Több helyen lehet olvasni, hogy a Google bejelentette a “Wave” szolgáltatás fejlesztésének a leállítását. A szolgáltatás nem szűnik meg, csak már nem fejlesztik tovább. A hírt szerény érdeklődés fogadja. Néhányan még felkapják a fejüket, hogy bizony nekik is van egy nehezen kiharcolt, avagy szerencsés esetben korán elcsípett hozzáférése, ami régóta “porosodik” valahol. A wave szerepe az lett volna, hogy felváltja az emailt. Ez nem történt meg. Mi lehet ennek az oka?

Biztosan nem illik ilyet írni ezen a napon, de be kell vallanom, hogy nekem kezdettől fogva nem volt szimpatikus, de igyekeztem nem lemaradni a használatában.

Az utolsó nyomok alapján február 4-én volt szükségem rá utoljára, azóta el is felejtettem. Az iPhone alkalmazás is törlésre került az egyik szelektálásnál és rendrakásnál. (Soha nem volt igazán jó. Vagy a telefon volt gyenge, vagy a program, mert minden lassan jött be. Lassabban mint ahogy a 3G-n működik az iOS4 🙂 )

Mi volt vele a bajunk?

1. Az egyszerűbb beszélgetések is áttekinthetetlenek voltak. Ha hárman kezdtünk el egyszerre írni az még követhető volt, de ha már válaszok és viszontválaszok is voltak, akkor előbb-utóbb kimaradt valami, amire más helyet utalni kellett, ha a másik válaszai alapján észrevettük, hogy kimaradt valamiből. Nem egyszer a párhuzamosan futó skype-chat segített menteni a helyzetet.
2. Nem, vagy csak alig működött a fájlfeltöltés.
3. Nem épült be “az indításnál be kell kapcsolódnia” programok közé. Ennek leginkább az lehetett az oka, hogy kevesen használták. Az üres fórum effektus szépen lerántotta a mélybe, hiszen oda nem írok ahova mások nem írnak, illetve nem vagy csak késlekedve válaszolnak.
4. A felfokozott várakozáshoz képest a kezelőfelület és a lehetőségek túl egyszerűek tűntek. Mi eben az újdonság, ha pár perc alatt ki lehet ismerni? Elmarad a felfedezés izgalma, ami miatt egyesek gyakran váltanak programokat, programkörnyezetet. “Minek, ha nem tud többet mint az email és még bonyolultabb is?” Az új technikai eszközt kevésbé megszállott, vagy kevésbé hozzáértő barátainknak mutogatva mindig megkapjuk a kérdést, hogy “na és mit tud?” Itt csak egy mutogatható technikai extra volt az emailhez képest, miszerint azonnal lehetett látni, amit a másik gépel, vagyis
5. azonnal lehetett látni, amit a másik gépel. Ez érdekes, de az elgépelések és elütések miatt sokszor kellemetlen érzést keltett. Mivel látta a másik, amit írunk, aligha lehetett eltitkolni mondat közben ha meggondoltuk magunkat. Nem volt visszaút, amit skype és MSN programoknál megszokhattunk. Az azonnali megjelenítés ösztönözte a felhasználót, hogy gyorsabban írjon, ami gyakoribb hibákat produkált. Ezeket a javításnak köszönhetően kijavíthattuk, ami tovább bonyolította a leírt mondat olvasását a többieknek (színes javítófelhővel alakult a mondat, miközben már máshol jártak…)

Összegezve: nehéz volt megszokni, utána pedig kellemetlen érzés volt, hogy az egyszerű törzsi tam-tam dobot (ütemesen váltakozó, monoton de követhető skype, MSN) felváltotta egy szimfonikus zenekar (Wave). Kérdés, hogy hol van a baj, ha  egy monotonabb diszkózenét hallgató fiatalnak egyszer csak komolyzenét kezdünk el játszani?

A Google Wave útjára indítása elhamarkodott lépés volt. Nem azért, mert a fejlesztés nem elég jó, hanem azért, mert a felhasználók még nem eléggé digitális bennszülöttek a használatához.

Milyen mértékben zavarhat egy fiatalabb felhasználót:

1. az áttekinthetetlenség, amikor egyszerre több párhuzamos MSN-re képes, mint mi?
2. a feltöltés hiánya, amikor alig van saját készítésű fájl a gépén, amit szeretne megosztani? (ami van, azt torrenten osztja meg, vagy elküldi másnak is a forrást)
3. egy olyan felület, amit se ő, se más nem használ a kortársai közül? Nincs késztetés az új kipróbálására. Eljön annak is az ideje, ha valami, vagy valaki csak ott lesz és máshol nem.
4. a mutogatható technikai újdonság hiánya, hogy ha természetes a technika fejlődésének gyorsuló folyamata?
5. a gyorsabb gépelés helyesírásának hiánya, elütések sorozata?

Akiknek a Google Wave igazán jó lenne, még túl kicsik ahhoz, hogy egyedül használni tudják. Tündöklése és csendes visszavonulása nem mond ellent annak, hogy egyetlen összetett rendszer felé halad minden fejlesztés. Telefonálni lehet a Facebookkal, képet és videót küldhetünk a twitterrel, a Google pedig olyan mint “faluhelyen a pálinka, vagy a szalonna – mindenre jó” (hallottam, vagy olvastam, nem tudom), a Facebook pedig mintha falusi piactér lenne.

Egyelőre döntetlennek tűnik az eredmény a google és facebook közötti kínálatban, igaz mindegyik építi a hidakat a másik felé, akár közvetlenül, akár közvetett szolgáltatások beiktatásával. A google inkább az iroda, a facebook inkább a klubhelység. A Google Wave olyan kísérlet volt, mintha egy elegáns irodában, egy kör alakú tárgyalóasztalnál kellene úgy viselkedni, mint a klubban sörözés közben. Aligha lehet sikeres. Érdekes lenne ha a facebook próbálkozna meg egy plattformfüggetlen webes szövegszerkesztővel, amiben kiváló az egyenletszerkesztő is 🙂 Esetleg útvonalat tervezne a mások által ugyan elrejtett, de egyébként véletlenül mégiscsak nyilvánosságra kerülő lakóhelyek között és ehhez kiemelt hirdetésben kínálna taxiszolgáltatást 🙂 A Wave egyébként kiváló Facebook alap lenne. Áttekinthetetlenségben hasonló. Legalább nem kellene állítgatni az adatvédelmet (feleslegesen), hiszen mindenki láthatna mindent egy nagy felületen.

Olyat rendszert szeretnénk, amiben mindent lehet, de mi még azt szeretnénk, hogy ne kelljen azt a bizonyos mindent egyszerre csinálni. Ha majd a munkaidő és a szabadidő, a munka és az életmód ennél jobban egymásbaolvad, akkor talán a facebook és google társulás sem fog feltűnni.

Face-Le, vagy Go-Book? 🙂