Nagyon jól alakul a “Tanítás és tanulás virtuális környezetben” projekt. Már két alkalommal találkozunk a csoporttal Second Life Zugspitze oktatási területén, az épülő ELTE PPK virtuális campus szomszédságában. A kísérleti oktatás részben egy képzés, részben pedig egy kiscsoportos elővizsgálat, ami a nyári és az őszi kísérleteket készíti elő.

Nagyon jó kis csoport jött össze, ideális a létszám és remek a hangulat. A Pedagógia-Online csoportban 28 tag van, a Facebook oldalt 43-an lájkolják, hivatalosan 15 résztvevőnk van, kb. 8-10 fő van jelen a virtuális foglalkozásokon. A többség virtuális környezetben érkezik, vagyis valós fizikai térben nem találkozunk. Ez alól az adott képzést tartó, illetve a segítők kivételek, a virtuális oktatás ideje alatt mi együtt vagyunk a valós térben is. A 1,5 órás együtt töltött alkalom nagyon fárasztó, lényegesen több energiát igényel résztvevőként is, mint egy hagyományos egyetemi előadás, vagy szeminárium. A csoport már most formálódik és alakul, érdekes jelenség mindez virtuális környezetben, mert korábban a résztvevők részben ismerték egymást, de ebben a formában valós térben még nem voltunk egy csoport. Számomra nagy öröm, hogy nem mindenki IKT zsonglőr, ugyanakkor kivétel nélkül mindenki igyekszik alkalmazkodni a helyzethez és a környezethez. Bizalmi, baráti a légkör, például elterjedt a tegeződés, pedig ha jobban belegondolok, akkor a csoport valós tagjainak több mint a felével élőben nem tegeződöm, virtuális környezetben ez természetes. Érdekes, hogy vannak akik visszajárnak a képzési időpontok között is, általában gyakorolni.

Első alkalommal ismerkedtünk a hellyel és egymással, próbáltunk tájékozódni, mozogni, csoportos gyakorlatokat végezni. A legtöbb dolog könnyedén megy, egyedül a hangtechnikával vannak jelentősebb gondok, illetve érdekes, hogy milyen nehéz valaki mellé állni vonalban. A csoportfoglalkozásra kialakított helység székei nem az igazik, a leülésből ezért adódnak vicces helyzetek, ezeket vélhetően cserélni kell majd. Egyetlen zavaró körülmény a hangtechnika, sokszor nehezen, vagy alig halljuk egymást, előfordul chat jellegű kommunikáció is, ami hátráltatja az oktatási folyamatot.

A második alkalom az avatarról szól, vagyis virtuális megjelenési formánk külsejéről, elsősorban a valós megjelenésünkkel való összehasonlításra koncentrálva. Az avatar szerkesztése nem egyszerű, ha kellően alaposak vagyunk, akkor nagyon időigényes folyamat. Általános tapasztalat, hogy a nők többet foglalkoznak az avatarral, de ez a korábbi elővizsgálatok alapján nem meglepő. Természetesen nincsenek extrém dolgok, mindenki saját neme szerint jelenik meg, minden igyekszik saját magához hasonlítani. A furcsa látványok oka leginkább az, hogy nehéz megtalálni a megfelelő menüt a szerkesztéshez. A kurzus történéseinek a nagyobb részét folyamatosan dokumentáljuk, izgalmas lesz egy-egy összehasonlítás néhány hét múlva 🙂 Furcsa, hogy minden E/1 beszél az avatárral kapcsolatban, pl. “megváltoztattam a nadrág színét, mert nem illik hozzám”, “nem éreztem jól magam benne”, stb. A mondatok az avatarról szólnak, valós környezetben érvényes “megszemélyesítéssel”.

Legközelebb már bonyolultabb feladataink lesznek, ami valós környezetben aligha működne. Tárgyakat fogunk létrehozni, formálni, de hogy izgalmasabb legyen, a terveim szerint közben hallgatunk valamilyen zenét 🙂 Már a kísérleti kurzus elején sem volt kérdés, hogy a virtuális környezet alkalmas az oktatásra. A kísérlet gyakorlatban mutatja meg az előnyöket, hátrányokat, előzetesen nem kitalálható problémákat és nem mellesleg az örömöket is. Jó dolog virtuális környezetben tanítani, tanulni, csoportban dolgozni.