“Jó idő van és kint vagyunk a szabadban, ez nagyon jó” – hangzott el a mondat az egyik résztvevőtől, miközben vártuk a többieket. Virtuális környezetben is kezd kialakulni az a helyzet, hogy néhányan egy kis késéssel érkeznek, de már kezdünk egy kicsit csoportként viselkedni és várjuk, hogy ki tud jönni a megbeszélt időpontban. A csütörtöki képzést én tartottam Anita közreműködésével, a korábbikhoz képest egy kicsit szerényebb létszámú csoportnak.
Virtuális környezetben látványos épületeket lehet építeni, de a közel 1,5 órás szabadban történő gyakorlás során egyértelművé vált, hogy a szabad térben való mozgás sok szempontból előnyösebb. Kevesen voltunk, de így is nagyon kihasználtunk egy kb. négyszer akkora területet, mint a csoportfoglalkozások szobájában. Más oktatási környezetekben is azt tapasztaltam, hogy alig vannak zárt épületek, sokkal inkább praktikus a “szabad ég alatt” még az oktatásszervezés is. A tér zártsága virtuális környezetben sokkal zártabb érzést kelt, mint valós környezetben. Ha épületeket hozunk létre, akkor pedig előnyben vannak azok, amelyeknek a fala is “üvegből” van, az átláthatóság is nyitottabb térérzést adhat a résztvevőknek.
A virtuális környezetekben három olyan “csoda” van, ami éles különbséget ad a valós környezetekhez képest:
- tárgyak étrehozása és felruházása választott fizikai tulajdonságokkal,
- repülés, mint a helyváltoztatás rövid távon praktikus és a gyaloglásnál vagy futásnál lényegesen gyorsabb megoldása,
- teleportálás, amikor a tér egy adott pontjáról egy másik pontra “ugrunk” át, ami leggyakrabban régióváltással is jár.
Ez a három dolog gyakran csal mosolyt a virtualitással kapcsolatban egyébként is óvatos szemlélődők számára. Ez a három tényező gyakran hangoztatott érv, amikor arról van szó, hogy ez az egész virtualitás, azért valahol nem természetes, veszélyes, vagy egyszerűen csak egy vicces játék. Ez a három tényező persze nagyon praktikus, hiszen a régiók között nincs megszervezett “tömegközlekedés” előre közölt menetrenddel, vagyis a térbeli helyzet változtatását valahogy meg kell oldani, és ha lehet, akkor minél egyszerűbben. A repülés egy régión belül megszokott és gyakran alkalmazott, talán azért is, mert a gyaloglás minden máshoz képest nagyon lassúnak tűnik. Különösen nehéz épületen belül gyalog közlekedni, miközben a valós térhez képest kiszámolva egy emeletnyi váltás még így is gyorsabb. A tárgyak létrehozásának “csodája” pedig egyszerűen elkerülhetetlen, hiszen a virtuális környezet nem eleve adott, hanem a résztvevők által kialakított, az általuk szerkesztett tárgyakkal berendezett.
A tárgyak létrehozása és formázása előtt a földmunkákkal ismerkedtünk. Ezeket általában tiltani szoktuk az oktatási területeken, mert igen könnyen el lehet rontani a domborzati viszonyokat és nagyon nehéz visszaalakítani, hogy illeszkedjenek a térben precízen pozicionált tárgyakhoz. (Igen kellemetlen látvány, hogy ha a föld kiemelkedik a nappaliban, vagy a szék félig a talajban áll.)
A korábban rendezett területen a föld meglehetősen sok érdekességet, a gyakorlás előtt használt kísérleti tárgyakat is rejtett, ami váratlan helyzetet produkált, de könnyen továbbléptünk rajta. A néhány kattintással ásott gödröt (amiben belepotyogtunk) néhány kattintással csinos kis dombbá emeletem (aminek a széléről csúsztunk le), majd sokkal hosszabb idő alatt állt vissza a megszokott és oktatási célú területeknél a legjobban használható sík felületté.
A tárgyak létrehozása egyszerű, a méretezés és forgatás sem különösebben látványos, inkább esztétikai érzék kell hozzá, mintsem technikai tudás. A térbeli elhelyezés nagyon pontos koordinátákkal is történhet, ami különösen a maximális méretű tárgyak egymáshoz illesztésénél jön jól. Izgalmasabb és látványosabb az animált tárgyak használata, ahol bizonyos viselkedés előzetesen programozható és megfelelő megoldással az avatarok számára is biztosítani lehet a beavatkozás. Ilyen animált tárgynak egész jó piaca van a virtuális térben, hiszen ezeknek a létrehozás programozási ismeretek nélkül már nem megy, de látványosságuk miatt van rá fizetőképes kereslet. Nagyon hasznos és érdekes, hogy a tárgyak képesek magukkal vinni az avatarokat, ami szintén programozás és előzetes tervezés kérdése.
A tárgyak létrehozásáról szóló találkozónk után is sokminden történt már a képzéshez használt virtuális környezetben, amit az alábbi képen is jól láthatunk:
