Kényszerblogoltatás vagy bővülő módszertan?

Januás 20-án, több mint egy hónapja volt a MeetOFF kiváló rendezvénysorozat blogolással kapcsolatos találkozója, ahol Tóth-Mózer Szilviát egy tweetben kényszeblogoltató rabszolgahajcsárnak titulálták.

A jelző vélelmezhetően inkább vicces akart lenni, mintsem komoly, de a gondolat azóta nem hagy nyugodni blogoltatás ügyben. Már a reflektáló blogbejegyzés (biztosan nem kényszer szülte) is több mint 1 hónapos, de a nemrég indult félévben, az előző félév gyakorlatát folytatva ismét felajánlottuk, hogy a hallgatók bizonyos tanulási feladatokat blogbejegyzéssel teljesítsenek. Úgyis mondhatnánk, hogy ismét kényszerblogoltatunk 🙂

az őszi félév lezárt blogrendszere

Ezzel az újszerű megoldással talán nincs is gond, ellenben rávilágít néhány érdekes jelenségre a módszertannal, értékeléssel kapcsolatban. A IV. miskolci Taní-Tani Konferenciára készültem egy előadással, ami végül nem valósulhatott meg egy másik rendezvénnyel való ütközés miatt. Az előadásban elemeztem volna az előző félévi blogoltatás jelentését, eredményeit, következményeit, vagyis próbáltam volna megragadni azt a hatásrendszert, amit ez a váratlan (?) feladat a hallgatókból és oktatókból kiváltott. Az eredményeket odaígértem a Taní-Tani online oldalára, így ezeket természetesen itt nem írom le, de a dilemmák és továbbgondolások, amelyek az odaígért elemzés kiegészítései, itt egész jól elférnek.

A 2010/2011. tanév őszi félévében az ELTE PPK Oktatás-Informatikai Szakcsoport oktatói által tartott kurzusok többségénél kötelező feladatként megjelent a kurzusok tartalmához kapcsolódó nyilvánosan is elérhető blogbejegyzések készítése. A saját névvel megjelenő bejegyzések és kommentek a kurzusok értékelési rendszerének a részeként a félév teljes időtartamában arra ösztönözte a hallgatókat, hogy minőségi munkával oldják meg feladataikat. A nyilvánosan megjelenő írásokhoz nem csak a hallgatók és oktatók, hanem web 2.0 eszközök és közösségi felületek tartalommegosztó funkciója által egyre szélesebb körben az internetet használó személyek közül bárki hozzáférhetett. A blogbejegyzés mint kötelező feladat a 2009/2010. tanév őszi félévében, konnektivista oktatásmódszertannal támogatott kurzusoknál is megjelent. Az aktuális kísérletben jelentős változás volt ehhez képes, hogy a bejegyzések nem személye, különálló,hanem egyetlen közösségi portálon lettek elérhetők. A félév során 14 kurzus N = 416 hallgatója és oktatója a félév során összesen 881 blogbejegyzést és 1149 kommentet írt a külön erre a célra létrehozott portál (oktinf.elte.hu/blog) oldalaira. A hallgatói csoportok igen különbözőek, számos képzési formából (andragógia BA, pedagógia BA, rekreáció BA, sportszervező BA, neveléstudomány MA, neveléstudomány PhD, tanárszak MA) érkeztek az online kommunikációs felületre.

Az előző félévi blog azóta elköltözött erre az oldalra: oktinf.elte.hu/blog2010osz Az új félév megváltozott külsővel új blogot kapott, ahol egyelőre még nem jelentek meg bejegyzések. A közös kényszerblogoltatás egészen jól sikerült, a számok meggyőzőek és a tartalom is egész jól alakult, különösen a félév második részében. (Hasonló méretű hazai kezdeményezésről nem tudok, de ha valaki mégis, akkor írja le kommentben, kíváncsi vagyok.) A lezárt félév blogírásaival kapcsolatban 1-1 érdekesség:

  • a bejegyzésekhez 1 vagy 2 komment született, a bejegyzések összesen 4.3%-a büszkélkedhet 3 vagy több kommentel, vagyis a kényszerblogolás inkább közlés, ami mellett ha el is olvassuk a többiek írásait, akkor is csak keveset szólunk hozzá
  • a blogolók kb. fele, összesen 222 személy írt kommentet, ami nagyon kevésnek számít
  • a rendszerben megtalálható tartalmak 73%-a javítás, 23% a ténylegesen publikált bejegyzés (a rendszer megőrzi az egyes változatokat), vagyis a blogolók nagyon-nagyon megfontoltak voltak, a bejegyzések többsége nem első nekifutásból, hanem alaposan átgondolva, esetleg többször is javítva született
  • a blogolók között jelentős különbségek vannak a csoportba tartozás szerint, de ha mégis merészelünk egy átlagot számolni, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy személy átlagban 2,9 bejegyzést írt és 7,92 alkalommal javított, bővített megjelenés előtt
  • az átlageredményeket erősen árnyalják az oktatók, akik közül az egyik igencsak aktív volt: összesen 217 kommentet írt, ami az összes komment kb. ötöde, egy másik oktató kolléga 57 kommenttel ettől messze elmarad, de együtt az összes komment majdnem negyedét produkálták, vagyis a blogolásban a hallgatói interaktivitás szinte látszattevékenység szintű.

A kötelező blogírás nem tudja velem feledtetni azt a tényt, hogy még mindig szomorúan alacsony a szűkebb vagy akár tágabb szakmai területen tapasztalható blogtevékenység. Induló és újrainduló blogokból már egész jól állunk, de rendszeresen frissített oldalakból nagyon-nagyon kevés van. (A bloglistát a nyitólapon mindenesetre bővítettem, hátha mások is nézik, kedvet kapnak és tovább bővülhet a lista.) A szerény aktivitás azért is meglepő, mert a pedagógusok többsége, mint valahol korábban hallottam, természetéből fakadóan extrovertált 🙂

Digitális nemzedék és blog

Az egyre gyakrabban hallott és tapasztalt gondolat lehet ezen a területen is érvényes, miszerint az a bizonyos digitális nemzedék nem is annyira digitális nemzedék, mint amennyire azt hittük, vagy amennyire szeretnénk hinni. A hallgatóknak a tudatos és hatékony eszközhasználattal, mintha komoly gondjaik lennének. Sőt, sokszor az eszközhasználattal is akadnak gondok, a tudatos, a tanulási folyamatban tervszerűen alkalmazott megoldások még nagyon messze vannak. A rendszeres eszközhasználatra talán @mazsom és @habosvilla mutatnak jó példát többféle technika rendszeres alkalmazásával. Természetesen az is lehet, hogy a tudatosság, vagy a kötelezőség gyengíti le a motivációt olyan mértékűre, hogy végül a rendszeres használat nem válik szokássá. Különösen érdekes és egyben szomorú jelenség az a már végzett, vagy utolsó félévét töltő oktatási asszisztenseinknél és kisebb, de megfigyelhető mértékben a felsőoktatáspedagógia szakirányon. Az említett csoportokban a kötelezően elindult blogolás 1-2 fő kivételével egyáltalán nem folytatódott tovább. A megkezdett, félbehagyott nem frissített blogok még most is ott állnak, google alapon kereshetők. A listát az e-etikett ki nem mondott szabálya alapján természetesen nem írom ide.

http://halozatbantanulunk.blogspot.com

gyűjtőoldal, a történet a kurzus után már nem folytatódik

A jelenség azért ijesztő, mert azt is megtanulták, hogy a blog egy online portfolió, ami megmutatja mindenkinek, hogy mikor mire voltak képesek, mikor mit és hogyan gondoltak. A jelen helyzet azt mutatja, hogy a kényszerblogoltatásból nem lett, nem lesz önszabályozó folyamat és 1 félév alatt, esetleg 2 félév alatt sem alakul ki ennek a kultúrája. A kérdés persze az, hogy akkor megéri-e az egész, továbbra is érdemes-e ilyen feladatokat kötelezően adni. Ha valaki korábban blogolt, az nem szüntette be, de alig van valaki, aki megtanulta és folytatta. Nem tudjuk, hogy az elhagyott blogok mögött milyen érzések lehetnek, de talán többet veszítünk ezzel a feladattal, mint amennyit nyerünk. Az aktuális félévben az andragógia MA hallgatói csoportban, a nappali tagozaton 2-3 fő blogol a kurzustól függetlenül. A kényszerblogoltatás itt klső motivációs hatásként sokkal élesebben épül be a félév tevékenységeibe és az értékelésbe. Kíváncsian várom, hogy a kötelező szakirodalmak olvasását és feldolgozását hányan vállalják nyilvánosan 1-1 blogbejegyzéssel és hányan választják a hagyományos szóbeli vizsgát.

a tavaszi félév egyelőre még üres, bejegyzésekre váró rendszere

A blogolás, mint villanyvasút

A rendszeresen frissülő és jónak mondható blogokat (általam ismert és nem reprezentatív minta alapján) többségében kb. a 60-as és 70-es években születettek írják. A blogolás olyan jelenséget mutat, mint a villanyvasút. Megvesszük a gyereknek (mert már nagyon vágytunk rá), de igazából a felnőttek többet játszanak vele. A blogolásra is megvan a lehetősége a digitális generációnak, de talán az idősebbek többet foglalkoznak fele. A digitális nemzedékhez tartozó hallgatóktól szinte várnám, hogy kivétel nélkül blogolnak és a tartalommegosztás más formáiban is jártasak. Pár éve azt gondoltam, hogy természetes lesz, hogy az előadásomról írni fognak, ahol én majd kommentelek, stb. lehet persze, hogy az előadások nem olyan jók, hogy érdemes lenne írni róluk 🙂

Oktatási módszer, értékelési megoldás, online portfolió

Benedek András és Komenczi Bertalan is több helyen írja, hogy ez milyen jó módszertani megoldás lehet, amivel egyetérthetünk. A helyzet szerintem egy kicsit árnyaltabb. A blog valóban egy remek platform ahhoz, hogy jó módszertani, vagy értékelési megoldás legyen, de ennek jelenleg nincs kidolgozott módszertani, vagy értékelési háttere. A didaktika klasszikus modelljei ezt nem írják le jól. Nem az a gond, hogy nem említik, hanem, hogy egyik módszerhez sem hasonlítható igazán. A blogolásnak mintha nem lenne érvényes módszertana, de láthatjuk jó és rossz módszertani alkalmazásait. Az értékelésnél talán a portfolióval, ePortfolióval kicsit jobb a helyzet, ami elég kevés, hiszen annak is örülni kell, hogy ha valakiben tudatosodik, hogy bizony a blog személyes portfolió, akkor is ha nincs, vagy ha nem frissítik.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória