Számomra viszonylag nyugodt szorgalmi időszak ért véget december 17-én. Összesen 8 kurzusom volt, összesen 188 hallgatóval és ebben a félévben más intézményben már nem jelentem meg óraadóként. A 8 kurzusból 5 kutatásmódszertan, abból 4 ugyanazzal a tematikával, különböző évfolyamoknak, nappali és levelező képzési formában. Az eLearning területnek 3 kurzus jutott, három képzési szinten: pedagógia BA, neveléstudomány MA felsőoktatáspedagógia szakirány és doktori iskola Tanítás-tanulás alprogram.

A kutatásmódszertan a pedagógia szakon nem számít könnyűnek, a neveléstudományi MA képzésben, egy félévben ilyen sokminden pedig különösen nehéz. A tantárgyat még viccből sem lehetne népszerűnek mondani, különösen azért, mert a kredithez rendelt összes munkaórát teljes egészében, szigorú rendben le kell dolgozni a teljesítéshez. Különösen izgalmas a doktori eLearning kurzus, ami igazi vitaszemináriummá vált. Nem is álltunk meg a szorgalmi időszakban, januárban még kétszer találkozunk és folytatjuk. Inspiráló a csoport, sokszor kell gyorsan reagálni, kreatívan gondolkodni, ami megedzi az oktatót és hasznosabbá teszi a kurzust is. Kihívás volt a felsőoktatáspedagógia szakirány “IKT és e-learning a felsőoktatásban” gyakorlati is, ahol egyensúlyt kellett találni az elméletek, az ELTE eLearning fejlesztés kézenfekvő példája és a személyes fejlesztések, kompetenciák elsajátítása között.

“üzemlátogatás” az ELTE IIG szervertermében

A kurzus során több kellemes meglepetés is ért, amiből jutott a végére is. A hallgatókat megkértem, hogy mondják el a véleményüket és keressük meg azt az online vagy offline formát, amiben ezt biztonságosan és őszintén meg merik tenni. Meglepetésemre azt mondták, hogy szóban, ott és akkor is elmondják a véleményüket. Ilyet még nem tapasztaltam, pedig hasznos és jó lenne ha más csoport is belátná, hogy a véleménye fontos és bármit is mond, annak nincsenek értékelésben is meglátszó következményei. A pedagógia BA Informatika az oktatásban kurzus úgy próbált meg elméleti előadás lenni, hogy közben igyekeztem web2 eszközöket is használtatni a hallgatókkal. Különösen fontos volt az értékelésben a nyilvános blogbejegyzések elkészítése, de nagy meglepetést okozott, hogy milyen kevesen ismerték fel, hogy a kurzus alapos elvégzéséhez nem csak kötelező, hanem akár hasznos is lehet a web2 eszközhasználat, mert a csoport együttgondolkodását ez képes hatékonyan támogatni. A blogbejegyzések végül egész jók lettek, de a döntő többség, főleg kezdetben csak jelzés volt, hogy teljesítette a hallgató a feladatot. Érdekes lenne összehasonlítani, hogy egy tételre vagy egy örökre megmaradó blogbejegyzésre készülnek többet.

PODCAST

Ebben a félévben részben a hallgatók segítésére, részben kísérleti jelleggel az összes kutatásmódszertan előadásomat podcast formájában rögzítettem és vágás nélkül, szabadon elérhetővé tettem.

Volt néhány alkalom, amikor ez nem sikerült, de az esetek döntő többségében gond nélkül, egy-egy felvétel esetn 10-12 perc munkával elérhetővé váltak. A tévképzetek szerint, ha az előadás prezentációi és egyéb anyagai elérhetők, akkor a nem kötelező előadásra nem fognak eljárni a hallgatók. Ezeknél a kurzusoknál az órák teljes kép és hanganyaga is megjelent és még ez sem csökkentette érdemben a látogatottságot. Van olyan podcast, amit 5 alkalommal néztek meg, de akad olyan is, amit 161 alkalommal, igaz utóbbi nem kutatásmódszertan. Átlagosan nézettség egy-egy felvétel esetén 15-40 alkalom, ami átlagban a csoportlétszámok kétharmada körül alakul. Nincs teljes IP cím és látogatottság elemzés, de vélhetően nem csak a csoport tagjai nézték meg, hanem mások is, vagyis biztos, hogy sokan vannak a csoportokban, akik egy-egy előadást egyszer sem néztek újra. Minden más következtetés csak alaposabb háttérelemzéssel lenne elvégezhető.

Vagy az előadások nem voltak jók 🙂 vagy egyszerűen nincs nagy szükség podcast támogatottságra. Az eLearning témájú podcastek sokkal népszerűbbek, de ez vélhetően annak köszönhető, hogy a külsős érdeklődés volt nagyobb, hallgatói oldalról szerintem nincs különbség. A podcastek látszólag nem változtatták meg a kurzus menetét. A módszertani háttér a gyakorlatoknál tágabb mozgásteret adhatna, amiben kreatívan fel lehetne használni ezt a technikát, de ehhez számítani kellene a hallgatók tanórán kívüli stabil, állandó és produktív önálló munkájára. Összesen 4 (négy!) hallgatótól kaptam konkrét visszajelzést, hogy egy-egy (!) podcastet felhasználtak és hasznosnak találták. Közöttük volt olyan, aki nem tudott jelen lenni, de volt olyan is, aki újra meghallgatta. Külsős kollégáktól is kb. 4-5 visszajelzés érkezett, hogy jónak tartják, figyelik és követik, esetenként meghallgatják az előadásokat. Ezek a számok nagyságrendekkel kisebbek a csoportlétszámoknál, de még a látogatottságnál is, vagyis különösebben senki nem volt meglepve, hogy ilyesmit is kínál a kurzusa. A kutatásmódszertan gyakorlatoknál egy jól kidolgozott eLearning tananyag sokkal többet jelentene az eredményesség érdekében, mint az előadások megosztott anyagai. Január közepén valószínűleg felszámolom az oldalt és a következő félévben csak egy-egy, elsősorban a külsős közönség számára is érdekes előadásokat osztok majd meg. Az andragógia MA (Távoktatás és e-learning, Információtudomány és média a 21. század elején) kurzusok ehhez bőven kínálnak elegendő témát.

A podcastek gyakran azért nem hódítanak nagy területet, mert az oktatók minőségbiztosításnak gondolják és eleve elkezdenek félni attól, hogy kiderüljön miket beszélnek az órán, ami érdekes és egyben ellentmondásos gondolat. Az első 1-2 hétben volt csak furcsa érzés, amíg össze nem jött egy olyan óra, amire utólag már nem büszke az ember, utána teljesen természetes volt a vágás nélküli megosztás minden jó és minden hibás gondolatmenettel, vidáman és betegen megtartott órával együtt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy más kollégák mikor fognak bele hasonló vállalkozásba.

December 2-án az OECD IMHE program két szakértője Frank McMahon és Fabrice Henard járt nálunk az ELTE PPK-n, hogy az egyetemi eLearning rendszerrel, mint a tanulás minőségét támogató kezdeményezéssel ismerkedjenek. Az IMHE projektről Halász Gábor nagyon jó összefoglalót írt a PPK weblapján, ezért ennek a lényegét nem részletezem, de az “eLearning napja” megérdemel néhány gondolatot.

Az IMHE szakértők tevékenységét elsősorban, mint valamilyen fejlesztő értékelés lehetőségét igyekszünk megragadni. A látogatás célja nem a minősítés, hanem egy későbbi szakértői vélemény elkészítéséhez nélkülözhetetlen ismerkedés volt. Mielőtt a szakértők érkeztek volna, egy előre megadott kérdőív / szempontsor alapján hosszasan készültünk a látogatásra. A kérdőív kitöltése (Virányi Anitával, az elearning rendszer ügyfélszolgálatának koordinátorával közösen) már önmagában eredményt produkált, hiszen ilyen szempontok szerint és ilyen alaposan talán még nem gondoltuk át a rendszer fejlesztésével, múltjával és esetleges jövőképével, fenntarthatóságával kapcsolatos gondolatainkat. Az egyetemi eLearning rendszer fejlesztését kezdetektől követem, sokszor igyekeztem befolyásolni, de ilyen részletességgel még nem tekintettünk vissza a már elvégzett munkára.

A történetiségnek ebben az esetben kiemelten fontos szerepe van, hiszen ez egy “organikusan fejlődő” rendszer, ami végül a nagyobb egyetemi rendszerek közé nőtte ki magát. Az eLearning sokféleképpen megközelíthető, a rendszer fejlődésében azt hiszem komoly szerepe volt annak, hogy ezt a hagyományos kontakt tevékenységre épülő oktatást segítő online környezetként képzeltük el, terveztük és fejlesztettük. Ez egy pedagógiai szemléletmód, ami abban is igyekszik megjelenni, hogy az eLearning rendszer egy komplex technikai segítség legyen a felsőoktatás sokszínűbb módszertani repertoárjának kialakításában. Az eLearning nekünk elsősorban pedagógiai, módszertani kérdés.

Múlt, jelen, jövő: az eLearning rendszer legújabb módszertani segédanyagai, amitől a felhasználás online és osztálytermi megoldásainak jövőbeli változást reméljük. A kép bal oldalán az ügyfélszolgálati felhasználó képe: az iskolapad.hu projekt 2005-ben használt szimbóluma, egy billentyűzet-részlet.

A moodle alapú keretrendszer hatalmasra nőtt és a fejlődése változatlan, folyamatosan növekszik (jelenleg 1.894 online kurzusfelület található ebben a félévben). Nehéz megállni, hogy ebben az eseménytörténet jellegű visszatekintő blogbejegyzésben ne írjak le mindent, amit ezzel kapcsolatban fontosnak gondolok 🙂 Sokat segít az önkorlátozásban, hogy a neveléstudomány MA szakos, felsőoktatáspedagógia szakirányos hallgatókkal ezt már egy kurzus keretei között  végigbeszéltük és nem érzem úgy, hogy sokminden bennem maradt volna. A titkok természetesen igen 🙂 A rendszer helyett inkább az IMHE látogatás napjáról írok, azt hiszem ez jó kompromisszum. A szakértők által készített elemzés az általunk beküldött előzetes anyagokkal együtt amúgy is teljesen nyilvános lesz.

Az “eLearning nap” első programja az üzemeltetéssel, a menedzsmenttel való találkozás volt. Máshol talán nem is fellelhető információ, ezért is szeretném leírni, hogy kik azok a kollégák, akik nélkül a rendszerünk aligha működne:

• Virányi Anita az eLearning rendszer Ügyfélszolgálat koordinátora, (BGGYK)
• Molnár Patrik az eLearning rendszer üzemeltetésében közreműködő kolléga
• Zaka Ferenc Rektori Hivatal Oktatási Igazgatóság ETR Iroda vezetője (a megbeszélésen Maczák-Móczár Judit, az rendszer első változatának kifejlesztésében közreműködő kiváló kolléga helyettesítette)
• Tomcsányi Roland osztályvezető GMF Informatikai Igazgatóság Információs Rendszerek Fejlesztése és Üzemeltetése Osztály
• Kovács Tamás, PPK Ügyfélszolgálat
• Gonda Zsuzsanna, BTK Ügyfélszolgálat
• Tóth Attila, TÓK Ügyfélszolgálat
• Ollé János szakcsoportvezető, az eLearning fejlesztés szakmai vezetője (PPK)

A beszélgetés témái kulcsszavakban: az új rendszerre való szeptemberi átállás története, a változás pozitív és negatív következményei, az ePortfolió rendszer fejlesztésének útjai és útvesztői, illetve a februári indítás előkészületei, módszertani segédanyagok és oktatói képzés, az ETR-moodle kapcsolat, fizikai háttér: a szerver paraméterei, az oktatói és hallgatói munkát segítő ügyfélszolgálat kialakulásának története, az ügyfélszolgálat koordinálása, az ügyfélszolgálatok feladatai, a 4 legnagyobb felhasználó kar ügyfélszolgálati tevékenységének hétköznapjai.

Balról, akik időben érkeztek: Cseh Szilveszter (hallgató), Gonda Zsuzsa, Virányi Anita, Ollé János, Halász Gábor, Fabrice Henard, Frank McMahon, Tóth Attila, Móczár Judit, Kovács Tamás

Az “eLearning nap” második nagyobb programja a rendszert legaktívabban használó oktatókkal, a felhasználás módjával, sikeres és problémás megoldásokkal, fejlesztési javaslatok megfogalmazásával telt. Számos jó és fontos kritikai észrevétel hangzott el, ami megadta a beszélgetés dinamikáját is. Természetes, hogy a legaktívabb oktatók, akik a legtöbbet használják, olyan dolgokat is észrevesznek, amit mások nem, illetve olyan javaslataik is vannak, amiket másoktól aligha várhatnánk el. A legaktívabb oktatók közül is a téma irányában a legaktívabbak voltak, akik eljöttek a megbeszélésre:

Balról: Virányi Anita (BGGYK), Ollé János (PPK), Sarbó Gyöngyi (IK), Katona Nóra (PPK), Marton Eszter (BGGYK), Bősze Júlia (PPK), Ujhelyi Adrienn (PPK).

Izgalmasnak ígérkezett a programfelelősökkel való megbeszélés, az “elearning nap” 3. pontja, amiben azt jártuk körbe, hogy az egyes képzési programokban, azok tervezésében, előkészítésében és menedzselésében milyen szerepel lehet az egyetemi eLearning rendszernek.

Kiss Paszkál (PPK)

Balról: Major Éva (BTK), Szekeres Ágota (BGGYK)

Az “eLearning nap” 4. programpontja a hallgatókkal való találkozás volt. Az előkészületi szakaszban komolyan meglepődtünk azon, hogy a legaktívabb hallgatók milyen mértékben passzívak a részvétellel kapcsolatban, így külön köszönet illeti azok, akik eljöttek erre a nagyon fontos megbeszélésre. Sajnos túl jó fénykép nem készült, de azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy kik képviselték az egyetem hallgatóit eLearning ügyben: Kiss Ildikó, Tóth Katalin, Petia Steftcheva Kojonharova, Cseh Szilveszter, Szőllösi Tímea. Jelen volt még külön meghívottként az Illyés Sándor Szakkollégium két hallgatója is.

Az 5. programpont a külsős partnerekkel való találkozás volt. A tanárképzés és a pedagógia szakos képzések több kurzusában is fontos szerepet kap az online oktatási környezetek használata, iskolai menedzselése. Az iskolapad.hu rendszerünk nem csak a moodle keretrendszer kísérleti felülete, hanem itt teljesítik az említett hallgatók az online tananyagszerkesztéssel kapcsolatos feladatukat is. A keretrendszerben megjelennek a közoktatás tanulói és tanárai, akik ezekhez a tananyagokhoz, online felületekhez kiváló partnernek bizonyulnak azzal, hogy elmondják tapasztalataikat, aktívan és “élesben” használják a hallgatók által kialakított tananyagokat és közösségi felületeket. A felhasználás módszerei, akadályai, az intézmények belső világában egy ilyen keretrendszer vagy módszertani szerepe kiváló esettanulmány az IKT fejlesztést tanuló pedagógia szakos hallgatóknak is. Legrégebbi közoktatási partnerünk a Lengyeltóti Fodor András Általános Iskola. Az iskolát Fritz Péter informatika tanár, igazgatóhelyettes képviselte.

Fritz Péter, Kiss Ildikó

Ez a blogbejegyzés az IMHE szakértői látogatás “eLearning napját” igyekezett bemutatni. Hosszan lehetne írni az egész napos, hosszú, de minden várakozást felülmúlóan érdekes és tanulságos beszélgetések tartalmáról és tapasztalatairól is, de ezt helyettesíti majd a nyilvános jelentés és dokumentációja. A bejegyzésnek szintén nem volt vállalt feladata, hogy az ELTE eLerarning rendszerről többet mondjon, mint ami a fentiekből kiderült. Az IMHE látogatás és annak későbbi eredménye mindenképpen fordulópont a rendszer fejlődéstörténetében, ez a bejegyzés ezt igyekezett “naplózni”.

A gender téma egy kicsit még sikeresebb is volt, mint a tehetség. A facilitátorok itt is mindent megtettek a hangulatért, de ha egyszer nincs meg az aktív kritikus tömeg, akkor csodát aligha lehet és (csendben jegyzem meg) aligha kell tenni. A felhasználók egy részét személyesen is ismerem és tudom, hogy szinte még soha semmit nem osztottak meg interneten másokkal. Aligha fognak a gender témával kapcsolatos ötleteikről naponta több tweetben mesélni a többieknek. A blogbejegyzés, amikor valaki nyilvánosan, egyértelműen és visszavonhatatlanul leírja azt amit gondol és vállalja a későbbiekben is, az még ezek szerint egy következő lépés lesz. Érdekes sikerágazat lett a fogalomtérkép és fórumozásból most valódi vita pillanatait élte át. Számos vita közül született egy nagyon fontos felfedezés, a jobbkézszabályt érdemes alkalmazni autó nélkül is. Megtudhattuk, hogy annak ellenére, hogy valamit ne veszünk észre, annak lehetnek olyan hatásai, amiről nem tudunk gondolkodni és ezek mások, vagy akár a közösség számára akár rossz hatások is lehetnek.

173 feliratkozott résztvevő nem produkált konnektivista oktatási-folyamatot és valószínűleg a következő fordulóban sem fog. A jelenség persze több mint érdekes és mivel a módszertan áll a kutatás célkeresztjében, ezért annak ellenére, hogy a dolog nem lett konnektivista, sikeresnek mondható a projekt. Sokféle okot lehet feltételezni, hogy végülis miért nem úgy alakult, ahogy terveztük. Most még keverednek a szervezéssel, a sajátos megoldással kapcsolatos ötletek és a mélyebb, kutatás számára is hasznos ötletek, elképzelések. Lehet, hogy a pedagógia iránt online érdeklődőknek nincs meg az az eszközhasználati kompetenciája, ami kellene egy produktívabb folyamathoz? Lehet, hogy elhittük a magas részvételi számokból, hogy itt valóban beindul majd valami és a többség előbb-utóbb feladja azt a passzív álláspontot, hogy csak kíváncsiságból jött ide, de valójába se kedve, se ideje, se mondanivalója? Az elképzelésektől eltérő történet ott vált a feltételezésből bizonyossággá, amikor a google csoportba be kellett jelentkezni. Onnan már tudni lehetett, hogy ténylegesen kik azok, akik aktívak. Még faragunk egy meglepetés kérdőívet és néhány ismerőst meg is kérdezünk majd, hogy miért is nem cselekedett a vállalkozásának megfelelően.

Eltekintve minden részletkérdéstől, szerintem egészen jó kis közösség szerveződött össze, és az az online fórumozás, ami kialakult mindenképpen megérdemli a folytatást. Holnap meghallgatjuk Trencsényi Tanár urat a mozgalompedagógia témakörben. Ez egy rövid forduló lesz és már belenyúlik majd a karácsonyba. (Izgalmas lesz megfigyelni az aktivitást) A történet 2011. január 14-én folytatódik majd tovább, amikor a III. OKT-INF konferencia online viselkedéskultúra kerekasztal beszélgetésére kerül sor. Onnantól a dolog már nem konnektivista lesz, de ami biztos, hogy pedagógia és online. Várunk mindenkit szeretettel a következő fordulóra és utána is!

Nehéz róla írni. Az a rendezvény, amin érdemes ott lenni, kár kihagyni. Az a rendezvény, aminek a hangulatát írásban nem lehet visszaadni. Az ötlet egyszerű: találkozzanak a webes fejlesztők és az alkalmazásokat használók. Ez bármely unalmas program alaptémája is lehetne, de a meetOFF megtalálja azokat az aktuális, innovatív projekteket, amelyekről még csak kevesen tudnak, még kevesebben használják, de esélyesek a közeli és távoli jövőben kiírt IKT alkalmazások népszerűségi versenyében. Minden téma jó választás, valahogy megérzik, hogy merrefelé halad(hat)unk.

Szerettem volna ottlenni azon az eseményen, amikor a skype éppen csak elindult és a fejlesztők találkoznak a hazai felhasználókkal. Azt a pillanatot biztosan nem hagytam volna ki, amikor a fényes jövő elé néző program felhasználóinak többsége elfér egy szórakozóhely nagyobb termében, ahol tömeg ugyan nincs, de kíváncsiság annál inkább. Az élen járók bemutatják, elmesélik, hogy szerintük miért és hogyan… a nézők pedig kreatívan hallgatnak és már újabb alkalmazási lehetőségek járnak a fejükben. Ott és akkor senki sem gondolja, hogy egy érdekes esti programnál több történik, hiszen minden olyan természetes.

Hasonló a meetOFF is. Kicsit rossz a levegő, de akad sör, vagy kóla, megy az élő közvetítés és a félhomályban mindenki a vászon felé figyel, vagy beszélget, járkál, esetleg átmegy egy kicsit biliárdozni a másik terembe. A szervezők figyelmesek, még arra is van kapacitás, hogy kitűzőt kapjunk, vagy szabadon elvihető újságokat. A meetOFF most még “csak” a fejlesztők és felhasználók online és alkalmanként offline tábora, de ha megmarad a sorozat, akkor mondjuk 10 év múlva híres és komoly visszaemlékezések alapját adja majd. Ha ott ülnék most, akkor azt mondanám, hogy “ez valahogy nagyon el lett találva”.

árulkodó képernyőrészlet, online helyzetjelentés a rendezvényről

Oktatóként is érdekes tapasztalás. Perjés István kollégámmal együtt elbújunk a tömegben, fal mellett megyünk be és egy kicsit idő előtt ki. Tudjuk, hogy van digitális nemzedék, talán már írni is tudnánk róla, de megtapasztalni mégis egészen más. Egy ideje a szakcsoport oktatói között terjed az a nézet, hogy akikkel az egyetemen találkozunk, nem az a bizonyos digitális nemzedék. Mi beszéljük őket rá például a web2 eszközök használatára, nem pedig ők nyűgöznek le minket a legújabb lehetőségekkel, ahogy azt várnánk, vagy ahogy rettegnénk (ki-ki vérmérséklete és IKT kompetenciája szerint). A meetOFF fórumán már nem lennék ilyen magabiztos, aki a tudatos online eszközhasználat hiányára építve fogalmaz meg konstruktív kritikát. A résztvevők éppen azért találkoznak, hogy az új eszközök felhasználásának a legjobb megoldásiról beszéljenek. Mi ez ha nem egy remek önszerveződés a tudatos eszközhasználatra?

…még akkor is “trending now” hogy ha a Móricz Zsigmond körtéren nézem, hogy mi a helyzet a környéken…

Hatalmas a különbség a facebook információáramlására felülve, pusztán kapcsolattartó, de alapvetően üres kommunikációt folytató fiatalabbak és tudatos felhasználók között. A különbség nem is annyira az életkornak köszönhető. Kicsit irigykedem az IK-ra, és próbálom közben elképzelni, hogy mindez pedagógiából milyen lenne és vajon miért nem valósul meg?

Én annak idején, 1993-ban, elsőéves egyetemi hallgatóként éppen lemaradtam a HIX MOKA első számáról, de az első évfolyam valamilen régi CD-n biztosan archiválva van a leveleim között. A meetOFF első két bemutatóján azonban ottvoltam, remélem 10 év múlva majd kerekasztalbeszélgetéseken mesélhetem, hogy mit láttam és milyen volt 🙂

November 19-én egy izgalmas, kellemes délutánt tölöttem a Király utcában, a Minyon Bárban. A Telekom meghívását lelkesen elfogadva kiváló szakemberekkel, közéleti szereplőkkel arra vállalkoztunk, hogy ötleteljünk a mobiltelefonálás, közösségi média, közösségi oldalak használatának kultúrájával kapcsolatban. Tovább a folytatáshoz →