Június 9-én a Kinizsi utcai Nyitnikék óvodában jártam egy szakmai bemutatón, ahol megfigyelhettük, hogy nagycsoportos óvodások hogyan és mire használják az interaktív táblát. Alig akadt olyan kolléga, vagy ismerős a környezetemben, aki az interaktív tábla és az óvoda szavak egy mondatban való kimondására ne reagált volna heves, alapvetően féltő, gyanakvó ellenérzéssel. “Szegény óvodások! Hát már ott is?! Szegény gyerekek, inkább játszanak!” A tapasztalatok és az óvónők elbeszélései alapján a projekt nemhogy káros lenne, hanem kifejezetten jó dolgokat produkált.

Az óvódavezetést és az óvónőket mindenképpen dícséret illeti. A vállalkozás merész, hiszen még szakmai körökben is negatív reflexeket mozgat meg egy ilyen váratlan innovatív kísérlet. A projektet az ELTE IK egyik PhD hallgatója, Pasaréti Otília vitte be az óvodába, ahol kezdetben vegyes fogadtatásra talált, ami egyértelműen pozitív irányban változott a pedagógusok, szülők és gyerekek szemében.

A gyerekek számítógéphasználata az ELTE TeaM labor (Abonyi-Tóth Andor, Turcsányi-Szabó Márta, Windisch József) által fejlesztett LOGO IMAGINE alkalmazásra épült. A programot használva a gyerekek mesét szerkesztenek laptop számítógépen, közben beszélgetnek a meséről és megrajzolják a mesefigurákat. Különösen népszerű tevékenység a terület színnel való feltöltése és az ecsetméretváltás.

A képernyőn a jól ismert mese kritikus pillanata látható, amikor a tehenekkel kapcsolatos szerény tudásáról (kompetenciájáról) híressé vált Mehemedet fizikailag is bántalmazzák a jámbor tehenek.

A munkában fontos szerepe van az otthonról hozott számítógépes ismereteiknek, de egymástól is viszonylag gyorsan és könnyen tanulnak. Vélhetően számos negatívumot lehetne felsorolni, de az  egyik legmeglepőbb tapasztalat, hogy az egymással egyébként türelmetlen gyerekek számítógéphasználat közben egymást (és sok esetben az óvónőket) is segítik, megvárják a másik tevékenységét. Bármilyen furcsa de a közös számítógéphasználatnak pozitív hatásait is léteznek.

A számítógépet elrejteni kisgyermekkorban sem lehet, ha más nem, akkor felmerül az a kérdés, hogy az egyébként aktív felhasználó idősebb testvérek, szülők számára miért olyan izgalmas ez az eszköz. A meseszerkesztés pedig lényegesen jobb tevékenység, mint a szabad és céltalan számítógépezés. Közhelyszerű jelenség, hogy a gyerekek gyorsan és hatékonyan tanulják meg használni a számítógépet, ami sokszor a kisebb IKT kompetenciával rendelkező pedagógusok saját magukról való gondolkodását is átformálhatja. Sok negatív lehetőségtől eltérően ebben az óvódában pozitív példát látni és pozitív történeteket hallani.

A megszerkesztett meséhez a gyerekek saját hangjukat is fel tudják venni, ami a mese bemutatásában, eljátszásában nem kis élményt adhat. A közösen elkészített mesét haza lehet vinni, szülőknek és rokonoknak meg lehet mutatni, illetve otthon velük akár tovább lehet alakítani, újra el lehet játszani.

A táblahasználat is a meseszerkesztés köré épült. 2 gyerek a táblánál állva kommentálta, mutatta be a mesét. Egy óvónővel együtt 5 gyerek ült a számítógépnél, jelentkezésre, kérésre lehet cserélni a szerepeket. Mindet a legnagyobb természetességgel zajlott, a megszokott munka látványát figyelhettük meg. A tábla és a számítógép nem kizárólagos eszköz volt a szobában. 3 gyerek együtt játszott más játékokkal egy külön asztalnál, 1 gyerek egy másik óvónénivel közösen rajzolt valamit, de voltak olyanok is, akik egyedül építettek. A mesefigurák alakzatként való mozgatása, a mesélés fontos játéklehetőség, de minden jel szerint nem az egyetlen.