2011-04-30 nap bejegyzései

Virtuális valóság és az információs társadalom közoktatása

2011. április 15-én délután az ELTE PPK Kazinczy utcai épületében, a Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoport KAZY 405. termében épülő kutatólabor adott otthont az MTA Pedagógiai Bizottság Informatikai Albizottság kihelyezett szakmai ülésének. Az albizottság (a bizottságokkal szemben általában megfogalmazódó előítélet ellenére) igen aktív és szakmailag is érdekes “életet él”, pedig az önmagukért felépített napirendek mögé is rejtőzhetne. A PPK és a kutatócsoportunk számára nagyon megtisztelő, hogy a hazai IKT és eLearning akadémiai oldalának képviselői ellátogatnak hozzánk is. A szokásrend alapján mindig lehetőség van a helyi kutatók kutatásainak bemutatására. Ezen a napon Turcsányi Mártával közösen mutattuk be az ELTE Kutatóegyetemi projekt keretei között épülő virtuális kutatásaink hátterét, terveit, elképzeléseinket, illetve az Oktatás-Informatika folyóirat 2009. 2.számában megjelent három kiváló tanulmány szerzőit: Z.Karvalics Lászlót, Komenczi Bertalant és Bessenyei Istvánt kértük fel egy kerekasztalbeszélgetésre.

 

Virtuális valóság

A PPK és az IK független kutatási projektjeinek akadnak közös részei, amelyekben a karközi kooperáció előnye és lehetőségei is megmutatkoznak. Forgós Sándor bizottsági elnök köszöntője után a PPK stratégiai dékánhelyettese Perjés István köszöntötte a résztvevőket és kiemelte a két kar együttműködésének fontosságát. Felszólalásában felidézte a 2010-es Kutatók Éjszakája programsorozaton bemutatott Virtuális oktatási környezet kísérlet és program eseményeit és megfogalmazta, hogy meglepő módon ott és akkor a virtualitás a teremben ülő vendégeket nem eltávolította, hanem olyan közel hozta egymáshoz, amire a valós környezetben, ennyi idő alatt talán soha nem lett volna lehetőség.

Turcsányi Márta előadásában bemutatta a vezetésével kialakított T@T Labor és T@T hálózat projekteket. A napjainkban sokféleképpen használt hálózat talán ezekben a fejlesztésekben mutatja meg igazi jelentőségét, amikor a különböző információforrások, szakértők, felhasználók és a tanárképzés folyamatosan változó résztvevőinek összekapcsolása egy korszerű és fenntartató tudásbázist hoz létre. Az újszerűség és fontosság nem abban mutatkozik meg, hogy egyszeri alkalommal valami újat hozunk létre, hanem abban, hogy meglévő dolgokat kötünk össze és biztosítjuk annak a helyét is, amit a nagyon gyorsan változó területen egyelőre még csak sejtük, de biztosan nem tudhatunk. A T@T háló szakmai közössége és nyílt, interaktív csoportja mind-mind egy lehetőség, amivel élni lehet és kell, hiszen a web2 és online közösségek fontosságát is képviselő szakértők aligha hagyhatják figyelmen kívül az ezekben rejlő lehetőségeket.

A virtuális és valós környezetek összekapcsolásának komoly informatikai fejlesztések adhatnak megfelelő alapot. Az ELTE IK a Kutatóegyetemi projektben készít olyan virtuális környezeteket, amelyek későbbi oktatási felhasználása egy részét adja a kutatásainkban vizsgált jelenségeknek.

[slideshare id=7629786&doc=tetvvprojektek-110414121308-phpapp01]

A kutatás-fejlesztés jelentősége jóval messzebbre mutat, mintsem annak a kipróbálása, hogy milyen remek módon lehet információt tárolni egy AR “bélyegben”, vagy milyen érdekes elkészíteni, majd egy avatarral bejárni az IK-nak otthont adó egyetemi épületet. A virtuális világok fejlesztésének informatikai lehetőségeit kutatni merész dolog, hiszen nagyon sok múlik majd azon, hogy milyen virtuális világot építünk majd fel akkor, ha az a terület hosszabb-rövidebb idő alatt “elhordja” a társadalmi elfogadás és szokásformálás “röghegységét”.

 

 

Virtuális és valós oktatási környezetek integrálása

A kutatási projektünk alapját egy 2010. tavaszán próbaképpen megszervezett hallgatói oktatási kísérlet adta, amikor több csoportot is megkértünk arra, hogy a tanteremben zajló szemináriumi foglalkozás egy része Second Life alapú virtuális környezetben lehessen. Utólag természetesen ezt nevezhetjük elővizsgálatnak is, de leginkább az az érvényes visszaemlékezés, hogy egyszerűen kipróbáltunk valamit, mert bíztunk benne, hogy érdekességeket tapasztalhatunk meg. Virtuális környezetben zajlott már számos oktatási kísérlet, ilyen rételemben a tanórai és virtuális tapasztalatok alapján felépített kutatási projekt nem mutat új irányba. (Az is igaz persze, hogy a kreatív kutató számára a lezárt és “agyonkutatott” téma fogalma nem definiálható, de az már egy másik blogbejegyzés lehetne…) A kutatás kísérleti jellege szerint abban igyekszik újnak látszó területeken haladni, hogy a virtuális oktatási környezeteket összekötjük valós oktatási környezetekkel és megvizsgáljuk, hogy ilyen helyzetben hogyan alakul az oktatási folyamat, a módszertan, a csoportfolyamatok, az önmagunkról és minket képviselő avatarról való gondolkodásunk. Az attitűd, a bizalom és a kooperáció érdekesen alakul virtuális környezetben, de méginkább érdekes lehet, hogy ha a csoport egy része valós környezetben tapasztalja meg a folyamatot.

A virtuális és valós oktatási környezetek integrálásának nem célja bármilyen meglévő jó (vagy jónak és eredményesnek gondolt) oktatási gyakorlat kiszorítása, és azt is bátran mondhatjuk, hogy nem a valós kapcsolatokra építő oktatás ellen zajlik a fejlesztés. Az oktatás-módszertani repertoár bővülése már nem újdonság, hiszen már most szép számmal akadnak szervezett oktatások, amelyek résztvevői virtuális környezetet választanak a közös munkára. A távoktatás, elsősorban a felnőttképzés számára szeretnék alkalmazható kutatási eredményeket produkálni, de bízunk benne az online közösségfejlesztésben is felhasználható lesz majd, amit sikerül megvizsgálnunk és leírnunk.

A kutatás témájának bemutatása még szakmai környezetben is csak ritkán produkál közömbösséget, a virtualitásról ugyanúgy mindenki megvan a véleménye, mint a nevelésről, vagy az oktatásról, de természetesen egész más lehet a helyzet, hogy a vélemények helyett kutatási eredményekre alapozott állítások megfogalmazása is lehetséges. 15 évvel ezelőtt a mobiltelefont még sokan sznob és csúfolandó dolognak tartották, talán csak kevesen gondoltak arra, hogy 15 év múlva az oktatás területén többek között arról is zajlik a vita, hogy vegyük el a gyerektől, vagy használjuk fel, mint multimédiás és közösségi tevékenységre alkalmas eszközt. Ez a vita is elvi, akárcsak a virtualitás oktatási felhasználása, de amiben közösek, hogy igazán jó módszertan talán még egyikhez sem készült, legalábbis megválaszolatlan kérdésből, mintha több lenne. Virtualitás tekintetében talán még időben vagyunk.

Személy szerint kifejezetten örülök annak, hogy pedagógiai jellegű kísérleteket végezhetünk és nem kérdőíveket készítünk, hogy valós oktatási helyzetektől távol próbáljunk látványos elemzések mögé, mellé (esetleg rajtuk) állva elméleteket alkotni. Ennek is megvolt egy korszaka. Mindez persze most sokkal nehezebb, mint egy bevált kutatás-módszertani algoritmus segítségével eredményeket gyártani. Mindennek megvan a funkciója és helye, bízunk benne, hogy ennek is.

 

Az információs társadalom közoktatásának körvonalai

A kerekasztal története egészen messzire nyúlik vissza. 2009. őszén eLearning című doktori kurzusomra külső előadókat hívtam meg, akik közül többeket felkértem arra, hogy az előadás alapján írjanak egy-egy tanulmányt az Oktatás-Informatika folyóirat következő számába. Az előadások jól sikerültek (az archív anyagok megvannak, még a nyári szünet előtt igyekszünk online is elérhetővé tenni őket). A folyóiratba írta tanulmányok is nagyon jók lettek, így adódhatott az a lehetőség, hogy a szerzőket egy kerekasztalhoz ültetve, kiindulásként Z.Karvalics László írását választva beszélgessünk arról, hogy mi is az a kontrollforradalom és miért lehet ez fontos a közoktatásban? (Ha valaki még nem tette volna meg, akkor célszerű a három írást a kerekasztal beszélgetés megtekintése előtt elolvasni.)

 

 

A beszélgetés természetesen más irányba kanyarodott, annál is inkább, mert kiindulásként a beszélgetés alapját adó írás szerzője, Z.Karvalics László egy érdekes és találó összefoglalóra hívta fel a figyelmünket. (A megtekintés nem volt problémamentes, de a lényeget láthattuk). A videó alapján megtudhatjuk, hogy az oktatás mit ront el és mit is kellene egy kicsit másképp. Az eltérés jelentős, a cselekvés első ránézésre nem is lenne nagyon bonyolult, de kialakult szokások, intézményesült formák folyamat közben történő átalakítása szerintem több, mint reménytelen.

 

[tube]http://www.youtube.com/watch?v=zDZFcDGpL4U[/tube]

 

A beszélgetés tartalmát még moderátorként is nehéz összefoglalni, mert sok minden előkerült. Bennem motoszkált néhány kérdés, ami részben a videóhoz, részben a három tanulmányhoz kapcsolódott és szerencsére fel tudtam tenni. Az egyik az volt, hogy kinek is kell ma a kontrollforradalom, kinek is kell egy másképp szabályzott oktatás, amikor a többség a meglévőt fogadja el természetesnek és sem a tanulók, sem a szülők, de még a pedagógus sem akarnak tenni azért, hogy valami másképp legyen. A másik kérdésem egy gyakran visszatérő dilemma: valóban információs- és tudástársadalomról beszélhetünk, amikor a többség számára a facebook vagy linkedin, a twitter, a blogolás, a wikipédia, a podcast még távoli és a tartalommegosztás nem a természetes és hétköznapi élet része. Mindez szerintem NEM generációfüggő, az embereknek nem biztos, hogy ez kell abban a formában, ahogy ezt a társadalomtudósok elképzelték, vagy ahogy számítottak rá. A válaszokat is megkaptam, az alábbiakban látható és hallható az egész beszélgetés:

 

Video streaming by Ustream

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb