2011. február hónap bejegyzései

1 év

2010. február 7-én 17:24-kor, 1 évvel ezelőtt jelent meg ezen a blogon az első bejegyzésem, vagyis ma 1 éves a blog. Ezzel a részben öncélú, részben kicsit nárcisztikus 🙂 bejegyzéssel visszatekintek az eltelt 1 évre és próbálom kitalálni, hogy hogyan tovább.

Az eddigi látogatottság igen változatosan alakul, de szerencsére az elmúlt hónapokban folyamatosan növekvő pályára állt. Bízom benne, hogy megmarad ez a tendencia. 4 hónapnyi hullámvölgy oka részben a nyári szünet lehetett, részben pedig az, hogy kevesebbet és szerintem rosszabbakat írtam. A grafikon az adott hónap összes látogatójának számértékét mutatja:

A bejegyzések nézettségét elemezni nehéz, hiszen a régebbi bejegyzések olvasására hosszabb idő állt rendelkezésre, mint az újabbak olvasására, vagyis a közvetlen összehasonlítás kicsit árnyékolt. A webstat elemzés mutatja, hogy a régebbi bejegyzéseket is szokták még nézni, igaz az újabbak iránt nagyobb az érdeklődés. Az egyes bejegyzések olvasottsága szélsőséges. A legkevésbé és a leginkább olvasott között 10-szeres különbség van.

Az 5 leginkább olvasott bejegyzésem: (elől az olvasottság mai értéke)

A 3 legkevésbé olvasott bejegyzés: (nem is linkelem be őket)

  • 85 – Podcasting
  • 84 – ANAPOD – Anadolu University Podcasting Project
  • 75 – Yavuzonder

Ennyi bejegyzéshez és ilyen olvasottsághoz képest szinte elenyésző az 75 komment, amit engedtem megjelenni. Igen, a blog moderált. 250 spam jellegű üzenetet utasított el a gép, vagy alkalmanként én. Igazi tartalmi moderálásra 1 alkalommal került sok, amikor egy egyszerhasználatos email címről regisztrálva valaki személyes és sértő megjegyzést akart írni, aminek a bejegyzéshez nem volt köze. Minden más komment szabad utat kapott, ezt az irányelvet tartom a későbbiekben is. Érdekesen alakul a blog IP cím alapú látogatottságelemzése, ami részben rávilágít, hogy honnan érkeznek az olvasók. Meglepő volt, hogy vannak Magyarországon kívüli látogatók is. (Rá kellene vennem magam, hogy 1-1 bejegyzést angolul írjak meg, mindig is irigykedve figyeltem azokat az oldalakat, ahol az IP cím alapú elemzés mindenhova kis piros jelzést tesz….)

Az első bejegyzésben 3 kérdést tettem fel magamnak és a motivációmat elemezgettem. Motiváció változatlan 🙂 A kezdet még mindig az OEB2009 blogger pódiumbeszélgetésnek köszönhető, ami nagy hatással volt rám. Próbáltam hasonlót szervezni az OKT-INF konferenciára is, de eddig még nem láttam alkalmasnak a pillanatot, de még mindig reménykedem. Nagyon rossz, hogy a mi területünkön kevesen írnak blogot és akik írnak azok is ritkán. A motivációhoz tartozik, hogy még réges-régen egyszer újságíró is szerettem volna lenni. Végül nem lettem, igaz több üres és részben kitöltött jelentkezési lapom is van 🙂

Az 1 évvel ezelőtti kérdések:

  1. Egyetemi oktatónak miért van szükségre blogra? Ott vannak a hallgatók, mindent elmondhat nekik, amit fontosnak tart. Akkor is és most is azt gondolom, hogy akadnak mások is, akiket érdekelhet, amit gondolunk. A napokban beszüntettem, átalakítottam a podcast.ollejanos.hu oldalt, ahol az előző félévi előadásaim, illetve nyilvános előadásaim anyagai voltak. Erről szeretnék még külön írni, de meglepő volt az eredmény, hogy az eredetileg egyetemi hallgatóknak készült oldalra feltett külső előadások anyagait többen nézték átlagosan, mint az egyetemi előadásokat. Természetesen az összehasonlítás durva becslés, de azért mégiscsak jelez valamit. (pl. rossz előadásokat tartok, amiből elég 1 is 🙂 Szerintem az oktatót nem menti fel, hogy vannak hallgatók a közelében, ettől még nyugodtan írhat, vagyis írhatnának sokan mások, mint ahogyan szívesen belehallgatnék 1-1 előadásba akár a mi intézetünkben is.
  2. Miért ír blogot egy kutató? Kutatásmódszertan kurzuson ezzel kapcsolatban szélsőséges nézeteimet már ismertettem, szerintem egy kutatónak kötelessége lenne blogot írni. Nem keverném ezt össze a tanulmányírással és egyéb akadémiai formákkal, de a kutató közfeladatot lát el, nem magánügy, amit csinál. Ha rajtam múlna, ezt pályázati feltételként fogalmaznám meg és kötelezővé tenném. A kutatós mutassa be közérthető nyelven az eredményeit, kételyeit, stb. és engedje, hogy erre bárki reflektálhasson. Továbbra sem értek egyet azzal, hogy a tudomány az legyen a tudománnyal foglalkozók kiváltságos területe, ezt sokkal szélesebb közönség felé ki kellene nyitni. A blog a kutató számára személyes portfoliójának a része lehetne, egyben egy érdekes formatív értékelő, önértékelő eszköz is, de leginkább kapcsolattartás azokkal, akik közvetetten a kutatását támogatják. Sajnos kutatói blogírás tekintetében nem voltam eredményes az elmúlt évben, ezen szeretnék változtatni. Próbálkoztunk a Talentum Kutatócsoportban is blogot írni, de végül ez nem volt sikeres. Személyesen talán jobban fog menni.
  3. Miért is kellene blogot írni egy fejlesztőnek? Itt csak egyre tudok gondolni. Egyszer szeretném majd egy bejegyzésben vázolni az ELTE eLearning rendszer fejlesztése során szervezett tapasztalatokat, élményeket, fontosabb eseményeket. Más fejlesztésről nem tudnék beszámolni az elmúlt 1 évre visszatekintve.

ez  bejegyzés ezen a billentyűzeten készült…

Ez a blog sok esetben egyféle eseménynapló is volt, érdekes visszalapozni a bejegyzéseket. Sokszor nem is volt jelentős újdonság, vagy nem volt érdekes gondolat, de leírtam, mert legalább egy helyen összegyűjtve nagyrészt megvan, hogy mi minden történt évközben. Ezen a továbbiakban sem szeretnék változtatni.

Az eltelt 1 évben a blogírás miatt kaptam pozitív és negatív visszajelzéseket is. A cél, hogy napi 1 bejegyzés legyen, ami tartalmilag már megvalósul, mert minden nap legalább 1, de gyakrabban 2-3 olyan dolog is eszembe jut, amiről szívesen írnék. Jelenleg 10 cím és rövid vázlat, gondolat várja, hogy hátha bejegyzés lesz belőle. Meglátjuk 🙂

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb

A 4square 4 sarka

A cím az is lehetett volna, hogy mi értelme van a helyfüggő szolgáltatásoknak, illetve ezek használatának? Sok lehetőség közül a bejegyzésben a foursquare lesz a kiválasztott, amit 2010. október 19-én a hűvösvölgyi buszvégállomáson kezdem el használni reggel 8:13-kor. Nem volt túlságosan bonyolult, pár perc alatt regisztráltam, a GPS jeleket fogadni képes telefonomra egy alkalmazás telepítésével pedig be tudtam jelentkezni erre a helyszínre, amíg a villamoson ülve vártam, hogy az elinduljon.

2,5 hónap alatt ebben a közösségi játékban tegnap “szupersztár” lettem, vagyis ennyi idő alatt 50 különböző helyre jelentkeztem be összesen 153 alkalommal. 7 helyen vagyok “mayor”, vagyis a hely leggyakrabban bejelentkező látogatója. 8 jelvényt szereztem, ami átlagos teljesítménynek tűnik, igaz a bejelentkezéseknek nem ez volt a kiemelt célja. 16 ismerősöm van a rendszerben. A bejelentkezéseket kezdetben csak az ismerősökkel, később twitteren mindenkivel megosztottam, de egy ideje “már csak” a facebook ismerőseim egyik szűkebb csoportja olvassa. Az elmúlt két nap fokozottabb használatával igyekeztem felfedezni, hogy végülis miért és mire jó ez nekem, vagy akár másoknak?

Falfirka a váróteremben

A solymári vasútállomás falfirkája részben választ adott az alapkérdésre. Az emberek szeretnek jeleket hagyni olyan helyeken, ahol gyakran megfordulnak, vagy ahova valamilyen különleges alkalommal eljutnak. Idegenforgalmi látványosságok környékén is lehet látni az “itt jártam” típusú feliratokat, meglepően gyakran dátummal, vagy nevekkel kiegészítve. Régebben olvastam olyan szakdolgozatot, ami az iskolai falfirkák, elsősorban a mosdóban felírt üzenetek, versek, szövegek elemzésével foglalkozott. A vasúti váróterem falán található írások többsége az egyszerű szemlélődőnek nem sokat jelent, esetenként trágár, vagy értelmezhetetlen. Tévesen arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a helyfüggő üzenetek írása-olvasása nem a legmagasabb kultúra érdekes megnyilvánulása. Helyfüggő üzenetet hagyni ezek szerint kulturálatlan viselkedés?

Talán inkább falra firkálni az, de hát nem mindenkinek van megfelelő telefonja, a vasúti várónak pedig nincs saját facebook oldala, aminek az üzenőfalára írni lehet. A solymári vasútállomást is érintetlenül hagyta az információs társadalom gyorsvonata, igaz ezt más jelekből lehet felfedezni. Nem is abból, hogy 26 ember összesen 52 alkalommal jelentkezett be és én a 2 bejelentkezéssel ma még nem lettem mayor, igaz holnaptól, ha nem változna a helyzet, akár már lehetnék is.

Egyén és közösség

A foursquare vagy bármely más web2es alkalmazás tartalommegosztása pozitív hatással is lehet a szűkebb baráti környezettel való kapcsolattartására. Riktán ugyan, de praktikus lehet tudni arról, hogy facebook ismerőseink, 4square partnereink éppen hol járnak, mit csinálnak. A laza kapcsolatokban a kapcsolattartásnak ez a módja rengeteg információt jelent anélkül, hogy a beszéltünk volna azokkal akikről ezeket megtudjuk. A gondolatmenetből kihagynám azt a zsákutcát, hogy ez biztosan majd a kapcsolatok leépülésével jár, illetve jobb az élő beszéd, mint a webes olvasás, stb. Természetesen jobb az élő beszélgetés, de méginkább jobb úgy kezdeni, hogy ha sokmindent tudunk arról, hogy szűkebb környezetünkbe tartozó személy mit csinálta a napokban. Ha régen látott ismerőseinkkel találkozunk, akkor az ilyen információk áthidalják azt a pár kellemetlen percet vagy pillanatot, ami gyakran a tényleges kapcsolatépítést, további kapcsolattartást akadályozná. Mindehhez persze információt “kell” szolgáltatni magunkról, hogy rólunk is olvashassanak.

A tanár is ember

Egészen más a tartalommegosztás, hogy ha a lelkes 4square használó tanár és jeleket ad arról, hogy mikor mit csinál. Egyrészt ez egy tanárnak természetes, hiszen tanítás közben sokkal nagyobb sávszélességben és sokkal többmindent oszt meg magáról (és nem csak az oktatás tartalmáról) mint amit bármely web2es alkalmazással képes lenne. Egy tanárnak természetes érzés, hogy élőben 25-en vagy akár 250-en nézik folyamatosan.

PPKE BTK AudMax, kis szerencsével talán a képben maradt a GPS koordináta is a fényképezés idejével együtt (vö. webre töltött képek biztonsági kockázata, vagyis hol és mikor jártam ott, ahol fényképeztem)

Lassan talán az is természetes lesz, hogy mindezt interneten is elérhetővé teszi, stb. egyszóval aligha érzi természetellenesnek a tartalommegosztást saját magával kapcsolatban. A webes alkalmazások, köztük a 4square például megmutatja, hogy a tanár is ember. Közlekedik, utazik, étterembe megy, konditerembe jár, koncertre megy, vagyis átlagos életet él és nem csak az osztályteremben. Nehezen cáfolható, hogy mindez hatással lehet a tanárképre és ezen keresztül a tanár-diák kapcsolatra.

Akinek nem inge, az nem kap róla reklámot

Ha a felhőelméletnek, a google tartalomelemző algoritmusainak hinni lehet, akkor sok-sok információ megfelelő eljárással nagyon is hasznos lehet az egyénnek. Ha a nagy testvér figyel minket, annak legtöbbször csak az árnyoldalait szoktuk meglátni. Kevés információt szolgáltatunk magunkról, mert félünk a biztonsági kockázattól, vagy csak eleve bizalmatlanok vagyunk, esetleg titkolunk valamit, stb. Ez nem kedvez a rólunk szóló tartalomelemzésnek. Ha a ustream élő közvetítésénél kevés információt adunk meg, akkor nagyon zavaró, oda nem illő reklámokat kapunk. Több információ, pontosabb reklám, egyszerű az összefüggés. Nem vázolnék fel egy igazi szemantikus web elméletet, de az el tudom képzelni, hogy a reklámok a szolgáltatásokkal összekapcsolódva végül hasznosak lehetnek. Azt nehéz elképzelni, hogy mielőtt beérnénk a pizzériába, már sütik is a pizzát, mert tudja a rendszer, a felhő, a nagy testvér, vagy bárki és bármi, ami az adatainkat elemzi, hogy aznap nemsokára bemegyünk oda és rendelni is fogunk. Az már hihetőbb, hogy jelzést kapunk az indulásra, figyelmeztet a rendszer, hogy le fogjuk késni a buszt és így nem érünk oda a megfelelő időben, stb. Talán ettől nem is vagyunk olyan távol, mindenesetre kevés információ nagy távolság az optimalizált reklámtól és szolgáltatástól. A testreszabott környezetben pedig nagy szerepe lehet a helyváltoztatásunk folyamatos rögzítésének.

A 4square ideje talán még ebben az évben sem érkezik el. Itthon nincs meg az a kritikus tömeg, aki kellően sokat használná, látna abban fantáziát, hogy másokkal személyes ötleteket, tippeket, tartalmakat oszthat meg, ami sok helyhez kapcsolódóan gyakran fontos vagy értékes lehet. Még külföldön is ritka az a pillanat, amikor egy téren állva 4 étterem közül a helyhez kötött információk alapján mások tapasztalatait felhasználva tudunk választani. Még attól is messze vagyunk egy kicsit, hogy egy telefon akkumulátora egész nap kibírja, hogy közben jeleket sugározzon arról, hogy merre járunk.

Ezúton szeretném jelezni, hogy egy kicsit én is kezdek elbizonytalanodni. A begyűjtött jelvények sem adnak már sokáig elegendő motivációt.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb