Szorgalmi időszak után

Számomra viszonylag nyugodt szorgalmi időszak ért véget december 17-én. Összesen 8 kurzusom volt, összesen 188 hallgatóval és ebben a félévben más intézményben már nem jelentem meg óraadóként. A 8 kurzusból 5 kutatásmódszertan, abból 4 ugyanazzal a tematikával, különböző évfolyamoknak, nappali és levelező képzési formában. Az eLearning területnek 3 kurzus jutott, három képzési szinten: pedagógia BA, neveléstudomány MA felsőoktatáspedagógia szakirány és doktori iskola Tanítás-tanulás alprogram.

A kutatásmódszertan a pedagógia szakon nem számít könnyűnek, a neveléstudományi MA képzésben, egy félévben ilyen sokminden pedig különösen nehéz. A tantárgyat még viccből sem lehetne népszerűnek mondani, különösen azért, mert a kredithez rendelt összes munkaórát teljes egészében, szigorú rendben le kell dolgozni a teljesítéshez. Különösen izgalmas a doktori eLearning kurzus, ami igazi vitaszemináriummá vált. Nem is álltunk meg a szorgalmi időszakban, januárban még kétszer találkozunk és folytatjuk. Inspiráló a csoport, sokszor kell gyorsan reagálni, kreatívan gondolkodni, ami megedzi az oktatót és hasznosabbá teszi a kurzust is. Kihívás volt a felsőoktatáspedagógia szakirány “IKT és e-learning a felsőoktatásban” gyakorlati is, ahol egyensúlyt kellett találni az elméletek, az ELTE eLearning fejlesztés kézenfekvő példája és a személyes fejlesztések, kompetenciák elsajátítása között.

“üzemlátogatás” az ELTE IIG szervertermében

A kurzus során több kellemes meglepetés is ért, amiből jutott a végére is. A hallgatókat megkértem, hogy mondják el a véleményüket és keressük meg azt az online vagy offline formát, amiben ezt biztonságosan és őszintén meg merik tenni. Meglepetésemre azt mondták, hogy szóban, ott és akkor is elmondják a véleményüket. Ilyet még nem tapasztaltam, pedig hasznos és jó lenne ha más csoport is belátná, hogy a véleménye fontos és bármit is mond, annak nincsenek értékelésben is meglátszó következményei. A pedagógia BA Informatika az oktatásban kurzus úgy próbált meg elméleti előadás lenni, hogy közben igyekeztem web2 eszközöket is használtatni a hallgatókkal. Különösen fontos volt az értékelésben a nyilvános blogbejegyzések elkészítése, de nagy meglepetést okozott, hogy milyen kevesen ismerték fel, hogy a kurzus alapos elvégzéséhez nem csak kötelező, hanem akár hasznos is lehet a web2 eszközhasználat, mert a csoport együttgondolkodását ez képes hatékonyan támogatni. A blogbejegyzések végül egész jók lettek, de a döntő többség, főleg kezdetben csak jelzés volt, hogy teljesítette a hallgató a feladatot. Érdekes lenne összehasonlítani, hogy egy tételre vagy egy örökre megmaradó blogbejegyzésre készülnek többet.

PODCAST

Ebben a félévben részben a hallgatók segítésére, részben kísérleti jelleggel az összes kutatásmódszertan előadásomat podcast formájában rögzítettem és vágás nélkül, szabadon elérhetővé tettem.

Volt néhány alkalom, amikor ez nem sikerült, de az esetek döntő többségében gond nélkül, egy-egy felvétel esetn 10-12 perc munkával elérhetővé váltak. A tévképzetek szerint, ha az előadás prezentációi és egyéb anyagai elérhetők, akkor a nem kötelező előadásra nem fognak eljárni a hallgatók. Ezeknél a kurzusoknál az órák teljes kép és hanganyaga is megjelent és még ez sem csökkentette érdemben a látogatottságot. Van olyan podcast, amit 5 alkalommal néztek meg, de akad olyan is, amit 161 alkalommal, igaz utóbbi nem kutatásmódszertan. Átlagosan nézettség egy-egy felvétel esetén 15-40 alkalom, ami átlagban a csoportlétszámok kétharmada körül alakul. Nincs teljes IP cím és látogatottság elemzés, de vélhetően nem csak a csoport tagjai nézték meg, hanem mások is, vagyis biztos, hogy sokan vannak a csoportokban, akik egy-egy előadást egyszer sem néztek újra. Minden más következtetés csak alaposabb háttérelemzéssel lenne elvégezhető.

Vagy az előadások nem voltak jók 🙂 vagy egyszerűen nincs nagy szükség podcast támogatottságra. Az eLearning témájú podcastek sokkal népszerűbbek, de ez vélhetően annak köszönhető, hogy a külsős érdeklődés volt nagyobb, hallgatói oldalról szerintem nincs különbség. A podcastek látszólag nem változtatták meg a kurzus menetét. A módszertani háttér a gyakorlatoknál tágabb mozgásteret adhatna, amiben kreatívan fel lehetne használni ezt a technikát, de ehhez számítani kellene a hallgatók tanórán kívüli stabil, állandó és produktív önálló munkájára. Összesen 4 (négy!) hallgatótól kaptam konkrét visszajelzést, hogy egy-egy (!) podcastet felhasználtak és hasznosnak találták. Közöttük volt olyan, aki nem tudott jelen lenni, de volt olyan is, aki újra meghallgatta. Külsős kollégáktól is kb. 4-5 visszajelzés érkezett, hogy jónak tartják, figyelik és követik, esetenként meghallgatják az előadásokat. Ezek a számok nagyságrendekkel kisebbek a csoportlétszámoknál, de még a látogatottságnál is, vagyis különösebben senki nem volt meglepve, hogy ilyesmit is kínál a kurzusa. A kutatásmódszertan gyakorlatoknál egy jól kidolgozott eLearning tananyag sokkal többet jelentene az eredményesség érdekében, mint az előadások megosztott anyagai. Január közepén valószínűleg felszámolom az oldalt és a következő félévben csak egy-egy, elsősorban a külsős közönség számára is érdekes előadásokat osztok majd meg. Az andragógia MA (Távoktatás és e-learning, Információtudomány és média a 21. század elején) kurzusok ehhez bőven kínálnak elegendő témát.

A podcastek gyakran azért nem hódítanak nagy területet, mert az oktatók minőségbiztosításnak gondolják és eleve elkezdenek félni attól, hogy kiderüljön miket beszélnek az órán, ami érdekes és egyben ellentmondásos gondolat. Az első 1-2 hétben volt csak furcsa érzés, amíg össze nem jött egy olyan óra, amire utólag már nem büszke az ember, utána teljesen természetes volt a vágás nélküli megosztás minden jó és minden hibás gondolatmenettel, vidáman és betegen megtartott órával együtt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy más kollégák mikor fognak bele hasonló vállalkozásba.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb