Közös séta érdekes virtuális helyeken

“Kirándul a csoport…” címmel terveztünk foglalkozást a “Tanítás és tanulás virtuális környezetben” című képzésünk csütörtöki programjába. A külsőleg is egyre inkább formálódó avatarok az oktatási épületünk teraszán gyülekeztek. (Az épületnek lassan kellene egy nevet adni, mert más épületeket is kezdenek növekedni az ELTE PPK virtuális kampuszon és egyre nehezebb lesz a tájékozódás.) Az egyéni aktivitást fokozottan támogató feladat igen egyszerű volt. Közösen átvettük a Second Life porgrammal történő fényképkészítés legfontosabb tudnivalóit, majd a kivetítőn és saját böngészőkben mindenki elkezdte kiválasztani a LindenLab által ajánlott helyeket. A fényképezés elsőre úgy tűnt, hogy nem okoz gondot, de a facebook csoport üzenőfalára végül viszonylag kevés kép érkezett. A LindenLab kínálata valóban a legjobb helyeket tartalmazza, egy kicsit talán túl erős is a szelekció. (A kezdő felhasználóknak mindenképpen érdemes egy-egy helyett itt megnézni, egy alapszintű környezethez képest sokkal szebben kidolgozott helyeket lehet találni szinte minden kategóriában.)

gyülekező a teraszon…

Az egyéni (esetenként páros) munkát előkészítő első harmadban jól érezhető volt, hogy az egyébként szép és igényes karosszékek nem szerencsések még az előadóteremnek szánt helységben sem. A normál méretű avatarhoz képest is nagyok, nehéz őket rendezni és a hasznos térből aránytalanul sok helyet foglalnak el. Az előkészítés során történő mozgások alapján egyértelművé vált, hogy miért van más, fejlettebb helyeken az előadások helyszíne szabad térben, egyszer ülő alkalmatosságokkal.

szép, de nem túl praktikus székek…

A fényképezés és helyválasztás után a résztvevők pillanatok alatt eltűntek, vagyis a kiszemelt helyre teleportáltak, a képzők pedig egyedül maradtak. A fényképezés és teleportálás meglepően jól megy, csak keveseknek akadnak gondjaik, ellenben a hangtechnika, az élőbeszéd avatarok közötti biztosítása még mindig nagyon nehézkes és komolyan lassítja, nehezíti a kommunikációs folyamatot. Egyértelmű, hogy egy oktatási helyzetben legalább kettő képzőre szükség van, de ha valakinek nem megy a hang és chat megoldással kell leírni a lényeget, akkor még nehezebb a helyzet.

hang melletti igen aktív chatforgalom a bal alsó sarokban…

A távoli helyek felfedezésére indult résztvevők után hirtelen támadt “csend” érdekes helyzet. A személyes üzenetek, a virtuális környezetben is használható hanghívások ellenére itt egy kicsit olyan érzésem támadt, hogy elveszítettük a kapcsolatot és csak bizakodni tudunk, hogy visszatalálnak az oktatási épületbe. A furcsa érzésben biztosan szerepet játszott, hogy fizikailag most először nem az egyetemen, hanem itthon voltam. A “first life” hatásaival óvatosan kell bánni, mert a virtuális környezet használatara a valós környezet ritkán van tekintettel. Nálam például a két kutyánk gondoskodott arról, hogy virtuális oktatói szerepemhez (éppen a feladat elmesélése közben) ugatással adjon kreatív és hangzatos  háttérzajt 🙂 Volt olyan kollégánk is, aki egy kávézóból lépett be, ahol a virtuális környezetben való aktív részvétel és egyedül ülve a hangos kommunikáció vélhetően nem tartozik a megszokott tevékenységformák közé 🙂

beszámoló a felfedezéses kirándulás után

A felfedezés 20-25 percét egészen jól betartotta mindenki és szinte kivétel nélkül visszataláltak. Önként jelentkezés meghallgattunk néhány beszámolót és rövid, egyhangú szavazás alapján a NASA-t választottuk a közös kirándulásra. A közös, csoportos teleportálás már nehezebben ment, az elsők egyáltalán nem várták be a csoport többi tagját, én is késve érkeztem. A csoportos séta helyett egymás után történő rohanás volt, ami különösen a távolság-ézékeny hangot beállítóknak lehetett érdekes, mert a látványos környezetben való szemlélődés helyett a térképen, más módszerekkel a többieket kellett keresni, hogy le ne maradjanak. A külső kirándulás fénypontja a meteorközeli-élmény volt 🙂

fent, középen, közeledik…

Az oktatási épületbe is időben kicsit szétszakadva tértünk vissza, de a külső teraszon végül spontán beszélgetés alakult ki a kutatásról, a környezet használatáról, az épülő egyetemi területről. Fórum jellegű sajátosságot mutat a résztvevők képzési alkalmak közötti belépése. A beszélgetések alapján legfeljebb egyedül, vagy egyáltalán nem térnek vissza virtuális környezetbe, vagyis a heti 1,5 órát szánja rá a többség. A virtuális környezet és a távoktatás közötti legnagyobb különbség, hogy az előbbi csak térben, utóbbi térben és időben is független oktatási környezet.

“óra után még ottmaradtunk kicsit beszélgetni”

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb