei vannak, ahol a kisebbek bekebelezése elkerülhetetlen, de a nagyobb és független területek (közösség, megosztás, hír, kommunikáció) egy ideig valószínűleg függetlenek maradnak. Utólag persze egészen másképp látszik minden. Ezek szerint az a bizonyos vacsora az elnöknél mégsem a kooperáció lehetőségeiről szólt.

az elavult februári térkép…

A versenynek természetes előnye, hogy vélhetően egyre jobb szolgáltatást kapunk, ha győzzük kivárni és megtanulni az újabb rendszereket és az éppen aktuális helyzetet, esetleg fejben tartani, hogy melyik ismerősünk mit használ rendszeresen és hol érdemes keresni, ha valamit szeretnénk vele megosztani (legyen az szöveg, vagy érzés, vagy a hangunk). A közösségi oldalakat használni szeretnénk, nem pedig “megismergetni”. Biztosan ellentmond sok piaci szabálynak, de más területen jól bevált és megfigyelhető, hogy az erősek és okosak kooperálnak és nem harcolnak, mert az ártalmas és a többségnek nem jó. Kezd telítődni az online időnk felhasználása, néhányan biztosan az InternetCafe jellegű közösségekre szavaznak (lájkolnak) majd, az legalább személyes és átlátható.

A másik megoldás egy túlélő stratégia, amit a twitternél már megtapasztaltam. 444 twitter felhasználót követek, akik megszámlálhatatlan, de méginkább elolvashatatlan mennyiségű tartalmat produkáltak. Voltak napok, amikor mindent elolvastam, de végül ezt feladtam. Ma már valóban madárcsicsergésként használom. Ha megfelelő pillanatban nyitom ki az ablakot, akkor csicseregnek és belehallgathatok, de ez még nem ok arra, hogy minden madár minden mondanivalóját mindig figyelemmel kísérjem és megértsem.

Twitteren is tweeteltem a tweetelőket” de végül nem lett élő streaming a teraszunk tetejéből 🙂

Ha fejlesztő lennék, akkor biztosan olyan alkalmazást fejlesztenék, ami rendet tart a rengeteg online közösségi alkalmazás között. Olyasmire gondolok, mint a csevegésben az Adium, vagy a TweetDeck, esetleg a Fring, amiben sokáig reménykedtem. (Csak nehogy csináljanak egy-egy közösségi portált ők is…). Fejlesztés helyett igyekszem az index-hez hasonlóan a trendet követni és a blogomra telepítettem egy G+1 plugint. Így legalább élőben figyelhetem majd, hogy szűkebb ismerettségi körben és az olvasók körében ki mit használ 🙂 Arra pedig kíváncsi vagyok, hogy a nemsokára érkező MAC OSX Lion és az iCloud után a Microsoft mintájára mit lép az APPLE a közösségi portálok és a tartalommegosztás piacán.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Kindle kalandozások 2.

A nyári szünet kiváló lehetőség a Kindle használatban való jártasság növelésére. Mindez elsősorban akkor igaz, hogy ha belehelyezkedünk abba a tévképzetbe, hogy a nyári szünetben majd mindenre jut idő, amire egyébként nem. Ha máskor sem jut idő az olvasásra, akkor nyáron sem fog. Ősszel az iskolakezdés, tavasszal a kültéri tartózkodás visszakapott öröme, nyáron pedig a vízpart “veszi el” az időt az olvasástól, vagyis mindig akad “konkurencia”. Az információs társadalom egyik komoly következménye, hogy az idő hihetetlen módon felértékelődik. (Személy szerint elhatároztam, hogy a foursquare utazás közben való felhasználásának terhére igyekszem majd Kindle segítségével is olvasni.)

Kikapcsolt Kindle3 egy viaszgyertya (és némi háttérvilágítás) fényerőssége mellett…

Az ismerkedés során örömmel fedeztem fel a hangos felolvasás funkcióját, ami az én gépemen csak angol nyelven működik, de így is növeli az eszköz hasznosságát. A magyar nyelvű felolvasást részben helyettesíti, hogy minden nehézség nélkül lehet rámásolni és hallgatni hangoskönyveket. Tapasztalataim szerint a jegyzetek készítése egy kicsit körülményes, legalábbis a gyors, impulzív gondolatok rögzítésére biztosan lehetne valami dinamikusabb megoldás. Fehér Péter blogjában olvastam a mikforon kihasználatlanságáról és mivel nem feltört eszközöm van, egyelőre csak reménykedek egy jó frissítésben, ami után ez a funkció is hasznosul majd.

A Médiablog nagyon jó pillanatban tette fel azt a nagyon jó kérdést, hogy “Miért nem publikálnak a Kindle-re az újságok?” A bejegyzés rámutat arra, hogy még mindig van egy olyan réteg, amely fizetne azért, hogy hagyományos könyvnél rövidebb, de egy-egy fejezetnél azért hosszabb könyveket olvasson elektronikusan. A Pedagógia-Online is foglalkozott a kiadók passzív stratégiájával és több más helyen is volt róla szó. Hiába a gyarapodás, az internetes tartalombőséghez, vagy akár a könyvesbolt kirakathoz szokott szemnek a jelenlegi eBoook kínálat nagyon szegényes. A Médiablog bejegyzés utolsó mondatát kellene továbbgondolni. Időtálló és hosszabb írásokat piaci alapon csak nehezen lehet jó üzleti modellbe helyezni és tartós nyereséggel értékesíteni. Érdekes korszak lesz (lesz?), amikor a eBook tartalomszolgáltatásban is megjelenik a web 2.0 szemlélet, a tartalommegosztás igénye és gyakorlata. Miért is nem vesszük fel a szöveges termékeink kimeneti formátumai közé az ebook formátumokat? Megfelelő szövegállapotban ez még viszonylag egyszerű lenne.

Kikapcsolt Kindle3 USB-LED világítás mellett. Az olvasáshoz szükséges fényt nem az eszköz szolgáltatja…

A tartalomhiány ellenében két fontos lépéssel próbálkoztam. Egyrészt megvettem “Kerekes Pál: Akcióban az e-book! Ötletek e-könyv használatához és vásárlásához” című könyvét, természetesen online és Kindle formátumban. Érdekes, könnyed szövegezésű és valóban praktikus kiadvány. Első ebooknak egészen kiváló 🙂 Másrészt programot kerestem a PDF formátumok használható eBook formátumba való konvertálásához. Igényeim és elvárásaim magasak, mivel MAC OSX felhasználóként természetesnek veszem, hogy mindent mindenbe tudok alakítani és nem okoz gondot a “vesztességmentes” konvertálás. Rövid keresgélés után a Calibre nevű alkalmazással próbálkoztam. Az első tapasztalatok szerint meglepően sokmindent lehet állítani a konvertáláshoz, ami utalhat arra is, hogy milyen kiváló programot találtunk, de arra is, hogy a konvertálás kritikus kérdéseit az egyébként még magyarul is tudó program velünk szeretné elvégeztetni. Néhány próbakonvertálás után nem vagyok túlságosan elégedett, persze ez lehet az átalakításra kiszemeét PDF-ek hibája is 🙂 (Ha bárki tud jó programot erre az elvileg is csaknem lehetetlen feladatra, akkor kérem jelezzen.)


A gyorsan pörgő eHírek (elearning, IKT, minden ami online) közé befért néhány eBook hír is az elmúlt hetekben. Viszonylag hamar átlapoztunk a Dél-Koreában megszűnő nyomtatott tankönyvek és a helyüket elfoglaló elektronikus könyvek és tananyagok hírén. Az IOT hír kiemeli, hogy ez nem csak egyszerű digitalizálás, nem csak egyszerű szkennelés, hanem módszertani átdolgozás. Ez nagyon fontos mozzanat, hiszen önmagában az eszköz cseréje is fontos hír, de a módszertani újragondolás is legalább ilyen fontos. Minden technológiai váltás magában hordozza a módszertani változás lehetőségét, a kérdés mindig az, hogy élünk-e ezzel, vagy a kihagyott lehetőségen bosszankodva az öncélú technikai fejlesztést okoljuk saját kudarcunkért. A hír másik fontos kifejezése a távoktatás, ami nem negatívumként, az elszemélytelenedő oktatás szinonimájaként jelenik meg, hanem egy természetes módszertani megoldásként.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Négyszögletű online erdő

Részben praktikus okok miatt, részben kísérleti jelleggel egy időre (a nyári szünetre) felfüggesztettem közepesnek mondható foursqure tevékenységemet. A 4sq a nagy közösségi oldalak (Facebook, Google +) mellett meghúzódó társas online alkalmazások között az egyik legjobb ötlet, a leginkább kreatív online közösségi alkalmazás. Egy régebbi blogbejegyzésben az online falfirkáláshoz hasonlítottam a 4sq használatát, amit azóta is érvényesnek gondolok.

4sq teljesítményem aktuális állapota

A kísérleti jellegű szünet egyik oka hogy a beépített motivációs hatások (pontgyűjtés, jelvények, stb.) holtpontra jutottak a “helyváltoztatási kultúrámban”. A 4sq jelentős pontszámmal jutalmazza a felfedezést, vagyis ha olyan helyre jelentkezünk be, ahol még nem jártunk, vagy esetleg ahol még az ismerőseink sem jártak. Szintén értékes az új helyek létrehozása, ami kezdetben izgalmas, de a hazai közösség és saját aktivitásunk miatt egyre inkább elfogynak a lehetőségek. Egy felfedezősebb időszak után az elért maximális pontszámunk magasra ugrik és ha nem követi hasonló, akkor csaknem elérhetetlenné válik a korábbi szélsőérték. A pontszám szinten tartásának és növelésének másik lehetséges módja, hogy ha sok helyen vagyunk polgármesterek (mayor), vagyis a helyre az elmúlt 60 napban legtöbbet bejelentkezett látogatók. A pontszámító algoritmus fejlettségét mutatja, hogy a fejlesztők gondoltak a rendszeresen munkába járó, kevésbé kreatív “útvonaltervezőkre” is: a heti 3 bejelentkezést heti egyszer külön pontszámmal jutalmazzák. Ebben a szabályrendszerben átlagosan heti 150-250 pont között sikerült teljesítenem, ami szerintem leginkább kevésbé prefelált pontokon való “mayorshipjeimnek” volt köszönhető.

A motivációs rendszer része, hogy ha közeledünk a mayor szint felé, akkor bejelentkezés után jelzést kapunk, hogy hány napra vagyunk az előttünk járótól, vagyis hányszor kell még bejelentkezni, hogy miénk legyen a hely. A félév kitartó 4sq használatának köszönhetően az egyik legnagyobb sikeremnek számít a Széll Kálmán tér / Moszkva tér mayor szinthez való közelségem:

2011. július 7.

Ez a hely Budapest legértékesebb pünkösdi királysága (ahogy az összetett 4sq műfajban csaknem verhetetlen Mázsás István nevezte egyszer egy tweetben). Hasonlóan elegáns lenne a Blaha Lujza tér (a másik leggyakrabban látogatott hely) közelében lenni, de itt az esélytelenek körébe tartozom. A DotDot portál régen mutatta a bejelentkezési számok alapján legfontosabb helyeket, de most éppen hiányzik róla ez a lista. Az érdekes összesítés egyébként megmutatja a felhasználás egy másik szintjét és fontos megerősítés lehet minden felhasználónak. A pontszámítási rendszer szem előtt tartásával érdemes utánaszámolni, hogy bizonyos pontszámokhoz milyen földi és online aktivitás volt szükséges.

A motiváció gyakori emlegetése nem véletlen, hiszen joggal merül fel a kérdés, hogy minket ez az egész és mi haszna lehet a telefonnyomogatós közlekedésnek? A legfontosabb társas funkció a falfirka közeli információmegosztás lenne, de ezzel nálunk nem sokan élnek. Alig van olyan hely, ahol tipp, ötlet, tanács fogadná a betévedő látogatót. Szintén kevés az a szolgáltatás (bolt, vendéglátóhely, kereskedés, stb.) ahol célzottan jutalmazzák a bejelentkezőket, pedig az jelentősen fokozhatná az aktivitást. (Példaként célszerű megnézni a DotDot oldalán a MOME ajánlatát…). Egy hely kezelésére való önkéntes jelentkezés nagyon egyszerűen indítható a 4sq oldaláról. Viszonylag rövid időn belül akár postán is megkaphatjuk a kezelés jogosultságához az aktiváló kódot egy nagyon szép 4sq embléma kíséretében (ami nem öntapadós és ezzel sokat veszít értékéből, de még így is megéri várni rá). A menedzsment eszközök többek között betekintést adnak az adott hely statisztikáiba:

ELTE PPK KAZY aktuális statisztikái

A felhasználási szokások szerint megdöbbentően kevés a fényképes kiegészítés, ami szintén fontos tájékoztatás lenne a helyek között barangolóknak. A tippek, képek, leírások hiánya természetesen magyarázható azzal, hogy ezek a funkciók más, erősebb rendszerekben is megvannak és azok elcsalják a lehetőséget a 4sq elől.

A pontverseny motiváló hatása nem csekély, ellenben a jelvények beszerzése csak a kifejezetten fanatikusok számára jó, a közepes szintű felhasználásnál alig akadnak új jutalmak. A jelvények persze ösztönzik, hogy keressünk fel más helyeket is, ami a megszokottságról eltereli a gyanútlan felhasználót és részben hozzájárul a környezet megismeréséhez, vagy távolabbi kirándulásokhoz. A legerősebb motivációt mégiscsak az adott helyhez tartozó mayorship felé közeledés szolgáltatja:

2011. július 7.

Fontos szolgáltatás az ismerősök, vagy akár egy weblapba beépített modul segítségével bárki érdeklődő tájékoztatása az aktuális helyzetünkről. Ez a passzív jelzés az ismerősöknek hasznos és praktikus, de bizonyos számú ismerettségen túl célszerű kikapcsolni az értesítéseket, különben a mobil eszköz folyamatos jelzéseket ad, ami figyelemelterelő és (ha ismerőseim nem veszik magukra, akkor) esetenként információs SPAM. Nem mindig szeretnénk azonnal és folyamatosan értesülni róla, hogy ismerősünk hol jár. Ha kikapcsoljuk, akkor persze felmerül a kérdés, hogy miért is vettük fel ismerősnek és egyáltalán miért van beépítve ez a funkció. Az aktuális helyzetünkről szóló tájékoztatásra egyébként sokkal pontosabb (és kevésbé izgalmasabb) a Google Latitude használata.

Természetesen van biztonsági kockázata annak, hogy az ismerőseink, vagy akár rajtuk keresztül mások is konkrétan megtudják, hogy éppen hol vagyunk. Különösen akkor válik ez fontossá, hogy ha ezt szeretnénk titokban tartani, de ahogy Barabási Albert-László is utal rá: a legtöbb ember tevékenysége megjósolható. Egy másik ember helyváltoztatásának követésére nem a 4sq a legegyszerűbb módszer.

2011. július 7. 13.00-kor ide jelentkeztem be

A 4sq használata nagyon jó időtöltés abban az esetben, ha rutinosan, rendszerint ugyanúgy közlekedünk. A megszokott látvány és ingerek mellett izgalmas résztvenni a pontversenyben, nagy öröm megszerezni a mayor posztot egy-egy helyen és nem egyszer kifejezetten bosszantó, hogy ha egy számunkra kedves helyről tessékel ki a nálunk aktívabb másik felhasználó. Eddigi legfájdalmasabb vesztességem  az Üvegtigris Büfé elvesztése volt. (Nem számítva az ELTE PPK menedzselése miatt az ottani versenyből való kiszállásomat). Jelenleg 29 helyen vagyok mayor és nagyon valószínű, hogy a nyári szünet alatt ez a szám jelentősen csökkeni fog. Vélhetően nem azokból a buszmegállókból leszek kiszorítva, ahol a környező lakosságnak köszönhetően gyakorlatilag nincs konkurenciám 🙂 hanem a forgalmasabb helyek vesznek majd el.

A népszerűek közül a jelenlegi legértékesebb hely a gyűjteményemben

A kísérleti jellegű és egyben nyári szünetem utáni 4sq aktivitásomra egyetlen veszély leselkedik: a Kindle 3 eBook olvasóm tömegközlekedés során történő használata 🙂 Sokat jelentene a 4sq további fejlődésében ha Second Life helyeket is be lehetne regisztrálni. A Goodle Latitude nem komoly konkurencia, mert más a funkció. A Google helyek csak abban az esetben lehet veszélyes, hogy ha a Google képes lesz egyszer valóban integrálni és összetartani a szogáltatásait. A Facebook check-in kockázatos, de az üzenőfalon való rendszeres (állandó) helyzetközlés az elfoglalt terjedelemhez képest kevés információt ad, ami miatt nem túl népszerű. Mindezek ellenére jelenleg még mindig a Facebook a legjelentősebb konkurencia a láthatáron. Az integrációs korszakban jelentős lépés lenne a 4sq hatékonyabb integrálása.

Utóirat: a DotDot portál mellett minden érdeklődő figyelmébe ajánlom a SZECSAA nemrég indult foursquare blogját

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Tanulás hálózatban: a konnektivista módszertan alkalmazási lehetőségei és korlátai

A Hot Marketing Club meghívására 2011. július 5-én egy meetup karakterű rendezvényen adtam elő a konnektivizmusról, a konnektivista oktatási módszer használatával kapcsolatos felsőoktatási tapasztalataimról. A hálózatelméletek oktatási alkalmazásának előnyeit egy klasszikusnak mondható frontális munkához viszonyítva mutattam be. Az előadás helyrajza és a résztvevők közoktatási tapasztalatai jó kiindulási alapot adtak és a nagyrészt fiatalokból álló közönségtől a felsőoktatási tapasztalatok sem álltak távol. A konnektivista folyamat sajátosságai mellett a tapasztalatok bemutatásában arra is igyekeztem figyelni, hogy a határvonalak jól meg lehessen mutatni és ne gondoljuk azt, hogy egy facebook csoportban való alapvetően passzív részvétel a webes környezet miatt már konnektivista tanulási folyamatot varázsol körénk.

 

Video streaming by Ustream

 

Előttem és utánam is kiváló előadások voltak, jó hangulatban, dinamikusan bemutatva ismerkedtünk a mémekkel, hálózatelmélettel és adatbányászattal, véleményvezérlő személyek és folyamatok természetével. A meetup nagyszerű műfaj. Nagyon röviden kell beszélni általában egy egyetemi előadás kereteihez képest sokkal tágabb területről. Ez természetesen összefogottabb, koherensebb mondanivalót igényel és alig, vagy csak célzottan lehet helye a gondolatmenetből való kibeszélésnek. A hallgatóságot az aktív érdeklődés vezérli (szép az, ami érdek nélkül tetszik). Ha nem izgalmas a téma, vagy az előadó, akkor a más helyen udvariatlanságnak számító kisétálás itt teljesen elfogadott műfaj, ahogy a nézők szelíd sörözgetése is. Jelzésértéke van, mint ahogy az is fontos, hogy milyen kérdések jönnek a végén. A meetup előadások műfaját tréning jelleggel, tudományos, disszeminációs céllal kötelezővé tenném a felsőoktatásban oktatók számára. Minden támogatott projektnek legalább egy alkalommal be kellene mutatkoznia hasonló közönség előtt.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

100

2010. február 7-én 17:24-kor indult blogomnak ez a 100. bejegyzése. Az előző 99 bejegyzésben összesen 446.419 karaktert produkáltam, vagyis bejegyzésenként átlagosan 4711 karaktert. Nyomtatva ez nagyjából egy 160 oldalas könyvnek felelne meg, ami elsőre engem is nagyon meglepett. A blog 1 éve és pontosan 5 hónapja indult, 515 nap telt el az kezdéshez képest. Ha a mai, 100. bejegyzést is számolom, akkor átlagos 5,15 naponként jelent meg egy bejegyzés.

szófelhő 99 bejegyzés alapján

Átböngészve a korábbi 99 bejegyzést egyértelmű, hogy a műfaj és a témák is nagyon változatosak, de még inkább csapongóak voltak, talán az elmúlt fél évben kezd kialakulni egy stabilabb profil. A tartalmi elemzéstől most eltekinthetünk, talán egyszer egy szövegelemző programmal elvégzem ezt is 🙂 A hétköznapokban továbbra is gondot okoz, hogy naponta tudnék írni 1-2 bejegyzést, de erre nincs mindig elegendő idő. Számos vázlat, jegyzet készül, amelyekből végül nem lesz publikált tartalom, mert a téma sajátosságai miatt nagyon gyorsan elavulnak. Ha minden második napon tudnék írni, azzal azt hiszem elégedett lennék. Téma akad bőven, remélem nyáron kicsivel több idő is.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Hogyan válik a tanárképzés folyamata átláthatóvá?

2011. július 4-én az ELTE BTK Múzeum körúti kampuszán, a Gólyavár Mária Terézia termében rendezték meg a “Pedagógusképzési hálózat Közép-Magyarországon” fejlesztési projekt zárókonferenciáját. “A tanárképzés kilátásai egy döntéseket érlelő szakaszban” című rendezvény előadásai, kerekasztal beszélgetése részben a tanárképzés aktuális oktatáspolitikai helyzetére reflektáltak, részben pedig mindezt szem előtt tartva a tanárképzés ügyének szakmai oldalára fókuszáltak: a továbbfejlesztés lehetőségét, az ezzel kapcsolatos eredményeket, további feladatokat gondolták végig.

A konferencia előadásainak teljes felvétele és prezentációi pár nap múlva elérhetőek lesznek a pedagoguskepzes-halozat.elte.hu oldalon

A fejlesztés keretében került sor az ELTE ePortfólió rendszer kialakítására és az ELTE eLearning, illetve ELTE ETR rendszerekhez való integrálására. Az ELTE ePortfólió rendszer 2011. július 1-jén kezdte meg működését, az őszi félévtől kezdődően már minden funkciója teljes körűen használható lesz. Az ELTE eLearning rendszer korábban is az átláthatóságot, az oktatók és hallgatók munkájának online támogatását biztosította. Az ELTE ePortfólió rendszer az egyéni dokumentumgyűjtemények, a képzés előtt, a képzés során keletkező produktumok személyre szabott, értékelésekkel, reflexiókkal kiegészített gyűjtőfelülete lesz. A hallgatói portfóliók mellett az oktató számára is egy kiváló tartalommegosztási lehetőséget kínál.

A konferencián az ELTE ePortfolió rendszer tanárképzésben és képzési folyamat átláthatóságában betöltött szerepével kapcsolatos bemutatott prezentációm és előadásom az alábbiak szerint alakult:

[slideshare id=8509847&doc=kilatasok2011juli4ollejanos-110705034110-phpapp01]

 

Video streaming by Ustream

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Az online közösségi helyzet egyre fokozódik

Komoly küzdelem vette kezdetét az online közösségi felületek területén, amikor néhány napja, június 28-án a Google elindította a “Google +” szolgáltatását. Az egyszerűség kedvéért és az elfogultság alapján úgy is jellemezhetnénk az újdonságot, hogy a “Google facebookja“. A Google készített nekünk egy saját közösségi hálózatot, ami az elmúlt napokban nem véletlenül foglalkoztatta a web 2.0 és tech blogok többségét. Az írások egy része az új technikának örvendő, rácsodálkozó elemzés, ami bemutatja a szolgáltatást. Mindez nagyjából olyan hangulatban történik, mint amikor az új mobiltelefonról érdeklődnek a technikák használatában járatlanabb családtagok: “na mutasd mit tud!” A lelkesedés nem véletlen, hiszen a Google a weben egy meghatározó szereplő és éppen egy lépést igyekszik tenni abba az irányba, hogy a legmeghatározóbb legyen. (Tudom, sokak szerint már most is az…)

“Google felület felülnézetben” – forrás: Google Earth kép

Ha most indulna a Google összes szolgáltatása, vagy ha még nem lenne Facebook, akkor a “Google +” egészen biztosan verhetetlen lenne. A bajok pont itt kezdődnek, miszerint van már egy Facebook, ami kevesebb felhasználóval rendelkezik, mint a Google, de éppen azt a trónt birtokolja, ami egyelőre nagyon hiányzik a Google szinte teljes gyűjteményéből. Elhamarkodott vélemények gyorsan meg is jósolták, hogy a “Google +” megjelenése a Facebook lassú végét jelenti és még időben érdemes megkezdeni a költözést a süllyedő hajóról. Emlékeztetőül érdemes lenne fellapozniuk (Google segítségével megkeresniük) az egykori “e-mail gyilkos” Google Wave történetét.

A Facebook – “Google +” metronóm

A tegnapi napon én is nagyjából 10-15 alkalommal változtattam meg a véleményemet és komoly ingadozást mutattam a két online közösség között, de végül igyekeztem nyugodtan végiggondolni, hogy mi az, amit a “Google +” tud, de a Facebook nem. Egyedül a videochat (Hangouts) az, ami miatt (egy sikeres és élményszerű felhasználást produkáló 1 órás videóbeszélgetéssel megerősítve) nagyjából 5 percig komolyan azt gondoltam, hogy lehet mégiscsak áttérek majd egyszer én is.

iPhone nyitólapom: a “Google +” megjelenésének hírére átrendezett alkalmazásoknál egy helyet kihagytam a készülő iPhone – “Google +” számára

A bizonyosságot bizonytalanságra váltotta a Facebookon (!) meglátott hír: a következő héten a Facebook és a Skype integrálásával a Facebook is képes lesz a videókonferencia jellegű beszélgetések indítására. A digitális kultúra hatalmas fejlődésének közepén lelkes híve vagyok a szövegalapú kommunikációtól való távolodásnak és hálás voltam/vagyok a “Google +” Hangouts szolgáltatásnak, hogy kollégáim a csetelés helyett alapértelmezettként a videóhívást választották az esti ELTE eLearning és ePortfolió fejlesztés megbeszéléshez. Ha a Facebook és skype integráció jól sikerül (például megmarad a voicemail, esetleg lesz videómail funkció is), akkor nem csak kiegyenlített lesz a küzdelem, hanem kiegyenlített küzdelemnek is fog látszani. A “Google +”-nak mindenesetre jó a humora, hiszen figyelmeztet, hogy igazítsuk meg hajviseletünket a videókonferencia megkezdése előtt.

“Itt a piros, hol a piros?”

A fejlesztés és a verseny ideális esetben nagyon hasznos a felhasználónak, de ha szabad élni a konstruktív ellenvélemény jogával, akkor jelezném, hogy a “technológiai túlcsordulás” határán állunk. Néhány év (hónap?) múlva persze mulatságos lesz ezt a kijelentést visszaolvasni, de egyelőre némi feszültséget kelt, hogy számtalan lehetőség van kommunikációra, tartalommegosztásra, ahelyett, hogy egyetlen környezet lenne, ahova bejelentkezve mindent meg tudunk oldani (ami versenytárs hiányában szépen elavulna a lehetőségekhez képest). Bármit is szeretnénk online környezetben, az biztos, hogy másokkal együtt szeretnénk, vagyis olyan helyen érdemes cselekednünk, ahol a többiek is jelen vannak. A “Google +” részben egy lépés lehet ebbe az irányba, egyelőre azonban egy lépés az ettől eltérő irányba, hiszen nem egyszerűsíti, hanem bonyolítja a jelenlegi helyzetet. Nehéz lenne egy online megbeszélést úgy kezdeni, hogy valamelyik szolgáltatás összekapcsol minket (skype, google chat, google docs, email, stb.) majd közös egyetértésben kiválasztjuk, hogy hol folytatjuk és időt szánunk arra is, hogy oda is mindenki megérkezzen. Párhuzamos közösségi oldalak “működtetése” pedig olyan komoly erőforrásokat igényel, amit a legelszántabbak kivételével aligha adnának meg a felhasználók. Az elemzéseket átolvasva mindenhol a “Google +” és a Facebook összehasonlítása szerepel, az iwiw szóba sem kerül (legalábbis azoknál az oldalaknál, amiket én olvasok).

“Az élet nem egy habostorta”

  • Egyetértek az index.hu elemzőivel. Ha a Google képes lesz egyszer végre összefogni a szolgáltatás-birodalmat, akkor lesz igazán komoly ellenfél, addig viszont megvan a kockázat, hogy az átláthatatlanság és sok esetben a kihasználatlanság miatt még jobban szétesik.
  • A videókonferencia lehetett volna az a szolgáltatás, ami miatt a felhasználók az újdonság effektus kb.  kéthetes lecsengése után is lelkesen visszajárnak majd az új rendszerbe. A Facebook – Skype integráció ezt a megfelelő pillanatban gyengíteni fogja.
  • Érdekes jelenség, hogy a “Google +” üzenőfalamon egyelőre szinte semmi sincsen. A rendszert üdvözlő kollégáim és ismerőseim továbbra is a Facebookon osztanak meg híreket és tartalmakat (például a “Google +” szolgáltatással kapcsolatban). Jelenleg még a rendszer felfedezése zajlik, alig vannak ismerőseim. A kérdés, hogy a felfedezés után ki és mennyi időt fog arra szánni, hogy többszázas ismerettségi körét újból felépítse? Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen tartalmak lesznek az elsők a “Google +” falamon. Az iPhone tulajdonosok ismerik a jelenség, amely szerint a letöltött alkalmazások több, mint 90%-át csak egyszer használjuk. Erősen itt lebeg a fejünk felett ez a jelenség.
  • A Facebook nem csak ismerősök, hanem hírcsatornák, oldalak kommunikációs felülete is. Az optimalizált falon nálam több információ érkezik szervezetektől, közösségektől, oldalaktól, hírcsatornákból, mint személyektől, amit a “Google +” sokáig nem fog tudni produkálni. A felhasználók hamar elfoglalhatják az új közösségi felületet, de a céges oldalaknak ez nehezebb és lassabb lesz. A cégeknek ott érdemes lenni ahol sokan vannak, de egyelőre az új közösségi oldalon még kevesen vannak, aminek részben az az oka, hogy még nincs ott senki, a cégek sem.
  • Ha valaki még nem jött volna át az Iwiw-ről a Facebookra, akkor nekik nagyobb eséllyel jön számításba a “Google +”, mert számos, egyébként már használt szolgáltatás kapcsolódik majd hozzá. A kidolgozott Facebook profillal rendelkezők kétszer is meggondolják, hogy másik profilt építsenek fel a csábító “Google +” keretei között.
  • Az új közösségi oldal persze esély lehet az újrakezdésre, illetve a kettős profil funkció érvényesülésre. A tanároknál is szokás a a dupla Facebook profil. Vélelmezhetően a “Google +” lesz az iskolai és a Facebook a magánjellegű, mert előbbihez több tartalommegosztó szolgáltatás integrálódik, utóbbinál pedig sokan már érzik a szükségét, de még nem jelentek meg tanári szerepben.
  • Iskolai felhasználásra egyértelműen jobb lenne a “Google +” a szolgáltatások integrációja miatt, de a gyerekek többsége éppen a Facebook környékén van. Sokan vándoroltak MSN-ről és MyVip-ről a Facebookra, fontos kérdés lesz, hogy még egy költözést megéri-e nekik. Az iskolák számára egy komoly esély a tiszta lappal induló “Google +”.
  • A “Google +” jogosultság beállításai legalább annyira fenyegetőek, mint amennyire a Facebook igyekszik abba az irányba terelni minket, hogy a lehető legtöbb mindent osszunk meg. Ha a felhasználás eléri a Google egyéb szolgáltatásait, akkor a figyelmetlenségből és tapasztalatlanságból adódóan tömegesen lesznek véletlenül megosztott, egyébként nem publikus információk. Ez első hírekben még szerepelt, hogy a Google alkalmazottak is ebbe a hibába estek saját főnökeikkel kapcsolatban az első pillanatokban. Tesztkérdés: a Google latitude információmegosztását hogyan kezeli a “Google +”?
  • A Google ereje a Facebook irányába fordult és valószínűleg csak átmenetileg, de egyelőre biztosan megfeledkezik a twitter és foursquare frontokról, ahol már veszített (nem nyert) csatát. Ezek nélkül szerintem a hosszabb távon is egyedülinek gondolt birodalom nem fog működni.

ELTE eLearning és ELTE ePortfolió megbeszéléshez készülődünk Second Life virtuális környezetben, ahol jól látszik a Facebook és akár a “Google+” is

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória