A doktori kurzus beadott portfólióit nézegetem. A félév több szempontból is érdekes volt. Az utolsó órát június 9-én tartottuk, vagyis a szorgalmi időszak vége után még 4 alkalommal találkoztunk, annak ellenére hogy félév közben más doktori kurzusoktól eltérően nem kéthetente, hanem hetente volt óra.

A félév során egy kutatást terveztünk meg és hajtottunk végre a doktori iskola kérdőíves kitöltésre vállalkozó kedvű hallgatóin. Közösen ötleteltünk, közösen írtuk körbe a problémákat, szerkesztettünk fogalomtérképet (megismertünk néhány web2 s alkalmazást), közöse szerkesztettük a kérdőívet és az elemzés első lépései is projekt jelleggel zajlottak. Az előre megtervezett témáktól sok esetben eltértünk ki, néha kicsit talán nagyobb kitérőkkel is, de a beszélgetések mindig jó hangulatban és eredményesen zajlottak. Volt olyan óra, amikor tanári lelkesedés hiányában a tetőre látogattunk, 🙂 de sok olyan alkalom is, amikor spontán tovább maradtunk mint a megszabott idő.

Volt két látássérült hallgató, akik optimizmusban és lelkesedésben azt hiszem mindenkit túlteljesítettek. Mindent megtettek azért, hogy kövessék a sokszor csapongó gondolatmenetet, de nekem is tanulságos volt, hogy pl. SPSS output fájlban a kereszttábla elemzés logikáját, taktikáját nekik magyarázzam.

Miért is születik blogbejegyzés erről a kurzusról? Spontán alakult, de fontos jellemző volt, hogy gyakrabban találkoztunk és tovább maradtunk. Szeretném hinni, hogy azért, mert érdekes volt, hiszem más motivációs tényező (jegy, stb.) aligha kapott nagy szerepet. Egyszerűen volt egy izgalmas kutatás, magunk elé állított nehéz feladatokkal, rendszeres beszélgetésekkel. Talán ilyennek kell lenni egy doktori kurzusnak, hogy összejövünk egy téma kedvéért, tovább maradunk ha kell, gyakrabban jövünk ha úgy érezzük, többször jövünk, mint a tanmenet azt előírja és ha úgy alakul, akkor a tetőt is megnézzük titokban.

Külön bejegyzést nem érdemel, de a félév során akadtak ellentmondásos és negatív tapasztalatok is 🙂 Lelkesen olvastam tanári adatlapom bejegyzéseit, névtelen értékeléseimet a Mark My Professor oldalon. Nagy kár, hogy a tanári értékelést ilyen félreértések és virtuális tabuk korlátolják. Jó lett volna a bejegyzéseket megbeszélni a szerzőikkel.

Negatív, de tanulságos tapasztalat volt, hogy jegybeírásnál vált egyértelművé egy hallgató számára, hogy nem fog jegyet kapni. Az indoklás igen egyszerű volt: nem csinált meg minden kötelező részfeladatot. Hosszas retorikai párbajba kezdtünk.

1. Megírtam neki levélben a határidő után, hogy pótolja a részfeladatok, amelyek hiányoznak. Nem válaszolt, nem pótolta, ami szerinte nem hiba, mert a levélben nem írtam bele külön, hogy akkor nem kap jegyet (a félév elején kiosztott kurzusleírás ezt egyértelműen tartalmazza)
2. Következetesen jeleztem neki, hogy nincsenek meg a részfeladatok és a kérdéseim alapján nem is nagyon értik, hogy mi a baj, vagyis hagyjuk abba a beszélgetést. Erre megkaptam, hogy az ő egyik szülője is tanár, megérti a fásultságom és a kiégettségem és egyébként is a félévben csak 3 órát tartottam meg és a tetőre mentem a hallgatókkal, ahelyett hogy tanítottam volna. Fásultságban van valami, a korrelációs együttható magyarázatakor nem egyszer úgy érzem magam, mint BB a Forrest Gumpban, amikor elmeséli, hogy hányféleképpen lehet elkészíteni a rákot 🙂
   Hivatalos 9 éve tanítok kutatásmódszertan, aminek a tartalma jelentős mértékben nem változott. 9 év alatt  4 egyetemen szinte minden létező képzési formában volt már ilyen kurzusom, lehet hogy tényleg pihenni kellene rá egy kicsit. Visszatérve: a tetőn senki nem jutott eszébe, hogy gyorsan menjünk vissza tanulni és egyébként is az illető 4 alkalommal volt jelen a félév során, vagyis a 3 óra megtartása is kicsit túlzás.
   
3. A legtanulságosabb pont az volt, amikor jeleztem neki, hogy nem fog jegyet kapni, mert nem csinálta meg a kötelező feladatokat. Erre kaptam válaszként, hogy pont neki nem adok jegyet, miközben a csoportban olyanoknak meg igen, akik falról letépett cetliken szereztek maguknak pénzért valakit, hogy megírják helyettük a dolgozatot?! Úgy tűnik, hogy kompetenciafejlesztésben van még mit fejlődnünk nekünk oktatóknak 🙂

Önmagam vigasztalására egy meglepően kedves értékelés: “Számomra az órák sok új ismeretet adtak, de valószínű, hogyha nincs előzetes ismeretem akkor bizony nagyon küzdöttem volna, hogy mindent megértsek (bár azt gondolom, hogy ma már nem lehet az, hogy valakinek ne legyen előzetes ismerete!) az órák hangulata jó volt. Ön nagy tudású, jó pedagógus, aki elkötelezett a téma iránt és számomra ezért volt hiteles.” Oktatásstatisztikai elemzések kurzus hallgatójától kaptam. Onnan tudom, hogy előtte elküldte skype bejegyzésben is és utána írta meg anonim az értékelést.

Összesen még 78 nap van hátra az őszi szorgalmi időszakban a regisztráció kezdetéig 🙂