A Microsoft egykori első embere, Bill Gates szerint az elkövetkező években jelentős mértékben megváltozik az egyetemek helyzete az Internet és az online alkalmazások hatására. A hazai hírekben (PcFórum, Eduline, HVG) és néhány külföldi blogban (pl. Donald Clark) is olvasni erről a véleményről, amit sok helyen sokféleképpen értelmeznek. Bill Gates mondatai egy beszélgetésben feltett kérdésre adtak választ. Érdekes lenne végiggondolni, hogy milyennek képzel el egy egyetemet most, illetve milyennek látta a múltban, de nézzük inkább, hogy milyennek látja a jövőben.

(…akinek nem jelenik meg a beágyazott youtube videó, KATT IDE)

A hazai hírekben elég sarkos értelmezést írtak a szakújságírók, miszerint “felejtsük el az egyetemet”, illetve “az internet feleslegessé teszi az egyetemet”. Ennél (az egyébként kontextusból még így is kiragadott) mondanivaló egy kicsit árnyaltabb. A témával pár levélváltás erejéig foglalkozott az “oktatás” levlista (amit a témától függetlenül is szívesen ajánlok mindenkinek). Néhány kulcsfogalom mentén próbálom összefoglalni, hogy mit gondolok én.

• Kutatás, kutató egyetemek. Mintha el is felejtettük volna az egyetem egy másik pillérét és kizárólag oktatási intézményként gondolnánk rá. A kutatások számára is komoly kihívás, hogy megtanuljanak élni az Internet lehetőségeivel, ami megérne egy külön blogbejegyzést, de először gondoljunk csak arra, hogy minőségi képzésben, pláne MA szinten, legalábbis is illendő valós kutatási tevékenység közelébe engedni a hallgatókat, illetve bevonni az érdeklődőket. A tudománykommunikációnak voltak, vannak és lesznek nagyon fontos kezdeményezései, de egy kutatócsoport közelében, vagy a csoport tagjaként végzett munkát szerintem nem, vagy csak nehezen lehet pótolni online eszközökkel.
• Önszabályozás. Ahhoz, hogy online tanuljunk nagyfokú önszabályozás is kell. Különösen igaz ez, hogy ha egyedül vagyunk, de még akkor is ha online csoporttagnak jelentkezünk. A hagyományos szervezett oktatásnak, pl. a közoktatásnak itthon megvannak azok a hatásai, ami miatt erre a többség nem, vagy csak igen ritkán alkalmas. Majdnem azt írtam, hogy a többség nehezen venné rá magát, vagyis gondot okozna a motiváció, kényszerként élné meg, hiszen a tanulás a tapasztalatok szerint nem egy vidám, önfeledt szórakozás, mint az internetezés. Valahol olvastam, vagy hallottam, a forrást sajnos nem tudom már pontosan, de egy igen fontos gondolatot idéznék ide: “A nyelviskolában nem a tanulásért, vagy a tanításért fizetsz, hanem a motiválásért.”  Mégiscsak van annak oka, hogy pl. a Facebookon nem tolakodnak az önképző körök.
• Presztízs. A felsőoktatásban a nappali képzésnek van igazán presztízse. Még akkor is, ha ez sok szak esetén nem feltétlenül kell, hogy így legyen, más szakok esetében pedig nagyon is komoly alapja van. A levelező képzésnél már csak egy rosszabb van a köznyelv szerint, mégpedig a távoktatás. Amikor otthon lehet tanulni. Mindenki tudni véli, hogy ez egyelő azzal, hogy a vizsgán kell valahogy átmenni a lehető legkevesebb tanulással. A távoktatásnak indokolatlanul alacsony presztízse van, részben annak kidolgozatlanság, részben pedig a társadalmi tévképzetek miatt. Ehhez képest az online tanulás, ami readásul nem is szervezett, elég viccesen hangzana. “Na és hol tanult, hol szerezte meg a diplomáját?” Egy híresebb egyetem, vagy a Facebook aligha lehet alternatíva még akkor sem, hogy ha az egyetemi képzésnek finoman szólva akadnak hiányosságai. Itt megjelenik egy fontos felvetés, miszerint a máshol, akár egy másik online képzésen tanultakat hogyan lehet kreditre váltani, elismerni a felsőoktatásban? Hány kreditet ér résztvenni egy konnektivista módszertannal támogatott nyilvános képzésen?
• Forrásmegosztás, hozzáférhetőség. Fontos gondolat, hogy az egyetemi előadások nemsokára fent lesznek az interneten. Erre részben már nem is kell várni és nem is jövő idő, lásd iTunesU projektek, részben pedig még van mit tenni ezen a területen, főleg hazai viszonylatban. A felsőoktatás állványzata itt fog nagyot “reccsenni”, de elsősorban nem az oktatásközeli területein. A bölcsek kövének birtoklása zárt országhatárok mellett néhány friss és jó szakirodalom formájában már valóban a múlt, de még kevesen látták be, hogy ha jobban körbenézünk, akkor vagy a témákat kell a végtelenségig szűkíteni, vagy el kell fogadni, hogy nem leszünk naprakészek, esetleg átmenetileg még felkészültek sem a saját szakterületeinken. Itt két stratégia küzd egymással. Az egyik igyekszik elhitetni, hogy az interneten sok haszontalan kacat, téves információ van. A másik igyekszik a lehető legtöbb tudást megosztani, még akkor is ha egyelőre a reflexek mást sugallnak. Személyes megjegyzés: az RSS olvasóm számálója “892”-t mutat, miután elolvastam az összes napi hírt. Ennyi az átnézeten szakmai tartalom, amelyek között vannak szövegesek, de elég sok podcast is.

Bill Gatesnek, illetve a kicsit talán túlzottan egyirányú értelmezőinek akkor lenne igaza a felsőoktatás szomorú jövőjével kapcsolatban, hogy ha az egyetemek online alkalmazások és Internethasználat területén nem, vagy csak alig fejlődnének. Még ekkor is csak esély lenne arra, hogy igazuk legyen. Bízunk benne, hogy másként lesz és a tudásközpontok, kutatóműhelyek elkezdenek olyan formátumban is kommunikálni, ami megérint mindenkit.