Az első blogbejegyzés

Elkezdeni egy blogot pontosan olyan érzés, mint amikor nekilát az ember megírni egy könyvet. Átgondolja, kitalálja, összegyűjti, megtervezi, szinte már látja az elejét és a végét, de valami még mindig hiányzik ahhoz, hogy az üres oldalon az első sorok elinduljanak. Járkál, jegyzeteket rendezget, rendet tesz az asztalon (számítógépen is) és persze többször elhalasztja a kezdést. Ezt sokszor megbánja, hiszen szinte minden nap lenne olyan, amit érdemes lenne megírni, de hát kinek van erre ideje? Megélni, átélni sem egyszerű, hát még megírni. Ez a helyzet most is fennáll.

Ez a 4. blogmotor az elmúlt 1 évben, amit elkészítettem, telepítettem, hogy majd ide fogok írni. Valami mindig közbejött, ahogy most is több dolog is közbejönne, de már erősebb az a hatás, hogy nem szabad kihagyni, elfelejteni, mint az a hatás, hogy az időt kell rá szánni, amiből mindig kevés van. Vegyük sorra, hogy miért is indul most el ez a blog.

  1. Miért ír blogot egy egyetemi oktató? Egy tanár számára teljesen természetes, hogy 5 embernek, 20 fős csoportnak, vagy 100 fős hallgatóságnak szeretne mondani valamit és ezt el is mondja. Szinte naponta megteszi, sőt, gyakran tanítja, hogy a web2 világában a közlésnek akár ez a módja milyen fontos és milyen nagy jelentősége van. Az oktató szeretné hinni, hogy az egyetemen a legtöbb tevékenység a tudás köré szerveződik (a tudás közössége…) Idősebb, fiatalabb emberek ezért ülnek össze rendszeresen, előre kialakított szokások és szervezeti formák között. Egy oktató írjon arról, hogy mit tanít, és ha olyan a helyzet, akkor írja is le, hogy mit tanít, hátha a hallgatókon kívül mások számára is érdekes. Ha eLearning területen dolgozik, akkor hiba lenne kihagyni a blogot, hiszen végre egy olyan terület, amiről nem csak beszél, hanem akár át is élheti.
  2. Miért ír blogot egy kutató? Bizonyos felfogások szerint a kutatás titkos tevékenység, zárt körben, részleges vagy teljes hírzárlat mellett készül a tudomány, vagyis valamilyen tudás, amit korábban még nem tudtunk a világról. Népszerű az a nézet, illetve tevékenység, hogy vannak konferenciák, felolvasóülések, népszerűsítő előadások, amikor a kutatók előjönnek a titkos helyről a titokkal és megosztják elsősorban egymással azt, hogy mire jutottak. A web2 világában persze tovább jutnánk, ha a titkos műhelyeket felváltaná egy-egy blog, vagy google wave, de egyelőre ez még egy kicsit távoli jövőnek tűnik. Egy kutatónak az aktuális felfogás ellenében is érdemes blogot írni, ha más nem, akkor azért, hogy megnézze a látogatottsági statisztikáit az adott bejegyzésnek, ami mégiscsak tükrözi, hogy a kiszivárogtatott titkokra hányan kíváncsiak.
  3. Miért ír blog egy fejlesztő? Fejlesztés alatt most elsősorban oktatás-informatikai és eLearning szolgáltatásokat kell értetnünk. Ha van olyan terület, ahol nagy szükség van a kooperációra és a félig nyilvános közösségi munkára, akkor talán ez az. Erre szép példa a MoodleMoot rendezvénysorozat. Ebben a blogban helye kell legyen a fejlesztések eredményeivel és hétköznapjaival kapcsolatos bejegyzéseknek is. A szolgáltatás akkor működik igazán, hogy ha nincs vele gond, de ilyenkor a felhasználók észre sem veszik. Ha éppen nem működik, akkor természetesen szorongató pillanatok és kritikus közlések ideje érkezik el a fejlesztők számára. Ennek ellensúlyozására érdemes leírni, hogy milyen, amikor minden rendben van és ez mennyi munkával járt.

A blogírásnak komoly kockázatai is vannak. Még a végén olyat írok le, ami nem akartam leírni, vagy amiről azt gondolom, hogy mások nem akarták, hogy leírjam 🙂 Igyekszem majd erre nagyon odafigyelni.

A motiváció nagyrészt belső és beépült, de az is igaz, hogy az OEB 2009 blogger szekció igen nagy hatással volt rám, illetve arra, hogy végül elindítsak egy ilyen oldalt. Számos jó blogot lehet ma már olvasni (a teljesség igény enélkül ezeket a nyitólapon gyűjteni és ajánlani is fogom) de az is igaz, hogy ezek számossága és a frissítési gyakorisága messze elmarad attól, amit ideális, vagy akár csak elvárható lenne az aktuális korszak aktuális kollégáitól. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt sem, hogy a twitter kiváló előkészület volt és ezt a továbbiakban sem tervezem megszüntetni.

A tervezett témák elsősorban az oktatás, kutatás, fejlesztések, illetve tudományos közéletszervezés köré fognak csoportosulni. Személy jelleggű bejegyzések alig lesznek, legfeljebb ezeknek a témáknak egy szubjektív meglátása mondható majd személyesnek. A frissítés gyakorisága esetleges, jóllehet az elmúlt két hétben megfigyeltem, hogy minden nap, legfeljebb minden másnap történt olyasmi, amiről írtam volna. Elképzelhető, hogy ezeket utólag le is fogom írni. 2001 óta sokminden történt, amit biztosan leírnék, így érdekes lehet ezekre visszaemlékezni. Ez akár egy új kategória is lehet. Szintén figyelni fogok arra, hogy ha időm és erőm engedi, akkor arról is írjak, hogy mit olvastam és mit gondolok róla. Ez is veszélyes terület, de hátha elindít néhány beszélgetést, vagy gondolatot. Igyekszem óvakodni majd az aktuális közéleti témáktól, még akkor is ha ezek oktatással kapcsolatosak. Ezen a területen nem nekem kellene blogot indítanom, de határozottan azt gondolom, hogy erre lenne a legnagyobb szükség. Ma alig van szakmai jellegű újságírás, legalábbis az igényekhez és szükségletekhez képest.

A frissítést befolyásolja majd a napi 120-140 db körül alakuló érkező és kb. ugyanennyi megírt email. Ez jó hatással van arra, hogy írjak, de rossz hatással van arra az időre, amit erre tudok szánni. A blogbejegyzéseket twitteren jelezni fogom, a kommenteket egyelőre szabadon engedem.

A könyveknél nem az a legrosszabb pillanat, amikor befejezzük és készen van, hanem, amikor el kell küldeni és már nem lehet változtatni rajta…

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb