2011. január hónap bejegyzései

Konnektivista üveggyöngyök – 2. A didaktika vára

“az üveggyöngy el van vetve”

Kulcsár Zsolt barátom a crescendo.hu blogján hírt adott arról, hogy a III. Oktatás-Informatikai Konferencia szünetében merész vállalkozásról döntöttünk: alaposan kibeszéljük végre a konnektivizmus ügyét. “Konferenciakompetenciával” rendelkező kollégák tudják, hogy a legizgalmasabb dolgok gyakran a szünetben történnek, de ezt sajnos nem közvetítettük 🙂 Az “üveggyöngy blogpárbajt” kiváltó gondolatmenet az alábbiakban lapozható.

A konnektivizmusról szóló vitát háromfelé érdemes szétszedni. A fő kérdés sokáig az volt, hogy (1) önálló tanuláselméletről beszélünk vagy sem? Az nem kérdés, hogy működőképes és hatékony jó gyakorlatot láthatunk, (2) nézzük hát meg, hogy mitől igazán eredményes. A jó gyakorlat önmagában persze nem elmélet, de egy esély arra, hogy önálló didaktikai modell legyen. (3) Kísérjük hát konstruktív kritikai figyelemmel, hogy mit építettek a legelszántabb harcosai!

Az üvegháló blogsorozatban három helyszínt látok az összecsapások színtereként kirajzolódni. A didaktika váránál vívjuk meg a tanuláselmélet csatát. A pedagógiai síkságon a módszertani ütközetet a motiváció, a differenciálás, az értékelés és az oktatási tartalom elemzésével. Végül, ahogy Zsolt is írta, szerepet cserélünk és ha erőnk engedi, akkor meglátjuk, hogy a konnektivizmus várát hogyan védik meg a didaktikus hódítóktól.

“aki jön, az mondjon előbb jó napot!”

A konnektivizmusról gondokodva nem tudom kiverni a fejemből az egri hasonlatot. A didaktika várának bástyájáról szétnézve jól látszik, hogy hálózatban közelednek, de a kőépítmény, benne az elszánt didaktikusokkal, mintegy csomópontként akadályozza a skálafüggetlen terjedést. A zászlókon sokféle felirat, de a “konnektivista tanuláselmélet” kimagaslik az összes közül. Paradigmaváltási mutatványként ezt szeretnék a várra kitűzni. Jó gyakorlatokat bemutatásával, mint tábori produkciókkal csalogatnák ki a megfáradt didaktikusokat a biztonságos falak mögül, de mint annak idején is elhangzott a várkapitánytól: aki jön, az mondjon előbb jónapot! Az a hír járja a várfalakon kívül és belül, hogy a konnektivizmus lehet, hogy mégsem tanuláselmélet.

  • a tanuláselméletek általánosíthatók, a konnektivizmus nem
  • a tanuláselméletek leírhatják, hogy a tanulás életkorok szerint miben különbözik, de nincs olyan életkor, ami kimarad, mindenki képes tanulni – a konnektivizmushoz legalábbis fiatal felnőttnek kell lenni
  • a tanulás hatékonysága függ az életvezetéstől, de nem csak egy speciális életvezetésben történik tanulás – a konnektivizmus csak bizonyos körökben értelmezhető, speciális szemléletmód és életvezetés szükséges a működéséhez
  • a hatékony tanulásnak van módszertana, de nem szükséges hozzá előképzettség – a konnektivizmus csak akkor működőképes, hogy ha az IKT kompetencia (ismeret, attitűd, érték) megfelelő mértékben fejlett
  • az önszabályozás a tanulás eredményességét befolyásolhatja, de nem szükséges feltétel a tanulási folyamat kialakulásához – a konnektivista folyamat önszabályozás nélkül létre se jön

“nekem a barátom a konnektivizmus…”

Minden érvelésem ellenére nagyon szurkolok a konnektivizmus ügyének, ami aligha veszíthet ebben a küzdelemben. Az amatőr focirajongó és szerencsejátékos stratégiáját érzem magaménak. A konnektivizmusnak szurkolok, de ellene fogadok, így a végén biztos az öröm 🙂

Lássuk milyen messzire hord a konnektivizmus ágyúja, hogy ha üveggyönggyel van megtöltve!

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

XI. EDUCATIO – Az iskolapedagógia jövője az osztályteremben és online környezetben

Sok rendezvénnyel kapcsolatban írtam már, hogy kihagyhatatlan, nincs ez másként az EDUCATIO szakkiállítással kapcsolatban sem. Nagyon jó légkörben, igazi workshop és pavilon jelleggel találkozik a felsőoktatás, közoktatás. Rövid folyosói beszélgetések azokkal, akikkel csak ilyen ritkán lehet találkozni. Hosszas nézelődés azok között, akiket lehet, hogy jövőre mi fogunk tanítani. A mozgalmas kétnapos kavalkádhoz rendelt “A fókuszban a közoktatás” konferencia is jó ötletnek bizonyult, igaz így meglehetősen zsúfolt volt a program. Vagy két napig, vagy szimultán kellett volna jelen lenni. Péntek reggel az elsők között léptem az épületbe, így szerencsés módon elkerültem a bejutással kapcsolatban később kialakult tömeget és a várakozást.

A konferencia szervezőinek a felkérésre harmadik alkalommal gondoltam át az iskolapedagógia jövőjével kapcsolatos elképzeléseimet. Először az eLearning fórum, második alkalommal a SULINETWORK adott lehetőséget, hogy elmondjam, amit ezzel kapcsolatban gondolok. A folyamatos újragondolás természetesen kismértékben mindig változtatta a prezentációt, ennek a fejlődéstörténete slideshare is követhető. Az EDUCATIO előadás a következőképpen alakult:

A sportcsarnok “küzdőtéren” az intézmények bemutatkozása igen sokszínű formában valósult meg. Volt élő állat ketrecben (nyulat láttam és valami mást is), lehetett sorban állni frissen készült ételekért. A PPK pultja ehhez képest almát, jelvényt és karkötőt kínált a tájékoztató anyagok és tájékoztató hallgatók mellett, ahogy az alábbi kép is mutatja 🙂

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

III. Oktatás-Informatikai Konferencia

Január 14-15-én sikeresen lezajlott a konferenciánk. A program, a fényképalbum, a videófelvételek bemutatják a hivatalos oldalát, de a résztvevőktől született néhány blogbejegyzés is. Részemről nagy dilemma volt, hogy szerepeljek vagy sem, hiszen a főszervezőnek, programbizottság vezetőjének elsősorban az a dolga, hogy házigazda legyen és ügyeljen rá, hogy minden rendben menjen. Többen azt mondták, hogy udvariatlanság fellépni, de voltak akik azt mondták, hogy udvariatlanság nem fellépni 🙂 Végül a konnektivista szekció munkájába kapcsolódtam be. Az előadások és a folyosói beszélgetések sikeresek voltak, az ügy tovább él az üveggyöngyjáték nevű hangos (írott) gondolkodásban, ami Kulcsár Zsolttal indítunk el.

A kezdeményezés nyitott, bárki csatlakozhat az “üvegháló” kezdeményezéshez. A lelkesedésünknek nem titkolt célja, hogy az oktatás-informatika területen írogató bloggereket egy kicsit összehozzuk, hálózatba szervezzük. Első körben a konnektivizmus a téma, de reményeim szerint később rendszeressé válnak az online beszélgetések. Más területekhez képest a pedagógia, IKT blogkultúrája szerintem egyelőre még igen szerény szakaszban van.

A rendezvény látogatottsága offline kismértékben csökkent, de jelentős mértékű különbség nincs az előző két évhez képest. Az online látogatók száma ellenben igencsak megugrott, amiben bizonyosan szerepe volt annak, hogy az IOT és és az ELTE hírportál is szerepeltette a rendezvényt, az online közvetítést is megemlítve. Az online látogatottságról külön statisztikát nem készítettünk, de szombaton dél körül az egyik technikus kolléga jelezte, hogy a 3 párhuzamos szekciót összesen 142-en nézik, ami a várakozásainkhoz képest igencsak jó eredmény. Sok tweet és eamil érkezett azzal kapcsolatban, hogy az előadásokat háttérben hallgatták, mint egy élő rádióadást 🙂 Az oktatási IKT körkép és az IOT utólag referálta az online elérhető konferenciakiadványt, ami szintén tovább népszerűsítette a rendezvény programját, előadóit. Jelenleg a megtekintés számlálója 372-es értéket mutat, ami szintén várakozáson felüli.

A konferencián 53 előadás, 3 plenáris előadás és 3 kerekasztal beszélgetés volt összesen. 2010-ben az előadások és a poszterbemutató száma összesen 46 volt, plenáris előadás szintén 3, kerekasztal beszélgetés 1 és volt egy izgalmas bemutató is. 2009-ben még egynapos volt a rendezvény, ahol 4 plenáris előadást és 43 szekcióelőadást hallottunk. Visszatekintve, a résztvevők számától függetlenül a szakmai bemutatók száma és kiadványok alapján a szakmai színvonal is kismértékben, de folyamatosan emelkedik.

Mindhárom konferencián az Országos Neveléstudományi Konferenciák bírálati technikáit alkalmaztuk. A programbizottság tagjai és más szakterületi bírálók közreműködésével, név nélkül, pontszámokkal és esetenként szöveges véleménnyel értékeltük a beküldött összefoglalókat.

A két nap alatt egy érdekes személyes tapasztalatot is szereztem. Nem vittem magammal számítógépet, ami nem is hiányzott. Az iPhone teljes értékűen tudta helyettesíteni, csak estére fáradt el egy kicsit. Gond nélkül ment a videófelvétel tweet is. Ezt a műfajt egyébként érdemes lenne megfontolni. Egyrészt néha kevés az a 140 karakter, másrészt a hang és a kép másféle információt is hordozhatna. A twitter a háttérben egyébként egész jól működött, különösen a szombati napnak volt nagyobb forgalma. 5-7 olyan felhasználó volt jelen, aki használta az oktinfkonf taget, ez még követhető mennyiséget produkált azoknak, akik már megtanultak egyszerre két helyre figyelni.

Nagyon látványos volt az ELTE AR portál fejlesztő csapatának bemutatója, de a szakmai program lényegében semmilyen panasz nem jutott el hozzám. A kerekasztalbeszélgetéseket sok kritikai érte online és offline is, szinte kivétel nélkül. Szerintem a műfaj jó, de a következő évben változtatni fogunk az alapelveken és a moderálási szokásokon.

Second Life avatarral legnagyobb bánatunkra végül nem regisztrált senki. Vágvölgyi Csaba, kiváló debreceni kollégánkat dícséret illeti. Egyedül ő volt az, aki az utolsó pillanatban még úgy éreztem, hogy ha SL érkezik, akkor a ustream közvetítéshez képest is valamilyen többletet kap. Minden jel szerint a virtuális konferenciarészvételre még várni kell, ennek egyelőre nincs kialakult szokása.

A pénteki délutáni-esti kerekasztalbeszélgetés a Pedagógia-Online vitasorozat első állomásként került megrendezésre. Ez akkor a teremben talán csak nekem jutott eszembe 🙂 mások vélhetően nem is gondoltak erre. A kerekasztalbeszélgetés utáni napokban sokminden történt, ami további alapot adott a beszélgetésnek, vitának. A téma még egy héten keresztül biztosan napirenden van, remélem jutunk valamilyen konkrét, az oktatás számára megfogalmazható eredményre.

A konferencia összességében eredményes volt, részemről, ha nem is teljesen, de nagyrészt megvan az elégedettség. 2012. január 13-14-én folytatjuk a IV. Oktatás-Informatikai Konferenciával…

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A konnektivista oktatásmódszertani gyakorlat néhány didaktikai sajátossága

A III. Oktatás-Informatikai Konferencián a korábbi két eseménytől eltérően én is előadok. A tervezett előadás összefoglalója az alábbiakban olvasható.

A hálózatelméletek oktatási alkalmazása, a konnektivizmus elmélete és oktatási gyakorlata lassan eléri azt a kort, amikor már megkezdődhet a fejlődés-történetének az elemzése. A szakterület sajátossága szerint a konnektivizmust akár a 2005-ben megjelent Siemens tanulmánytól (Connectivism: A Learning Theory for the Digital Age), akár a 2006-ban megjelent alapkönyvtől (Siemens,G.: Knowing Knowledge, 2006) számítjuk önállónak, a radikálisan új tanuláselmélet gyors elterjedésének lehetősége csaknem elveszni látszik. (A Facebook közösségi portál 2004-ben indult, 1 évvel mondható idősebbnek a konnektivizmus alapötleténél.) Az egyik legerősebb és egyben leginkább konstruktív kritika Bill Kerr 2007-ben, az online konnektivista konferencián elhangozott előadásához köthető. A konnektivizmus eddig fejlődése azt mutatja, hogy a következő 1-2 év mindenképpen döntő jelentőségű lesz. Azzal nem érdemes számolnunk, hogy jelentéktelenné válik, sokkal inkább az a kérdés, hogy egyre inkább nagyobb teret nyer, vagy megvárja a valódi digitális nemzedékek valódi digitális korszakát.

Az eddigi, többségében sikeres konnektivista kurzusok gyakorlati tapasztalatai alapján az új tanuláselméletként való értelmezést elbizonytalanítja, hogy a hálózati tanulás hatékony formája nem általánosítható. Többek között életkorban, életvezetésben, IKT kompetenciában, IKT eszközhasználatban, önszabályozásban, önálló munkavégzésre való képességben és számos más tulajdonságok igen speciális összefüggéseivel jellemezhető csoportoknál értelmezhető és figyelhető meg. Egyre inkább növekszik azoknak a tábora, akik nem a jelenség újszerűségét igyekeznek kétségbe vonni, hanem próbálják megtalálni a helyét a tanulás, oktatással foglalkozó elméletek között, példádul oktatásmódszertanként való értelmezéssel. Az egyéni és csoportos aktivitás egyensúlyára építő oktatási folyamat motivációs rendszere nagy hangsúlyt helyez az önszabályozásra, kiemelt szerepet szán a facilitátor és a közösség motivációs hatásainak, de a motiváció kialakítására már nincsenek hatékony eszközei. Kreatívan értelmezi az oktatási tartalom fogalmát, de az oktatási folyamata nem modellezhető tartalomfüggetlen módon, hiszen feltételezi a témakörben rendelkezésre álló és hozzáférhető forrásokat. A folyamatban nehezen érhető tetten a differenciálás szemléletmódja, ami különösen hiányzó tényező az egyébként alapértelmezett magasszintű kommunikációnál és eszközhasználatban megjelenő különbségeknél. Nem ad releváns választ a közepesen vagy gyengén motiváltak értékeléshez és nem a tanulásszervezéshez igazodó tanulási sajátosságaira. Lényeges mozzanatánál, a formatív értékelésnél domináns a visszacsatolás funkciója, de az oktatásszervezésben a folyamat személyre szabott korrekciójának a hiánya nem számol például a leszakadókkal.

Az oktatásmódszertan újszerűségének élménye lassan múlóban, ami lehetőséget adhat az oktatáselméletek rendszerében való ideális elhelyezésére, nemkülönben a gyakorlati megvalósítások hatékonyságának fejlesztésére.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória

A csörgő mobiltelefon megzavarja az ugró lovat

A bejegyzés azt a címet is kaphatta volna, hogy ha szabadulni akarsz a számítógépedtől, akkor küld el magad messzire, de csatolt fájlban. A MINIMAX gyerekcsatorna több sorozatával is aktívan megismerkedtem az elmúlt évben. Külön blogbejegyezést érdemelne egy-egy mese is, de a meséket összekötő professzionális reklámok is. A napokban mégis két sorozat egy-egy epizódja egészen különlegeset produkált. Tovább a folytatáshoz

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória