Virtuális? Nemzedék? Virtuális nemzedék?

A IV. Oktatás-Informatikai Konferencia két szekciójában is aktívan közreműködtem előadóként. A két különálló kutatás és ebből adódóan a két külön előadás eddig a blogbejegyzésig nem kapcsolódott össze bennem, de így átolvasva egészen új ötleteim támadtak a generációs nemzedéki modell megmentésére :-) Természetesen nem gondolom komolyan, hogy egyszercsak lesz majd egy virtuális nemzedék, akik nem csak a digitális nemzedékkel szembeni elvárásokat teljesítik, hanem ezen túlmutatva, tudatos választással aktívan használják a virtuális környezeteket is. Ennek ellenére pár percig jó volt eljátszani a gondolattal.

A virtuális oktatási környezet kutatás eredményei közül néhány, leginkább “kutatás közben” jellegű eredményt ismertettem az első előadásban. A kutatás két fókuszpontja a térlátás és tárhasználat, illetve az attitűd volt. A térhasználat pontos leírása elsősorban a környezetfejlesztéshez járulhat hozzá. Az előzetes eredmények alapján a felhasználók többsége az interakciót keresi és kevésbé foglalkozik a környezet passzív részeivel. A tér kihasználása, a térben való mozgás és elmozdulás a várthoz képest kisebb, vagyis a felhasználói nézőpontból elegendő lehet egyszerűbb és praktikusabb környezetek kialakítása is.

[slideshare id=11450945&doc=slollejanosivoktinf-120206150600-phpapp02]

Érdekesen alakul az virtuális környezettel kapcsolatos attitűd is. Egyelőre még kevés vizsgált személy válaszainak elemzése alapján, de elég határozottan állíthatjuk, hogy a felhasználók nem tudatosan döntenek 1-1 keretrendszer használata mellett. A személyességnek van egy olyan határértéke, amit már nem szeretnek átlépni. Az online eszközökkel szembeni fő kifogás sokáig az volt, hogy túl személytelen és elidegeníti egymástól az embereket. Ehhez képest a virtuális környezetek valószerűsége sokaknak furcsa és nehezen elfogadható. A Second Life helyzete a “technikai hype” görbén nehezen meghatározható, de vélhetően közel áll a mélyponthoz, vagyis nemsokára fellendülés várható. A felhasználók érdeklődése a virtualitással kapcsolatban vegyes, alapvetően passzív. Meglepő eredmény, hogy szerintük egy gyakorlott Second Life felhasználó naponta kb. 6 órát tölt el a virtuális környezetben, ami a komoly vizuális és auditív terhelés miatt rendszeresen aligha lehetséges.

a virtuális oktatással kapcsolatos szekció teljes felvétele (előadásom 19:20-nál kezdődik)

A digitális nemzedékkel kapcsolatos spekulatív elméletek nemsokára alaposan átalakulnak. Egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy a digitális bennszülöttekkel kapcsolatosa elvárások bizonyíthatóan nem teljesülnek. A cél természetesen nem a nemzedéki modell teljes eltörése, hanem valamilyen pontosan természetrajz, amiben megmutatkozik, hogy az eszközhasználat miben és mennyire függ az életkortól és más tényezőktől.

[slideshare id=11450962&doc=stratollejanosivoktinf-120206150729-phpapp01]

Egy korábbi felmérés adatai alapján a digitális eszközhasználat és a tanulási stratégia kapcsolatát elemeztem. Az interaktív eszközhasználat komponensrendszer alapján létezik egy jól elkülöníthető eszközhasználati faktor, ami meglehetősen domináns a többihez képest. Egyértelmű, hogy az eszközhasználat nem az iskolával és a tanulással kapcsolódik össze. A változók alapján kialakítunk egy indexet, ami megmutatja, hogy az elvárásokhoz képest “mennyire digitális” az a bizonyos nemzedék. Ennek az eszközhasználati indexnek a tanulási stratégiákkal kapcsolatos összefüggéseit elemezve számos érdekes következtetésre juthatunk Többek között igazolható, hogy a digitális nemzedék vizuális tanulási stratégia dominanciája nem jár együtt az eszközhasználati indexszel, vagyis az eszközhasználó nemzedék egyáltalán nem annyira vizuálisan tanul, mint az korábban feltételeztük.

a digitális nemzedék szekció előadásainak felvétele

A bejegyzés kategóriája: Album, Konferencia
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Virtuális? Nemzedék? Virtuális nemzedék? bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Fehér Péter szerint:

    Sosem bírtam megérteni, miért van nálunk az a “beskatulyázás”, ha valaki kritikusabb hangnemet üt meg, máris a “haladás ellenségévé válik” (hogy ne mindjárt a konzervatív lesajnáló jelzőt említsem).

    Jánosnak ez a mondata igen találó: “A cél természetesen nem a nemzedéki modell teljes eltörése, hanem valamilyen pontosan természetrajz,”
    Fel sem merült szerintem annak vitatása, hogy az említett nemzedék más, mint elődei… Bár ez korábban is így volt már párszor a történelem során. Ami viszont mindenképpen “szólást” érdemelt, az azon idealistikus álomkép letörlése, amit a sokat idézett szerzők felfestettek anno. Ennek oka azonban nem valamiféle irigység/féltékenység az ún. netgenerációval szemben, ugyanis tanárként mi járnánk a legjobban, és nagyon megkönnyítené a munkánkat, ha olyanok lennének, amilyenek nem:-)
    A szólás oka az, hogy szerintem értelmes célnak tűnik azt feltárni, mégis milyenek, miért olyanok, és hogyan lehetne ezt maximálisan kihasználni “önző pedagógusi céljaink” (ti. hogy még jobbak legyenek) érdekében. Ebben semmit nem sgítenek az olyan “ábrázolások”, amelyek már elért eredményként vetítik elénk azokat a dolgokat, amiket nagyon jó lenn e elérni…
    Ebből a szempontból is nagyon érdekesnek találtam a szekciót, köszönöm, dolgozzunk tovább!

  2. Tarné Éder Marianna szerint:

    Hűha! És vajon hogyan fogok én ebből a témából, jelesül Az Y generációval kapcsolatos teendőkből szakdolgozatot írni és azt megvédeni? :-( Az írással nincs baj, de hogyan lesz munkám “egyedi és tudományos”, mint ahogy elvárható lenne???
    Kedves János! Köszönöm, hogy tanulmányát itt is közzé tette, bár a konferencián személyesen is meghallgattam. Remélem, hogy így még jobban “hasznomra válik”.
    Péter hozzászólását olvasva, lehet, hogy ezt kéne “kutatnom”?: “A szólás oka az, hogy szerintem értelmes célnak tűnik azt feltárni, mégis milyenek, miért olyanok, és hogyan lehetne ezt maximálisan kihasználni “önző pedagógusi céljaink” (ti. hogy még jobbak legyenek) érdekében. ”
    Elnézést kérek, hogy minden ehhez hasonló blogbejegyzés és tanulmány kapcsán a “gondjaim” jutnak eszembe és most először meg is osztottam őket!

  3. Fehér Péter szerint:

    Kedves Mariann!
    Van itt még hely bőven kutatásra…

    >Az írással nincs baj, de hogyan lesz munkám “egyedi és >tudományos”, mint ahogy elvárható lenne???

    Szívesen segítek ebben, ha megkeres:-)

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.