2011. június hónap bejegyzései

MoodleMoot 2011 Gödöllő 2/2

A MoodleMoot konferencia 2. napja a program alapján a tananyagfejlesztés és a mobil tanulás napja volt. Délelőtt sajnos nem tudtam jelen lenni, de igyekeztem online maradni és a twitter üzenetek alapján tájékozódni (#moot2011hu), ami persze nem egyenlő a személyes jelenléttel, de 1-1 jó gondolat sokszor nagyon informatív lehet. Hozzávetőlegesen 9-10 kolléga használt twittert a konferencia alatt, ami szerintem nagyon kevés. Az előadások között jelentős különbségek vannak, de a háttérben zajló online beszélgetés remek véleménycsere lehet, illetve az éppen utazó, távolban rekedt érdeklődőknek is fontos lehet.

Tartalomfejlesztés kerekasztal beszélgetés

A tartalomfejlesztés kerekasztalt örömmel fogadtam, mert ezen a területen van a legkisebb gyakorlatunk, illetve itt kellene a legtöbbet fejlődnünk és az aktuális pályázati helyzet miatt ennek van most itt a pillanata. Nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy a tartalomfejlesztés és a tananyagfejlesztés ugyanazt jelentette a beszélgetésben és a résztvevők gondolataiban is. Nagyon hiányzott, hogy beszéljünk a tartalmakhoz tananyagokhoz kapcsolódó, vagy annak szerves részét képző tevékenységekről. Nem biztos, hogy ez ugyanabban a kerekasztalban kellene helyet kapjon, hiszen az online tevékenységek egészen más problémákat hoznak elő, mint a tananyagfejlesztés. Ha jobban belegondolunk, akkor a tartalom- és tananyagfejlesztésre fókuszáló szemlélet egy ismeretközpontú pedagógiát vélelmez maga mögött, ami például a kompetenciafejlesztés és a konnektivizmus korszakában régimódinak is tűnhet. Ha az online tananyag nagyrészt tartalom, akkor a tanulási folyamat jelentős része nem online keretek között alakul majd, amiről nem volt szó a beszélgetésben.

“teltházas” kerekasztal beszélgetés a tartalomfejlesztésről

Nagyon fontos kérdés volt, hogy az egyetemi oktató felé elvárásként megfogalmazható-e a tartalomfejlesztésben való közreműködés, vagy sem? Az egyetemi oktató készít órai prezentációkat, az előadásaiból összeállít jegyzeteket, komolyabb formátumban tankönyvet írt és végül viszonylag ritkán, de ír olyan tudományos munkákat, ami tankönyvként is felhasználható bizonyos képzéseken. Ezek mind más-más műfajt jelentenek. Szerintem elvárás lehet, hogy a saját prezentációit online legyen képes megjeleníteni, akár eLearning környezetben, akár teljesen nyilvánosan megosztva. Elvárás lehet az is, hogy a jegyzet szintű összegző tartalomfejlesztésben közreműködjön egy esetleges eLearning fejlesztésben. Nem kell tudnia megcsinálni, de a folyamatban aktív és érdemi közreműködőként jelen kell lennie. A tankönyv szintű, tartós, alaposan átgondolt és nem csak egy szűkebb képzés, hanem sokak számára fontos tartalomfejlesztésben is tudjon közreműködni, de nem kell ezért fejlesztővé válnia. A tananyag jobb lesz, ha az oktató érdemben részt tud venni a fejlesztésben, ezért nem tudok olyan területet, ahol fel lehetne menteni ez alól, mert nem ért hozzá.

Pintér Róbert szerk. (2007) Az információs társadalom című könyvének Bessenyei István által írt fejezetének online változata

Szerintem a tartalomfejlesztés a PhD és MA szinteken jelen körülmények között, egy-két tárgytól eltekintve, a felsőoktatásban szerintem majdnem luxus. Ha komolyan vesszük azt, hogy az egyetem a kutatási eredményeket is megjeleníti a magasabb szintű képzéseken, akkor a tartalom olyan gyorsan változik, hogy nem érdemes, nem lehet rá komoly online tananyagot fejleszteni és kisebb létszámú csoportoknál ez nagyon drága lehet. Kivételt képeznek azok a tárgyak, amelyek alapozó tárgyak, vagy olyan, mint a kutatásmódszertan. A PhD és MA képzéseken olyan egyedi irányba is alakulhat egy oktatási folyamat, amihez sokkal inkább hasznos az oktató egyéni tartalommegosztés és az onine eszközhasználat, mintsem egy előre gyártott tananyag, vagy kurzusfelület. A BA képzésen, kivéve részben a szakirányok bizonyos kurzusait, a legtöbb esetben nagy szükség van a hallgató tanulási folyamatát szabályozó, orientáló online tananyagra, ami a nagyobb létszámok miatt költséghatékonyabb is lehet. A beszélgetésben egyértelműen megjelent az, hogy a tartalomfejlesztés kérdései elérnek az intézmény keretein túlra, a piac területeire is.

Máglya Pilisszentivánon – a tartalomfejlesztés szerepe – “a résztvevők ülnek és nézik, nem csinálnak semmit, csak aktívan figyelnek”

 

eLearning és verseny

Papp Gyula szünet előtti kérdést tett fel nekünk, ami valahogy így hangzott: “Az egyetemek és főiskolák közötti versenyben szerepe lesz-e valamikor az eLearningnek?” A kérdésre a válaszokat még a folyosói beszélgetésekben sem adhattuk meg, mert a program folytatódott. Szerintem belátható időn belül biztosan nem (eLearning területen ez legfeljebb 1-2 évet jelent). Az eLearning bizonyos értelemben túlértékeli saját szerepét és jelentőségét a felsőoktatásban. A távoktatási kultúra, valódi távoktatási eLearning megoldások alig akadnak. Az eLearning akkor lehet érdemi és ezáltal versenyhelyzetet kiváltó tényező, hogy ha képes meggyőzni az egyetemeket, főiskolákat, hogy a távoktatás alapvetően nem ördögtől való és bizonyos kurzusokon, képzésekben igenis hasznos és eredményes lehet.

A felsőoktatásban az eLearning alkalmazás döntő többségében “blended learning”, vagyis a hagyományos képzés támogatása. A keretrendszerek kihasználásában nagyrészt az egyszerű tartalommegosztás és egyszerű kommunikáció a domináns, ez önmagában nem egy korszerű módszertani kultúrára utal. Az elearning szakma a tartalomfejlesztéssel van elfoglalva és ebbe vagy nem érti bele a tevékenységek fejlesztését, vagy nem foglalkozik a tevékenységek fejlesztésével, vagyis mindkét esetben a tartalom áll a középpontban. A tartalomközpontúság sok esetben egy befogadó, reproduktivitásra koncentráló tanulásértelmezéssel párosul, ami a nagyobb létszámú és ilyen erősen szabályozott eLearninget jobban igénylő BA képzés esetében nem szerencsés, hiszen itt pontosan a tevékenységekre erősebben építő kompetenciafejlesztés online támogatása lenne a lényeg. Az eLearning jelenleg a szolgáltatás része és csak távolról figyeli a módszertani váltáshoz szükséges küszöböt, amire nem tud fellépni. Az intézmények közötti versenyben akkor lesz érdemi tényező, ha átlépi a módszertani hatékonyság küszöbét.

 

mLearning, avagy mobil tanulás

Eretnek nézeteim vannak a mobil tanulással kapcsolatban, aminek nyilvánvalóan az az oka, hogy nem tudok róla eleget. (Igyekszem ezt az alábbi néhány sorban erősen leplezni 🙂 ) Úgy érzem, hogy mobil tanulásban két irányvonal mentén haladunk. Egyrészt kikiáltottuk, hogy ez jó és módszertanilag hasznos és ezért nem is foglalkozunk vele tovább. Evidencia, bármi is van, ennek hasznosnak kell lenni és kész. A másik irányvonal szerint éppen dolgozunk azon a technikán, hogy valóban megvalósuljon a tanulás tér- és időfüggetlen lehetőségének a technikája. A “hogyan lehet” kérdés áll a középpontban és alig beszélünk a “mi célból” területről. Mobil eszközeim segítségével én is tudnék villamoson kapaszkodva, idegesítő és ingergazdag tömegben tanulni, de nem teszem, mert nem lesz hatékony. A telefon a tanulás legtöbb feladatára, ahol nem passzív befogadó vagyok, ergonómiai szempontból nem túl szerencsés. Egy iPad pedig már majdnem számítógép, nem csak a mértei miatt, hanem egyébként is, így elbizonytalanodom a mobil tanulás aktuális határterületein.

Mobil tanulási környezet?

Vida Andrea előadását hallgatva elgondolkodtam, hogy a mobil tanulás és a mobil információszerzés határát hol tudjuk, de leginkább hol szeretnénk meghúzni. Többféleképpen értelmezhetjük a tanulást, de fontos lenne tisztázni, hogy mobil tanulás tekintetében mit értünk alatta. Nem vitatható, hogy a tanulásban az információszerzésnek komoly szerepe van, de ha itt megáll a folyamat, akkor az igen szerény eredmény lenne. Szívesen hallottam volna a mobil tanulás kooperatív formájáról, vagy bármilyen produktív tevékenységeleméről is.

Az előadás egy felmérés eredményeit mutatta be, ahol előkerült, hogy egy válaszadó szerint semmi sem fog változni a felsőoktatásban az elkövetkező 10 évben. Ezen persze mindenki jót nevetett, pedig az elmúlt 10 évre visszatekintve van benne valami. A technika fejlődik, de ez nem a felsőoktatás érdeme. Egyre jobb és látványosabb technikával szolgáljuk ki ugyanazokat az igényeket és fogadjuk el ugyanazokat az állapotokat, amit nehéz lenne érdemi fejlődésnek nevezni. Online eszköztárat használhatnánk, de a tudásmegosztás most sem több, mint 10 évvel ezelőtt, hiszen a tartalom nagyrészt a tanórai anyag, a kommunikáció pedig nem egy folyosói, óra utáni beszélgetés, hanem körlevél. Kedvenc hasonlatommal élve, komoly az esélye, hogy a web 2.0 úgy hagyja érintetlenül a felsőoktatást, mint ahogyan száraz marad a folyóba dobott kövek belseje. Tartalomfejlesztésre koncentrálunk, de a kompetenciafejlesztő tevékenységrendszer ennek nem része. A technika változik és fejlődik, de ennek a technikának a megismerése és ugyanazon célokra történő felhasználása aligha nevezhető hatalmas fejlődésnek.

Forgó Sándor előadásában röviden bemutatta az EKTF új nemzetközi képzését, a hozzá kapcsolódó fejlesztéseket, illetve ismét láthattuk a nemrég elkészült tananyagfejlesztés könyvet és az idei AgriaMédia konferenciáról is hallhattunk.

Mobile Moodle – iPhone

Vágvölgyi Csaba mobil tanulásról szóló előadásában már külön fogalomként jelent meg a tevékenység, amit a korábbi bizonytalanságok után jó volt hallani. A tér- és időfüggetlen tanulás technikai lehetőségeinek a megteremtése fontos, ugyanakkor a tanulási folyamatnak, különösen ha kooperálni szeretnénk, akkor mindenképpen szem előtt kellene tartani az azonos idejű együttműködés mobil lehetőségét is. Ezt a telefonra fejlesztett játékok már tudják. Érdekes volt hallani, hogy az eBook olvasó használata nem tartozik a mobil tanulás eszköztárába. Ez kizárólag arra utalhat, hogy a mobil tanulás több mint információszerzés, lényegkiemelés, hangoskönyv hallgatása, esetleg a lényegkiemelés közösségi hálózatokon keresztül történő megosztása, mert például a Kindle 3 eBook olvasó ezekkel a funkciókkal rendelkezik. Csaba szerint a mobil tanulás helyen paradigmája, hogy ha a meglévő tartalmakhoz szeretnénk mobil eszköz segítségével hozzáférni. Ez valóban a technikai megvalósítás útja, de kérdés, hogy ugyanolyan tartalomfejlesztés szolgálja a hatékony tanulást, hogy ha számítógép előtt ülve egyedül, számítógépekkel közösen, vagy mobiltelefonon egyedül fogunk tanulni? Lehetséges olyan tartalomfejlesztés, ami minden célt kiszolgál a fentiek közül? Ha a tanulás online támogatása tartalomszolgáltatás, akkor ez valóban csak technikai kérdés.

mPage login moodle irányban

Az ELTE eLearning rendszerbe hónapokkal ezelőtt integráltuk az iPhone mPage alkalmazás működéséhez szükséges fejlesztéseket, vagyis elvileg a rendszer telefonon keresztül is használható. A kipróbáláson túl összesen kétszer léptem be az alkalmazás segítségével és ha nem jelzi, hogy frissíteni kell, akkor szerintem elfelejtem, hogy a telefonomon van. Mindez persze lehet az én hibám, illetve lehet az is az oka, hogy nem olyan a felület, vagy nem tanulni szeretnék vele. Érdemes megemlíteni, hogy az mPage iPhone alkalmazás az előadás előtti napon, június 24-én egy újabb változattal jelent meg.

Az előadás végén volt még egy nagyon érdekes felvetés, kár hogy nem beszéltünk róla többet. Elvegyük-e a vizsgán a mobiltelefont, vagy sem? A legtöbben nyilván azt a választ adjuk, hogy természetesen vegyük el, mert a teljes tananyag tárolható rajta és nagyon könnyű vele puskázni. A példa ideális, klasszikus és tökéletesen jellemzi a mobil tanulás és a pedagógiai szemléletmód viszonyát. Szerintem ne vegyük el, hanem szerkesszünk jó vizsgafeladatokat, ahol nem a reprodukálás vezet eredményre, hanem bonyolultabb gondolkodási műveletek. A pedagógia BA szakzáróvizsgák előtt a hallgatók, miután kihúzták a tételeket, elvonulhatnak felkészülni egy külön számítógépterembe és utána kezdik a feleletet. Nem a reproduktivitásuk tesztelése a vizsga célja, hiszen az információs társadalomban, a tudásmegosztás korszakában, amikor közhelyes szólva a google is lehet a memóriánk, akkor aligha az az érték, hogy mit tud fejből valaki elmondani, vagy mit tud kilesni egy arra alkalmas eszközből. A bonyolultabb műveletek pedig amúgy sem mennek a minimális ismeretek nélkül. A mobil tanulás akkor lesz a felsőoktatás meghatározó eleme, hogy ha a tanulásnak és értékelésnek ezen a szemléletmódján túl tudunk lépni.

 

Összefoglalás, javaslatok

  • A konferencia előtt és alatt a legjobb tweeteket küldőket jutalmazzuk meg egy ugyanolyan szép SZIE ajándékcsomaggal, amit én kaptam a plenáris előadásom után. Fontos lenne, hogy egy eLearning konferencia részben példát mutasson, részben pedig kihasználva a “csiripelést”, hasznosabb is lehessen.
  • A konferenciának egyelőre nincsen poszterszekciója. Érdemes lenne interaktív tananyagbemutatókat tartani akár online felületek gépen történő megjelenítésével, akár poszterbemutatókkal.
  • A moodle közösségnek van akkor ereje és kapacitása, hogy szervezzen egy mobil tanulás alapú képzést. Jó lenne példaként egy hazai, minden szempontból jó gyakorlatot látni végre.
Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

MoodleMoot 2011 Gödöllő 2/1

A Moodlemoot eredeti jelentése szerint a moodle rendszert használók, illetve elsősorban a moodle rendszert üzemeltetők és fejlesztők találkozása. Ha megkérdezik tőlem a szokatlan elnevezésű konferencia témáját és tartalmát, akkor mindig ezt szoktam mondani. Ha még soha nem jártam volna egyik konferencián sem, akkor a weblap alapján is ezt gondolnám, ezt feltételezném. A 2011-es MoodleMoot az alapgondolathoz képest sokkal színesebb konferencia volt. Konkrét számításokat nem végeztem, de azt hiszem egy vizuális megjelenítésben a “moot” szót nyugodt lelkiismerettel rajzolhatnánk nagyobbra, mint a “moodle” szót. A sokoldalúság persze nagyon jó, mert így mindenki láthatja, hogy egy moodle rendszer üzemetetése, fejlesztése, használata nem csak annyi, hogy 10 perc alatt telepítjük az ingyenesen letölthető csomagot. A jövőre nézve érdemes megfontolni, hogy a sokszínűség előnyei mellett hogyan lehetne erősebben jelen a moodle “tag” (kulcsszó) a szakmai programban. A hazai moodle üzemeltetők viszonylag jól ismerik egymást, érdemes lenne egyeztetni arról, hogy például a 10-15 legnagyobb rendszer üzemeltetői, fejlesztői minden évben beszámolnak az elmúlt időszak fontosabb eseményeiről, a portálok fejlesztésének irányvonaláról, vagy ha más nem, akkor egyszerűen egy ismertető előadással betekintést adnak a zárt rendszerek belső világába.

az ELTE eLearning rendszer felülete belépés után a blog írásának pillanatában…

 

Plenáris előadások

Az első nap plenáris programjában a köszöntők után Sinka Róbert mutatta be a SZIE eLearning rendszer fejlesztésének stratégiáját. Ez az előadás legalább annyira volt a konkrét működés ismertetése, mint amennyire egy egyetemi stratégia, vagy távoli tervek bemutatása. Ilyen előadásokra gondolok, amikor a rendszerbemutatásokat javaslom a nagyobb, vagy akár a frissen induló rendszerek üzemeltetőinek. Az előadásban egy imponálóan fejlődő rendszer jelent meg, ahol jól látni, hogy az eLearning fejlesztés messze túlmutat az informatikai problémán és feladatokon. Meglepő volt hallani, hogy az egységes rendszer kari szintű, hálózatba kötött rendszerekre tér majd át.

Sinka Róbert, SZIE eLearning stratégia ismertetése közben

A saját előadásommal kapcsolatban nem nagyon tudtam megítélni, hogy az üzenet mennyire ért célba, mert a nézők messze ültek és állítólag a ventillátorok és mikrofon miatt nem is mindig lehetett jól érteni. Részemről egy konstruktív aggódást vázoltam fel, ami a moodle jövőjére vonatkozott. Ha a fejlesztési irányvonalban nem lesz egy határozottabb koncepció, ha a fejlesztők nem reagálnak sokkal dinamikusabban és kreatívabban a web 2.0 és a közösségi oldalak (konkrétan a facebook) tevékenységére, akkor a moodle felhasználók egy része el fog vándorolni. Természetesen éreznek majd újak, hiszen a rendszer a web 2.0 és facebook szolgáltatásokat szerényen használóknak mindig kiváló tartalommegosztó és kommunikációs felület marad. A virtuális környezetek jobb kihasználása, pl. Second Life integráció újragondolása előzési lehetőség lenne, de ebben a tekintetben pesszimista vagyok. Szintén nem ad okot optimizmusra, hogy a résztvevők közül milyen kevesen írnak blogot, osztanak meg előadásokat, vagy szerkesztenek wikipédiát.

Ollé János – Vágvölgyi Csaba twitter fotója alapján 🙂

Czeglédi Lászlót a tananyagfejlesztés egri műhelyének elmélet és gyakorlati tevékenységéről hallottuk előadni. Eger mindig is egy kreatív és mozgékony IKT fejlesztő műhely volt, kiváló menedzsmenttel, így nem meglepő, hogy ilyen összetett feladat, mint a tartalomfejlesztés, könyv formában náluk jelenik meg. A kiadványt sajnos nem vehettük kézbe (Forgó Sándor előadása után se), így pontos elérhetőséget, könyvészeti adatokat még Google kereséssel sem találtam. (Ha valaki tudja, írja meg kommentben, nehogy szégyenben maradjak…)

Merényi Ádám olyan jól mutatta be a Microsoft oktatás támogató fejlesztéseit, hogy Apple felhasználóként szinte lelkiismeret furdalásom lett, amiért ezen a területen nem, vagy csak alig vagyok tájékozott. A nagyszabású fejlesztések között vannak kifejezetten jók és hasznosak, de valahogy kevés helyen, kevés hírben találkozom velük, igaz lehet az RSS olvasómat kellene jobban beállítanom.

Merényi Ádám – MICROSOFT

Papp Gyula, mint a CONSEDU vezetője bemutatta a cég működését, terveit, és filozófiáját. A MoodleMoot konferenciák megmutatják, hogy a moodle használata milyen sok területen jelenhet meg. Az oktatási felhasználás messze túlmutat a formális oktatási rendszereken és megjelenik a piaci alapú képzéseknél, vállalati képzésekben is, így természetes, hogy az egyébként nonprofit moodle fejlesztés köré komoly szolgáltatóipar épül ki. Nem mindenki szeretné, tudná, vagy akarná a moodle alapú eLearning rendszerét saját maga fejleszteni és üzemeltetni.

Papp Gyula, CONSEDU BT

 

Szekció-előadások 1.

A megtisztelő plenáris felkérésen túl vállaltam egy szekció előadást is, így a párhuzamos futó szekciók közül a saját szekciómat választottam. Pedagógiai, konkrétabban oktatáselmélet jellegű keretben godolkodtam a moodle és a Second Life lehetséges kombinálásáról. A gyors tempójú előadásban a Sloodle integráláson túl elsősorban a két rendszer kapcsolatának pedagógiai vonatkozásait jártam körbe elméleti szinten, így néhányan jogosan kérték, hogy lehetne valami konkrét és látványos bemutató is, de alapvetően nem ez volt a lényeges. Két rendszer lehet integrálni, egy működő technikát meg lehet szerkeszteni, amit mások is meg tudnak tenni, ki is tudják próbálni, így inkább igyekeztem olyasmiről beszélni, ami ezen túlmutat. (Gyors körkérdésem eredménye szerint a teremben ülő kb. 40 fős résztvevői körből kb. 6-8 kolléga járt már valaha Second Life környezetben.)

Gál Ferenc előadásában egy nagyon fontos területre mutatott rá. (Az előadás összefoglalója sajnos nem szerepel a megtekinthető listában és a prezentációt sem találtam megosztva.) Office tanfolyamok eLearning támogatásával fokozza a felhasználók általános “office” kompetenciáját. A felismerés mellett a megoldás is igen kiváló. A horizontális ismeretelsajátítás egyik fontos mellékhatása, hogy amiről hallottunk, vagy láttuk már egyszer működni, arról olyan benyomásunk van, mintha már nagyon is értenénk hozzá. Az excel program esetében a legjobban megfigyelhető a jelenség, még a felsőoktatásban megjelenő hallgatóknál is. Az eLearning tananyag erre kínál egy megoldást, ami részben már az eLearning használat kompetenciáját is fejleszti. A hazai moodle közösség ereje mutatkozna meg abban, hogy ha pl. a moodle használattal kapcsolatban közösen készítenénk egy ilyen tananyagot. Külön örültem neki, hogy az előadásban előkerült a tapasztalati tanulás helyett “a megkérdezés alapú felületes ismerkedés” stratégiája, amikor nem kipróbál valamit a felhasználó, hanem másoktól kérdezi meg. Ezt élesen el kellene különíteni a hálózati tanulástól és a horziontális információszerzéstől, ez egyszerű “kapacitásrablás”.

Szekcióelőadások előtt mindenki internetezik 🙂

Papp Gyula bemutatta, hogy a Microsoft Office csomag hogyan köthető össze a moodle rendszerrel úgy, hogy a tartalomfejlesztés akár Office programokból is részben elvégezhető legyen. A technika még egy kicsit kiforratlan és ahogy hallottuk az előadásban, egy kicsit megbízhatatlan is. Az újítás egyik példája annak, hogy az eLearning ügyében a tartalomfejlesztés került az aktuális középpontba. Külön köszönet Gyulának, hogy ez előadás az összefoglaló oldaláról nála elérhető.

Németh Károly egy nagyvállalat moodle alkalmazásáról beszélt. Az előadás jó példa arra, hogy kezdő moodle fehasználásnak is lehetnek tanulságai, mindenképpen kellene egy szekció a következő konferenciákon. A nagyvállalatnál nekünk, a felsőoktatásban dolgozóknak egy kicsit furcsa, hogy költségvetésre épített tervek születnek és nem a kreatív örömelvű fejlesztésre épül a rendszer annak minden előnyével és nyilvánvaló hátrányaival. A nagyvállalatnál vélhetően mindenki egyforma mértékben és magas szinten motivált a tanulásra és képes saját magának tevékenységeket fejleszteni és jártas az önértékelésben 🙂 mert a rendszer kizárólag ismeretközlő stratégiákra és reproduktivitást igénylő tanulásra épít. Ez nem baj, nem értékbeli különbség, csak egy másik megoldás. A prezentáció, a szerző gondosságának köszönhetően itt is elérhető.

 

Szekció-előadások 2.

A délutáni szakaszra területet váltottam és a folyóiratolvasóban telepedtem le a “Könyvtár és Mahara” szekcióban. A sokszor és sok helyen helyét kereső eLearningnek a könyvtár mindenhol jó háttér és támogató környezet lehet, ezért is választom mindig ezt a szekciót, ha van ilyen is. Ács Renáta és Berze Lajos megmutatta, hogy a Mahara kreatívan is alkalmazható és a tartalomszolgáltatás, portfolió és hírszolgáltatás határterületének jó megoldását ismerhettük meg az előadásokból. Igazat adhatunk Vágvölgyi Csabának, aki szerint ilyen jó példát nem nagyon látni.

Vágvölgyi Csaba Mahara előadása akár plenáris előadás is lehetett volna. A Mahara a Moodle egyre fontosabb partnere, a kettő integrálása a moodle elkövetkező éveiben meghatározó lehet. Sajnos csak a technikai újdonságok felsorolására jutott idő, ami az érdeklődést felkeltette, de a módszertanilag kidolgozott felhasználási lehetőségek bemutatása egy kicsit hiányzott. A “MaharaMoot” ideje aligha jön el, ugyanakkor a későbbiekben érdemes lenne tematikusan és célzottabban foglalkozni ezzel a rendszerrel, akár egy külön konferenciát is megérdemelne. A nagyon fontos információkat tartalmazó prezentáció itt is elérhető.

 

Kerekasztal beszélgetés

A cím egy általános, elméleti és máshol is érvényes stratégiát bemutató beszélgetésre utalt. A beszélgetésben valójában a SZIE Kosáry Domokos Könyvtár eLearning fejlesztésben betöltött szerepét ismerhettük meg személyes beszámolókra és történetekre épített esettanulmány jelleggel. Minden intézményi megoldás egyedi, éppen ezért a jó példa megismerése fontos. Nyilvánvaló, hogy az intézményen belül az eLearning fejlesztések is egyediek és szinte mindenhol igaz az, hogy sokkal több múlik egyes személyeken, mint szervezeti formákon és stratégián.

SZIE Kosáry Domokos Könyvtár eLearning kerekasztal beszélgetés

A könyvtáros tanárok végzettségének és feladatainak a tárgyalásánál előkerült a tanár képesítés és tanári kompetencia problémája, valahogy úgy, hogy igazából a tanárképzés és az elmélkedés nem sokat tesz hozzá a gyakorlat eredményességéhez, különösen nem akkor, hogy ha jó tanításhoz elegendően ösztönös, “pedagógusnak született” kollégáról van szó. Ismert tévképzetek. Utólag belegondolva viszonylag sokáig voltam türelmes, de egy idő után udvariatlanul beleszólva jeleztem, hogy a tanári tevékenység egy professzió és nem biztos, hogy egy egyetemen, kerekasztal beszélgetés közben, akár a nézők közül is valótlan dolgokkal érdemes példálózni. Egyetértek Főző Attilával, aki szerint elképzelhető, hogy valaki hisz a homeopátiában, de ebben az esetben mondjon le például a kémiatanári diplomájáról. Hasonló a helyzet a pedagógia területén is. Lehet tévképzetek alapján gondolkodni a pedagógiáról, de akkor az illető adja vissza tanári diplomáját. Ez igaz kellene legyen azokra is, akik tanári diplomával rendelkezve a teremben szótlanul hagyják, esetleg bátorítják azt, hogy tanult szakmájuknak nincs jelentősége.

Az IKT alkalmazások, új technikák minden esetben a módszertani változás lehetőségét hordozzák, de ha a pedagógiai koncepció régebbi, mint maga az elektromos áram, ami a gépeket mozgatja, akkor az egész meglehetősen öncélúvá válik. A kerekasztal beszélgetés kiváló témája és a jó gyakorlat tudta sem elterelni a figyelmem a szemléletmód megnyilvánulásáról, ami nyilván azért van, mert tanári diplomám van.

Miközben a kerekasztal beszélgetésen bosszankodva ültem, elmulasztottam “A Magyar Virtuális Egyetemi Hálózat Közgyűlését“. Az online elérhető információk szerint az ELTE nem tagja a hálózatnak, ezért is szerettem volna többet megtudni róla.

Összegzés és javaslatok

  • A hazai moodle felhasználók készítsenek közösen a moodle felhasználásához, a leendő és a kezdő felhasználónak elektronikus, moodle alapú és nem moodle alapú tananyagot, közös, projekt jellegű munka keretei között,
  • a szekciókban kvóta rendszerrel kapjanak helyet a legnagyobb moodle rendszerek és a kezdő moodle üzemeltetők
  • a szekciókban külön kiemelve foglalkozzunk a Mahara rendszerrel, elsősorban a moodle kapcsolódási lehetőségeket elemezve, a Mahara akár külön napot is kaphatna.
  • a MoodleMoot konferenciáknak legyen saját Facebook oldala, a közösség természetesen maradjon meg a moodle környezetben, de a közösség kommunikáljon aktívabban facebook csatornákon keresztül
  • foglalkozzon egy kerekasztal beszélgetés vagy egy szekció azzal, hogy az IKT használathoz milyen pedagógiai kultúra és milyen pedagógiai alapelvek szükségesek, hogy ne legyen öncélú.
Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Instruktív oktatási keretrendszerek optimalizálásának esélye: a moodle 3.0 víziója

MoodleMoot 2011 – Szent István Egyetem, Gödöllő 2011. június 23-25. A plenáris előadásom összefoglalója és prezentációja, illetve podcast felvétele az alábbiakban olvasható és látható.

 

A moodle 2002. augusztus 20-án történő megjelenésekor a keretrendszernek a saját műfajában nem volt érdemi konkurenciája. A “dinamikus tanulási környezet” valójában kezdettől fogva oktatási keretrendszerként terjedt el. A tanulásközpontúság hiánya és az instruktív tanulásszabályozás csak a web 2.0 alkalmazások és minden máshoz képest népszerűbb közösségi oldalak megjelenésével, illetve ezeknek az oktatásban való egyre gyakoribb felhasználásával tűnhet fel a gyanútlan felhasználónak.

 

A moodle változatok fejlődéstörténetének dinamikája a 2.0 változat megjelenésének késésével jelzi, hogy a fejlesztők ki nem mondott válaszút elé kerültek. A tanuláshoz használt online alternatívák nem az oktatási keretrendszerek területén gyakoroltak nyomást a előrehaladás irányvonalára, hanem a hétköznapok részévé válva erőteljesen hozzájárultak a tanulás fogalmának átformálásához.

A moodle 2.0 változata passzívan reagált a tanulás átalakulására, a keretrendszer formálisan nyitottabb lett és sokat fejlődött, de jellegét tekintve instruktív és oktatáscentrikus maradt. A modulokon és blokkokon keresztül remélt, komfortos tempóban fejlesztett integrációk külső, tanulást támogató alkalmazások felé nyitnak és ezzel megteremtik azt a lehetőséget, hogy a Moodle legyen a leginkább nyitott és a tanulást legjobban támogató instruktív oktatási keretrendszer. Ez a középút elkerüli a tanulásközpontúságra való vállalkozás biztos kudarcát, de nem elég bátor ahhoz, hogy tanulóközösségek helyett oktatóközösségekre koncentráljon a későbbiekben.

 

 

Az integrációk – legyen szó akár a virtuális környezetek laza kapcsolódásáról, vagy merészebb tartalmi szabványokra építő átjárhatóságról – elmaradnak a lehetőségektől. A módszertani háttértámogatás relatív gyengesége nyilván nem tudja legyőzni a kihasználatlanságot, így a felhasználók figyelme az oktatási és tanulási keretrendszerek helyett elsősorban a sokkal addiktívabb közösségi oldalakra fókuszálhatott. Az egyszerű tartalommegosztás és kommunikáció igényére hétköznapi válaszok születtek, amelyek a megváltozott tanulásfogalomhoz is jobban illeszkednek. Jelentősebb fejlesztési hidak épülhetnek a mobil tanulás és a portfolió felé, de lehetőséget kaphatnak még a virtuális környezetek is. A szükségletek elsősorban a tanulóközösségek elvárásai szerint alakulnának és nem meglepő, hogy ennek egy alapvetően oktatási jellegű keretrendszer nem tud, vagy talán nem is akar megfelelni.

 

A felhasználási igények összetettségéhez optimális közösségi oldalak jelentik a legnagyobb konkurenciát. A moodle továbbra is az egyik legjobb oktatási keretrendszer maradhat, de a jelentősebb fejlesztésekre már biztosan nincs 10 éve.

 

[slideshare id=8395079&doc=moodlemoot2011ollejanos-110622221539-phpapp02]

 

 

Video streaming by Ustream

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Instruktív oktatási keretrendszerek felhasználásának lehetőségei és korlátai virtuális környezetben

MoodleMoot 2011 – Szent István Egyetem, Gödöllő 2011. június 23-25. A szekcióülésen elmondott előadásom összefoglalója és prezentációja az alábbiakban olvasható és látható. (Sajnos a podcast nem sikerült, a hangot elfelejtettem felvenni.)

A moodle rendszer az online oktatási folyamat szabályozásának optimális eszköze. A modul alapú tevékenységek és a kommunikációs blokkok megfelelő hátteret biztosítanak a folyamat mikrostruktúrájának menedzseléséhez.

Korábban már több sikeres projekt igazolta, hogy a SLOODLE fejlesztéssel lehetőség van a moodle és a Second Life virtuális környezet elemi integrálására. A prezentáció, valós idejű kommunikáció, formatív és szummatív jellegű értékelési megoldások, egyszerűbb aktivizálási lehetőségek az átjárhatóságon túl a két eltérő céllal fejlesztett rendszer kombinált használatát biztosítják. A virtuális környezet interaktív technikáival a keretrendszer a virtuális környezet részeként, böngésző alapon és a SLOODLE eszköztár segítségével is közvetlenül használható. Az oktatási jellegű rendszerkapcsolat lényegesen átgondoltabb és kidolgozottabb, mint a virtuális környezetnek akár az ismertebb web 2.0 alkalmazásokkal való kapcsolata. Az alapvető kommunikációra és egyszerűbb tartalommegosztásra használt online oktatási környezetek minden lényeges tevékenysége elérhető virtuális környezetben is.

A módszertani teljesség kedvéért virtuális környezetben hozzáférhetővé kellene tenni a lexikon modult a felhasználók és a keresők felé. A web 2.0 alkalmazások közül a fogalomtérképek mindkét rendszerben történő megjelenése és elérése az interakciók további lehetőségeire világítana rá. Célszerű lenne kidolgozni virtuális környezetben az ePortfolió megfelelő változatát, illetve ennek moodle és mahara kompatibilis formáját. Az instruktív oktatási keretrendszer egyidejű és késleltetett kommunikációs helyzeteihez képest a virtuális környezetekben az egyidejű kommunikáció dominanciája a megszokott. A tartalomkezelésen és a külső rendszerekre is átvezethető tartalommegosztáson túl a virtuális környezettel való integráció a valós idejű kommunikációra kínálna a moodle rendszerben korábban nem tapasztalt lehetőségeket.

 

[slideshare id=8395105&doc=moodlemoot2011ollejanosx-110622221920-phpapp01]

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Kindle kalandozások 1.

Korábbi álláspontomat átformálva végül beszereztem egy Kindle 3 eBook olvasót. A merész lépéshez nagyban hozzájárult Fehér Péter Kindlevarázs blogja, a Pedagógia-Online eBook témában megtartott beszélgetésünk és természetesen az Amazon igen hatékony reklámja is. Az iPhone és MAC szimulátorok kiváló minőségben próbálják utánozni a Kindle környezetet, de alig több mint egyhetes Kindle tulajdonosként jelzem, hogy egészen más az érzés, nem a megjelenítés hasonlósága a lényeg.

Számos érv szólt az eBook olvasó vásárlása ellen. A Pedagógia-Online beszélgetésben még én is érveltem, hogy bizony a sok eszközhöz egyszer majd hátizsák kell, talán inkább a praktikusabb megoldásokat kellene keresni. Saját döntésemben a Kindle komoly konkurenciája egy iPad volt, ami sokkal több dologra felhasználható, mozgékonyabb és a médiakezelése egy számítógép sokoldalúságához hasonlítható.

Számos különbség közül a legnagyobb az érintőképernyő hiánya. Erre a vásárlás előtt fel is hívták a figyelmemet, de így utólag azt hiszem, hogy a Kindle használatának az egy nagyon lényeges eleme. Az érintőképernyőtől a dolog elromlana. A gombokkal történő lapozás többéves iPhone használat után egy kicsit furcsa és természetesen lényegesen lassabb. A navigációt nem segíti a Kindle (szerintem) közepes minőségű menüstrukturúja. Ez már önmagában egy elegendő ok arra, hogy a gyerekek ne kedveljék, hiszen nem elég ingergazdag, nemcsak hogy nem tud lejátszani minden formátumot, hanem még lassú is! Mindez persze képes megteremteni az olvasáshoz, az értelmező, elmélyültebb olvasáshoz szükséges környezetet. Érintőképernyős eszközzel csak átolvasni, átlapozni lehet valamit, akár egy monitor képernyőjén is, de a Kindle, vagy vélhetően bármely más eBook olvasó pont annyit lassít a folyamaton, amennyi képes koncentrálja a figyelmet. Sokat segít az olvasásban az is, hogy a facebook elérése nem könnyű, így nincs semmi, ami hatékonyan elterelje a figyelmet 🙂

Korábban felmerült az a kérdés, hogy az eBook olvasóknak van-e rá esélye, hogy a fiatalabbakat visszavezesse az olvasáshoz. Szerintem életkortól függetlenül az eBook olvasó azoknak jó, akik korábban rendszeresen olvastak, de a számítógépek és érintőképernyős csodák felgyorsították az információszerzést és kezdtek leszokni az értelmes olvasásról. A fiatalabbak számára ez csak akkor hasznos, ha ha már volt ilyen korszak az életükben. Ha még nem voltak olvasók, akkor az eBook esélytelen és mindenképpen szükséges egy iPad, vagy valami hasonló, esetleg majd az Augmented Reality fejlesztésekkel támogatott szöveges leírások. A generációk közötti különbségek Csepeli-Prazsák felméréseiben is felbukkanó jelensége, hogy az extenzív felhasználók korosztályon belüli aránya a 30-as éveiben járók körében a legnagyobb és nem a fiatalabb digitális nemzedéknél.

A Kindle 3 beszerzése megdöbbentően egyszerű, gyors és átlátható. Egy vasárnap késő esti pillanatban indítottam el a megrendelést és szerdán reggel már megérkezett az egyetem Kazinczy utcai épületébe az USA-ból induló csomag. A webes felületen a szállítás egyes állomásai pontosan követhetők voltak. A következő lépés az lenne, hogy a csomag saját google latitude jelzéseket ad 🙂 Ez a folyamat a hazai postahelyi kézbesítés kézzel írt azonosítóhoz és műanyag (már majdnem visszaküldtük címkéjű) kosárkákban való kereséseihez képest összehasonlíthatatlan.

A Kindle 3 beszerzése rendszeresebb olvasásra fog szoktatni, de a blog Kindle kategóriájának létrehozásával igyekszem rendszeresen beszámolni az eBook olvasóval kapcsolatos kalandozásaimról.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Tanítás és tanulás virtuális környezetben – visszatekintés és folytatás

Csütörtökön koraeste zárult a “Tanítás és tanulás virtuális környezetben” képzésünk. Az utolsó alkalom az eredeti programtól eltérően inkább visszatekintés volt, ami nem várt izgalmakat hozott. A képzés lezárult, de kiváló közösség alakult ki, ezért szeretnénk folytatni a találkozásokat. A csütörtök 18.00 a jövő héttől kezdődően rendszeres időpont lesz, nem tartunk nyári szünetet sem. Nem mindig lesz előzetesen tervezett program és természetes, hogy nem mindig tud majd eljönni mindenki, de a képzés tapasztalata szerint a spontán találkozásoknak kicsi az esélye és azt is régóta tudjuk, hogy a Second Life térben független, de időben nem. Bárki, akinek kedve és ideje engedi, csatlakozhat hozzánk. Várunk minden érdeklődőt a Second Life Zugspitze/240/234/78 koordinátákon.

Belépés csak avatarral! 🙂

A kezdők és újrakezdők, illetve a tapasztalt felhasználóknak is egyaránt jó lehet a Virtual Ability területen egy kis időtöltés. Nem csak próbára tehetjük magunkat, hanem a Second Life sokoldalúságába is lényegesen jobb betekintést nyújt, mint a legtöbb általános hely. A teljesen kezdőknek mindenképpen ezt ajánljuk első lépésként: Virtual Ability region (128, 128, 23)

Csillebérci tábor kalandparkja? 🙂

A PPK virtuális kampusz építése kicsit nehezebb feladat, mint azt elsőre gondoltuk. Nagyon nagy jelentősége van a tér elrendezésének és a lehető legjobb kihasználásának, mert a lehetőségek sokmindenben korlátozottak, ugyanakkor a keretek között szinte bármit meg lehet tenni. Egy ilyen környezet felépítése folyamatos és sok kreativitást igénylő feladat. A környezet organikusan fejlődik. Készülnek tervek, de a történések és az új lehetőségek ezeket folyamatosan felülírják. Egy kicsit olyan, mint amikor egy tanya, majd egy falu kialakul. A földfelszínen sokkal múlandóbbak az építmények és a szokások, de az egyes területek korábbi állapota, története rejtetten nagyon is meghatározó. Ha valakinek ötlete van, akkor ossza meg velünk, akár itt, a blogbejegyzés kommentjeként is szívesen fogadjuk.

navigációs panel és résztvevők a megbeszélésen

A csütörtöki képzésre a többség a házi feladat sikeres megoldásaként, kerekesszékkel érkezett. Az előző alkalom lezárásaként még kisebb beszélgetést volt a virtuális Prohászka Lajos teremben. A visszatekintést később már egy külső, ideiglenes helyszínen folytattuk. Készült egy prezentáció az eddigi találkozások emlékezetes pillanataiból:

 

A prezentáció közös megtekintése után párok és kisebb csoportok alakultak, hogy különvonulva megbeszéljük az elmúlt alkalmak tapasztalatait. Mindenki átgondolhatta, hogy i tetszett neki és mi nem, mi okozott nehézséget és milyen javaslatai lennének, illetve mi mindenre lehet felhasználni a virtuális környezetet azon kívül, amiről már közösen is beszéltünk a képzés során. A benyomások, tapasztalatok egy közösen szerkesztett online fogalomtérképen kerültek összegzésre. Volt aki virtuális környezetben, volt aki megnyitott böngészőben írta be a gondolatait. A külső, web 2.0 alkalmazások használatára ez egy gördülékenyen működő példa volt. Fontos és érdekes tapasztalat volt, hogy nagyon nehéz egy szűk térben páros vagy csoportmunkát szervezni. Az “építései terület” sem volt elég nagy ahhoz, hogy ne halljuk egymást, vagy ne lássuk a csetelést. Ezt kisebb mértékben a beállításokkal a tapasztaltabbak tudják szabályozni, de minden összességében nehézséget okoz.

 

 

Mindent összegezve: remek programsorozat volt, mindnképpen folytatjuk. Az őszi kísérletek előtt még számos érdekes ötletünk van, mindenkit szeretettel várunk csütörtökönként, vagy bármikor máskor….

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A kerekesszék virtuálisan se legyen tolószék!

A “Tanítás és tanulás virtuális környezetben” programsorozat utolsó előtti része eredetileg filmklubbnak lett tervezve, de a választott filmek tartalma alapján mégiscsak virtuális tréning lett belőle. A képzés helyszíne 2011. június 9-én már nem a megszokott oktatási épületünk volt, hanem az egyre dinamikusabban fejlődő ELTE PPK virtuális környezet Prohászka Lajos terme és a még fejlesztés alatt álló leendő Nagy Sándor terem.

Virtuális Prohászka Lajos terem

A korábbi képzések és gyakorlatok tapasztalata alapján a valós térben is létező termek virtuális másolatának földbe süllyesztése mellett döntöttünk. Ez a megoldás elsőre kicsit furcsa, de benne mozogva kényelmesebb és tágasabb érzést kelt az avatarral mozgó résztvevőkben. Kintről könnyebb belátni, bentről könnyebb kilátni és a termek tető nélkül a térbeli tájékozódást sem zavarják. A valós térbeli termek virtuális leképezése a környezetfejlesztésnek csak egy része, természetesen igyekszünk kihasználni a virtualitás adta lehetőségeket. A mélyebb szintre tervezett helységekhez elviekben akadálymentes lejáratot terveztünk, ami egy olyan környezetben, ahol repülni és teleportálni is lehet, kicsit talán túlzás, de mindenképpen szemléletformáló hatású.

akadálymentes lejárat a mélyebb helyre tervezett termekbe…

A tréning jellegű alkalommal a másság volt a bevezető beszélgetés témája. Szabó Mónika (SL: szabomo) és Virányi Anita (SL: Anaana Ceriano) trénerként a képzés teljes időtartama alatt virtuális kerekesszékben volt jelen. A szokatlanul erős jelenlét és aktivitás egy szárnyas, dominánsan kék színű érdeklődőt is a terembe csábított, de szerencsére konfliktusmentesen hagyott minket dolgozni. A beszélgetés után a résztvevők a szomszéd teremben előkészített kerekesszékekben foglaltak helyet. Így néztünk meg egy meglehetős érdekes állásinterjút. A virtuális környezet adta lehetőségek eddig a pillanatig a térbeli távolságok áthidalásától eltekintve alig adtak bármilyent többletet egy valós térbeli tréninghez képest.

tréning – beszélgetés a másságról

A Second Life kereskedésben kapható kerekesszék speciális jogosultságokkal kerül értékesítésre. Ha nem mi vásároljuk meg és nem hozzánk van kapcsolva, akkor elvileg nem tudjuk irányítani. Beleülve megtapasztalhatjuk, hogy mások milyen könnyen tudnak minket áttolni a tér egy másik részére, akár akaratunk ellenére is. Saját kerekesszékünkkel természetesen már saját magunk rendelkezhetünk és szabadon irányíthatjuk, mint bármely más mozgó járművet. A tréning résztvevői azt a feladatot kapták, hogy szerezzenek be saját kerekesszéket és próbálják is ki, illetve a következő alkalomra ezzel közlekedve érkezzenek. A képzésről készült fényképalbum a képzés facebook oldalának fényképalbumában is elérhető.

“tolószékben ülve” nézzük a kerekesszék vásárlásának lehetőségét

Bármely tréning, így a kerekesszékkel kapcsolatos toleranciát és empátiát célzó tréning is rendkívül kockázatos lehet virtuális környezetben, hiszen nem személyesen, hanem egy 3D avatarral mozgunk és így elvilekben nem is vagyunk jelen. El kellenne fogadnunk azt is, hogy az érzelmi hatásokra épülő foglalkozás a személyes jelenlét hiánya miatt teljesen eredménytelen lehet, de a résztvevők viselkedése és utólagos beszámolói alapján mégsem ez történt. A virtuális térben kezdő felhasználók is képesek érdemben résztvenni az érzelmeket mozgató foglalkozáson és ennek a hatásrendszere meglehetősen hatékonynak is bizonyult.

Lehet nézni, beleülni, kipróbálni, tolni és használni is. Nem ugyanaz az érzés.

Ez a tapasztalat rávilágít arra, hogy a virtuális környezet felhasználása egyáltalán nem olyan korlátozott, mint azt sokan gondolják. Első ránézésre egy játékot játszunk, ahol fura figurákat öltöztetünk repkedünk és teleportálunk, vagyis bőven akadnak komolytalan és vicces részek még akkor is, ha bizarr vendégek éppen nem érkeznek hozzánk. Az avatarral való részvétel nyilván kevésbé személyes, mint egy valós részvétel, de sokak számára ez pont azt a távolságot segít leküzdeni, ami lehet hogy visszatartaná őket egy ilyen témájú tréningen való részvételtől. Nem vagyok jártas a tréningek világában, de nyilvánvaló, hogy ennek a területnek elképesztő lehetőségei nyílhatnak meg virtuális környezetben.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Közös séta érdekes virtuális helyeken

“Kirándul a csoport…” címmel terveztünk foglalkozást a “Tanítás és tanulás virtuális környezetben” című képzésünk csütörtöki programjába. A külsőleg is egyre inkább formálódó avatarok az oktatási épületünk teraszán gyülekeztek. (Az épületnek lassan kellene egy nevet adni, mert más épületeket is kezdenek növekedni az ELTE PPK virtuális kampuszon és egyre nehezebb lesz a tájékozódás.) Az egyéni aktivitást fokozottan támogató feladat igen egyszerű volt. Közösen átvettük a Second Life porgrammal történő fényképkészítés legfontosabb tudnivalóit, majd a kivetítőn és saját böngészőkben mindenki elkezdte kiválasztani a LindenLab által ajánlott helyeket. A fényképezés elsőre úgy tűnt, hogy nem okoz gondot, de a facebook csoport üzenőfalára végül viszonylag kevés kép érkezett. A LindenLab kínálata valóban a legjobb helyeket tartalmazza, egy kicsit talán túl erős is a szelekció. (A kezdő felhasználóknak mindenképpen érdemes egy-egy helyett itt megnézni, egy alapszintű környezethez képest sokkal szebben kidolgozott helyeket lehet találni szinte minden kategóriában.)

gyülekező a teraszon…

Az egyéni (esetenként páros) munkát előkészítő első harmadban jól érezhető volt, hogy az egyébként szép és igényes karosszékek nem szerencsések még az előadóteremnek szánt helységben sem. A normál méretű avatarhoz képest is nagyok, nehéz őket rendezni és a hasznos térből aránytalanul sok helyet foglalnak el. Az előkészítés során történő mozgások alapján egyértelművé vált, hogy miért van más, fejlettebb helyeken az előadások helyszíne szabad térben, egyszer ülő alkalmatosságokkal.

szép, de nem túl praktikus székek…

A fényképezés és helyválasztás után a résztvevők pillanatok alatt eltűntek, vagyis a kiszemelt helyre teleportáltak, a képzők pedig egyedül maradtak. A fényképezés és teleportálás meglepően jól megy, csak keveseknek akadnak gondjaik, ellenben a hangtechnika, az élőbeszéd avatarok közötti biztosítása még mindig nagyon nehézkes és komolyan lassítja, nehezíti a kommunikációs folyamatot. Egyértelmű, hogy egy oktatási helyzetben legalább kettő képzőre szükség van, de ha valakinek nem megy a hang és chat megoldással kell leírni a lényeget, akkor még nehezebb a helyzet.

hang melletti igen aktív chatforgalom a bal alsó sarokban…

A távoli helyek felfedezésére indult résztvevők után hirtelen támadt “csend” érdekes helyzet. A személyes üzenetek, a virtuális környezetben is használható hanghívások ellenére itt egy kicsit olyan érzésem támadt, hogy elveszítettük a kapcsolatot és csak bizakodni tudunk, hogy visszatalálnak az oktatási épületbe. A furcsa érzésben biztosan szerepet játszott, hogy fizikailag most először nem az egyetemen, hanem itthon voltam. A “first life” hatásaival óvatosan kell bánni, mert a virtuális környezet használatara a valós környezet ritkán van tekintettel. Nálam például a két kutyánk gondoskodott arról, hogy virtuális oktatói szerepemhez (éppen a feladat elmesélése közben) ugatással adjon kreatív és hangzatos  háttérzajt 🙂 Volt olyan kollégánk is, aki egy kávézóból lépett be, ahol a virtuális környezetben való aktív részvétel és egyedül ülve a hangos kommunikáció vélhetően nem tartozik a megszokott tevékenységformák közé 🙂

beszámoló a felfedezéses kirándulás után

A felfedezés 20-25 percét egészen jól betartotta mindenki és szinte kivétel nélkül visszataláltak. Önként jelentkezés meghallgattunk néhány beszámolót és rövid, egyhangú szavazás alapján a NASA-t választottuk a közös kirándulásra. A közös, csoportos teleportálás már nehezebben ment, az elsők egyáltalán nem várták be a csoport többi tagját, én is késve érkeztem. A csoportos séta helyett egymás után történő rohanás volt, ami különösen a távolság-ézékeny hangot beállítóknak lehetett érdekes, mert a látványos környezetben való szemlélődés helyett a térképen, más módszerekkel a többieket kellett keresni, hogy le ne maradjanak. A külső kirándulás fénypontja a meteorközeli-élmény volt 🙂

fent, középen, közeledik…

Az oktatási épületbe is időben kicsit szétszakadva tértünk vissza, de a külső teraszon végül spontán beszélgetés alakult ki a kutatásról, a környezet használatáról, az épülő egyetemi területről. Fórum jellegű sajátosságot mutat a résztvevők képzési alkalmak közötti belépése. A beszélgetések alapján legfeljebb egyedül, vagy egyáltalán nem térnek vissza virtuális környezetbe, vagyis a heti 1,5 órát szánja rá a többség. A virtuális környezet és a távoktatás közötti legnagyobb különbség, hogy az előbbi csak térben, utóbbi térben és időben is független oktatási környezet.

“óra után még ottmaradtunk kicsit beszélgetni”

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Villanykönyvek az eOlvasáshoz

A Pedagógia-Online hétfői témája az eBook hétköznapi és oktatásban történő felhasználása volt. A meghívott vendégekkel: Moldován Istvánnal (Magyar Elektronikus Könyvtár, osztályvezető) és Fehér Péterrel (egyetemi adjunktus, ELTE BTK, Kindle blogger), illetve Főző Attilával (eLearning szakértő, kutató, EDUCATIO) beszélgettünk.

Video streaming by Ustream

Hogyan kerül a termék a boltba?

A kereslet növekvőben, de a kínálat, minden civil és profitorientált megoldás ellenére magyar nyelven szerintem még nagyon szerény. Egyensúlynak, vagy akár holtpontnak is nevezhető helyzetben vannak az érintett szereplők: a kiadók, az olvasók és a szerzők. Egyikünk sem érkezett kiadótól, de világos, hogy a kiadók számára ez az üzletág csak akkor lehet nyereséges, hogy ha olcsón előállított termékből tudnak sokat eladni. A kevés és drága termék még az újdonság jelleget kihasználva is csak nehezen kerülné el a vesztességet. A kiadók mintha félnének attól, hogy az olvasók minden másolásvédelem ellenére nem vennék, hanem nem egészen legálisan terjesztenék a termékeket, így egy nehezen kalkulálható üzleti modellben majdnem biztos lenne a vesztesség.

egy disszertáció, egy SL kézikönyv és Knausz Imre könyve a telefonom könyvespolcán…

A hagyományos könyvkiadás rendszerében a szöveggondozás és a nyomdai munkálatok persze költségcsökkentők lehetnek, de az illegális másolás sokkal egyszerűbb, mint egy nyomtatott könyv fénymásolóban való sokszorosítása. Az olvasók nagyobb része pedig már megszokta, hogy ami a netről van, az ingyen van, vagy legalábbis meg ehet találni az ingyenes változatot, ha más nem, akkor illegális beszerzés formájában. Nyilvánvaló a párhuzam a zeneletöltéssel és a zenei művek terjesztésével, az eBook témakörben a reflexből jövő viszonyítás nem csak a nyomtatott könyv irányában érdekes. Félelmetes, hogy a felhasználók milyen mértékben megszokták az ingyenes megoldásokat és milyen hamar, szinte gondolkodás nélkül fordulnak el a fizetős megoldásoktól. Legtöbbször az árat sem nézik meg, elegendő, hogy ha valami nem ingyenes és máris lapoznak tovább. (kb. 600 forint / hónap egy jól működtethető kezdő NING közösségi hálózat, ami a grou.ps rendszerbe való export munkadíjához képest szemtelenül kevesebb). Az iPhone és más okostelefon felhasználók viszonylag hamar leszoknak erről az elfordulásról és szerény összegekért hatalmas mennyiségben vásárolnak alkalmazásokat, de ez egy másik téma lenne.

A kiadók a jelenleg inkább passzív megoldással is veszítenek, mert a webes közösségek, civil megoldások kitermelték a nyomtatott könyvek digitalizálását és nem legális terjesztését, ami ismert okok miatt a kiadóknak nem kedvez. A vásárló, különösen, hogy ha magyar nyelven szeretne valamit, akkor egy most induló antikvárium kínálatához képest is sokkal kevesebbet talál, ami nem növeli a vásárlási kedvét, hiszen megszokta, hogy választhat, válogathat. A nyelvi korlát hatása itt is érvényesül, angol nyelven az eBook kiadás már működőképest üzlet lehet.

iPhone képernyőjén Kindle szimulátor működés közben

A szerzőket “csak” a szokások és a presztízskérdések átka sújtja. Elsősorban nem az elmaradt dedikálások és nyilvános utcai könyvvásárok hangulatát sajnálják, hiszen ez keveseknek adatik meg. Az olvasók köréből még mindig a nyomtatott könyv elvárás a meghatározó. Alig van olyan beszélgetés a témában, amiből hiányozna a “de azért mégiscsak” szófordulata, ami a nyomtatott könyv iránti érzelmeket igyekszik megmozgatni. A tudományos könyveknél sem egyenértékű a nyomtatott és az elektronikus megoldás. A formális magyarázat egyszerű, hiszen az elektronikus kevesebb pénzből előállítható és korlátlan számban akad benne hely, vagyis nincs verseny a minőségben. Ha egy online kiadványban mindenkinek akad hely, akkor nyilván romlik a minőség, hiszen a nyomtatottban kötött a terjedelem, vagyis a bejutásért harcolni kell. A küzdelem persze nem mindig szól a tudományosságról. Az online megoldások a hivatkozás és az olvasottság kérdését jelentős mértékben egyszerűsítenék, ez persze átrajzolná a jelenlegi szakmai művek kiadási rendszerét és ismerve a tudományos közéletet, ez aligha maradna szó nélkül, vagyis várhatóan minden marad a régiben. Az érvrendszer persze könnyen ledönthető, hiszen az online is lehet minőség, ha más nem, akkor lehetne terjedelmi korlát is. Az előállítás és terjesztés pedig sokkal egyszerűbb lenne, de szintén más bejegyzést igényelne a tudománykommunikáció és a tudományos ismeretterjesztés témája is. Az informális magyarázat is megérne egy külön blogbejegyzést, így talán csak annyit jegyezzünk meg, hogy eBook előállítására, kiadására és terjesztésére bárki képes, vagyis egy fontos szabályozási kontroll megkerülhető.

 

Felsőoktatás és oktatás, könyvtár

A piaci patthelyzet egyik lehetséges kitörési pontja lehet a felsőoktatás, ahol rugalmasabbak a felhasználók és szívesebben elolvasnak egy nem papír alapú anyagot is, hogy az könnyen hozzáférhető és naprakész, de mindenek előtt olcsó. Az eLearning rendszerekben a minőségi tartalomfejlesztés nagyon drága és lassú is. Utóbbi sajátosság különösen azért baj, mert a felsőoktatásban a kutatásokhoz is köthető tartalom elég gyorsan változhat. Az eLearning rendszerekben rengeteg tevékenységközpontú elem található, de ezek kihasználtsága nagyon alacsony. A tartalommegosztás és kommunikáció rendszerei ha teljes métékben is lennének helyettesíthetők eBook megoldásokkal, de a tartalomszolgáltatás plattformfüggetlen módja azért nem lenne esélytelen. Az már részletkérdés (az ördög a részletekben szokott elbújni), hogy netbook vagy eBook, vagy tablet a kedvelt eszköz, ha a tartalom kevés tevékenységgel párosul, vagyis arra számítunk, hogy a hallgató majd a rendszerünkön kívül oldja meg a tanulási feladatainak jelentős részét, akkor egy ilyen passzív megoldás is igencsak sikeres lehet.

Kindle szimulátor program nyitó képernyője MAC OSX operációs rendszerben

A közoktatásban történő felhasználás a megszokott módon a szélsőségek felé mozdul(hat) el. Van akik ebben látják az olvasóvá nevelés újragondolásának lehetőségét (egy kicsit szeretnék én is idetartozni), vagyis elhinni, hogy a technikai megoldás sokat segíthet a motivációban, aktivitásban, stb. Mások persze a megszokott fordulatokkal utasítják el, hiszen felesleges, másra jobban kell a pénz, nem is értünk hozzá, stb. Óhatatlanul megjelenik a párhuzam az interaktív tábla kérdésével. Az előadásban elhangzik valós érvként is, hogy az ilyen eszköz személyes dolog, nem olyan mint az iskolapad, amit szívesen adunk át másnak. A digitális nemzedéknek egy kicsit lassú és a sok szöveg pedig ingerszegény, vagyis amit nyerünk a motivációnál, azt könnyen és gyorsan veszítjük is el. A kölcsönzés pedig itt nem nagyon kap teret, igaz ebben a könyvtáraknak még lehet felvonulási területe. Az eszköz kölcsönzése aligha lesz sikeres, mert kockázatos és a személyesség érzése ellen játszik. Az elektronikus fájl kölcsönzése talán esélyes, de az a torrent és a pár nap alatt feltörhető biztonságos rendszerek korszakában elég kockázatos. Egy virtuális könyvtárnak, online közösségnek még komoly esélye lehet.

Virtuális könyvtárgyűjtemény Second Life környezetben

Az oktatásban történő felhasználáshoz persze lehet, hogy első körben a hétköznapokban kellene elterjednie és akkor egyszercsak a tanárok, tanulók, szülők rájönnének, hogy ezt bizony az oktatásban is lehet használni. Biztosan nem csodaszer és mindent megoldó technika, de azért nem is haszontalan.

 

Technika hátizsák

Minden elektronikus eszköznek előnyei és hátrányai is vannak és megtalálható az a cél, amire optimális és minden máshoz képest a legjobb. Ha ez így van és minden oktatási funkciót szeretnénk optimalizálni, akkor ahogy a beszélgetésben is elhangzott, bizony szükséges lesz egy hátizsák. Benne kell legyen egy laptop, netbook, tablet, telefon, eBook olvasó, fényképező és kamera, sok-sok kábellel. Személy szerint egyszer már majdnem elcsábultam egy KINDLE olvasó iránt, de a számítógép és a telefon visszatartott. Átmeneti megoldásként szimulátor programokkal kárpótolom magam. Ez biztosan nem a Kindle-varázs érzése és leginkább ahhoz hasonló, amikor nem egy új könyv illatát érzem olvasás közben, hanem antikvár példányom van 🙂

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória