eTananyag, eLearning és online oktatási környezetek a felsőoktatásban

A Budapesti Corvinus Egyetem eHÖK csoportja 2011. április 20-án rendezett egy kisebb konferenciát az “e-Tananyagról”. Az elméleti és gyakorlati szekciók együtt azt célozták meg, hogy a résztvevők képet kapjanak az eLearning és eTananyag fogalmáról, gyakorlati megvalósításairól, nehézségekről, jövőbeli és múltbéli trendekről, egyszóval szinte mindenről, amit ezzel kapcsolatban fontos lehet tudni. A felsőoktatásban a eTananyagok fejlesztésének minden jel szerint elérkezett egy újabb korszaka, amikor már nem a pedagógus által kitalált és saját maguk által megszerkesztett tartalmakról gondoljuk azt, hogy eTananyag, esetleg eLearning.

részlet @tanarurkerem előadásából. Balra egy tanári katedra, középen egy szemlélődő hallgató, jobbra a hálózati modell a konnektivizmushoz…

A most induló pályázat alapú tartalomfejlesztések kiváló lehetőséget adnak arra, hogy modern és minőségi tartalom keletkezzen a már működő egyetemi CMS rendszerekben. Minden olyan rendezvény, ami a fejlesztést megalapozza, előkészíti, csakis hasznos lehet, így ez a kezdeményezés is. A délelőtt az tananyag és tevékenységek, a hálózati tanulás, a professzionális tananyagok és távoktatás története, illetve perspektíváinak jegyében telt és egy nagyon rövid kerekasztal beszélgetéssel zárult.

Az előadásomban a tartalomfejlesztés az online tevékenységek egymáshoz viszonyított szerepéről és az utóbbi kiemelt jelentőségéről beszéltem. A módszertan kérdése sokféleképpen jelenik megy az eTananyagok fejlesztésével kapcsolatban. A tananyag belső felépítésének is megvan a maga módszertana, de külön figyelmet igényel az, hogy egy kontakt tevékenységre épülő oktatási környezetben hogyan használják fel az eTananyag és eLearning megoldásokat. egyszerűbben azt is mondhatnánk, hogy eLearning belül és kívül.

 

[slideshare id=7682028&doc=bceelearning-110420021601-phpapp02]

 

Az OECD IMHE látogató szakértők is szorgalmazták és sok igazság van benn, hogy szükség lenne egyetemek közötti tartalomfejlesztési kooperációra. Ez részben a különböző szakismereteket, részben az azonos területek jelenleg akár párhuzamos fejlesztőit is összehozná. Ha a tartalom mellett képesek vagyunk online tevékenységekben is gondolkodni, akkor az oktatási környezetek könnyen fejleszthetők a különböző kurzustípusokra. Ezt igazolja az is, hogy minden kurzusnál, minden képzésnél megvannak a hallgatók saját, belső, tanár által általában nem látott kommunikációs és tartalomcserélő felületei, amit eLearning rendszerbe integrálva hatékonyabban tudnának használni. Fontos kérdés a tanári szerepváltozás is, ami az eLearning megjelenésével, az oktatási folyamatot meghatározó többi tényezőhöz hasonlóan szintén nem marad változatlan. Érdekes ellentmondás a tanári munka eLearning helyettesítése, ami egyrészt félelem, másrészt vágyakozás, hiszen az elfoglalt oktató számára igazán praktikus lenne egy online asszisztens, még akkor is, ha éppen eLearning rendszer az 🙂

 

Video streaming by Ustream

 

A délutáni szekcióban a következő előadások hangzottak el. Ezen sajnos már nem tudtam jelen lenni. A digitanárt még a fejlesztés korábbi szakaszába volt alkalmam megismerni. Főző Attilát mindig szívesen hallgatom. A moodle lehetőségeivel és korlátaival pedig rendszeresen foglalkozom. A korlátokkal és egy gyászos végkifejlettel kapcsolatban már hetek óra érlelek egy blogbejegyzést is.

  • E-learning a közoktatásban (Főző Attila)
  • Moodle-ben rejlőlehetőségek (Balkányi Péter, BCE)
  • Az oktatási csomó(pont) közepén: a Digitanár (Földházi Szilárd, Digitanár)
  • Moodle korlátai – kerekasztal-beszélgetés
Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória