1 hét múlva Kutatók Éjszakája. Úgy is mondhatnánk, hogy már csak 7-et kell aludni 😉 Az egyre népszerűbb rendezvény jelentőségéhez kétség nem férhet, igaz ennek ellenére mégis sokan feleslegesnek, utánzatnak tartják. Szükség van arra, hogy kutatók bemutassák munkájukat? Esetleg ez is csak egyféle narcizmus, ami sokak szerint a kutatással foglalkozókat erősen jellemzi? Múzeumba nem csak éjszaka jár az ember, de tárt kapukkal várakozó kutatóműhelyeket máskor aligha látogat.Csaknem 1 hónapja olvastam, hogy az európaiakat jobban érdekli a tudomány mint a sport. A cikk meglepő eredményeket mutat, ezek szerint társadalmi igény lenne rá, hogy jobban megismerjék a kutatásokat és a kutatókat. Lehet, hogy merész a feltételezés, de néha azt gondolom, hogy ezt minden kutató műhely számára kötelező tenném, vagy legalábbis támogatásukhoz kötném. A kutatóknak meg kell mutatni, hogy mit csinálnak, el kell mondaniuk, hogy miért. A kutatás nem magánügy, közügy. Nem öncélú, nem a kutató érvényesülésének útja, hanem tudományterülettől függetlenül valami magasztosabb cél vezérli, mint sok-sok impakt faktor.

A környezet a kutatókra bízott egy nehezen megfogalmazható feladatot, talán azt, hogy tegyék jobbá a világot, vagy valami hasonlót és ezen belül egyénileg, vagy csoportoson oldják meg a saját maguk által kitalált és vállalt feladatokat. A kutatókat nagyrészt a társadalmi környezet tartja el. Itt nem csak a támogatásokra gondolunk, vagy a közalkalmazottakra, akiknek pl. oktatási és kutatási kötelezettségei vannak, hanem arra is, hogy ezt a szerepet kapták, vállalták, időként illik róla beszámolni, hogy mire jutottak.

Akadnak persze olyan kutatók, akik azt gondolják, hogy az ő feladatuk bizony a kutatás, legfeljebb az egyetemeken ezzel kapcsolatban valamilyen oktatási tevékenység, de a népszerűsítés, tudománykommunikáció az külön szakma és egyébként sincs belőle impakt faktor, idézettség, hivatkozás, de még csak lektorált poszterbemutató sem. Ezt hívjuk talán disszeminációnak? Ennek a legegyszerűbb megoldása, hogy ha nyomtatunk néhány tájékoztatót és kiosztjuk abban a szekcióban, ahova csak azok jöttek el a konferencián, akik egyébként is tudják miről beszélünk majd 🙂

Személy szerint nem az a kutató vagyok, aki inkább publikál, mintsem az elért eredményeket valahol valakik számára hasznosítsa. A rendezvényre készülődve méginkább erősödik benne, hogy erre nagy szükség van. Ez persze hosszútávon nem jó tudományos stratégia, hiszen azt kell gondolni, hogy a publikációk és hivatkozások számának gyarapodásával vagyok hatékony tagja a kutatói közösségnek, de kérdés, hogy ezzel a megoldással hatékony tagja vagyok-e a társadalmi környezetnek? Remek vitát lehetne arról rendezni, hogy mikor és hogyan eredményes a tudományos kutatás. Kezdetnek mindenki olvassa el az alábbi két művet:

• Dévényi Tibor: Dr. Ezésez Géza karrierje
• Siegfried Bär: Professzorok és alattvalók. A tudományos kutatás diszkrét bája

Régen sokaknak mondtam, hogy érdemes lenne ezen elgondolkodni. Tevékenységem nem volt sikeres. Volt akivel közösen nevettünk és lelkesen az gondoltuk, gondoljuk, hogy ezt lehet, de legalábbis érdemes másképp csinálni. Mások pedig megköszönték, hogy milyen remek tippek vannak benne 😀 Azokról már nem is beszéljünk, akik itt-ott magukra ismertek…

A Kutatók éjszakája nem csak a közönségnek hasznos és érdekes, hanem remek alkalom a kutatóknak is, hogy átgondolják tevékenységüket, céljaikat. Fontos dolog, hogy a kutató egyszerűen és érthetően el tudja mondani, hogy mivel foglalkozik és miért.

A kutatások számára az internet nyilvánossága nagyon komoly és fontos színpad. A nyilvánosság ereje remek kontroll és minél több értékes tartalom jelenik meg az interneten, annál többet hasznosíthat belőle akár az a tanár is, aki szidja, hogy semmi sem hiteles és semmi nem jó. A kutatói blog szintén fontos, még akkor is ha rengeteg időt vesz el. Ahogy leírtam ezt a kifejezést, máris újragondoltam. Időt vesz el valamitől, pl. a kutatástól, vagy lehet, hogy ez is a kutatás természetes része kell legyen? Szívesen olvasnék sok “kutatás közben” témájú blogot. Ezek szerzői számára persze kimarad az az “élmény”, hogy titkaik legyenek, amit ők fedeznek fel először. Kérdés, hogy mennyire tudományos műhelytitok, amit egy blogbejegyzésben érthetően le tudunk írni?

Tehetségkutatással foglalkozó kutatócsoportunk is megpróbálta beépíteni a munkájába a blgot, eddig sikertelenül. Akik szeretnének kutatói blogokat látni, olvasni, vagy a szerzőkkel beszélni, semmiképpen ne hagyják ki az alábbi rendezvényt:

Kutatók a Neten – I. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó

Szép hosszú blogbejegyzés lett. Sok idő ment el vele és semmit sem haladtam még a X. Országos Neveléstudományi Konferenciára tervezett absztraktokkal, pedig ma van a határidő. Egy ideig még az ELTE PPK Oktatás-Informatikai Szakcsoport jövő pénteki Kutatók éjszakája programját szervezem, utána jöhet az egyéni teljesítmény mérő absztrakt. A blogbejegyzés alapján talán nem véletlen a sorrend.