4. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferencia

November 18-án, az ITF és HunDidac rendezvénnyel párhuzamosan rendezték meg a 4.DE! konferenciát, ahol a térbeli távolság miatt teljes egészében összesen három előadást tudtam meghallgatni. Konferencián, előadássorozaton régen jegyzeteltem és figyeltem ennyit, mint ezen a rendezvényen. A szervezők figyelmességének köszönhetően már belépésnél megkaptuk “Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében” című könyvet, amit nem csak udvariasságból, hanem az érdeklődést felkeltő előadásokra tekintettel is csak itthon lapoztam át. Érdemes. A címek kulcsszavaiból, ha valakinek a főcím nem lenne elég a vásárláshoz, vagy kölcsönzéshez: internethasználat kockázatai, személyes adatok védelme, kukkoló társadalom, internetfüggőség, univerzális kvantor, informatikaoktatás, gyerekek és számítógép, virtuális világ, tévedések vígjátéka.

Pintér Róbert előadásából megtudtuk, hogy a social network fogalom sokféleképpen értelmezhető, de legalábbis felfogható úgy, mint az egyének hálózata, de úgy is, mint szolgáltatásrendszer. Egyre gyakrabban látni és itt is megjelent a prezentáló technika, hogy bizonyos fogalmaknál a google keresésből indul ki az előadó. Fontos és érdekes adat, hogy a hazai Facebook és az iwiw napi látogatottsága közel egyelő, annak ellenére, hogy az iwiw felhasználók (még) lényegesen többen vannak. A twitter ehhez képest egyáltalán nem jelentős, nagyságrendi a különbség a magyar felhasználókat tekintve. A hálózatok mindig is velünk voltak, de a hálózatkutatás csak most kezd el erősödni igazán. Az elsődleges közösségek (pl. család), és a másodlagos közösségek (szerzett kapcsolatok) utána definiálhatjuk a harmadlagos közösségeket. Ezek már olyan közösségek és kapcsolatok, amelyeket a modern eszközöknek köszönhetően bárhova magunkkal tudunk vinni, így térfüggetlenül mindig ott lehetünk a kapcsolatrendszerben. A google és a facebook közötti háború valójában nem alkalmazások, vagy cégek közötti háború. Három terület csatájáról van szó, ahol a hírportálok, a keresők és a közösségi oldalak küzdenek egymással. A hírportálok és keresők üzlti modellje már kialakult, a közösségi oldalaké még alakulóban van. Érdekes gondolatmenet volt a céges facebook megjelenésnek az esélyei és kockázatai. Az alapkérdés, hogy elég nagy és elég jó a cég ahhoz, hogy érdemes legyen bátran belépni valójában rossz kérdés. Pintér Róbert szerint akkor kell belépni, hogy a cég ügyfelei már ottvannak, akkor pedig el kell fogadni, hogy írhatnak majd jót és rosszat is. Korábban már hallottam róla, de végül eddig soha nem jártam utána pedig érdekes a reneszánsz iwiw, amire szintél utalás volt a prezentációban.

A szünet után a NJSZT kitüntetéseit és díjait adták át, amiről igyekeztem twitteren tudósítani: PREZI, Abonyi-Tóth Andor

Csermely Péter előadásában az öregedő hálózatokból indult el a gondolatmenet. Egymástól távoli hálózatok (ökoszisztéma, piac, éghajlat) közös tulajdonságai a perturbáció utáni visszaesés, a viselkedés megnőtt önállótlansága. Az öregedő hálózat a rendszer egészére jellemző tulajdonságokat kezd el mutatni, ami összefügg a hálózatok komlexitásának csökkenésével. A kihívásokra a hálózatok meglazítják a szerkezetüket, újrarendeződés megy végbe, új kapcsolatok alakulnak ki. A kapcsolatok csökkentése nem a csoporton belül, hanem a csoportok között figyelhető meg jobban. Mindez előnyös a túlélésre, mert a távolabbi elrendeződésben különböző reakciókat lehet kikísérletezni, a csoportok mozgástere egymáshoz képest növekszik. Nem lehetett áthallások nélkül értelmezni az előadásbab a kreatív elemek viselkedését és a csoport vele kapcsolatos reakcióját. A kreatív elemeket a csoport eltávolítja, mert megbízhatatlanok, de ez gondot okozhat, amikor a csoport új kihívás elé néz, mert akkor nem biztos hogy nélküle képes a megoldásra. Izgalmas jelenség, hogy igazán jó állást csak távoli ismerős tud ajánlani. A profi kapcsolatépítő mindig egy csoport hangadóját, kreatív egyedét keresi meg. Rajta keresztül a csoport megismerhető és becsatornázható, illetve rajta keresztül lehet eljutni más, fontos csoportokhoz is. Ha a közösségi hálózatokra gondolunk, illetve a magyar sajátosságokat vesszük előtérbe, akkor sajnos meg kellett állapítani, hogy a 4 legindividuálisabb nemzet egyike vagyunk: együttműködésre alig képes, versengő, önleértékelő és kockázatkerülő, ami nem a legszerencsésebb helyzet.

Részben ennek ellensúlyozásaként is lehet értelmezni az előadás végén megjelenő ajánlást: Liliomos Mozgalom az ország megújításáért

Az utolsó előtti előadás: Szekfű Balázs-Szvetelszky Zsuzsanna: „Élőhelyünk, a Mémszféra – A kulturális evolúció mindennapjai és törvényei a digitális térben” Végig jelen voltam, de jegyzetelni már nem tudtam. Jellemző módon a lemerülő számítógép és a lemerülés határán lévő telefon már nem volt alkalmas erre és reflexből azt gondoltam, hogy se tollam se papírom. Előbbi volt, a HunDidac regisztráció ajándéka, de a papírokat elhagytam.

Érdekes jelenség, hogy az erdőben a védelem érdekében a csoportos fakivágást, a tisztások kialakítását akadályozzuk, de ezek egy erdőtűzben pontosan alkalmasak lehetnek az erdő megóvására. Az előadásban a 150 fős csoport fogalma kiemelt szerepet kapott. Egy ilyen méretű közösségben mindenki mindenkiről mindent tudott, ideális terep volt arra hogy mindenkit ismerjünk és a megismert tulajdonságok alapján tudjunk ideális párt választani. A pletykát és a pletkya terjedését vizsgáló kutató szemléletes példával érzékeltette, hogy az online közösségi hálózatok segítségével ez milyen más dimenzióba került. Egy hétvégi szilvalekvárfőzésen külföldről telefonhívást kapott, hogy a szép kendőjét lecsöppentette. Az információt a facebookon megjelenő fényképről szedte az ismerős, a fénykép pedig a helyszínen készült. A terjedés sebessége ezzel más dimenzióba kerülhet. A tömegkommunikáció jelentése megváltozott, lassan már többen írunk, mint ahányan olvasunk. Jegyzetek nélkül nehéz visszaemlékezni az előadásra, bízom benne, hogy a prezentáció valamikor valahol elérhető lesz.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória