Ezen a héten az andragógia szakos nappali tagozatos kurzuson folytattuk az információtudomány és média, illetve a távoktatás kurzusok előadássorozatait. Az információs társadalom és az értékrend, kultúrára gyakorolt hatás után elértük az internethasználat kockázatainak témakörét. Innen indulunk majd tovább a konnektivizmus felé, kicsit érintve a közösségi oldalak lehetőségeit, korlátait és veszélyeit is. A szociológiai felmérések adatelemzése érdekes, de talán a legfontosabb tanulság, hogy sok téves, nem megalapozott, kevesek véleményét összefoglaló nézet milyen nagy hatással formálja, formálná mégis sokak véleményét. Az internethasználat vélt és valós kockázatai mindig az érdeklődés középpontjába tartoztak, különösen a függőség. “Internetfüggő az a személy, aki többet internetezi, mint én…” 🙂 A távoktatás kurzus a tanulói szerepnél jár, nemsokára a webergonómia és végül a didaktikai ellentmondások következnek majd. A doktori kutatásmódszertan kurzuson a vége felé közeledik a kérdőívszerkesztés, legközelebb már az adatelemzést tanuljuk. Az intézményfejlesztő neveléstudományi MA szakirány kurzus keretei között az adatelemzés és ábrázolás technikáit és trükkjeit néztük át konkrét elemzési helyzetekre, illetve megismerkedtünk a szófelhővel, mint ábrázolási megoldással. A szombati levelező andragógia kurzus csaknem utolérte a nappali tagozat előadássorozatait. Az óra végén itt egy kis rögtönzött módszertani bemutatóra is sor került, ami hasznosnak tűnt én különösen élveztem, mert már régen tanítottam didaktikát.
Az internethasználat kockázatai
A technológiai fejlődés miatt már egyre kevésbé kockázatos a technika használata, de még mindig erősen érvényesülhet ezen az árnyoldalon a veszélyekkel kapcsolatos tudatlanság. Érdekes ellentmondás, hogy a felhő, mint online tudás és információtár mennyire sérülékeny, vagy mennyire nem az. A webes hálózatok tudásmegosztásában mennyire épülnek a hálózatok skálafüggetlen módon, hogy a sérülékenység esélye ne adhasson okot félelemre? A közeljövő legnagyobb technikai kockázata, amitől valóban félni kell, hogy mi a helyzet, ha nem tudunk csatlakozni ahhoz a bizonyos hálózathoz, vagy ha nincs internetkapcsolatunk.
Az előadás és a közben kialakuló beszélgetések alapján a hallgatók már egész sokat tudnak a jó jelszavakról, de szinte teljesen tapasztalatlanok a keylogger programokkal kapcsolatban. A Talyigás Judit szerkesztette kockázatok és mellékhatások könyvben Csepeli György elemzése rávilágít arra, hogy a televíziónézésen kívül más kulturális tevékenységet nem folytató un. “kulturális szegények”, akik a minta 49%-át alkotják, nagyrészt nem használnak internetet sem. A szélsőséges arány a felnőttképzés, az ismeretterjesztés és sok más terület számára nem megkerülhető adat.
[slideshare id=7653975&doc=andminformaciotudomany07-110417042034-phpapp01]
A pszichológiai veszélyek között a google, mint az emlékezet pótszere talán valóban kockázatot jelent, de az online elszabadult virtuális identitással kapcsolatban még mindig sokkal több a hiedelem, mint amennyi az internetes közösségek fejlődéséből következne. Szélsőséges esetek persze mindig vannak, de az ePortfolió és online szakmai én erre nagyobb teret nyer magának ezekkel szemben, a döntő többség pedig még egyikhez sem sorolható be. Érdekes vita alakult ki arról, hogy az online játékok mennyire vannak rossz hatással a képzeletre. Ha a kizárólagosság tréfás gondolatát elhessegetjük, akkor be kell látnunk, hogy akadnak olyan alkalmazások, ahol képzelőerő és kreativitás nélkül működni sem tudunk. Erre lehet szép példa sok érdekes terület, vagy építmény a Second Life-ban.
multikulturalitással kapcsolatos képzőhely és találkozási pont Second Life-ban, ami jól mutatja, hogy képzelőerő és kreativitás nem szorult a háttérbe
Az internetfüggőség szintén a szélsőséges gondolatok és klasszikus félelmek egyik jelentős területe. Ma már több modell létezik arra nézve, hogy mikor és mit gondolhatunk valóban függőségnek. Demetrovics Zsolt és Koronczai Beatrix erről érdekes tanulmányt írt az Oktatás-Informatika folyóirat 2010. 1-2. számában, illetve a Talyigás Judit által szerkesztett kockázatok és mellékhatások könyvben. Fontos kiemelni, hogy az internetfüggőség nincs szoros összefüggésben az internethasználat időtartamával, vagyis nem igaz az, hogy ha valaki függő, akkor az feltétlenül rengeteget internetezik. Függő lehet az is, aki keveset internetezik, de arra “nagyon nagy szüksége van”. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az internetfüggőségnél számolt időbe nem tartozik bele a munka miatti internethasználat, már amennyire ezt manapság külön lehet választani. A webes anonimitás valóban kedvez annak, hogy valós személye online nem teljesen valós adatokat adjanak meg magukról, ami persze kockázatos lehet, de gondoljunk arra, hogy az így gyorsabban és megváltozott körülmények között kialakuló intimitás, a szabályozható kommunikáció kedvező lehet a csoporthatásokkal nehezen megküzdők számára. Természetesen az anonimitásnak lesznek még árnyoldalai, de egyre inkább megjelenik ellensúlyként az ePortfolió és online szakmai identitás.
Új szerepek az elektronikus oktatásban: a tanuló
Az online környezetben értelmezett tanulói szerep elméleti problémájánál nem szabad elfelejtenünk, hogy kizárólagos online tanulás legfeljebb virtuális környezetben és avataroknál lehetséges, az online tanulás és az ott érvényesülő online tanulószerep inkább egy valós környezetben zajló tanulási folyamat része. Egyszerű lenne a helyzet, hogy ha az offline tanulásmódszertan itt is érvényes lenne, de tapasztalatok azt mutatják, hogy online tanulásban más szabályok érvényesülhetnek. A tanulás kulcskompetenciái online és offline környezetben ugyanazok, de ez elsősorban a tanulás alapfolyamatához köthető és még nem éri el a tanulásmódszertan területét.
Az információs írástudásnál elég azt végiggondolni, hogy mi kell ahhoz, hogy eLearning keretrendszerben, instruktív módszerek által vezérelve tanuljunk, vagy mi kell ahhoz, hogy webes eszköztárat és tartalommegosztó rendszereket használva a nyílt tanulásra épülő oktatási stratégiát érvényesítsük, illetve mi minden kell ahhoz, hogy egy konnektivista kurzusban vegyünk részt. A tanulás háromféle helyzetben egyaránt megmutatja, hogy a kompetencia nem csak képesség, szükséges ott még az attitűd, az értékfelfogás is. Személyes tapasztalataim szerint inkább az utóbbi kettővel van gond, de a hallgatók ezt leginkább az IKT kompetenciák és eszköztudás hiányára hivatkozva próbálják háttérbe szorítani. Nemsokára indul az andragógusok konnektivista önképzőköre, ahol is már mutatkoznak annak a jelei, hogy nem (csak) az eszköztudás a legfontosabb gond, ami beszélyes lehet a tanulás eredményességére.
Az előadás két meghívott előadója Tóth-Mózer Szilvia és Lévai Dóra kollágáim voltak. Szilvia a digitális nemzedékekről, ellentmondásokról, a digitális nemzedékkel szemben jelentkező csalódásról, a digitális nemzedék jellemzőiről, mint jövőbeli andragógiai feladatról beszélt.
[slideshare id=7588122&doc=tanarszerepandragogia-110411090647-phpapp02]