Informatikai albizottság Egerben

Szeptember 29-én, szerdán az egri Eszterházy Károly Főiskolán ülésezett az MTA Pedagógiai Bizottság Informatikai Albizottsága. A megbeszélésen megismerkedhettünk a Főiskola általános és IKT fejlesztési stratégiájával, illetve egy kerekasztal beszélgetés keretei között (az eredeti témától kicsit eltávolodva) szinte minden fontosabb kérdés előkerült, ami jelenleg az IKT fejlesztések és kutatások hazai szakmai közösségének vezetőit foglalkoztatják.

A Főiskola IKT iránti elkötelezettsége, ennek a területnek a dinamikus fejlesztése és stratégiai célként való kezelése egyértelmű. Az intézmény vezetése elkötelezett ezen a területen, ami számos fejlesztési folyamatot egyszerűsíti. Számomra leginkább az a szimpatikus, hogy minden informatikai, IKT jellegű fejlesztést képesek szerveresen integrálni az intézmény fejlesztési folyamataiba.

Lényegében egyik fejlesztés sem informatikai, hanem valamilyen intézményfejlesztés, amiben komoly tényező az informatikai kultúra és eszközhasználat. Megismerkedtünk többek között a hallgatói laptop programmal, a könyvtár fejlesztésével, az ePortfolió oktatásban betöltött szerepével.

Egy váratlan fordulatnak köszönhetően én is tagjai lettem a kerekasztalnak. A dinamikus, sok irányba szerteágazó beszélgetés Benedek András moderálásával az innováció kérdéséből indult ki. Könczöl Tamás után az ELTE eLearning rendszer innovatív törekvéseiről (ügyfélszolgálatok és belső képzések, a tanárképzésen keresztül a közoktatásigyakorlathoz való kapcsolódás, illetve az OECD IMHE minőség projektben való részvétel), illetve az Oktatás-Informatikai Szakcsoport hallgatói blogjának ötletéről és első tapasztalatairól és saját podcast csatornám elindításának elvi és technikai hátteréről beszéltem.

Rövid jegyzeteim alapján, a teljesség igénye nélkül felsorolva a következő kérdések kerültek még elő:

  • Hallgatók, tanulók közösségi portálokon való tevékenysége, a tartalom kezelése, “online viselkedés”: az oktatók, tanárok számára a nevelési feladatok közé kell tartoznia ennek a területnek is. Ehhez természetesen nekik is aktív használóvá kellene válniuk, ami jelentős mértékben befolyásolhatja az eszközhasználatnak (web2 eszközök használatának) a kultúráját.
  • Kisebb vita alakult ki arról, hogy a tanároknak milyen mértékben kell az új eszközök aktív használóivá, vagy “csak” ismerőivé válnia. Természetes igény, hogy az oktató a napi munkája során használjon az oktatásban olyan eszközöket, amelyek oktatásban való használatát tanítja, ugyanakkor ezeknek a gyors és folyamatosan gyorsuló fejlődése még azok számára sem egyszerű, akik erről meg vannak győződve. Ehhez képest nehezebb az elvárás azok felé, akik még a meggyőzés előtti fázisban vannak.
  • Az eszközök és a technika gyorsabban változik, mint az alaposan követhető. A megbeszélés általános gondolata volt, hogy időben és jó pillanatban kell előre lépni minden területen, mert a fejlesztésben egy kihagyott lépés olyan lemaradást okozhat, ami egy lefelé gyűrűző spirálhoz hasonló. Egy fáziskésés után az aktuális szint elérése csaknem teljesíthetetlen elvárásokat jelent.
  • Szóba került az oktatói kompetenciákkal kapcsolatban, hogy gyakrabban ismernek meg és kezdenek el használni eszközöket, hogy ha azok nem az oktatáshoz kapcsolódóan jelennek meg először, hanem azt mutatjuk meg nekik, hogy a hétköznapokban a használatnak milyen előnyei vannak. Innen általában az oktatók már saját maguk keresik meg az oktatásban való használhatóság lehetőségeit is.
  • Az eszközhasználat és a technika használata rengeteg időt és erőforrást igényel, ami sok esetben nincs elszámolva többek között az oktatói, tanári terhelésekben sem. Egy jó online kurzusfelület megszerkesztése rengeteg idő és energia, nyilvánvalóan a képzés minőségét is befolyásolja, de a terhelés elszámolásában nem, vagy csak alig jelenik meg. Ez egyre komolyabb gondot okoz, valamilyen átfogó, egységes megállapodás vagy javaslat kidolgozása nagyon fontos lenne.

  • A beszélgetés egyik fontos kérdése, mint minden hasonló szakmai beszélgetés alapkérdése az eszközhasználat, a technika és az őt felhasználó emberek viszonyáról szólt. Több oldalról is közelítettünk a kérdés felé. Hunya Márta felvetette, hogy igazi változás, pedagógiai fejlődés csak akkor jön létre, hogy ha a tanulási folyamat minőségi változáson megy keresztül. Ha az eszközhasználat nem érinti a tanulók tanulását, akkor az öncélúság erős veszélyként jelenik meg. Természetesen nem a tanulóközpontú pedagógiát fedeztük fel újra, hanem azt erősítettük meg, hogy az eszközrendszerek és technika használata sokféle lehet, önmagában még nem jelentenek módszertani váltást, minőséget és hatékonyságot.
  • Fontos bejelentések voltak az eLEMÉR programról, a Microsoft oktatási vezetőjének közösségi felület beindításával kapcsolatos terveiről és én jeleztem, hogy az Oktatás-Informatika folyóirat továbbra is működik, de a minőségi tartalmak megjelentetése fontosabb cél, mint a rendszeresség.

A szakmai programok mellett lehetőséget kaptunk, hogy barátságos idegenvezetők kíséretével a főépület izgalmasabb helyszíneit is meglátogathassuk:

látkép a Líceum épületének tetejéről

ha ebbe nézek bele, akkor…

…ezt látom a távolban

“Periszkóp az épület tetején lévő vizsgálóban, ami az alatt lévő fehér asztalra….

…vetíti a környéket, akár a templom és a templom előtti lépcső élőképét is. Mint egy webkamera”

Még egy szakmai jellegű blogbejegyzésben sem szabad említés nélkül hagyni, hogy a főiskola kiváló vendéglátó. A társas vacsora kínálata, a főiskola bora, az intézményvezetők pincészetéből érkező borok megfelelő hátteret adtak a kötetlenebb beszélgetéseknek is.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb kategória