2011. április hónap bejegyzései

Virtuális valóság és az információs társadalom közoktatása

2011. április 15-én délután az ELTE PPK Kazinczy utcai épületében, a Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoport KAZY 405. termében épülő kutatólabor adott otthont az MTA Pedagógiai Bizottság Informatikai Albizottság kihelyezett szakmai ülésének. Az albizottság (a bizottságokkal szemben általában megfogalmazódó előítélet ellenére) igen aktív és szakmailag is érdekes “életet él”, pedig az önmagukért felépített napirendek mögé is rejtőzhetne. A PPK és a kutatócsoportunk számára nagyon megtisztelő, hogy a hazai IKT és eLearning akadémiai oldalának képviselői ellátogatnak hozzánk is. A szokásrend alapján mindig lehetőség van a helyi kutatók kutatásainak bemutatására. Ezen a napon Turcsányi Mártával közösen mutattuk be az ELTE Kutatóegyetemi projekt keretei között épülő virtuális kutatásaink hátterét, terveit, elképzeléseinket, illetve az Oktatás-Informatika folyóirat 2009. 2.számában megjelent három kiváló tanulmány szerzőit: Z.Karvalics Lászlót, Komenczi Bertalant és Bessenyei Istvánt kértük fel egy kerekasztalbeszélgetésre.

 

Virtuális valóság

A PPK és az IK független kutatási projektjeinek akadnak közös részei, amelyekben a karközi kooperáció előnye és lehetőségei is megmutatkoznak. Forgós Sándor bizottsági elnök köszöntője után a PPK stratégiai dékánhelyettese Perjés István köszöntötte a résztvevőket és kiemelte a két kar együttműködésének fontosságát. Felszólalásában felidézte a 2010-es Kutatók Éjszakája programsorozaton bemutatott Virtuális oktatási környezet kísérlet és program eseményeit és megfogalmazta, hogy meglepő módon ott és akkor a virtualitás a teremben ülő vendégeket nem eltávolította, hanem olyan közel hozta egymáshoz, amire a valós környezetben, ennyi idő alatt talán soha nem lett volna lehetőség.

Turcsányi Márta előadásában bemutatta a vezetésével kialakított T@T Labor és T@T hálózat projekteket. A napjainkban sokféleképpen használt hálózat talán ezekben a fejlesztésekben mutatja meg igazi jelentőségét, amikor a különböző információforrások, szakértők, felhasználók és a tanárképzés folyamatosan változó résztvevőinek összekapcsolása egy korszerű és fenntartató tudásbázist hoz létre. Az újszerűség és fontosság nem abban mutatkozik meg, hogy egyszeri alkalommal valami újat hozunk létre, hanem abban, hogy meglévő dolgokat kötünk össze és biztosítjuk annak a helyét is, amit a nagyon gyorsan változó területen egyelőre még csak sejtük, de biztosan nem tudhatunk. A T@T háló szakmai közössége és nyílt, interaktív csoportja mind-mind egy lehetőség, amivel élni lehet és kell, hiszen a web2 és online közösségek fontosságát is képviselő szakértők aligha hagyhatják figyelmen kívül az ezekben rejlő lehetőségeket.

A virtuális és valós környezetek összekapcsolásának komoly informatikai fejlesztések adhatnak megfelelő alapot. Az ELTE IK a Kutatóegyetemi projektben készít olyan virtuális környezeteket, amelyek későbbi oktatási felhasználása egy részét adja a kutatásainkban vizsgált jelenségeknek.

[slideshare id=7629786&doc=tetvvprojektek-110414121308-phpapp01]

A kutatás-fejlesztés jelentősége jóval messzebbre mutat, mintsem annak a kipróbálása, hogy milyen remek módon lehet információt tárolni egy AR “bélyegben”, vagy milyen érdekes elkészíteni, majd egy avatarral bejárni az IK-nak otthont adó egyetemi épületet. A virtuális világok fejlesztésének informatikai lehetőségeit kutatni merész dolog, hiszen nagyon sok múlik majd azon, hogy milyen virtuális világot építünk majd fel akkor, ha az a terület hosszabb-rövidebb idő alatt “elhordja” a társadalmi elfogadás és szokásformálás “röghegységét”.

 

 

Virtuális és valós oktatási környezetek integrálása

A kutatási projektünk alapját egy 2010. tavaszán próbaképpen megszervezett hallgatói oktatási kísérlet adta, amikor több csoportot is megkértünk arra, hogy a tanteremben zajló szemináriumi foglalkozás egy része Second Life alapú virtuális környezetben lehessen. Utólag természetesen ezt nevezhetjük elővizsgálatnak is, de leginkább az az érvényes visszaemlékezés, hogy egyszerűen kipróbáltunk valamit, mert bíztunk benne, hogy érdekességeket tapasztalhatunk meg. Virtuális környezetben zajlott már számos oktatási kísérlet, ilyen rételemben a tanórai és virtuális tapasztalatok alapján felépített kutatási projekt nem mutat új irányba. (Az is igaz persze, hogy a kreatív kutató számára a lezárt és “agyonkutatott” téma fogalma nem definiálható, de az már egy másik blogbejegyzés lehetne…) A kutatás kísérleti jellege szerint abban igyekszik újnak látszó területeken haladni, hogy a virtuális oktatási környezeteket összekötjük valós oktatási környezetekkel és megvizsgáljuk, hogy ilyen helyzetben hogyan alakul az oktatási folyamat, a módszertan, a csoportfolyamatok, az önmagunkról és minket képviselő avatarról való gondolkodásunk. Az attitűd, a bizalom és a kooperáció érdekesen alakul virtuális környezetben, de méginkább érdekes lehet, hogy ha a csoport egy része valós környezetben tapasztalja meg a folyamatot.

A virtuális és valós oktatási környezetek integrálásának nem célja bármilyen meglévő jó (vagy jónak és eredményesnek gondolt) oktatási gyakorlat kiszorítása, és azt is bátran mondhatjuk, hogy nem a valós kapcsolatokra építő oktatás ellen zajlik a fejlesztés. Az oktatás-módszertani repertoár bővülése már nem újdonság, hiszen már most szép számmal akadnak szervezett oktatások, amelyek résztvevői virtuális környezetet választanak a közös munkára. A távoktatás, elsősorban a felnőttképzés számára szeretnék alkalmazható kutatási eredményeket produkálni, de bízunk benne az online közösségfejlesztésben is felhasználható lesz majd, amit sikerül megvizsgálnunk és leírnunk.

A kutatás témájának bemutatása még szakmai környezetben is csak ritkán produkál közömbösséget, a virtualitásról ugyanúgy mindenki megvan a véleménye, mint a nevelésről, vagy az oktatásról, de természetesen egész más lehet a helyzet, hogy a vélemények helyett kutatási eredményekre alapozott állítások megfogalmazása is lehetséges. 15 évvel ezelőtt a mobiltelefont még sokan sznob és csúfolandó dolognak tartották, talán csak kevesen gondoltak arra, hogy 15 év múlva az oktatás területén többek között arról is zajlik a vita, hogy vegyük el a gyerektől, vagy használjuk fel, mint multimédiás és közösségi tevékenységre alkalmas eszközt. Ez a vita is elvi, akárcsak a virtualitás oktatási felhasználása, de amiben közösek, hogy igazán jó módszertan talán még egyikhez sem készült, legalábbis megválaszolatlan kérdésből, mintha több lenne. Virtualitás tekintetében talán még időben vagyunk.

Személy szerint kifejezetten örülök annak, hogy pedagógiai jellegű kísérleteket végezhetünk és nem kérdőíveket készítünk, hogy valós oktatási helyzetektől távol próbáljunk látványos elemzések mögé, mellé (esetleg rajtuk) állva elméleteket alkotni. Ennek is megvolt egy korszaka. Mindez persze most sokkal nehezebb, mint egy bevált kutatás-módszertani algoritmus segítségével eredményeket gyártani. Mindennek megvan a funkciója és helye, bízunk benne, hogy ennek is.

 

Az információs társadalom közoktatásának körvonalai

A kerekasztal története egészen messzire nyúlik vissza. 2009. őszén eLearning című doktori kurzusomra külső előadókat hívtam meg, akik közül többeket felkértem arra, hogy az előadás alapján írjanak egy-egy tanulmányt az Oktatás-Informatika folyóirat következő számába. Az előadások jól sikerültek (az archív anyagok megvannak, még a nyári szünet előtt igyekszünk online is elérhetővé tenni őket). A folyóiratba írta tanulmányok is nagyon jók lettek, így adódhatott az a lehetőség, hogy a szerzőket egy kerekasztalhoz ültetve, kiindulásként Z.Karvalics László írását választva beszélgessünk arról, hogy mi is az a kontrollforradalom és miért lehet ez fontos a közoktatásban? (Ha valaki még nem tette volna meg, akkor célszerű a három írást a kerekasztal beszélgetés megtekintése előtt elolvasni.)

 

 

A beszélgetés természetesen más irányba kanyarodott, annál is inkább, mert kiindulásként a beszélgetés alapját adó írás szerzője, Z.Karvalics László egy érdekes és találó összefoglalóra hívta fel a figyelmünket. (A megtekintés nem volt problémamentes, de a lényeget láthattuk). A videó alapján megtudhatjuk, hogy az oktatás mit ront el és mit is kellene egy kicsit másképp. Az eltérés jelentős, a cselekvés első ránézésre nem is lenne nagyon bonyolult, de kialakult szokások, intézményesült formák folyamat közben történő átalakítása szerintem több, mint reménytelen.

 

[tube]http://www.youtube.com/watch?v=zDZFcDGpL4U[/tube]

 

A beszélgetés tartalmát még moderátorként is nehéz összefoglalni, mert sok minden előkerült. Bennem motoszkált néhány kérdés, ami részben a videóhoz, részben a három tanulmányhoz kapcsolódott és szerencsére fel tudtam tenni. Az egyik az volt, hogy kinek is kell ma a kontrollforradalom, kinek is kell egy másképp szabályzott oktatás, amikor a többség a meglévőt fogadja el természetesnek és sem a tanulók, sem a szülők, de még a pedagógus sem akarnak tenni azért, hogy valami másképp legyen. A másik kérdésem egy gyakran visszatérő dilemma: valóban információs- és tudástársadalomról beszélhetünk, amikor a többség számára a facebook vagy linkedin, a twitter, a blogolás, a wikipédia, a podcast még távoli és a tartalommegosztás nem a természetes és hétköznapi élet része. Mindez szerintem NEM generációfüggő, az embereknek nem biztos, hogy ez kell abban a formában, ahogy ezt a társadalomtudósok elképzelték, vagy ahogy számítottak rá. A válaszokat is megkaptam, az alábbiakban látható és hallható az egész beszélgetés:

 

Video streaming by Ustream

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Egész életen át tartó tanulás és digitális menetrend a felsőoktatásban

2011. április 21-22-én Veszprémben rendezték meg a 7. Magyar Nemzeti és Nemzetközi Lifelong Learning Konferenciát. Az előzetes konferenciafelhívás alapján nem terveztem regisztrálni, sem előadni, ugyanakkor néhány hete a szervezők felhívtak, hogy miért nem jelentkeztem és, hogy szerintük érdemes lenne a konnektivizmus felsőoktatási kísérleteiről beszélnem. Ilyen bíztatásra természetesen nem tudtam nemet mondani. Az elmúlt néhány félév tapasztalatait, illetve az andragógus hallgatókkal éppen most futó képzési kísérlet tapasztalatait gondoltam át, hogy mások számára is érdekes és hasznos legyen az előadás.

Információtudomány és média a 21. század elején – konnektivista önképzőkör központi blogjának, andragogus.blogspot.com portálnak a szófelhője április 23. 23:00-kor

 

A konferenciára következő összefoglalóval jelentkeztem:

A konnektivista oktatásmódszertan lehetőségei a tanórán kívüli hallgatói tevékenységek hatékonyságának növelésében
A felnőttképzés folyamatosan visszatérő problémája, hogy a különböző tanulási motivációjú hallgatók számára biztosítsa a kötelező kreditmennyiségnek megfelelő, hatékony tanórán kívüli tevékenységeket. Általános tapasztalat, hogy a hallgatók tanórai és tanórán kívüli munkavégézésének eredményessége között jelentős különbségek vannak. A hallgatók tanórán kívül rendszerint kooperálnak, közösen oldanak meg bizonyos tanulási feladatokat. Az együttműködéshez egyre gyakrabban használnak online kommunikációs eszközöket is. Megfelelő motiváció, vagy ideális tanulásmódszertan hiányában a legtöbb esetben elmarad a teljesítményük az oktatók által elvárt mértéktől, vagy akár a kurzus teljesítéséhez szükségestől.

A konnektivista oktatásmódszertan alkalmazása új lehetőség a hallgató munka hatékonyabbá tételéhez. A hallgatók kihasználhatják a hálózati együttműködés előnyeit, mint például a rendszeres tartalommegosztás, kiemelten magas interaktív kommunikáció, közös forráskeresés, egymás számára is nyilvános tanulási produktumok. Egy ilyen kooperatív folyamatban, facilitátori szerepben akár az oktató is megjelenhet, ami a rendszeres visszacsatolást, a formatív értékelést tovább fokozhatja. A hallgatók ebben az oktatási formában a hagyományos tanórai tevékenységek megtartása mellett nem csak eredményesebbek lehetnek, hanem megtanulnak egy olyan közösségi tanulási formát, amit a későbbiekben más területen is felhasználhatnak.

Opportunities of the Connectivism for students in Extracurricular activities to enhance the Effectiveness

A constant yet recurring problem of adult education to different learning motivations for students to ensure the appropriate limit will be binding and effective in extracurricular activities. General experiences of the effectiveness of the students’ curricular and extracurricular activities are significantly different. The students outside the classroom are usually cooperative to solve certain learning tasks. To co-operate more and of more frequent usage of online communication tools. Proper motivation, or lack of learning is ideal in most cases, hence their performance falls short of the expectations of the rate of teachers, or even that which is necessary to fulfill the course.

The application of the connectivism can make the student work more efficiently. Students can take advantage of the benefits of networking, such as regularly sharing content, interactive communication as a high priority, as a common source of searches for one another and as a public educational product. In such a cooperative process, the instructor or facilitator role may appear as a regular feedback to further enhance formative assessment. The students are in the form of a classical and traditional classroom learning environment, while maintaining not only to be more effective but also to learn the formation of a learning community. These subsequently can be used in other areas.

Plenáris előadások – április 21.

A plenáris program előadói közül nálam egyértelműen Hrubos Ildikó előadása okozta a legnagyobb gondolati aktivitást. (A személyes szimpátia része, hogy egyszer egy féléven keresztül a BCE-n egymást váltottuk az egyik előadóban, így többször is találkoztunk és félévekkel később véletlenül együtt villamosoztunk 🙂 amit természetesen a felsőoktatásról való beszélgetésre használtunk ki)

Az előadás bevezetőjében elmesélt egy történetet egy hallgatóról, aki az egyetemi puskázásról szeretett volna szakdolgozatot írni. A teljesség igénye nélkül összehasonlított néhány országot, hogy hol miért nem lehetne ezt vizsgálni, a hazai felsőoktatási gyakorlattal ellentétben. van ahol a tudás tisztelete, van ahol a fair verseny, valahol pedig a tutor által tökéletesen ismert hallgató helyzete egyszerűen értelmezhetetlenné teszi a puskázást. Ez már önmagában is elgondolkodtató, a jelenség kiváló az összehasonlításra, sokat fogom használni.

Hrubos Ildikó előadáse nagyon messziről közelítve

Az előadás alapgondolata a társadalmi felelősségről szólt. Hrubos Ildikó szerint a felsőoktatás olyannyira az oktatási rendszer szerves része, hogy felelősséget kell vállaljon a teljes rendszer egészéért. Felhívta a figyelmünket a felsőoktatás belső szelekciójára, vagyis arra a jelenségre, hogy nem csak a bejutás szelektív helyzet, hanem a társadalmi szelekció a későbbiekben is érvényesül. Például a nemzetközi mobilitás, a több cikluson keresztül történő tanulás alapvetően anyagi kérdés. Szerinte a bolognai rendszer egyik célja volt, hogy kitermelődjön egy olyan európai elit, amelyiknek nem okoz gondot a közös kultúra, identitás, mozgékonyság és elismertség nem akadályozza, hogy sokat tegyen az EU eredményessége érdekében. Nagyon fontos meglátása volt, hogy a hazai felsőoktatási rendszer a “teljes főállású” nappali tagozatos hallgatóra van kitalálva és már eleve gondot jelent egy levelező képzés. A képzési fokozatok funkcióinak tisztázása során kimondta, hogy a BA szint 3×2 féléve egyszerűen túlterhelt, érdemes lenne akár 4×2 félévre bővíteni, aminek nyilvánvaló anyagi következményei lennének. Beszélt arról is, hogy az MA, de még a PhD szint is lehetne párhuzamos lehetőségek tárháza, amiben jól elfér egymás mellett egy akadémiai és egy gyakorlatorinetált képzés, különösen akkor ha az egyetem, a képzők és a hallgatók is tisztában vannak ezzel és ezt ki is mondják és így is cselekednek. (lásd. akár egy másik bejegyzésben egyszer majd a kutatóegyetemről…) Az előadás vége felé tért ki arra, hogy az egyetemeknek az oktatás, kutatás mellett a regionális szolgáltatás szerepét is fel kellene vállalnia.

Digitális menetrend a felsőoktatásban

Benedek András (BME) bevezető előadása után egy csere miatt rögtön én következtem. Több olyan féléven vagyok már túl, amikor a konnektivista oktatás-módszertan szerettük volna valamilen formában alkalmazni a felsőoktatásban, mint felnőttképzésben. Az előadás nem annyira jó példát és sikertörténetet mutat be, inkább egy gyűjtemény, ami az eddigi viszonylag kevés, de már értelmezhető tapasztalatot összegzi a további tanulságok érdekében.

[slideshare id=7691511&doc=mellearn2011ollejanos-110420224715-phpapp02]

A kiindulási helyzetben sok olyan aktuális jellemzőt gyűjtöttem össze, ami eleve indoka lehetne egy konnektivista próbálkozásnak. Közülük a hallgatók által ténylegesen is elvégzett feladatok munkaórája és a kredithez rendelt munkaóra közötti (szerintem) jelentős eltéréseket emelném ki egyedül. A gondolatmenet második egysége arra utal, hogy a levelező tagozat munkaszervezése és hallgatói tevékenysége megágyaz ennek a módszertani megoldásnak. A képzésekre készülve voltak előzetesen várt nehézségek, mint például a nyilvános webes tartalommegosztás lélektani küszöbe, vagy akár az információs társadalom ideájának ellenére rendkívül szerény mértékű blog, podcast, wiki és slideshare használat a hétköznapi gyakorlatban. Nem várt nehézségek közé sorolható az IKT kompetencia mértéke és az ebben megmutatkozó eltérések. A kompetencia szó itt nyeri el méltó jelentését, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy nem a képesség és ismeret résszel vannak gondok. Különösen érdekes tapasztalat, hogy a vélt és nagyon erősen hangoztatott (alapvetően megkerülőstratégiát előkészítő) kompetenciahiányok témája milyen jól képes elterelni a szót a valódi bajokról, mint például a twitter rendszeres és gyakorlott használatának hiányról. A konnektivista képzés természetesen nem az egyedül eredményes megoldás, de a kísérletek rávilágítanak arra, hogy a képzésben igen erősen működik egy rejtett tanterv, ami olyat is produkál, hogy felnőttképzést tanuló hallgatók például a saját képzésüket csak nehezen szervezik meg. A képzés során az instruktív oktatásszervezés a domináns, így aligha olyan meglepő, hogy a hallgatók önszerveződése nem megfelelő. Az előadás során gyakran emlegettem a mostani andragógus képzést, mint aktív és friss élményt. Talán túlságosan is rossz színben tűnnek fel, mert a negatív jellemzőket emeltem ki, illetve utalgattam rá, hogy a jelenleg zajló kísérleti képzés milyen nehézségekkel küzd. Szeretném jelezni, hogy még mindig küzd, de már javul a helyzet.

 

Video streaming by Ustream

A szekció változatos programmal zajlott. Molnár György előadásában megtudtam, hogy a BME is kísérletezik sok, hozzánk hasonló oktatásszervezési megoldással. A facebook alapú kurzusszervezésben szerintem előttünk járnak, igyekszem majd figyelni a tapasztalataikat.

Molnár György (BME) előadása

Fodorné Tóth Krisztina egy olyan oktatási kísérletet mutatott be, ahol a hallgatók kötelező jelleggel blogoltak a kurzushoz kapcsolódóan. Az elemzés szinte teljesen ugyanolyan eredményeket hozott, mint a mi őszi félévbe esedékes hasonló kísérletünk.

Fodorné Tóth Krisztina előadása

Kovács András bemutatta nekünk a videotorium.hu portált, amit mindenkinek érdemes megfontolni a uStream és más hasonló szolgáltatások ellenében. Mohácsi Márta a bécsi egyetemen zajló egyik oktatási kísérlet leró elemzést hozat a szekció előadásaihoz, Benedek András (LSI) tanulás-modellek elméleteiről tartott összefoglaló előadást. Dőri Tibor az e-xcelence projektet mutatta be. A szekció vidáman és jó hangulatban dolgozott, Benedek András (BME) határozott moderálása mellett. A szekció titkára és összefoglaló opponense Fogarasi István volt, Sajnálom, hogy nem tudtam maradni a pénteki napon, de minden előadásunkat felvették, bízom benne, hogy nemsokára weben is elérhető lesz.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Nagyon nagy pozitívum, hogy a tanárok már mosolyognak és segítőkészek

Néhány nappal ezelőtt részt vettem egy általános iskolai szülői fórumon. Úgy mentem el a beszélgetésre, mint szülő, jóllehet az igazgató és néhány pedagógus tudja, hogy az iskolával, pedagógiával kapcsolatos a munkám is. Ez a cselekedet önmagában még biztosan nem oszlatja el azt a képzetet, hogy a pedagógiával foglalkozók unalmas és íróasztal mögött ülő szobatudósok, de talán rávilágít arra, hogy ha más nem, akkor szülőként néha elmennek egy iskolába.

festett kép az ebédlő falán…

A szülői fórumra egy írásos meghívó alapján előzetesen jelentkeztem, mint a munkaközösség tagja. Pár éve választottak meg egy szülői értekezleten. Már nem nagyon emlékszem, de nem volt nagy tolongás a szerepért, ami komoly baj, mert a szülők és iskola kapcsolatának mégiscsak ez az intézményesített formája, amit akár jól is lehetne működtetni. Akkor egyedül voltam férfi szülő a teremben, ami akárhogyan is nézzük elég egyértelmű képet mutat az általános családi munkamegosztásban az oktatással, iskolával kapcsolatos területeket felelőseinek nemi hovatartozásával kapcsolatban. A mostani fórumon összesen 20 szülő vett rész, ketten voltunk férfiak. Jelen volt még egy kisfiú és összesen 4 tanár, köztük az iskola igazgatónője. A leíró statisztika teljességének kedvéért az esemény az ebédlőben zajlott és összesen 1 óra 50 percet vett igénybe.

Egy előző szülői fórumról néhány tweetben tudósítottam, de most lelkesen jegyzeteltem. Így utólag egyértelmű, hogy három napirendünk volt:

  1. Országos kompetenciamérés eredményei
  2. Igazgatói pályázat véleményezése
  3. Egyebek

Országos Kompetenciamérés

Kompetenciamérés ügyben nagyon lelkes voltam és vagyok. Első munkahelyem az Országos Közoktatási Intézetben volt, az akkori Értékelési Csoportnál voltam vendégszakértő / kutató jelleggel fél évet, amikor az Országos Kompetenciamérés első változatát, az un. “5-9-es” mérést kidolgozták. A szülői fórumon a lelkesedésen túl kicsit izgatott is voltam, mert a mérést bemutató tanárnőt pár éve egy tanártovábbképzés keretei között én tanítottam az OKM mérés eredményeinek értelmezésére, illetve többek között a szülők felé történő prezentálására. Szerény büszkeség mellett gondosan ügyeltem, hogy kerüljük egymás tekintetét a bemutató előtt és alatt 🙂 A méréssel kapcsolatban fontos dolgokat tudtunk meg:

  • ha a szülői testület kéri, akkor lesz részletes bemutató (nekem úgy tűnt, hogy kérni fogjuk…)
  • a “szövegértés és a matematika” olyan alap, ami nélkül nem lehet továbbmenni (szövegértés tantárgyfüggetlen fejlesztése még érdekes lett volna…)
  • fontos a háttérkérdőívek kitöltése (ez valóban nagyon fontos, örültem a kiemelt gondolatnak, igaz nem tudtuk meg, hogy miért fontos, de majd a részletes bemutatónál biztosan…)
  • a gyerek vagy fogja tudni, vagy nem, igazából nem lehet készülni rá (ez így is van, de meglepő módon mások sem szólaltak fel a gondolat ellenében….)
  • az igazgató is jelzi, hogy komolyan veszik és levonják a megfelelő következtetéseket az eredményekből (ez fontos, nem is kell, hogy mindent megosszanak velünk, elég ha utalnak rá…)

Összességében jó volt, igaz elsőre elkedvtelenedtem, hogy nem fogok látni hozzáadott pedagógiai érték elemzést regressziós görbével, de végül eszembe jutott, amit annak idején tanítottam, hogy nem biztos, hogy minden szülőt “le kell rohanni” ilyen grafikonokkal, ha nincs rá elegendő idő, vagy érdeklődés.

Igazgatói pályázat véleményezése

Összesen 1 pályázat érkezett, de ennek ellenére beszélgettünk az ott felmerült tartalmi kérdésekről. A véleményezése nem volt véleményezés, inkább beszélgetés, ami szép lassan átvezetett volna az egyebekhez. Az igazgató (nagyon helyesen) szót kért és röviden elmondta, hogy a pályázatnak mi a története és milyen a helyzet a tantestület és az iskola vezetője között. Ez akár külön blogbejegyzést is megérdemelne. Az igazgató jó igazgató. Egy olyan vezető, akin érződik, hogy az intézményért dolgozik és nem saját magáért. Élő példát láthatunk arra, hogy milyen a szolgáltató jellegű iskola. Sok félreérthető értelmezése mellett itt egyértelmű, hogy az igazgató odafigyel a szülőkre, odafigyel arra, amit mondanak és komolyan veszi, komolyan foglalkozik vele. Ez már önmagában szolgáltató jelleg és nem kell hozzá sok szülő, aki meg akarja mondani mi legyen holnapután a magyarórán. A teljesség igénye nélkül 1-1 gondolat, mondat következik a hozzászólásokból. Ha nem is mindig szó szerinti az idézet, de mondjuk úgy, hogy eredeti. Sem a fogalomhasználat, sem a szövegkörnyezet nincs korrigálva.

  • a szóbeli kifejezés készségének a fejlesztése több legyen, ez tetszik a szülőknek, mert annak idején nekik ilyenből több volt
  • a 4. és 5. osztály közötti átmenet rizikós
  • 3 könyv van, a gyerek ebből 1 könyvet használ, minek a 3 könyv?
  • rettenetes mennyiségű anyagot vesznek
  • 20-30 éve érthetőbbek voltak a tankönyvek, ma már kódfejtőnek kell lenni, hogy értsük
  • a felső tagozatban kezdünk lejjebb csúszni

A tervek közözz szereplő, szülőknek szóló előadássorozat igen népszerű, aminek én is nagyon örültem. Volt olyan szülő is, aki a mozgásterápia igazgatói programban való megjelenését dicsérte. Rögtön jelezte is, hogy ő is mozgásterápiával foglalkozik 🙂 Megtudtuk, hogy a tankönyvválasztás a szakmai munkaközösség feladata és döntése, ahol figyelembe veszik, hogy ne a legdrágábbat kelljen megvenni.

Összesen 7 szülő kérdezett, én csendben figyeltem egy fenyő jellegű növény alatt ülve. Minden fórumon megjelenik a szakértő szülő karaktere, a hobbipedagógus, aki természetesen mindenhez ért, ami az iskolával és neveléssel, oktatással összefüggésbe hozható. Ez a karakter most sem váratott magára, előbukkant közülünk. A szakmainak látszó hozzászólásokat a pedagógusok szelíd mosolygással kezelik. Rosszindulatő vélemények szerint ők sem tudnak összetettebb módon beszélni iskolai és pedagógiai kérdésekről, ezért is “kedvelik” ezt a műfajt. Jóindulatú nézetek szerint nagyon is tudják, hogy a szülő nem ért hozzá, de hagyják beszélni, mert ez a dolgok rendje. A hobbipedagógus szülők monológjai végül mindig személyes és általuk érdekesnek gondolt történetekben folytatódnak. Amikor ezek az elbeszélések is elfogynak, akkor szoktunk hazamenni 🙂

Egyebek

A legizgalmasabb rész, igyekeztem szinte szó szerint jegyzetelni, de kapkodni kellett, mert itt még aki eddig nem szólt hozzá, most már érezve a vég közeledtét, mindenképpen teljesíteni szeretett volna:

  • “az iskola hírét a pedagógusok határozzák meg, azét járatjuk ide a gyereket, mert szeretjük ide járatni”
  • “nagyon nagy pozitívum, hogy a tanárok már mosolyognak és segítőkészek”
  • jó ötlet, hogy a gyerekek a 8. év végére középfokú nyelvvizsgát tegyenek, de vajon vannak-e ilyen szinten?
  • rémtörténetek: a villamosvégállomás hajléktalanjairól, iskolába bessuranó emberekről
  • az internet veszélyforrásai, amelyek a gyerekekre leselkednek (itt jegyzem meg, hogy ezen a napon halottam talán először egy pedagógustól, hogy a webcímben a “per” helyett “ferdevonal” kifejezést használt)

Kihagyhatatlan az idegen nyelvi képzés témaköre. Ha jól értettem, akkor a tantestület egy részében komoly ellenérzéseket fejtett ki, hogy anyanyelvű tanár érkezzen. Azt már csak szeretném hinni, hogy félreértettem és a nem az érintett nyelv nyelvtanárai fejtették ki az átmeneti ellenállást, de amennyire oda tudtam figyelni, ezt sem zárhatjuk ki. Egyelőre forráshiány miatt ezt nem fogjuk megtudni.

A szülői fórum fontos műfaj. Írhatnám azt is, hogy többen kellene, hogy eljöjjenek, de talán ennél többen aligha tudnánk egyszerre az iskolával foglalkozni. A szülőknek is érdemes lenne hálózatosodni. Ideális megoldás lenne, hogy ha ilyen események után (és előtt?) az iskola helységet szervezne, ahol a saját osztályunkba járó szülőkkel egyeztethetünk és így tényleges képviselet lenne, nem annyira saját vélemények hangoztatása. A szülői fórumra, nem az emailben is könnyen körbeküldhető adatokból felolvasó-délutánt rendező szülői értekezletekre, hanem a tényleges fórumra nagy szükség lenne. Iskolán belül, szervezettebben, gyakrabban.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

eTananyag, eLearning és online oktatási környezetek a felsőoktatásban

A Budapesti Corvinus Egyetem eHÖK csoportja 2011. április 20-án rendezett egy kisebb konferenciát az “e-Tananyagról”. Az elméleti és gyakorlati szekciók együtt azt célozták meg, hogy a résztvevők képet kapjanak az eLearning és eTananyag fogalmáról, gyakorlati megvalósításairól, nehézségekről, jövőbeli és múltbéli trendekről, egyszóval szinte mindenről, amit ezzel kapcsolatban fontos lehet tudni. A felsőoktatásban a eTananyagok fejlesztésének minden jel szerint elérkezett egy újabb korszaka, amikor már nem a pedagógus által kitalált és saját maguk által megszerkesztett tartalmakról gondoljuk azt, hogy eTananyag, esetleg eLearning.

részlet @tanarurkerem előadásából. Balra egy tanári katedra, középen egy szemlélődő hallgató, jobbra a hálózati modell a konnektivizmushoz…

A most induló pályázat alapú tartalomfejlesztések kiváló lehetőséget adnak arra, hogy modern és minőségi tartalom keletkezzen a már működő egyetemi CMS rendszerekben. Minden olyan rendezvény, ami a fejlesztést megalapozza, előkészíti, csakis hasznos lehet, így ez a kezdeményezés is. A délelőtt az tananyag és tevékenységek, a hálózati tanulás, a professzionális tananyagok és távoktatás története, illetve perspektíváinak jegyében telt és egy nagyon rövid kerekasztal beszélgetéssel zárult.

Az előadásomban a tartalomfejlesztés az online tevékenységek egymáshoz viszonyított szerepéről és az utóbbi kiemelt jelentőségéről beszéltem. A módszertan kérdése sokféleképpen jelenik megy az eTananyagok fejlesztésével kapcsolatban. A tananyag belső felépítésének is megvan a maga módszertana, de külön figyelmet igényel az, hogy egy kontakt tevékenységre épülő oktatási környezetben hogyan használják fel az eTananyag és eLearning megoldásokat. egyszerűbben azt is mondhatnánk, hogy eLearning belül és kívül.

 

[slideshare id=7682028&doc=bceelearning-110420021601-phpapp02]

 

Az OECD IMHE látogató szakértők is szorgalmazták és sok igazság van benn, hogy szükség lenne egyetemek közötti tartalomfejlesztési kooperációra. Ez részben a különböző szakismereteket, részben az azonos területek jelenleg akár párhuzamos fejlesztőit is összehozná. Ha a tartalom mellett képesek vagyunk online tevékenységekben is gondolkodni, akkor az oktatási környezetek könnyen fejleszthetők a különböző kurzustípusokra. Ezt igazolja az is, hogy minden kurzusnál, minden képzésnél megvannak a hallgatók saját, belső, tanár által általában nem látott kommunikációs és tartalomcserélő felületei, amit eLearning rendszerbe integrálva hatékonyabban tudnának használni. Fontos kérdés a tanári szerepváltozás is, ami az eLearning megjelenésével, az oktatási folyamatot meghatározó többi tényezőhöz hasonlóan szintén nem marad változatlan. Érdekes ellentmondás a tanári munka eLearning helyettesítése, ami egyrészt félelem, másrészt vágyakozás, hiszen az elfoglalt oktató számára igazán praktikus lenne egy online asszisztens, még akkor is, ha éppen eLearning rendszer az 🙂

 

Video streaming by Ustream

 

A délutáni szekcióban a következő előadások hangzottak el. Ezen sajnos már nem tudtam jelen lenni. A digitanárt még a fejlesztés korábbi szakaszába volt alkalmam megismerni. Főző Attilát mindig szívesen hallgatom. A moodle lehetőségeivel és korlátaival pedig rendszeresen foglalkozom. A korlátokkal és egy gyászos végkifejlettel kapcsolatban már hetek óra érlelek egy blogbejegyzést is.

  • E-learning a közoktatásban (Főző Attila)
  • Moodle-ben rejlőlehetőségek (Balkányi Péter, BCE)
  • Az oktatási csomó(pont) közepén: a Digitanár (Földházi Szilárd, Digitanár)
  • Moodle korlátai – kerekasztal-beszélgetés
Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Az internethasználat kockázatai, a tanulói szerep online oktatási környezetben

Ezen a héten az andragógia szakos nappali tagozatos kurzuson folytattuk az információtudomány és média, illetve a távoktatás kurzusok előadássorozatait. Az információs társadalom és az értékrend, kultúrára gyakorolt hatás után elértük az internethasználat kockázatainak témakörét. Innen indulunk majd tovább a konnektivizmus felé, kicsit érintve a közösségi oldalak lehetőségeit, korlátait és veszélyeit is. A szociológiai felmérések adatelemzése érdekes, de talán a legfontosabb tanulság, hogy sok téves, nem megalapozott, kevesek véleményét összefoglaló nézet milyen nagy hatással formálja, formálná mégis sokak véleményét. Az internethasználat vélt és valós kockázatai mindig az érdeklődés középpontjába tartoztak, különösen a függőség. “Internetfüggő az a személy, aki többet internetezi, mint én…” 🙂 A távoktatás kurzus a tanulói szerepnél jár, nemsokára a webergonómia és végül a didaktikai ellentmondások következnek majd. A doktori kutatásmódszertan kurzuson a vége felé közeledik a kérdőívszerkesztés, legközelebb már az adatelemzést tanuljuk. Az intézményfejlesztő neveléstudományi MA szakirány kurzus keretei között az adatelemzés és ábrázolás technikáit és trükkjeit néztük át konkrét elemzési helyzetekre, illetve megismerkedtünk a szófelhővel, mint ábrázolási megoldással. A szombati levelező andragógia kurzus csaknem utolérte a nappali tagozat előadássorozatait. Az óra végén itt egy kis rögtönzött módszertani bemutatóra is sor került, ami hasznosnak tűnt én különösen élveztem, mert már régen tanítottam didaktikát.

 

Az internethasználat kockázatai

A technológiai fejlődés miatt már egyre kevésbé kockázatos a technika használata, de még mindig erősen érvényesülhet ezen az árnyoldalon a veszélyekkel kapcsolatos tudatlanság. Érdekes ellentmondás, hogy a felhő, mint online tudás és információtár mennyire sérülékeny, vagy mennyire nem az. A webes hálózatok tudásmegosztásában mennyire épülnek a hálózatok skálafüggetlen módon, hogy a sérülékenység esélye ne adhasson okot félelemre? A közeljövő legnagyobb technikai kockázata, amitől valóban félni kell, hogy mi a helyzet, ha nem tudunk csatlakozni ahhoz a bizonyos hálózathoz, vagy ha nincs internetkapcsolatunk.

 

 

Az előadás és a közben kialakuló beszélgetések alapján a hallgatók már egész sokat tudnak a jó jelszavakról, de szinte teljesen tapasztalatlanok a keylogger programokkal kapcsolatban. A Talyigás Judit szerkesztette kockázatok és mellékhatások könyvben Csepeli György elemzése rávilágít arra, hogy a televíziónézésen kívül más kulturális tevékenységet nem folytató un. “kulturális szegények”, akik a minta 49%-át alkotják, nagyrészt nem használnak internetet sem. A szélsőséges arány a felnőttképzés, az ismeretterjesztés és sok más terület számára nem megkerülhető adat.

 

[slideshare id=7653975&doc=andminformaciotudomany07-110417042034-phpapp01]

 

A pszichológiai veszélyek között a google, mint az emlékezet pótszere talán valóban kockázatot jelent, de az online elszabadult virtuális identitással kapcsolatban még mindig sokkal több a hiedelem, mint amennyi az internetes közösségek fejlődéséből következne. Szélsőséges esetek persze mindig vannak, de az ePortfolió és online szakmai én erre nagyobb teret nyer magának ezekkel szemben, a döntő többség pedig még egyikhez sem sorolható be. Érdekes vita alakult ki arról, hogy az online játékok mennyire vannak rossz hatással a képzeletre. Ha a kizárólagosság tréfás gondolatát elhessegetjük, akkor be kell látnunk, hogy akadnak olyan alkalmazások, ahol képzelőerő és kreativitás nélkül működni sem tudunk. Erre lehet szép példa sok érdekes terület, vagy építmény a Second Life-ban.

 

multikulturalitással kapcsolatos képzőhely és találkozási pont Second Life-ban, ami jól mutatja, hogy képzelőerő és kreativitás nem szorult a háttérbe

Az internetfüggőség szintén a szélsőséges gondolatok és klasszikus félelmek egyik jelentős területe. Ma már több modell létezik arra nézve, hogy mikor és mit gondolhatunk valóban függőségnek. Demetrovics Zsolt és Koronczai Beatrix erről érdekes tanulmányt írt az Oktatás-Informatika folyóirat 2010. 1-2. számában, illetve a Talyigás Judit által szerkesztett kockázatok és mellékhatások könyvben. Fontos kiemelni, hogy az internetfüggőség nincs szoros összefüggésben az internethasználat időtartamával, vagyis nem igaz az, hogy ha valaki függő, akkor az feltétlenül rengeteget internetezik. Függő lehet az is, aki keveset internetezik, de arra “nagyon nagy szüksége van”. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az internetfüggőségnél számolt időbe nem tartozik bele a munka miatti internethasználat, már amennyire ezt manapság külön lehet választani. A webes anonimitás valóban kedvez annak, hogy valós személye online nem teljesen valós adatokat adjanak meg magukról, ami persze kockázatos lehet, de gondoljunk arra, hogy az így gyorsabban és megváltozott körülmények között kialakuló intimitás, a szabályozható kommunikáció kedvező lehet a csoporthatásokkal nehezen megküzdők számára. Természetesen az anonimitásnak lesznek még árnyoldalai, de egyre inkább megjelenik ellensúlyként az ePortfolió és online szakmai identitás.

 

Új szerepek az elektronikus oktatásban: a tanuló

Az online környezetben értelmezett tanulói szerep elméleti problémájánál nem szabad elfelejtenünk, hogy kizárólagos online tanulás legfeljebb virtuális környezetben és avataroknál lehetséges, az online tanulás és az ott érvényesülő online tanulószerep inkább egy valós környezetben zajló tanulási folyamat része. Egyszerű lenne a helyzet, hogy ha az offline tanulásmódszertan itt is érvényes lenne, de tapasztalatok azt mutatják, hogy online tanulásban más szabályok érvényesülhetnek. A tanulás kulcskompetenciái online és offline környezetben ugyanazok, de ez elsősorban a tanulás alapfolyamatához köthető és még nem éri el a tanulásmódszertan területét.

 

Video streaming by Ustream

 

Az információs írástudásnál elég azt végiggondolni, hogy mi kell ahhoz, hogy eLearning keretrendszerben, instruktív módszerek által vezérelve tanuljunk, vagy mi kell ahhoz, hogy webes eszköztárat és tartalommegosztó rendszereket használva a nyílt tanulásra épülő oktatási stratégiát érvényesítsük, illetve mi minden kell ahhoz, hogy egy konnektivista kurzusban vegyünk részt. A tanulás háromféle helyzetben egyaránt megmutatja, hogy a kompetencia nem csak képesség, szükséges ott még az attitűd, az értékfelfogás is. Személyes tapasztalataim szerint inkább az utóbbi kettővel van gond, de a hallgatók ezt leginkább az IKT kompetenciák és eszköztudás hiányára hivatkozva próbálják háttérbe szorítani. Nemsokára indul az andragógusok konnektivista önképzőköre, ahol is már mutatkoznak annak a jelei, hogy nem (csak) az eszköztudás a legfontosabb gond, ami beszélyes lehet a tanulás eredményességére.

 

[slideshare id=7653733&doc=andmtavoktatas07-110417032507-phpapp01]

 

Az előadás két meghívott előadója Tóth-Mózer Szilvia és Lévai Dóra kollágáim voltak. Szilvia a digitális nemzedékekről, ellentmondásokról, a digitális nemzedékkel szemben jelentkező csalódásról, a digitális nemzedék jellemzőiről, mint jövőbeli andragógiai feladatról beszélt.

 

[slideshare id=7605126&doc=digitlisnemzedkek-1-110412143559-phpapp01]

 

Dóra az online tanárszerepből indult ki és bemutatta a közös Facebook kutatás néhány eredményét.

 

[slideshare id=7588122&doc=tanarszerepandragogia-110411090647-phpapp02]

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Internetezés és értékrend, a tanár szerepe elektronikus oktatási környezetben

Április 4. és április 9. között egy rövid oktatási hetet zártam, szinte már a tavaszi szünet előrevetített fényjátéka jelent meg a hétköznapokban. A hallgatók óralátogatási aktivitása sokéves tapasztalat alapján ilyenkor közelít a mélypont felé. A félév elején az oktatóról már kiderült, hogy mit fog mondani. Az első néhány óra tanulságai és tapasztalatai szerint ki lehet találni, hogy mire számíthatnak a vizsgaidőszakban. A tavaszi szünet előtt és annak környékén szakdolgozat beadási határidő képez komoly kihívást és egyébként is egyre jobb és szebb az időjárás. A szorgalmi időszak hátralévő része szinte észrevétlenül múlik el. Egy-egy rendezvény, a szünet, ünnepek és máris megéri visszafelé számolni a heteket. Ennek a hangulatnak megfelelve az oktató is igyekszik együtt haladni az oktatásról alkotott képzetek folyamatosan alakuló áramlatának aktuális irányával.

 

Megújult KAZY – forrás @gmagyari tweet

 

Internetezés és értékrend. Az internetezés és az értékrend összefüggései Európában

Csepeli György és Prazsák Gergő szociológiai elemzésre építő könyvében érdekes adatokat találhatunk az internethasználó magyarokról. Az értékrendjükben fontos elemek közül az első hatnak legfeljebb a sorrendje különbözik az internetet nem használókhoz képest. Az internethasználóknak kevésbé fontos a haza és a pénz, de fontosabb az önmegvalósítás és a szerelem. Az internethasználók identitásánál a globális trend nagymértékű előretörésére számítanánk, de a statisztikailag jelentősnek mondható különbség elmarad a mérés nélküli általános véleményektől. Az internettel kapcsolatos attitűdök még a pozitívan értékelt itemeknél is nagyon alacsonyak, ez szintén elmarad az általános elképzelésektől. A válaszok alapján azonban elvethetjük azt a “tapasztalatot”, hogy az emberek többsége szerint az internet elszakít minket egymástól, tönkreteszi a kultúrát és egyébként is biztosan nem jó. Szintén régóta “tudjuk”, hogy az internethasználat és számítógéphasználat milyen mértékben alakítja az életmódunkat mozgásszegény irányba és hogyan távolít el minket családtagjainktól és barátainktól, akikkel egyre kevesebbet találkozunk és egyre kevesebbet beszélünk. Ezeknek a nézeteknek megjelenése a felmérések szerint több mint szerény, vagyis kevesek túlzó véleményét felnagyítva beszélnek sokak arról, ami végül rátelepszik a köztudatra, de a felmérésekben egyáltalán nem mutatkozik meg.

 

[slideshare id=7570891&doc=andminformaciotudomany06-110409083947-phpapp01]

 

A napi rendszeres internethasználók között az utolsó harmad környékén vagyunk. A munkahelyi autonómia Magyarországon a legkisebb a munkavállalók körében, ami engem mondjuk nem lepett meg. Az érték akkor is szomorú, hogy ha a rendszeres internethasználók körében mindig magasabb autonómiával találkozunk. Szociális bizalmi indexünk és internethasználatunk mértéke egyaránt alacsony, ahogy az összehasonlítás végén vagyunk a toleranciát tekintve is. Itt is csak szomorú vigasz, hogy aki rendszeresen használ internetet az toleránsabb.

 

Video streaming by Ustream

 

Néhány eetikett példát is felvillantottam az előadásban, de ez nem aratott nagy sikert. Ha ilyen ajánlásokkal szembesítem a hallgatóságot, legyen az bármely előadás, mindenki egy kicsit mosolyog azon, hogy ezek általánosságok és természetes dolgok. A hallgatóság többsége, mintha valami nagyon bonyolult dolgot várna, amiben az eetikett legalább olyan összetett kérdés, mint egy php alapú forráskód. Senki nem lát benne ellentmondást, hogy toleranciából az utolsók vagyunk, de az internet és demokrácia viszonyán mosolygunk, a demokratikus online magatartást pedig közhelynek tartjuk és legfeljebb a passzivitásra utalva tudunk példát mondani rá.

 

Új szerepek az elektronikus oktatásban: a tanár

A pedagógus szerepe és feladata, a jó pedagógus idealista elve és feltételezett tevékenysége, kompetenciái akkor is vita tárgyát képezik, amikor online környezet a közelben sincs. Szarkasztikusan úgy is fogalmazhatnánk, hogy a pedagógus szerep témakörben a neveléstudomány és az álnaív társadalmi képzetek már akkor is küzdenek, ha a számítógépet vagy internetet még csak be sem vittük a terembe. Az ISTE tanári és tanulói sztenderdek leírása következetesen és jól átgondolva mutatja meg, hogy a pedagógusokkal szemben milyen elvárásokat fogalmazhatunk meg. A tanulói kompetencialista is fontos a pedagógus szerep meghatározásánál, hiszen a pedagógusnak képesnek kell lennie arra, hogy ezeket iskolai vagy iskolán kívüli környezetben fejlessze. A pedagógus szerep változása nem csak azt jelenti, hogy online környezetben valamit ki kell találni, hanem az is, hogy hagyományos környezetben, vagy egyszerűen művelt értelmiségiként miben változik a szerep azzal, hogy elérkezett az információs társadalom korszaka. Nemrég egy kutatásba kezdtünk, hogy felfedezzük a virtuális környezet tanári szerepeinek ideális leírását.

 

[slideshare id=7570902&doc=andmtavoktatas06-110409084056-phpapp02]

 

eLearning környezet tanári szerepértelmezéseiről a hazai szakirodalomban kevesen és keveset írnak. A tanári szerep értelmezése vagy erős párhuzamot mutat a hagyományos oktatási környezet tanári szerepeivel, vagy konkrét tanári tevékenységhez rendelt. A tanári szerepváltozás és szerepértelmezés pedagógiája aktuális téma, sokat fogunk még hallani róla.

 

Video streaming by Ustream

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Internet és kultúra, tanulásirányítás és programozott oktatás, faktoranalízis

Mozgalmas oktatási heten volt március 28. és április 2. között. Az andragógia MA kurzusokon az internethasználat és kultúra kölcsönhatását elemeztük. A távoktatás kurzuson a tanulásszabályozást jártuk körbe a programozott oktatástól modern tanulási környezetekig, illetve bemutattam egy hat évvel ezelőtti oktatási kísérletünk eredményeit. A szerda doktori kutatásmódszertan kurzuson nem készült nyilvános podcast, a kérdőívszerkesztésre koncentráltunk. Pénteken egy kedves meghívásnak tettem eleget és Egerben tartottam egy összevont kutatásmódszertan előadást, amiben következtetéslogikát, többváltozós statisztikai elemző módszereket mutattam be vidám hangulatban. A szombati levelező andragógia csoportban gyorsítva néztük át a nappalis csoportnál már megismert témaköröket. Az itt készült podcast a szeminárium jellegű előadás miatt nem nyilvános, de “kárpótlásként” rögzítettem egy 360 fokos körpanorámás képet.

homályosan derengő KAZY Aula átépítés előtt…

 

Internetezés és kultúra – A digitális egyenlőtlenség kulturális hatásai

Csepeli György és Prazsák Gergő kiváló könyve alapján kezdtünk beszélgetni a témáról. Az internettel szembeni kritikusok egyik komoly érve, hogy az internethasználat jelentős negatív hatással van a hagyományos, internet előtti kultúrára. A kibővülő technikai lehetőségek kommunikációra gyakorolt hatásának szemléltetésére bemutattam a telefonom első két képernyőjét és annak alkalmazásait. Az internet, mint szükséglet remek példája a pár nappal korábbi Föld napja esemény, ahol a lakosság döntő többsége nem mondott le a megszokott javakról és bármennyire is “információs/kommunikációs” a társadalom, mint kiderült sokan nem is tudtak róla. Az internet elterjedés és alanyi jogon járó hálózati kapcsolat után az internet természetessé válásának a következményeként állapítottuk meg, hogy a szélsőséges ellenzők és az utópisták egyaránt háttérbe szorulnak majd. Az internetes felhasználó típusoknál érdekes volt, hogy a hallgatók többsége nem találta el az egyes típusok arányait. Az internet egyharmada rejtőzködő, még akkor is ha ezt gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni. Az extenzív felhasználók aránya (nem is annyira) meglepő módon nem a misztifikált “digitális nemzedék”, hanem a 30-39 éveseknél a legnagyobb. Az internet és kultúra egymásra való hatásáról ennél kevésbé izgalmasan, szinte egyforma arányban oszlanak meg a vélemények.

 

[slideshare id=7493896&doc=andminformaciotudomany05-110402134740-phpapp01]

 

Video streaming by Ustream

 

A tanulás irányításának kérdése elektronikus tanulási környezetben

Az online tanulási környezetek tanulási folyamatának irányításáról való gondolkodásban alapvető szerepe van a programozott oktatásnak. Az elmélet több, mint 30 éves és sokan erősen megkérdőjelezik, hogy miért érdekes ez digitális tanulási környezetekben, vagy akár virtuális környezetben? A távoktatásról való gondolkodás, a folyamatszabályozás az algoritmusok didaktikailag helyes kialakítása akkor is meghatározó lehet a korszerű fejlesztésekben, hogy ha gyakorlati példát csak kissé már megsárgult, ide-oda lapozgatható könyvben találunk rá. A PPK Kazinczy utcai Takács Etel termében a programozott oktatásról tanítani kifejezetten felemelő érzés. Egy projektoron vetítve “lapozunk” bele a vitrin üveglapja mögött található könyvbe (…)

Takács Etelről és Kiss Árpádról beszélünk és arról, hogy a didaktika régen mennyivel nagyobb szerepet kaphatott a tartalom- és tananyagfejlesztésben. A sokszínű prezentáció nem túl elegáns, de amikor az előadásra készültem előkerestem az archivált anyagaim közül a IV. Országos Neveléstudományi Konferencia és a 2005-ös Villachban megrendezett ICL konferencia eredeti prezentációit. Mindkettőben egy olyan oktatási kísérletről számoltunk be Csekő Krisztinával elvégzett közös munka alapján, amiben a programozott oktatásnak és az arra épülő komplex oktatási környezetnek fontos szerepe van.

 

[slideshare id=7493917&doc=andmtavoktatas05-110402135054-phpapp02]

 

Video streaming by Ustream

 

Következtetéslogika, többváltozós statisztikai eljárások

Az EKF-en dolgozó kollégák meghívására egy fél napot töltöttem el közösen egy összevont csoporttal, illetve az ott dolgozó kollégák közül is néhányan résztvettek az előadáson és a közös munkában.

Sokat beszéltünk arról, hogy statisztikai elemzések eredményeit hogyan szabad és hogyan nem szabad értelmezni, milyen csapdákba szokott esni a kezdő kutató. A parciális korreláció, a különbözőségvizsgálatok áttekintése utána közösen készítettünk egy ránk jellemző adatbázist, amiben az éhség, fáradtság, otthontól való távolság, gyerekek száma és tanított gyerekek száma mellett szokás szerint saját intervallumskálás értelmezett paramétereink szerepeltek.

Az oktató kollégákkal együtt mi is bekapcsolódtunk saját adatainkkal. A közös munka faktoranalízissel és klaszteranalízissel zárult, ahol a “házilag készített” adatbázis szép és jellegzetes eredményeket adott. Podcast a gyakorlati foglalkozásról nem készült, de néhány fénykép igen. Érdemes megfigyelni a számítógépterem rögtönzött, de mégis praktikus elrendezését.

 

Információtudomány és távoktatás a levelező tagozaton

A két kurzus az idő előrehaladtával egymásba kapaszkodott és a nappali tagozat előadásait párhuzamosan beszéljük meg. Kivételes alkalom volt, hogy már sietni kellett, de azért nem kapkodtunk. A csoport lelkesen interaktív és egészen jól tűri a szelíd szemléletformálást. Fontos volt és nagyon jó, hogy elindul a konnektivista önképzőkör, amitől sokan még bátortalanul távol maradnak, pedig az eredményes részvétel csak kisebb részt IKT kompetencia függvénye, nagyobb részt meg lehetne mutatni, hogy hogyan tanul együtt a felnőttképzésben még újszerű módszerekkel sok-sok andragógus(jelölt). A kurzus nyitott, bárkit szívesen látunk. A podcastek helyett a csoport távozása utána készítettem a körpanorámás felvételt a teremről, hátha legalább ezt elviszik majd emlékbe 🙂 A megtekintéséhez megfelelő böngésző szükséges.

fullsize
Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Információs társadalom és andragógia

Az ELTE PPK II. éves andragógia szakos (levelező tagozatos) hallgatócsoportja “Információs társadalom és andragógia” címmel konnektivista oktatási módszerekre épülő kísérleti kurzust indít. Kiemelt témakörök:

  • Az információs társadalom gazdasági, társadalmi és oktatási következményei.
  • A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei, a tanulás fogalmának újszerű értelmezése a felnőttképzésben
  • Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók világa, információs és kommunikációs technológiák a felnőttképzésben
  • Internethasználat és kultúra, internethasználat és társadalmi egyenlőtlenségek
  • Online tanulási környezetek, a pedagógus szerepe a közösségi hálózatokon és távoktatási környezetben
  • A közösség által szabadon választott témakör

 

Az “önképzőkör” jellegű projekthez bárki csatlakozhat. A résztvevők nyílt, szabadon elérhető tartalommegosztó és kommunikációs felülete az alábbi facebook csoporton keresztül érhető el:

Információtudomány és média a 21. század elején – konnektivista önképzőkör

http://on.fb.me/fQsn9h

 

A közös munka során keletkező webináriumok, podcastek, blogbejegyzések a facebook csoporton kívül a csoportblog oldalán lesznek megtalálhatók:

http://andragogus.blogspot.com/

 

A kurzus 2011. április 18-án indul és 2011. május 30-án zárul. A csoporthoz bárki szabadon csatlakozhat. A jelentkezés feltételei:

  1. facebook csoportba való belépés
  2. saját blog, vagy saját néven történő regisztráció a csoportblog oldalán
  3. twitter felhasználó saját névvel
  4. ustream vagy youtube csatorna regisztrálása saját néven
  5. mindmeister.com fogalomtérkép oldalon történő regisztráció
  6. LinkedIn profil
  7. Az eetikett.hu portálon megfogalmazott irányelvek elfogadása és betartása

 

A jelentkezési szándékról a kurzust szervező hallgatókat és a kurzus oktatóját kell közös emailben értesíteni:

 

Jelentkezési határidő: 2011. április 16. éjfél. A kurzus tagjainak listája az (2)-(6) pontokban felsorolt hivatkozássokkal a csoportblog külön oldalán lesz látható.

Szívesen látunk mindenkit, aki érdeklődik a téma iránt és szeretné kipróbálni a hálózati tanulás kísérleti formáját!

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Pedagógia-Online áprilisban és májusban

A programsorozat a következő két hónapban az IKT és eLearning területek felé kanyarodik. A pedagógusok IKT továbbképzése egy sokat vitatott terület, a “digitális bevándorlók” IKT kompetenciája a “digitális bennszülöttek” fejlesztésének egyik alapja. A Taní-Tani csoport egy kiváló online közösség, ami összeköti a pedagógiai különböző szereplőit. Egy rendhagyó alkalommal bemutatkoznak a kollégák és beszélgetünk is velük aktuális kérdésekről. A virtuális oktatási környezetek fejlesztése és használata ma még érdekesség és sokszor felesleges játéknak tűnik, de az is lehet, hogy a jövő oktatási környezetének pedagógiai, pszichológiai, módszertani alapjait kell kidolgoznunk a későbbi hatékonyabb működés érdekében. A vitaindító előadás után bemutatunk egy nyílt kurzust, amihez bárki szabadon csatlakozhat. A konnektivista tanuláselmélet és a konnektivista oktatásmódszertan a jó gyakorlatokban már bebizonyította, hogy nem szabad figyelmen kívüli hagyni. A felnőttképzésben hatalmas lehetőség előtt álló módszertan számos területe azonban még elég vitatható. Az Internet és információs technológiák hagyományos kultúrára gyakorolt hatásának egyik szimbóluma a könyvolvasás. Az eBook formátumok és olvasók megjelenése tovább élezi az ellentétet, vagy a könyvolvasó közösségekhez hasonlóan egy esélyt ad az olvasóvá nevelésre? Tovább a folytatáshoz

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória