2011. március hónap bejegyzései

Online tanulási környezetek módszertani előnyei és az eLearning tananyagfejlesztő projekt

Az andragógia MA képzésben hétfőn a jó idővel fordítottan arányos létszámú csoport közreműködésével folytattuk az Információtudomány és a távoktatás előadásokat. Mindkét kurzus témája alkalmas arra, hogy beszélgetés és vita is kialakuljon, ez most sem maradt el. A tanulási dimenziókat “lifewide” és “lifelong” tengelyekre vetítve arról beszéltük, hogy a kezdetek informális tanulása hogyan vihető át az felnőttkor informális tanulásához úgy, hogy az egyén számára közben kötelező intézményesült oktatásnak erre érdemi negatív hatása ne lehessen. A közoktatás és más szervezett oktatás tanulási tapasztalatai, az egyén tanulástörténete meghatározó marad még a felnőttkor informális, online tanulásában is.

Összefoglaltuk, hogy egy korszerű tanulási környezet legyen: tanulóközpontú, tudásközpontú, értékelésközpontú, és közösségszervező. Jelentős időt szántunk arra a kérdésre, hogy a felsőoktatásban és felnőttképzésben a távoktatás, blended learning és jelenléti oktatás közötti különbség mennyire korlátozható a személyes jelenlét (offline közreműködés) kérdésére. Egy online környezet esetén a tervezés során olyan kényszerhatások érvényesülnek, ami minőségi oktatási környezetet eredményezhet, mégpedig olyat, ahol a nem a jelenlét vagy nem jelenlét a minőségben a legmeghatározóbb erő. Az online környezetnek olyan módszertani előnyei lehetnek a tanulás támogatásában, ami mellett a jelenlét kérdése szinte másodlagossá válik. Az előadás végén vizionáltuk a jövő oktatási környezetét. A hallgatók a távoktatásban, térben egymástól távoli személyek közös oktatásában és az ehhez köthető elszemélytelenedésben a személyes találkozás, érintés, testek közelség által keltett érzéseket hiányoltál. Példaként Asimov egyik könyvét idéztem, de a bizonytalan rögtönzés miatt helytelenül. Az előadáshoz “A mezítlen nap” című kiváló könyv illik, ahol bizonyos szereplők nemhogy kívánnák a másik személyes jelenlétét, hanem egyszerűen rosszul vannak tőle. Másféle szocializáció lehet, hogy másféle igényeket ébreszt majd az emberekben. A digitális nemzedékről ilyen értelemben még keveset tudunk, de az egyelőre nem nagyon tetszik nekünk.

 

[slideshare id=7398933&doc=andminformaciotudomany04-110326115015-phpapp01]

 

Video streaming by Ustream

 

A távoktatás kurzus előadásában érvelni és szemléletet formálni próbáltam abba az irányba, hogy az eLearning tananyagfejlesztés nem egyenlő azzal, hogy meglévő offline tananyagoknak szinte változatlan formában keresünk valamilyen online környezetet vagy keretrendszert. Az online környezetek technikája rengeteg lehetőség adhat nekünk, az eLearning fejlesztéseknek “kötelessége” ezeket kihasználni, különben az egész öncélú és felesleges technikai bűvészkedés marad. Az elearning tananyagnál sokat beszéltünk arról, hogy a szövegek kettős jelleggel kerülnek elő onlne környezetben. Nem csak tartalomként, hanem a tanulást segítő másodlagos szövegeknek is nagyon fontos szerepe van az eredményesség alakulásában. Röviden beszéltem arról, hogy egy digitális taneszköz akkreditációs folyamatában a pedagógiai, technikai és tudományos értékelésnek milyen kritériumai vannak. Az előadás az eLearning fejlesztés fázisaival zárult, ahol az előzetes tervezés, igényfelmérés és a lehetetlen vagy felesleges vállalások csapdáját jártuk körbe és kiemeltük, hogy a fejlesztés utáni bevezetés, vagy a fenntarthatóság milyen fontos szerepet tölt be ahhoz, hogy az ügyfél és a fejlesztő is elégedett legyen.

 

[slideshare id=7399034&doc=andmtavoktatas04-110326120242-phpapp01]

 

Video streaming by Ustream

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb

Napirenden a tanári tevékenység és a tanári mesterség

Az MTA Pedagógiai Bizottság Didaktikai Albizottsága március 24-én tartott szakmai ülést a PPK Kazinczy utcai Kari Tanácstermében. A témánk a pedagógus, illetve a tanári tevékenység, tanári mesterség volt. Két könyvről készült referáló előadás és mindegyiket kisebb szakmai beszélgetés követte. Falus Iván (2006): A tanári tevékenység és a pedagógusképzés új útjai és Szabó László Tamás (2010): Bevezetés a tanári mesterségbe azon könyvek közé tartozik, amelyek sokadszorra rávilágítanak arra, hogy a pedagógus kérdéskör nem csak az oktatáspolitikát, a szülőket, vagy (érthető módon) a gyerekeket foglalkoztatja, hanem neveléstudománnyal, didaktikával foglalkozókat is. Szerencsére, mert akárhogy nézzük a tanítás egy professzió, másképp mondva egy szakma, amire a közvélekedéssel ellentétben nem elég (nem szükséges) születni.

Jó dolognak tartom, hogy a didaktikusok ezzel foglalkoznak, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján a pedagógus, a tanulás különböző értelmezései, illetve a tanulók közötti különbségek teszik ki a didaktikai beszélgetések jelentős részét. Nem sorolnám ide a tanulói teljesítménymérés, az oktatáshoz köthető pszichometria és (nem feltétlenül a Fercsik János-féle értelmezésben művelt) pedagometria szintén virágzó műhelyeit (és empirikus tűzijátékait). Joggal kérdezhetné a didaktikában kevésbé jártas olvasó, hogy na jó, de miről szóljon a didaktika, ha nem erről? A bizottsági ülésen is mintha elbizonytalanodni látszott volna egy kollégánk a didaktika fogalmát, tárgykörét, illetve a szó jelentését tekintve. Az elbizonytalanodás és a kérdés is jogos, ha az elmúlt évek (évtized) hazai gyakorlatát nézzük, de nem jogos, hogy ha a német oktatási modellekből, vagy a hazai didaktikatörténetből indulunk ki. Mentségünkre szolgálhat az az elv, hogy a didaktika az, amivel a didaktikusok foglalkoznak. Tegnap ez éppen a pedagógus volt 🙂

A pedagógus, mint téma az oktatáshoz köthető témák közül az egyik legkiszolgáltatottabb. Pedagógiához természetesen mindenki ért, akárcsak a politikához, vagy a focihoz (tetszőleges sporttal, vagy a sportról elnevezett vendéglátóipari egységek leggyakoribb témáival helyettesíthető). A tanítás egyszerű, kiáll az ember és ügyel arra, hogy csendben hallgassák mások. A foci is egyszerű, ügyelni kell arra, hogy több gólt rúgjunk, mint az ellenfél. A politika is egyszerű, ugye nem baj ha nem mondok példát? 🙂 A pedagógusképzés jelenleg izgalmas kérdés, ezen belül különösen azzal foglalatoskodik mindenki, hogy kétszintű (BA és MA) legyen, vagy álljon vissza az egységes rendszer. Ez a vita alkalmas arra, hogy háttérbe szorítsa azt, hogy mitől is lesz jó pedagógus, aki a pedagógusképzésbe közelébe kerül. Szakmai események (mestertanár videóportál), vagy akár egy nemrég indult szakmai blog más irányból közelítik meg a kérdést.

tanarkepzes.blog.hu

A tanárképzésben helye kell legyen megfelelő mennyiségű, de méginkább megfelelő minőségű pedagógiának és pszichológiának. Ha valaki nem hiszi, hogy ezen területek elmélete legalább annyira szükséges a minőségi tanári munkához, mint amennyire fontos a jó szakmi gyakorlat vagy az első években kapott mentorálás, akkor gondolja át, hogy szívesen kerülne-e olyan orvos kezei közé, aki kizárólag a jó gyakorlatokat életszerűen bemutató Dr. House és Vészhelyzet sorozatokon nevelkedett, az anatómiát a képzés elején túl elméletinek tartotta és már az első félévben gyakorlati kurzusokat várt, ahol kipróbálhatja élesben, hogy mire képes.

Fontos elvárás például, hogy a pedagógus értse, hogy mi történik az iskolában és az osztályteremben és ebből kiindulva tudja a kiválasztott célok irányba módosítani az eseményeket. Ismert vizsgálati eljárás, hogy pedagógusnak, pedagógusjelöltnek adnak egy fényképet egy osztálytermi pillanatról és megkérik, hogy mesélje el mit lát rajta. Ha mást mond egy villamosvezető, mint egy pedagógus(jelölt), akkor jó irányba haladunk. (Nem a villamosvezető ellen szól a példa, lásd. ha villamos műszerfaláról kellene beszélni, akkor nyilván arra számítunk, hogy a villamosvezető tud többet és hasznosabbat mondani…)

forrás: mozaik.info.hu

Sokáig azt gondoltam, hogy a “fizikát tanítasz vagy gyerekeket?” már nem kérdés, de a közelmúltban sok helyről hallottam olyat, ami alapján egyértelmű, hogy mégiscsak kérdés (kellene legyen). Ha gyerekeknek szeretnénk fizikát tanítani, akkor arra felkészülhetünk úgy is, hogy érteni fogjuk mi történik velük, tudni fogjuk, hogyan motiváljuk őket, mit gondolnak, mit éreznek és menet közben még az is lehet, hogy megtanulnak együttműködni és külön erőlködés nélkül megértik, hogy mi a fenntartható fejlődés vagy mi az, ami augusztus 20-án fontosabb a tüzijátéknál. Ha csak kell valaki, akinek szeretnénk visszamondani, azt amit fizikából az egyetemen megtanultunk, akkor nem biztos, hogy egy csoport motiválatlan gyereknél kell próbálkoznunk. Ha mégis ilyen csoporttal találkozunk, akkor nagyon hasznos lehet tudni róluk bármit is, ami segít minket abban, hogy mit kezdjünk egymással.

Röviden utalnék arra a kérdésre, ami az albizottsági ülés végén is előkerült, miszerint egy “multitasking üzemmód” szerint működő, facebook-on és interneten keresztül a világot megismerő, szórakozva és vidáman rengeteget tanuló gyermekhez nem biztos, hogy a visszamondott egyetemi jegyzetek tartalmán keresztül vezet az út. Ennek a módszertannak a kidolgozásával még egy rövid ideig adós a didaktika, de addig is érdemes böngészni a tanári professzió kompetenciáit, sztenderdjeit, hogy megértsük miért is kell, hogy arról a bizonyos osztálytermi képről többet tudjunk mondani.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb

Információs társadalom és valóságos virtualitás az egész életen át tartó tanulás árnyékában

Oktatási tevékenység szempontjából nyugodt hetet teljesítettem, mindösszesen 1 félnapom volt az andragógia MA képzés levelezős csoportjával. Megkezdtük az “Információtudomány és média a 21. század elején” című kurzust. A tanegységleírásban a teljesítés egyik alternatívájaként megjelent a konnektivista módszertannal támogatott nyitott tanulás, ami a nappalis csoporthoz képest igen népszerűnek bizonyult. Úgy tűnik, hogy kialakul egy kisebb kör, akik nem csak tanulni és vizsgázni szeretnének a konnektivizmusból, hanem éles helyzetben ki is próbálnák.

Mi kell a konnektivista képzéshez? Tessék bekarikázni! 🙂

Ezúton is szeretném jelezni, hogy a kurzus témaköreiben megkezdtük egy “szabadon felvehető”, nyilvános és nyitott andragógia kurzus szervezését az alábbi tematika szerint:

  • Az információs társadalom fogalma, modelljei. Az információs társadalom gazdasági és társadalmi következményei.
  • Az információs technológia forradalma. A valóságos virtualitás kultúrája.
  • A tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítése
  • A tanítás és tanulás új koncepcionális keretei
  • Internetezés és kultúra. A digitális egyenlőtlenség kulturális hatásai.
  • Internetezés és értékrend. Az internetezés és az értékrend összefüggései Európában.Az internethasználat kockázatai.
  • Kukkoló társadalom – avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon?
  • Kapcsolatok hálójában, a hálózatban élők szabályai.
  • A hálózatelmélet oktatási alkalmazása. A konnektivista oktatásmódszertan lehetőségei és korlátai.

Ha jól alakulnak a dolgok, akkor áprilisban indulunk. Egyéni érdeklődésekről szívesen fogadunk kommentet akár ezen a blogon, akár személyes üzenetekben (ha nincs más megoldás, akkor akár emailben is). Ha már biztosat tudunk a részletekről, akkor természetesen online hirdetünk és várjuk az érdeklődőket.

egy közösségi blog mindenesetre már megvan a kezdetekhez…

A félnapos kurzus gyorsított menetben zajlott, mert az óra egy részét tanrendszervezéssel és az azzal kapcsolatos beszélgetéssel töltöttük. Ha más nem, akkor ez mindenképpen más előadásra késztetett engem is. Az információs társadalomról szóló előadásnál ismét élesen érveltem, hogy a jelenlegit legfeljebb kommunikációs társadalomnak lenne szabad nevezni, de tudásalapúnak, vagy információsnak talán még kicsit korai, vagy elhamarkodott lenne. Az állítás merész, eretnek és természetesen vitatható. Az előadás pillanatában még nem volt meg a sokszor és sokat emlegetett andragógia szócikk a wikipédiában, ami azóta megszületett, lehet csatlakozni a szerkesztéshez. Már megérte meghirdetni a kurzust!

a moly.hu portál az andragógia kulcsszóra 4 (!) találatot ad…

Az előadás tanulságai közé tartozik, hogy a hallgatók többsége még mindig fél attól, hogy információkat tudhat meg róluk egy ismert vagy ismeretlen “nagy testvér”. Érdekes, hogy a csoport csaknem fele a facebook csoportban nem vesz részt, vélhetően nincs facebook profilja. (Ma rá kellett döbbennem, hogy ez még IKT területen dolgozóknál sem egyértelmű…) Komoly beszélgetés alakult ki az utolsó 20-30 percben:

  • miért kellene az andragógusoknak az IKT eszközhasználatban profi(bb)nak lenni, hogy ha a jelenlegi célközönség (felnőttek) nagyrésze nem használja olyan aktívan ezeket az eszközöket? (Hallgatói válasz: ha más nem, akkor azért, mert 20 év múlva andragógusként már az időközben felnőtt digitális nemzedékkel kell foglalkozni. Oktatói megdöbbenés: az egész életen át tartó tanulás elvéhez ilyen közel állóktól ez komoly kérdés?)
  • az andragógusok közösségében ezek az online eszközök nem terjedtek el, mert az idősebb tapasztaltabb kollégák nem használják, így a tartalommegosztás és a tartalom közösségszervező ereje nem jutna érvényre, illetve ha egyszer nincs rá igény, akkor valami miatt talán szükség sincs rá,
  • az idősebb digitális bevándorlók számára a digitális bennszülöttek elérhetetlen távolságban vannak az IKT eszközhasználatban, amit esélytelen utolérni és a kétségbeejtő helyzetben ugyan próbálkozások vannak, de mindez komoly küzdelem. (Oktatói reflexió: ez nem elég érv arra, hogy ne törekedjünk, vagy ne próbálkozzunk, ugyanakkor az eszközhasználatban jártas fiatalok számára a tudatos eszközhasználatról a tapasztaltabbak sokat tudnának mondani. A probléma generációs kérdés, de nem egészen úgy, hogy ürügyekből állítsunk össze védőpajzsot a változással szemben. Nem eszközhasználati versenyt kell nyerni, hanem közel engedni magunkat a sokat emlegetett egész életen át tartó tanuláshoz.)

A teljesség kedvéért egy link a korábban már megjelent prezentációra, illetve az előadásból készült podcast közepesen jó hangminőséggel:

Video streaming by Ustream

Az elhúzódó szombat délutánok alkalmasak arra, hogy bizonyos prezentációkockák megvitatását mellőzzük 🙂 Az információs technológia forradalmából néhány kiemelt gondolatot a prezentáció tartalmaz, de az órán, ahogy a podcastben is, már “csak” a nagy rendszerek és kis rendszerek közötti kapcsolatok, összefonódások, harcok és az erre épülő merész jövőbelátás maradt. A nappalis csoportnál az előadásra épülő beszélgetés nem rögzítettem, így ez a podcast elvileg egyedi, a többi ismétlődő tartalomhoz képest.

Video streaming by Ustream

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb

Rendszerszemlélet, tanulási környezetek, iskolapedagógia

Az elmúlt héten március 7-én hétfőn, március 9-én, március 10-én és március 12-én tartottam órákat, illetve voltam előadni. A hétfői nap a megszokott andragógia MA előadások napja volt, közepes sikerrel. Komenczi Bertalantól “A tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítése” olvasmányos, nekem egy kicsit nehéz tanítani. Ez olyan rész, amit jobb olvasni és a személyes interpretáció, lényegkiemelés, újragondolás esetleges. A távoktatás kurzuson a távoktatás, az eLearning és a tanulási környezet fogalmi kapcsolatait jártuk körbe. A távoktatás történetének vázlata leginkább arra mutat rá, hogy a technikai fejlettség nem jár automatikusan együtt a didaktika, módszertani fejlettséggel, sőt. A távoktatás kommunikációközpontú értelmezéséhez pedig (még) nincs igazán jó komplex didaktikai modell. A szerdai doktori óra és a szombati intézményfejlesztési szakirány szeminárium prezentáció és hangfelvétel nélkül zajlott.

A pedagógusoknak szóló előadásom, az iskolapedagógia jövőjének sokadik újragondolása 1 hete történt. Hiába adtam elő ugyanazt a témát, ugyanazzal a prezentációval, mégis mindig más eredmények születnek és pláne más következtetések. A végén megtudtam, hogy ennyi pénzért nem elvárható a szakmai fejlődés (lásd. Nahalka István ide kapcsolódó bejegyzését), illetve volt, hogy kaptam három kérdést, de igazából a választ nem is akarta a kérdező (nem hagytam magam, válaszoltam). A kevés résztvevő harmada idő előtt el is köszönt, a harmada pedig nyitott volt és lelkes, nem érzi, hogy mindez felesleges, legfeljebb aggódnak, hogy az új közoktatás nem kedvez majd ennek a területnek. A kérdéseket és válaszokat nem vettem fel 🙂 Egy-egy kellemetlen benyomás ellenére a többségről azt gondolom, hogy szeretne tenni valamit ezen a területen, szeretne jó, jobb pedagógus lenni, de a pesszimizmus sokaknál nagyon erős és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges erő alig érezhető.

Információtudomány és média a 21 század elején ANDM-127, ANDM-127L, Andragógia MA KAZY 407

2011. március 7. from 15:00 to 16:30, A tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítése

[slideshare id=7291895&doc=andminformaciotudomany03-110317035906-phpapp02]

 

Video streaming by Ustream

Távoktatás és e-learning, ANDM-129, ANDM-129L Andragógia MA, KAZY 407

2011. március 7. from 16:30 to 18:00, Hagyományos távoktatás és elektronikus tanulás. Elektronikus tanulási környezetek

[slideshare id=7291838&doc=andmtavoktatas03-110317035240-phpapp02]

 

Video streaming by Ustream

Újbudai Pedagógiai Napok – Az iskolapedagógia jövője az osztályteremben és online környezetben

2011. március 10. 14.30-15.30

Video streaming by Ustream

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb

A digitális parlagfű neve: email

A hasonlat nem véletlen. A parlagfű azokon a területeken jelentkezik, amelyekkel nem foglalkoznak, nem hasznosítják, nem művelik. Az email azokon a területeken terjed, amelyekkel a levelezők kevesebbek foglalkoznak, esetenként csak látszattevékenységekkel művelik. Azok az ügyek, amelyek igazán fontosak, megérdemlik a személyes találkozást. Ha ez nem lehetséges, akkor még mindig a telefon, vagy a skype a megszokott megoldás. Minden más terület egy kicsit hanyagolt, halogatott, halasztott, nem azonnali, legalábbis nem kell vele most és rögtön foglalkozni. Az email sokszor határidőnapló, feladatlista, emlékeztetők gyűjteménye, szinte bármi.

Az email, akár a parlagfű, szinte kiírthatatlan. Hiába küzdök ellene, egyszerűen nem fogy el, mindig újabb és újabb keletkezik. Leggyakrabban persze én vagyok a hibás, hiszen ha írok, akkor válaszolni fognak 🙂 Rendszeresen próbálkozom csökkenteni a számosságot, de ha komoly nekilátok, akkor az általában egy verseny, hogy többet küldjek és tekintsek megválaszolt, elintézett levélnek, mint ami helyette jön. Ha ezt egy átlagos napszakban teszem, akkor esélytelen. Több jön, mint amennyi megoldódik és áthelyeződik a tárolómappákba.

forrás

A telefonom gondoskodik róla, hogy szinte bárhol megnézhessem, hogy kaptam-e újabbat vagy sem. Gyakran élek ezzel a funkcióval, de természetesen ez nem váltja ki a számítógépeken való levélnézegetést és ezek megválaszolását. Nem merem megbecsülni, pláne nem merem mérni, hogy mennyi idő megy el email üzenetek olvasásával és írásával, mert vélhetően megdöbbentő adatot kapnék.

Email használati tanácsok itt-ott elérhetők, hogy mire kell feltétlenül vigyázni, hogy az ember ne legyen saját levelezésének rabja, de tapasztalataim szerint ezekkel nem lehet sokat előre haladni. Kíváncsi vagyok, hogy mások, hogyan tartják keretek között levelezésüket. Valószínűleg nem válaszolnak 🙂 Reményteli vállalkozás a szűrők használata, ami prioritási rendszer felépítésében esetleg hasznos lehet, de a mennyiséget nem csökkenti. Legfeljebb segítség lehet, hogy az elavult leveleket háttérbe szorítja és így azokat még az érvényesség idejében nem válaszoljuk meg, de ez is csak kivételes szerencse vagy éppen balszerencse 🙂 Egy időben próbálkoztam a g.mail prioritás szűrővel, de a nyilvánvalóan tartalomelemzésre épülő megoldás nekem nem vált be. Vagy ottmaradtak a fontos levelek, vagy nem volt kellően eltakarva a nem fontos és a fontosság beállítása, pontosabban az automata fontosság átállítása is időrabló volt.

forrás

A emailhasználat számomra leginkább megdöbbentő sajátossága, hogy az információs társadalom korszerű eszközei mellett még mindig az email, mint az alapvetően szövegekre épülő kommunikáció a bevált és elterjedt, mondhatni természetes.

Szövegalapú kommunikáció abban a korban ahol a gépek és mobiltelefonok többsége képet, hangot, vagy akár mozgóképet is tud rögzíteni és küldeni. Ezek személyesebbek, gyorsabb előállítani őket, rengeteg időt lehetne velük spórolni, de mégis a szövegalapúság dominál. Ez a blog is szöveg alapú, jóllehet a számítógépem képes lenne a belő kamerával vlog formátum szerint rögzíteni. Önmagamnak is kérdés, hogy miért nem ezt teszem.


Az a bizonyos digitális nemzedék, amelyről már sejtjük, hogy annyira nem is digitális nemzedék, ezen a területen mutatkozik meg igazán. Az már szinte megszokott, hogy elsőéves hallgatóknak gyakran még office alapismeretek is kellenek, de a web2 eszközök és alkalmazások többségét még névről sem ismerik. Ehhez képest éles kontraszt, hogy email helyett már a csevegőprogram dominál. Minél inkább csökkenő életkort szemlélünk, annál kevésbé jellemző az email, mert lassú. Tekintsük át, hogy milyen lehetőségein vannak a gyomnövények elleni harcban.

 

Csatolt fájl helyett megosztott fájl

Ha a meglévő levelezési szokásokon belül kell maradni, akkor talán az első célpont a levél esetében, hogy van-e csatolt fájl, vagy bármilyen melléklet. Ha nincs, akkor “csak” információt közöl, de kisebb az esély, hogy kell is tenni valamit, ha megkaptuk. Ha van csatolt fájl, akkor gyanús, mert biztosan választ, vagy esetleg csatolt fájlt várnak vissza. Csatolt fájlok helyett érdemes lenne rögtön a google docs szolgáltatásait használni. Ha szövegszerkesztünk a gépen, akkor az esetek döntő többségében megosztjuk majd valakivel, célszerű hát rögtön online kezdeni, a megosztás egyszerűbbé tehető (pl. küldhetünk róla email értesítést….) Kezelhetetlenné teszi a közös munkát a körlevelezésben született különböző változatok küldözgetése és összegzése.

 

Az email-chat helyett tényleges chat

Az email üzenetek egy nagy csoportja az email-chat típusú üzenetek halmaza. Lényegében skype jellegű chat, gyakran 1-1 sms-nél nem hosszabb üzenetekkel. Szerencsésebb lehet az ilyen típusú társalgást valóban chat jelleggel kezelni és például skype lebonyolítani. Tárolni, címkézni, rendszerezni, archiválni ott is lehet. A skype a legtöbb okostelefonon képes akár állandóan működni, chat helyett híváslehetőséget is biztosítva. A csatolt fájl nélküli csevegést teljesen át lehetne ide helyezni.

 

Időpontegyeztetés 2.0

A levelezésben a leginkább időrabló dolog az időpontegyeztetés. Ha nem létezne doodle, azt hiszem végképp elveszíteném a türelmemet az email-kezeléssel kapcsolatban. Ennél egy fejlettebb eszköz lenne ha rögtön naptármeghívókat küldenénk. Egyszer kellene leírni a helyszínt, napirendi pontokat és kezelhető lenne a változtatás is, illetve látnánk, hogy ki igazolta vissza, stb. A legtöbben ezt még vagy nem ismerik, vagy bizonytalanok a naptárjaik korlátozott, vagy akár teljes megosztásában. A funkciót kiszolgáló eszközök sem teljesen kompatibilisek egymással, szóval erre még 1-2 évet biztosan várni kell.

 

Facebook email

Igényeltem email címet, de még nem érkezett meg. A mindent egy helyen egyik jó megoldása lenne, ha nem lenne google, vagy ha a kettő valamilyen érdekes eset miatt egy rendszerben születne újjá. Én szívesen szavaznék az egy rendszer mellett még akkor is, ha sokan félnek tőle. A facebook email a figyelmetlenségnek nem kedvezne, nagyon kellene koncentrálni, hogy egy-egy üzenetet kivel és mennyire osztunk meg. Olyan természetesen esetek várhatók, mint amikor a válaszok véletlenül a levelezőlistára és nem a feladónak 🙂  mennek. A facebook esetén reményteli, hogy a hozzánk közelebb állók leveleit a hírek szerint prioritás szerint kezelhetjük, reméljük egy profi megoldás születik és nem fogjuk a hétvégi bevásárlólistát előrébb látni, mint a munkahelyi emailt a nem facebook partner főnökünktől.

 

Skype voicemail, hangposta

Ezek természetesen már fizetős skype szolgáltatások. Az interneten, ami fizetős, attól a kezdő felhasználó elfordul és ingyenes alternatívát keres, pedig a fizetős alkalmazások többsége egyáltalán nem drága és nagyon-nagyon megéri. A skype voicemail például időt takaríthat meg, mert beszélni könnyebb, mint gépelni. Kérdés, hogy ez kinek mennyit ér meg, illetve mit szól hozzá a címzett, akinek esetleg a mi üzenetünkből kell egy szöveget legépelni. A skype beszélgetés, képernyőmegosztás még mindig sokkal inkább időfelhasználás-barát, mint a chat, vagy az email.

 

Google wave, méltatlanul elfelejtett lehetőség

Egy korán jött, elkapkodott és gyorsan elfelejtett megoldásról van szó, ahol a szöveg mellett kép, hang, csatolt fájl, videó, stb. megosztása is lehetséges. Annak idején úgy is hirdették, mint a levelezést kiváltó alkalmazást, de a fejlesztéseket szépen átvitték a g.docs rendszerbe és ma már alig használja valaki. Pontosabban a környezetemben senki, pedig érdemes lenne egy úja esélyt adni neki. Átláthatatlan, kezelhetetlen, de legalább egy helyen van minden. Faliújságnak kiváló, de email címe még mindig mindenkinek van, a wave pedig csak keveseknél verne nagy hullámokat 🙂

 

Second Life és más virtuális környezetek

A legkevésbé elterjedt megoldás, amivel kapcsolatban legalább annyi ellenérzés is születne, mint ahányan örömmel fordulnának egy ilyen lehetőség felé. A virtuális térben a valós találkozások egyszerűsített változata takarékos megoldás lenne különösen a körlevelek egyeztető sorozatai helyett célszerű alkalmazni. Hátránya, hogy időben együtt kell lenni, de ha a dolog igazán fontos, akkor talán ez nem akadály. A fentebb felsorolt kommunikációs formák pedig beépített böngészővel szintén elérhetők.

 

Nem változik semmi

Az új rendszerek megismerése, elterjesztése biztosan több időt igényel, mint a rutinszerű email válaszolgatás, vagyis jó eséllyel minden marad ahogyan eddig volt. Ha szabad a fejlesztőktől kérni, akkor olyat szeretnék, ami a címzetthez beérkezett levélről visszajelez, hogy hányadik az olvasatlanok között és a korábbi tartalomelemző algoritmusok szerint mikor kaphatok választ. Az általam ismert legrégebbi levelezőrendszerek még tudtak olyat, hogy megmutatták mikor járt bent a címzett utoljára.

 

Szerintem megéri alternatív megoldásokkal próbálkozni, mert az információs társadalomban a legnagyobb érték az idő (és nem az információ). Az emailhez képest szinte bármilyen megoldás gazdaságosabb kommunikáció. Ha az email tényleg olyan, mint a parlagfű, akkor fontoljuk meg a vele kapcsolatos wikipedia intelmet: “Igénytelen. Nagy növekedési, szaporodási erélye révén könnyen felülkerekedik más növényeken.” 🙂

 

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb