2011. február hónap bejegyzései

Kényszerblogoltatás vagy bővülő módszertan?

Januás 20-án, több mint egy hónapja volt a MeetOFF kiváló rendezvénysorozat blogolással kapcsolatos találkozója, ahol Tóth-Mózer Szilviát egy tweetben kényszeblogoltató rabszolgahajcsárnak titulálták.

A jelző vélelmezhetően inkább vicces akart lenni, mintsem komoly, de a gondolat azóta nem hagy nyugodni blogoltatás ügyben. Már a reflektáló blogbejegyzés (biztosan nem kényszer szülte) is több mint 1 hónapos, de a nemrég indult félévben, az előző félév gyakorlatát folytatva ismét felajánlottuk, hogy a hallgatók bizonyos tanulási feladatokat blogbejegyzéssel teljesítsenek. Úgyis mondhatnánk, hogy ismét kényszerblogoltatunk 🙂 Tovább a folytatáshoz

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Információs társadalom, didaktikai modellek

Az andragógia MA képzés nappali tagozatos óráinak podcast és prezentáció fájljai. A február 21. hétfőn rögzített első órán az információs társadalom fogalmát jártuk körbe, a megszokottól kicsit eltérő módon. Az előadásban vitattam az információs társadalom fogalmát. Egyrészt szerintem dilemma lehetne, hogy miért információs és miért nem kommunikációs társadalom kifejezést használunk. Másrészt komoly kérdéssé kezd válni a digitális nemzedék ebben betöltött szerepe. Hol is van az a bizonyos digitális nemzedék? Természetesen van, de kezd bizonyossá válni, hogy nem olyan, mint ahogyan elképzeltük, vagy amilyennek szeretnénk. Ez alól a példaként gyakran beidézett andragógia szakos hallgatók sem kivételek. Az információs társadalom vél és valós előnyeit ütköztetjük a hétköznapokkal, ami talán nem a legfejlettebb módszertan a fogalom értelmezéséhez, mindenesetre életközelivé alakítja azt. Nem politizáltunk, de utalgattunk arra, hogy miben és mennyire “politikai probléma” az információs társadalom. Farkas János ismert könyve (Információs- vagy tudástársadalom?) adta a vezérfonalat, de több résznél erősen önkényesen válogattam és igyekeztem andragógus nyelvezetre váltani. Legtöbbet talán a gazdasági és társadalmi következményeken belül a kultúra és az egyén változásairól beszéltünk az életvezetésünk ismert jelenségeivel.

[slideshare id=7056540&doc=andminformaciotudomany01-110225071520-phpapp02]

Video streaming by Ustream

A távoktatás és eLearning kurzust messziről, a didaktikai modellektől indítottuk. A hazai didaktikán nevelkedett hallgatóknak nehéz elképzeli, hogy több modell is létezik didaktikai problémák magyarázatára. A német modellek, angol modellek és 1-1 magyar elmélet ismertetésének a célja elsősorban az volt, hogy “világot lássunk” és megalapozzuk az oktatási folyamatról való sokoldalú, sokszínű gondolkodást, ami alapja egy távoktatási környezet szakszerű felépítésének. Távoktatást tervezni, szervezni nem bonyolult, de a hatékonyság akadályai között nem csak az ismert jelenségekkel érdemes számolni. Az ajtóig való út sokféle megtétele és ennek elemzése nem látszik ugyan a hangfelvételen, sem a prezentáción, de egyszer majd készítünk élőkamerás képet is 🙂 Az előadás végén próbáltam egy ábrán az online és virtális környezetek fogalmai közötti különbséget árnyalni.

[slideshare id=7056559&doc=andmtavoktatas01-110225071727-phpapp02]

Video streaming by Ustream

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

Egy félévnyi podcasting tanulságai

A podcast.ollejanos.hu oldal egy féléven keresztül adott helyet az egyetemi és más nyilvános előadásaimról készült képernyőfelvételek (előadás prezentációja + hang) megjelenítésének. A WordPress alapú portál blogbejegyzések formájában (kód- és videóbeágyazással) közölte a saját szerverre töltött podcasteket, illetve ugyanez a technika a CMS nélkül kiszolgálta az iTunes rendszerben megjelenített podcasting csatornát is. Tovább a folytatáshoz

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A képzés minőségét befolyásoló oktatás- és tanulásszervezés

A Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesülete, Budapesti Corvinus Egyetem, Menedzserek Országos Szövetsége; a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának támogatásával 2011. február 16-án szervezett képzésén adhattam elő “A képzés minőségét befolyásoló oktatás- és tanulásszervezés” című tanulmányomat felsőoktatási vezetőknek, gazdasági vezetőknek a BCE 3001-es előadótermében. Az előadás nem a legjobban sikerült, de kárpótlásként az írásos változat is elérhető egy tanulmánykötetben: Ollé János: A képzés minőségét befolyásoló oktatás- ás tanulásszervezési kérdések a felsőoktatásban. In: Drótos György – Kovács Gergely (szerk.): Felsőoktatás-menedzsment. Aula, Budapest, 2009. 149-162.o. Számos vitatható állításom volt, de azt hiszem a nézetformálás valamilyen mértékben megvalósult, vagy legalábbis elindult. Tovább a folytatáshoz

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

OMHV – Olyan Mintha Hallgatóink Véleményeznének

Első gondolatban jelezni szeretném, hogy nagyon fontosnak tartom az oktatói munka hallgatói véleményezését. Minden információt, ami ebből származik igyekszem felhasználni értelmezni, foglalkoztat a dolog. Örülök neki, hogy vannak olyan rendszerek, ahol ezt meg tudják tenni a hallgatók, de komoly kétségeim vannak a hallgatók oldaláról tapasztalható aktivitással, tudatossággal kapcsolatban. Az OMHV fontos eleme a felsőoktatásban oktatók későbbi előléptetésének, de jelenlegi formájában szerintem inkább félreérthető, vagy legalábbis nem releváns és ez nagyon nincs így jól.

A nemrég lezárt őszi félévben az ETR szerint 191 hallgatóval kerültem kapcsolatba valamilyen kurzus keretei között. Ez egy viszonylag szerény félév volt, pályakezdőként volt, hogy egyszerre 4 egyetemen ennek kb. a háromszorosa jutott. A magam módján próbálkoztam visszajelzéseket gyűjteni a félévi munkámmal kapcsolatban, de ahogy korábban is, most is, erre a hallgatói oldalról mintha nem lenne igény. Pontosabban írnak akik nagyon-nagyon negatívan élték meg a kurzust, vagy nagyon-nagyon pozitívan, de a döntő többség tapasztalatairól, véleményéről nem tudok meg semmit. A 191 hallgatóból 50-től kaptam visszajelzést az ETR OMHV felületén, ami a PPK átlaghoz képest kicsivel rosszabb arány.

Mint megtudtam, a hallgatókban még él az a képzet, hogy az ETR valamilyen módon rögzíti hogy ki hogyan értékelte a tanárt, amit meg tudunk nézni és majd ez alapján valamilyen fondorlatos módon bosszút fogunk állni. Az ETR vezetőjéétől hallottam egy “üzemlátogatáson” hogy az ETR ezt nem rögzíti. Hosszasan időztem annál a gondolatnál, hogy miként kellene bosszút állni a hallgatón, de nem jutott eszembe semmilyen jó módszer. Elszomorít, hogy felnőttképzésben azt gondolják az oktatókról, hogy akár névvel leadott értékeléseknek ilyen következményei lehetnek. Ezúton szeretném kijelenteni, hogy nálam biztosan nincsenek, nem lesznek és eleve sértő a gondolat is. Meglepő módon az elmúlt félévben a felsőoktatáspedagógia szakirány hallgatói már nem gondolták magukénak ezt a képzetet és beszélgettünk egy kicsit a kurzusról. Néhány jó és megfontolandó ötletet mondtak, így megbocsájtható, hogy az OMHV lapokra végül nem írtak semmit 🙂 Nézzük azért sorban, hogy mi minden jutott nekem ebben a félévben…

PEDB-509 Informatika az oktatásban 1.

A 19 fős előadáson 6 fő válaszai alapján tudhattam meg, hogy a legtöbb paraméter szerint a kari átlaghoz képest jól teljesítek. Kicsit meglep, hogy elmaradok az átlagtól a következőnél: “Az oktató által adott feladatok jól kiegészítették az órák tartalmát?” Végülis csak egy konnektivista módszertannal támogatott kurzusról volt szó, ahol a hallgatók a kollokviumi teljesítés alternatívájaként azt a lehetőséget kapták, hogy nyilvános blogbejegyzésekben, twitterhasználattal, reflexiókkal, közösségi könyvjelzők használatával, stb. dolgozzák fel az oktatási tartalmat. Persze 2 fő válaszai alapján ne vonjunk le messzemenő következtetéseket. Az órák hangulata és a személyiségi jogok figyelembevétele is kicsit elmarad, szintén 1-1 fő válaszainak köszönhetően. Vitathatnánk a konnektivista lehetőség hatását és eredményeit, de csak 1 fő érezte úgy hogy “Önfejlesztésemhez és önnevelésemhez is kaptam szempontokat.” Szöveget értékelést nem kaptam.

Sokkal izgalmasabb rész a kutatásmódszertani témájú tárgyaim értékelése. Bölcsész jellegű képzésben empirikus kutatásmódszertant tanítani statisztikai elemzésekkel, mindezt úgy, hogy az MA tantervének köszönhetően a kurzus a rendelkezésre álló 2 kredithez rendelt 60 munkaórát teljes egészében kihasználja és félév során majdnem 30 részfeladat elvégzésére kötelezi a hallgatókat, hát ezt nevezik komoly kihívásnak. Fogalmazhatunk úgyis, hogy más tárgyakhoz képest vert helyzet, innen lenne szép nyerni 🙂

PEDM-130 Oktatásstatisztikai elemzések – 2. évfolyam, nappali, neveléstudományi MA

A 24 fős csoportból 8 hallgató töltötte ki az OMHV adatlapot. 1 hallgató úgy érezte, hogy “Az irodalom elérhetőségéről az oktató megfelelő tájékoztatást nyújtott?” kérdésre az egyáltalán nem a releváns válasz, illetve 1 hallgató nem szeretett volna erre a kérdésre válaszolni. Jelzem, az egységes kurzusleírásban szerepelnek a kötelező és ajánlott irodalmak, a kurzusleírás a kurzus online eLearning felületén elérhető.

Szintén érdekes lehet, hogy erre a kérdésre miért nem válaszolt valaki? 🙂 Izgalmas kérdés: “A félév során teljesítményemre személyre szóló visszajelzést (reflexiót) kaptam” 4 hallgató szerint egyáltalán nem, 2 szerint folyamatosan, 2 szerint a félév végén. A félév során nem volt folyamatos a visszajelzés, a félév végén egy körlevélben mindenkinek felajánlottam a lehetőséget, hogy személyesen, részletesen végigbeszélhetjük a beadott dokumentumokat. Egyetlen 4 fős csoport élt a lehetőséggel, akik magyarázatot szerettek volna kapni, hogy miért lett 4-es a munkájuk. A lehetőség a többi 20-nak is megvolt, de nem éltek vele. Valóban nem kaptak részletes értékelést, de jegyezzük meg, hogy nem is akartak ilyet.

A szöveges értékelések a következőképpen alakultak (ezeket az ETR nem teszi láthatóvá, én igen)

  • Szerintem több kontakt óra kell ebben a kurzusban, és bizonyos részeknél az, hogy amiről beszélün azt meg csináljuk mi is számítógép előtt. A feladatokat tekintve kétségtelenül hasznos a gyakorlatban is mindent végigcsinálni.
  • XD
  • Abszolút semmi értelme nem volt ennek a kurzusnak, amennyiben az lett volna a cél, hogy mindenki tudjon statisztikai számításokat végezni, talán a gyakorlatban kellett volna megmutatni.
  • több empátia és segítőkészség az oktató részéről, támogatóbb magatartás több gyakorlat az órán kevesebb elmélet, mert nagyrészt már tanúlt anyagról volt szó és inkább a feladatok jelentettek nehézséget gyakorlat nélkül

PEDM-130/1 Oktatásstatisztikai elemzések –  1. évfolyam, nappali, neveléstudományi MA

A 24 fős csoportból 11 hallgató töltötte ki. A két évfolyam kurzusa között részemről szinte semmilyen különbség nem volt, a 2. évfolyam a meghirdetésnek köszönhetően 1 évvel később jutott a tantárgyhoz. A két évfolyam által adott értékelések között jelentős különbség volt, szinte mindenben lényegesen jobbnak tartották ugyanazt a tartalmat, ugyanazt az oktatót, szinte ugyanazt a kurzust.

A szöveges értékelések:

  • Az oktató rendkívül lelkes és motiváló, és az anyagokat olyan módon kellett csoportosan, otthon feldolgoznunk, amely nagyban fejlesztette minden képességünket. Örömömre szolgált az oktató órájára járni!
  • Az óra kredit értékéhez képest sok volt a teljesítendő feladat illetve jobb lett volna ha az órán a feladatok kapcsán felmerülhető nehézségeket néztük volna át, az nagy segítség lett volna.

PEDM-130E Oktatásstatisztikai elemzések – 2. évfolyam, esti/levelező, neveléstudomány MA

A 35 fős csoportból 11 fő töltötte ki. Ennél a csoportnál is kb. a résztvevők harmada élt a lehetőséggel. A nem nappali képzésben tanulók számára a kurzus még nehezebb volt, mint a nappalisoknak, hiszen még kevesebb volt a kontakt tevékenység, méginkább szükség lett volna az otthoni egyéni munkára. Érdekes szempont, hogy “Az oktató a félév során elérhető volt az órák időpontján kívül is (fogadóórán és/vagy e-mailen)?” A megítélésem kicsit elmarad a kari átlagtól, volt aki szerint ritkán voltam elérhető. Nehéz ezt elhinni a napi email forgalmam, a gyakran bekapcsolt skype elérhetőségem és a weben megosztott órarendem és fogadóórám mellett. A fogadóórám forgalma kicsivel jobb volt, mint az előző félévekben, kb. a felére érkezett valaki és csak a felét ültem végig feleslegesen. Volt olyan félév, amikor senki (!) sem jött a normál időben lévő fogadóórámra személyesen, de akkor is elmaradt a “hozzáférhetőségem” a kari átlagtól. Minden hallgatói emailre válaszolok, az összes kurzusnak van online fóruma. Azt már nem is teszem hozzá, hogy a blogomon külön blokkban osztom a legutóbbi tartózkodási helyemet 🙂

Kedvenc kérdésem itt sem okozott meglepetést: “Az irodalom elérhetőségéről az oktató megfelelő tájékoztatást nyújtott?” Volt olyan, aki szerint egyáltalán nem. Érdekes jelenség, hogy a minősítő lapon 1-2 főnél mindenből a legrosszabb, vagy majdnem a legrosszabb minősítés szerepel. Összesen 1 szöveges értékelés érkezett:

  • Aránytalanul sok feladatot kaptunk! Más tárgyra alig maradt időnk!

PEDM-132E Kutatásmódszertan – 1. évfolyam, esti/levelező, neveléstudomány MA

A 43 fős csoportból 14 hallgató válaszolt az OMHV űrlapon. 4 olyan hallgató van, aki szerint ritkán vagy egyáltalán nem voltam elérhető az órákon kívül (lásd. skype, email, online órarend, megosztott telefon, rendszeres fogadóóra, stb.) 1 hallgató szerint az irodalomelérhetőségéről nem adtam megfelelő tájékoztatást. Izgalmas szöveges értékeléseket azonban kaptam:

  • Gyakorlati jegyes tantárgyhoz képest nagyon sok feladat volt, átcsúszott a vizsgaidőszakba is az utolsó két legnehezebb feladat. Bonyolult számítások, amit máshol fél éven keresztül tanítanak.
  • Az oktató nagyon felkészült volt. Én soknak tartottam a félév során kapott feladatok mennyiségét. Majdnem belehaltunk a feladatok teljesítésébe. Én ezt a mennyiséget két félévre osztottam volna el és akkor az elmélyedésre is több idő jutott volna. Bár ha belegondolok, jobb, hogy egy félév alatt túl vagyok rajta. 🙂 Csak emiatt ajánlom kevés embernek. Ha csak az előadások lettek volna és kevesebb feladat akkor 9-re értékelném.
  • Nagxyon hasznos ismereteket kaptunk, őszintén sajnálom, hogy ez a tantárgy nem kaphat több órát. A folyamatos otthoni feladatok hozzásegítettek egyrészt a mélyebb átgondoláshoz, illetve a csoportmunka során számos, a jövőben is hasznosítható pozitív és negatív tapasztalattal is gazdagodtam. Gratulálok a Tanár Úr felkészültségéhez és igényességéhez, illetve köszönöm a félévi munkáját!
  • Nagyon sűrű sokszor követhetetlen anyag, sok időnként nem egyértelműen értelmezhető feladattal. Az általam küldött e-mailekre, fórumüzenetekre nem volt válaszreakció. Lehet, hogy kevés az idő erre az anyagra, de ez nem a hallgatók hibája, nem rajtuk kell “leverni”. 2 kreditért ebből állt a teljes félév. Számomra fontos a munkám minősége is! Ez egy versenyfutás volt az idővel! Ha ez volt a cél, akkor minden rendben. Véleményem szerint meg lehetett volna osztani az anyagot a következő félévi időszakra is, így kicsit jobban elmélyülhettünk volna ebben a tudományban, kevésbbé stresszesen.
  • Irreális elvárások. Aránytalanul sok feladat szükséges a kurzus teljesítéséhez. Feltett kérdésekre nem reagált.

Nagy kár, hogy névtelenségben érkeznek a válaszok, szívesen kikeresném, hogy melyik az az email, amire nem válaszoltam. Összességében a hallgatók harmadának véleménye alapján tudom megítélni a félévi munkámat. Egyik kurzusnál sem tettek említést arról, hogy minden elhangzott előadás prezentációja és teljes hanganyaga elérhető volt, a kurzushoz online felületet használtunk. Nem kaptam a kurzus tartalmával kapcsolatban érdemi visszajelzést és számomra egyértelmű, hogy minden csoportban van néhány hallgató, aki szemponttól függetlenül negatívan ítél meg.

markmyprofessor.com

2010-ben az év honlapja, egyre növekvő népszerűséggel ad lehetőséget az oktatók munkájának a véleményezésére. A megjelent hírek szerint ez egy alternatív intézményi rangsor ahol oktatói és intézményi adatlap is segít az értékelések értelmezésében. Ebben a félévben összesen 3 (!) minősítés érkezett az adatlapomra, vagyis nálunk még mindig az OMHV vezet, ahol szintén elkeserítően alacsony a válaszadás aránya. Mindet elmond az oktatás levlistán (oktatas@yahoogroups.com) Kabai Péter megjegyzése, miszerint “Aranyos, de nehéz komolyan venni, ha 13 szavazattal bekerülhet valaki az ország 10 legjobb oktatója közé…”  Az értékelő lapom érdekes olvasmány, RSS feed formában követem, nem szeretek lemaradni egyetlen izgalmas szöveges értékelésről sem 🙂

Az ELTE PPK 136 jegyzett oktatójából a 47. helyen állok, összesen 16 értékeléssel. Az értékelő lap átlageredményei alapján nem én vagyon a népszerű, hanem a tárgy hasznos. Legkevésbé segítőkész vagyok, de komolyan át kell gondolnom, hogy a felkészültségem a kutatásmódszertan kurzussal kapcsolatban miért van a középmezőnyben. Nem tudom, hogy Falus Iván “Az empirikus kutatások gyakorlata” című közös könyvünk társszerzője látta-e ezt a minősítést, vagy sem, de bízom benne, hogy hitelvesztésem nem visszavonhatatlan 🙂 Volt olyan szeminárium a félévben, amikor egy hallgatóval egy fórumon “beszélgettünk” és jelezte, hogy bizony külső segítséget kell kérnie a feladatok megoldásához, amikor is fel kellett hívnom a figyelmét a kötelező szakirodalmakban szereplő kiadványra. Mindenesetre egy gyors számítást készítettem, hogy 16 értékelésem alapján hogyan alakul az összkép rólam és meg kell állapítanom, hogy az összes tényező minden más tényezővel erős, pozitív, szignifikáns összefüggést mutat.

A kérdés, hogy én vagyok ilyen koherens, vagy a rólam szóló véleményekben nehéz differenciálni és eltérni a vagy “szeretem” vagy “nem szeretem” logikától. A szexiségre már nem is készítek számítást. Ez a jelző persze nagyon is hízelgő, igaz az oktatói munka teljesítményéhez hogyan kapcsolódik, arra még nem jöttem rá. Ha valakinek ideje engedi számolja ki, hogy a szexiség megítélése milyen különbségeket okoz például a felkészültség mértékében.

Végezetül szeretnék röviden beszámolni eddig 1 évtizedes kutatásmódszertani tevékenységem legnagyobb kudarcától (vagy legérdekesebb élményéről?), ami szintén az oktatói munka hallgatói véleményezéséhez kapcsolódik. A történet ismert, gyakran mesélem. Utolsó héten, a szemináriumi foglalkozás termében 1 azaz egy hallgató vár engem. Belépek a terembe, kezemben az OMHV akkor még papír alakú kérdőívcsomagja. Közlöm a hallgatóval, hogy OMHV, ha gondolja töltse ki névtelenül (mosolygok), de ha van kedve, akkor akár beszélgethetünk is a félévről. A hallgató mereven közli, hogy az OMHV komoly dolog, neki bizony joga van a névtelen kitöltéshez. A csoportból egyedül ő volt jelen, adtam neki egy űrlapot és ő névtelenül kitöltötte…

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

1 év

2010. február 7-én 17:24-kor, 1 évvel ezelőtt jelent meg ezen a blogon az első bejegyzésem, vagyis ma 1 éves a blog. Ezzel a részben öncélú, részben kicsit nárcisztikus 🙂 bejegyzéssel visszatekintek az eltelt 1 évre és próbálom kitalálni, hogy hogyan tovább.

Az eddigi látogatottság igen változatosan alakul, de szerencsére az elmúlt hónapokban folyamatosan növekvő pályára állt. Bízom benne, hogy megmarad ez a tendencia. 4 hónapnyi hullámvölgy oka részben a nyári szünet lehetett, részben pedig az, hogy kevesebbet és szerintem rosszabbakat írtam. A grafikon az adott hónap összes látogatójának számértékét mutatja:

A bejegyzések nézettségét elemezni nehéz, hiszen a régebbi bejegyzések olvasására hosszabb idő állt rendelkezésre, mint az újabbak olvasására, vagyis a közvetlen összehasonlítás kicsit árnyékolt. A webstat elemzés mutatja, hogy a régebbi bejegyzéseket is szokták még nézni, igaz az újabbak iránt nagyobb az érdeklődés. Az egyes bejegyzések olvasottsága szélsőséges. A legkevésbé és a leginkább olvasott között 10-szeres különbség van.

Az 5 leginkább olvasott bejegyzésem: (elől az olvasottság mai értéke)

A 3 legkevésbé olvasott bejegyzés: (nem is linkelem be őket)

  • 85 – Podcasting
  • 84 – ANAPOD – Anadolu University Podcasting Project
  • 75 – Yavuzonder

Ennyi bejegyzéshez és ilyen olvasottsághoz képest szinte elenyésző az 75 komment, amit engedtem megjelenni. Igen, a blog moderált. 250 spam jellegű üzenetet utasított el a gép, vagy alkalmanként én. Igazi tartalmi moderálásra 1 alkalommal került sok, amikor egy egyszerhasználatos email címről regisztrálva valaki személyes és sértő megjegyzést akart írni, aminek a bejegyzéshez nem volt köze. Minden más komment szabad utat kapott, ezt az irányelvet tartom a későbbiekben is. Érdekesen alakul a blog IP cím alapú látogatottságelemzése, ami részben rávilágít, hogy honnan érkeznek az olvasók. Meglepő volt, hogy vannak Magyarországon kívüli látogatók is. (Rá kellene vennem magam, hogy 1-1 bejegyzést angolul írjak meg, mindig is irigykedve figyeltem azokat az oldalakat, ahol az IP cím alapú elemzés mindenhova kis piros jelzést tesz….)

Az első bejegyzésben 3 kérdést tettem fel magamnak és a motivációmat elemezgettem. Motiváció változatlan 🙂 A kezdet még mindig az OEB2009 blogger pódiumbeszélgetésnek köszönhető, ami nagy hatással volt rám. Próbáltam hasonlót szervezni az OKT-INF konferenciára is, de eddig még nem láttam alkalmasnak a pillanatot, de még mindig reménykedem. Nagyon rossz, hogy a mi területünkön kevesen írnak blogot és akik írnak azok is ritkán. A motivációhoz tartozik, hogy még réges-régen egyszer újságíró is szerettem volna lenni. Végül nem lettem, igaz több üres és részben kitöltött jelentkezési lapom is van 🙂

Az 1 évvel ezelőtti kérdések:

  1. Egyetemi oktatónak miért van szükségre blogra? Ott vannak a hallgatók, mindent elmondhat nekik, amit fontosnak tart. Akkor is és most is azt gondolom, hogy akadnak mások is, akiket érdekelhet, amit gondolunk. A napokban beszüntettem, átalakítottam a podcast.ollejanos.hu oldalt, ahol az előző félévi előadásaim, illetve nyilvános előadásaim anyagai voltak. Erről szeretnék még külön írni, de meglepő volt az eredmény, hogy az eredetileg egyetemi hallgatóknak készült oldalra feltett külső előadások anyagait többen nézték átlagosan, mint az egyetemi előadásokat. Természetesen az összehasonlítás durva becslés, de azért mégiscsak jelez valamit. (pl. rossz előadásokat tartok, amiből elég 1 is 🙂 Szerintem az oktatót nem menti fel, hogy vannak hallgatók a közelében, ettől még nyugodtan írhat, vagyis írhatnának sokan mások, mint ahogyan szívesen belehallgatnék 1-1 előadásba akár a mi intézetünkben is.
  2. Miért ír blogot egy kutató? Kutatásmódszertan kurzuson ezzel kapcsolatban szélsőséges nézeteimet már ismertettem, szerintem egy kutatónak kötelessége lenne blogot írni. Nem keverném ezt össze a tanulmányírással és egyéb akadémiai formákkal, de a kutató közfeladatot lát el, nem magánügy, amit csinál. Ha rajtam múlna, ezt pályázati feltételként fogalmaznám meg és kötelezővé tenném. A kutatós mutassa be közérthető nyelven az eredményeit, kételyeit, stb. és engedje, hogy erre bárki reflektálhasson. Továbbra sem értek egyet azzal, hogy a tudomány az legyen a tudománnyal foglalkozók kiváltságos területe, ezt sokkal szélesebb közönség felé ki kellene nyitni. A blog a kutató számára személyes portfoliójának a része lehetne, egyben egy érdekes formatív értékelő, önértékelő eszköz is, de leginkább kapcsolattartás azokkal, akik közvetetten a kutatását támogatják. Sajnos kutatói blogírás tekintetében nem voltam eredményes az elmúlt évben, ezen szeretnék változtatni. Próbálkoztunk a Talentum Kutatócsoportban is blogot írni, de végül ez nem volt sikeres. Személyesen talán jobban fog menni.
  3. Miért is kellene blogot írni egy fejlesztőnek? Itt csak egyre tudok gondolni. Egyszer szeretném majd egy bejegyzésben vázolni az ELTE eLearning rendszer fejlesztése során szervezett tapasztalatokat, élményeket, fontosabb eseményeket. Más fejlesztésről nem tudnék beszámolni az elmúlt 1 évre visszatekintve.

ez  bejegyzés ezen a billentyűzeten készült…

Ez a blog sok esetben egyféle eseménynapló is volt, érdekes visszalapozni a bejegyzéseket. Sokszor nem is volt jelentős újdonság, vagy nem volt érdekes gondolat, de leírtam, mert legalább egy helyen összegyűjtve nagyrészt megvan, hogy mi minden történt évközben. Ezen a továbbiakban sem szeretnék változtatni.

Az eltelt 1 évben a blogírás miatt kaptam pozitív és negatív visszajelzéseket is. A cél, hogy napi 1 bejegyzés legyen, ami tartalmilag már megvalósul, mert minden nap legalább 1, de gyakrabban 2-3 olyan dolog is eszembe jut, amiről szívesen írnék. Jelenleg 10 cím és rövid vázlat, gondolat várja, hogy hátha bejegyzés lesz belőle. Meglátjuk 🙂

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A 4square 4 sarka

A cím az is lehetett volna, hogy mi értelme van a helyfüggő szolgáltatásoknak, illetve ezek használatának? Sok lehetőség közül a bejegyzésben a foursquare lesz a kiválasztott, amit 2010. október 19-én a hűvösvölgyi buszvégállomáson kezdem el használni reggel 8:13-kor. Nem volt túlságosan bonyolult, pár perc alatt regisztráltam, a GPS jeleket fogadni képes telefonomra egy alkalmazás telepítésével pedig be tudtam jelentkezni erre a helyszínre, amíg a villamoson ülve vártam, hogy az elinduljon.

2,5 hónap alatt ebben a közösségi játékban tegnap “szupersztár” lettem, vagyis ennyi idő alatt 50 különböző helyre jelentkeztem be összesen 153 alkalommal. 7 helyen vagyok “mayor”, vagyis a hely leggyakrabban bejelentkező látogatója. 8 jelvényt szereztem, ami átlagos teljesítménynek tűnik, igaz a bejelentkezéseknek nem ez volt a kiemelt célja. 16 ismerősöm van a rendszerben. A bejelentkezéseket kezdetben csak az ismerősökkel, később twitteren mindenkivel megosztottam, de egy ideje “már csak” a facebook ismerőseim egyik szűkebb csoportja olvassa. Az elmúlt két nap fokozottabb használatával igyekeztem felfedezni, hogy végülis miért és mire jó ez nekem, vagy akár másoknak?

Falfirka a váróteremben

A solymári vasútállomás falfirkája részben választ adott az alapkérdésre. Az emberek szeretnek jeleket hagyni olyan helyeken, ahol gyakran megfordulnak, vagy ahova valamilyen különleges alkalommal eljutnak. Idegenforgalmi látványosságok környékén is lehet látni az “itt jártam” típusú feliratokat, meglepően gyakran dátummal, vagy nevekkel kiegészítve. Régebben olvastam olyan szakdolgozatot, ami az iskolai falfirkák, elsősorban a mosdóban felírt üzenetek, versek, szövegek elemzésével foglalkozott. A vasúti váróterem falán található írások többsége az egyszerű szemlélődőnek nem sokat jelent, esetenként trágár, vagy értelmezhetetlen. Tévesen arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a helyfüggő üzenetek írása-olvasása nem a legmagasabb kultúra érdekes megnyilvánulása. Helyfüggő üzenetet hagyni ezek szerint kulturálatlan viselkedés?

Talán inkább falra firkálni az, de hát nem mindenkinek van megfelelő telefonja, a vasúti várónak pedig nincs saját facebook oldala, aminek az üzenőfalára írni lehet. A solymári vasútállomást is érintetlenül hagyta az információs társadalom gyorsvonata, igaz ezt más jelekből lehet felfedezni. Nem is abból, hogy 26 ember összesen 52 alkalommal jelentkezett be és én a 2 bejelentkezéssel ma még nem lettem mayor, igaz holnaptól, ha nem változna a helyzet, akár már lehetnék is.

Egyén és közösség

A foursquare vagy bármely más web2es alkalmazás tartalommegosztása pozitív hatással is lehet a szűkebb baráti környezettel való kapcsolattartására. Riktán ugyan, de praktikus lehet tudni arról, hogy facebook ismerőseink, 4square partnereink éppen hol járnak, mit csinálnak. A laza kapcsolatokban a kapcsolattartásnak ez a módja rengeteg információt jelent anélkül, hogy a beszéltünk volna azokkal akikről ezeket megtudjuk. A gondolatmenetből kihagynám azt a zsákutcát, hogy ez biztosan majd a kapcsolatok leépülésével jár, illetve jobb az élő beszéd, mint a webes olvasás, stb. Természetesen jobb az élő beszélgetés, de méginkább jobb úgy kezdeni, hogy ha sokmindent tudunk arról, hogy szűkebb környezetünkbe tartozó személy mit csinálta a napokban. Ha régen látott ismerőseinkkel találkozunk, akkor az ilyen információk áthidalják azt a pár kellemetlen percet vagy pillanatot, ami gyakran a tényleges kapcsolatépítést, további kapcsolattartást akadályozná. Mindehhez persze információt “kell” szolgáltatni magunkról, hogy rólunk is olvashassanak.

A tanár is ember

Egészen más a tartalommegosztás, hogy ha a lelkes 4square használó tanár és jeleket ad arról, hogy mikor mit csinál. Egyrészt ez egy tanárnak természetes, hiszen tanítás közben sokkal nagyobb sávszélességben és sokkal többmindent oszt meg magáról (és nem csak az oktatás tartalmáról) mint amit bármely web2es alkalmazással képes lenne. Egy tanárnak természetes érzés, hogy élőben 25-en vagy akár 250-en nézik folyamatosan.

PPKE BTK AudMax, kis szerencsével talán a képben maradt a GPS koordináta is a fényképezés idejével együtt (vö. webre töltött képek biztonsági kockázata, vagyis hol és mikor jártam ott, ahol fényképeztem)

Lassan talán az is természetes lesz, hogy mindezt interneten is elérhetővé teszi, stb. egyszóval aligha érzi természetellenesnek a tartalommegosztást saját magával kapcsolatban. A webes alkalmazások, köztük a 4square például megmutatja, hogy a tanár is ember. Közlekedik, utazik, étterembe megy, konditerembe jár, koncertre megy, vagyis átlagos életet él és nem csak az osztályteremben. Nehezen cáfolható, hogy mindez hatással lehet a tanárképre és ezen keresztül a tanár-diák kapcsolatra.

Akinek nem inge, az nem kap róla reklámot

Ha a felhőelméletnek, a google tartalomelemző algoritmusainak hinni lehet, akkor sok-sok információ megfelelő eljárással nagyon is hasznos lehet az egyénnek. Ha a nagy testvér figyel minket, annak legtöbbször csak az árnyoldalait szoktuk meglátni. Kevés információt szolgáltatunk magunkról, mert félünk a biztonsági kockázattól, vagy csak eleve bizalmatlanok vagyunk, esetleg titkolunk valamit, stb. Ez nem kedvez a rólunk szóló tartalomelemzésnek. Ha a ustream élő közvetítésénél kevés információt adunk meg, akkor nagyon zavaró, oda nem illő reklámokat kapunk. Több információ, pontosabb reklám, egyszerű az összefüggés. Nem vázolnék fel egy igazi szemantikus web elméletet, de az el tudom képzelni, hogy a reklámok a szolgáltatásokkal összekapcsolódva végül hasznosak lehetnek. Azt nehéz elképzelni, hogy mielőtt beérnénk a pizzériába, már sütik is a pizzát, mert tudja a rendszer, a felhő, a nagy testvér, vagy bárki és bármi, ami az adatainkat elemzi, hogy aznap nemsokára bemegyünk oda és rendelni is fogunk. Az már hihetőbb, hogy jelzést kapunk az indulásra, figyelmeztet a rendszer, hogy le fogjuk késni a buszt és így nem érünk oda a megfelelő időben, stb. Talán ettől nem is vagyunk olyan távol, mindenesetre kevés információ nagy távolság az optimalizált reklámtól és szolgáltatástól. A testreszabott környezetben pedig nagy szerepe lehet a helyváltoztatásunk folyamatos rögzítésének.

A 4square ideje talán még ebben az évben sem érkezik el. Itthon nincs meg az a kritikus tömeg, aki kellően sokat használná, látna abban fantáziát, hogy másokkal személyes ötleteket, tippeket, tartalmakat oszthat meg, ami sok helyhez kapcsolódóan gyakran fontos vagy értékes lehet. Még külföldön is ritka az a pillanat, amikor egy téren állva 4 étterem közül a helyhez kötött információk alapján mások tapasztalatait felhasználva tudunk választani. Még attól is messze vagyunk egy kicsit, hogy egy telefon akkumulátora egész nap kibírja, hogy közben jeleket sugározzon arról, hogy merre járunk.

Ezúton szeretném jelezni, hogy egy kicsit én is kezdek elbizonytalanodni. A begyűjtött jelvények sem adnak már sokáig elegendő motivációt.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória