2011. április 21-22-én Veszprémben rendezték meg a 7. Magyar Nemzeti és Nemzetközi Lifelong Learning Konferenciát. Az előzetes konferenciafelhívás alapján nem terveztem regisztrálni, sem előadni, ugyanakkor néhány hete a szervezők felhívtak, hogy miért nem jelentkeztem és, hogy szerintük érdemes lenne a konnektivizmus felsőoktatási kísérleteiről beszélnem. Ilyen bíztatásra természetesen nem tudtam nemet mondani. Az elmúlt néhány félév tapasztalatait, illetve az andragógus hallgatókkal éppen most futó képzési kísérlet tapasztalatait gondoltam át, hogy mások számára is érdekes és hasznos legyen az előadás.
Információtudomány és média a 21. század elején – konnektivista önképzőkör központi blogjának, andragogus.blogspot.com portálnak a szófelhője április 23. 23:00-kor
A konferenciára következő összefoglalóval jelentkeztem:
A konnektivista oktatásmódszertan alkalmazása új lehetőség a hallgató munka hatékonyabbá tételéhez. A hallgatók kihasználhatják a hálózati együttműködés előnyeit, mint például a rendszeres tartalommegosztás, kiemelten magas interaktív kommunikáció, közös forráskeresés, egymás számára is nyilvános tanulási produktumok. Egy ilyen kooperatív folyamatban, facilitátori szerepben akár az oktató is megjelenhet, ami a rendszeres visszacsatolást, a formatív értékelést tovább fokozhatja. A hallgatók ebben az oktatási formában a hagyományos tanórai tevékenységek megtartása mellett nem csak eredményesebbek lehetnek, hanem megtanulnak egy olyan közösségi tanulási formát, amit a későbbiekben más területen is felhasználhatnak.
Opportunities of the Connectivism for students in Extracurricular activities to enhance the Effectiveness
A constant yet recurring problem of adult education to different learning motivations for students to ensure the appropriate limit will be binding and effective in extracurricular activities. General experiences of the effectiveness of the students’ curricular and extracurricular activities are significantly different. The students outside the classroom are usually cooperative to solve certain learning tasks. To co-operate more and of more frequent usage of online communication tools. Proper motivation, or lack of learning is ideal in most cases, hence their performance falls short of the expectations of the rate of teachers, or even that which is necessary to fulfill the course.
The application of the connectivism can make the student work more efficiently. Students can take advantage of the benefits of networking, such as regularly sharing content, interactive communication as a high priority, as a common source of searches for one another and as a public educational product. In such a cooperative process, the instructor or facilitator role may appear as a regular feedback to further enhance formative assessment. The students are in the form of a classical and traditional classroom learning environment, while maintaining not only to be more effective but also to learn the formation of a learning community. These subsequently can be used in other areas.
Plenáris előadások – április 21.
A plenáris program előadói közül nálam egyértelműen Hrubos Ildikó előadása okozta a legnagyobb gondolati aktivitást. (A személyes szimpátia része, hogy egyszer egy féléven keresztül a BCE-n egymást váltottuk az egyik előadóban, így többször is találkoztunk és félévekkel később véletlenül együtt villamosoztunk 🙂 amit természetesen a felsőoktatásról való beszélgetésre használtunk ki)
Az előadás bevezetőjében elmesélt egy történetet egy hallgatóról, aki az egyetemi puskázásról szeretett volna szakdolgozatot írni. A teljesség igénye nélkül összehasonlított néhány országot, hogy hol miért nem lehetne ezt vizsgálni, a hazai felsőoktatási gyakorlattal ellentétben. van ahol a tudás tisztelete, van ahol a fair verseny, valahol pedig a tutor által tökéletesen ismert hallgató helyzete egyszerűen értelmezhetetlenné teszi a puskázást. Ez már önmagában is elgondolkodtató, a jelenség kiváló az összehasonlításra, sokat fogom használni.
Hrubos Ildikó előadáse nagyon messziről közelítve
Az előadás alapgondolata a társadalmi felelősségről szólt. Hrubos Ildikó szerint a felsőoktatás olyannyira az oktatási rendszer szerves része, hogy felelősséget kell vállaljon a teljes rendszer egészéért. Felhívta a figyelmünket a felsőoktatás belső szelekciójára, vagyis arra a jelenségre, hogy nem csak a bejutás szelektív helyzet, hanem a társadalmi szelekció a későbbiekben is érvényesül. Például a nemzetközi mobilitás, a több cikluson keresztül történő tanulás alapvetően anyagi kérdés. Szerinte a bolognai rendszer egyik célja volt, hogy kitermelődjön egy olyan európai elit, amelyiknek nem okoz gondot a közös kultúra, identitás, mozgékonyság és elismertség nem akadályozza, hogy sokat tegyen az EU eredményessége érdekében. Nagyon fontos meglátása volt, hogy a hazai felsőoktatási rendszer a “teljes főállású” nappali tagozatos hallgatóra van kitalálva és már eleve gondot jelent egy levelező képzés. A képzési fokozatok funkcióinak tisztázása során kimondta, hogy a BA szint 3×2 féléve egyszerűen túlterhelt, érdemes lenne akár 4×2 félévre bővíteni, aminek nyilvánvaló anyagi következményei lennének. Beszélt arról is, hogy az MA, de még a PhD szint is lehetne párhuzamos lehetőségek tárháza, amiben jól elfér egymás mellett egy akadémiai és egy gyakorlatorinetált képzés, különösen akkor ha az egyetem, a képzők és a hallgatók is tisztában vannak ezzel és ezt ki is mondják és így is cselekednek. (lásd. akár egy másik bejegyzésben egyszer majd a kutatóegyetemről…) Az előadás vége felé tért ki arra, hogy az egyetemeknek az oktatás, kutatás mellett a regionális szolgáltatás szerepét is fel kellene vállalnia.
Digitális menetrend a felsőoktatásban
Benedek András (BME) bevezető előadása után egy csere miatt rögtön én következtem. Több olyan féléven vagyok már túl, amikor a konnektivista oktatás-módszertan szerettük volna valamilen formában alkalmazni a felsőoktatásban, mint felnőttképzésben. Az előadás nem annyira jó példát és sikertörténetet mutat be, inkább egy gyűjtemény, ami az eddigi viszonylag kevés, de már értelmezhető tapasztalatot összegzi a további tanulságok érdekében.
[slideshare id=7691511&doc=mellearn2011ollejanos-110420224715-phpapp02]
A kiindulási helyzetben sok olyan aktuális jellemzőt gyűjtöttem össze, ami eleve indoka lehetne egy konnektivista próbálkozásnak. Közülük a hallgatók által ténylegesen is elvégzett feladatok munkaórája és a kredithez rendelt munkaóra közötti (szerintem) jelentős eltéréseket emelném ki egyedül. A gondolatmenet második egysége arra utal, hogy a levelező tagozat munkaszervezése és hallgatói tevékenysége megágyaz ennek a módszertani megoldásnak. A képzésekre készülve voltak előzetesen várt nehézségek, mint például a nyilvános webes tartalommegosztás lélektani küszöbe, vagy akár az információs társadalom ideájának ellenére rendkívül szerény mértékű blog, podcast, wiki és slideshare használat a hétköznapi gyakorlatban. Nem várt nehézségek közé sorolható az IKT kompetencia mértéke és az ebben megmutatkozó eltérések. A kompetencia szó itt nyeri el méltó jelentését, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy nem a képesség és ismeret résszel vannak gondok. Különösen érdekes tapasztalat, hogy a vélt és nagyon erősen hangoztatott (alapvetően megkerülőstratégiát előkészítő) kompetenciahiányok témája milyen jól képes elterelni a szót a valódi bajokról, mint például a twitter rendszeres és gyakorlott használatának hiányról. A konnektivista képzés természetesen nem az egyedül eredményes megoldás, de a kísérletek rávilágítanak arra, hogy a képzésben igen erősen működik egy rejtett tanterv, ami olyat is produkál, hogy felnőttképzést tanuló hallgatók például a saját képzésüket csak nehezen szervezik meg. A képzés során az instruktív oktatásszervezés a domináns, így aligha olyan meglepő, hogy a hallgatók önszerveződése nem megfelelő. Az előadás során gyakran emlegettem a mostani andragógus képzést, mint aktív és friss élményt. Talán túlságosan is rossz színben tűnnek fel, mert a negatív jellemzőket emeltem ki, illetve utalgattam rá, hogy a jelenleg zajló kísérleti képzés milyen nehézségekkel küzd. Szeretném jelezni, hogy még mindig küzd, de már javul a helyzet.
A szekció változatos programmal zajlott. Molnár György előadásában megtudtam, hogy a BME is kísérletezik sok, hozzánk hasonló oktatásszervezési megoldással. A facebook alapú kurzusszervezésben szerintem előttünk járnak, igyekszem majd figyelni a tapasztalataikat.
Molnár György (BME) előadása
Fodorné Tóth Krisztina egy olyan oktatási kísérletet mutatott be, ahol a hallgatók kötelező jelleggel blogoltak a kurzushoz kapcsolódóan. Az elemzés szinte teljesen ugyanolyan eredményeket hozott, mint a mi őszi félévbe esedékes hasonló kísérletünk.
Fodorné Tóth Krisztina előadása
Kovács András bemutatta nekünk a videotorium.hu portált, amit mindenkinek érdemes megfontolni a uStream és más hasonló szolgáltatások ellenében. Mohácsi Márta a bécsi egyetemen zajló egyik oktatási kísérlet leró elemzést hozat a szekció előadásaihoz, Benedek András (LSI) tanulás-modellek elméleteiről tartott összefoglaló előadást. Dőri Tibor az e-xcelence projektet mutatta be. A szekció vidáman és jó hangulatban dolgozott, Benedek András (BME) határozott moderálása mellett. A szekció titkára és összefoglaló opponense Fogarasi István volt, Sajnálom, hogy nem tudtam maradni a pénteki napon, de minden előadásunkat felvették, bízom benne, hogy nemsokára weben is elérhető lesz.