Oktatás-Informatika, e-Didaktika 2.0

“az üveggyöngy el van vetve”

Kulcsár Zsolt barátom a crescendo.hu blogján hírt adott arról, hogy a III. Oktatás-Informatikai Konferencia szünetében merész vállalkozásról döntöttünk: alaposan kibeszéljük végre a konnektivizmus ügyét. “Konferenciakompetenciával” rendelkező kollégák tudják, hogy a legizgalmasabb dolgok gyakran a szünetben történnek, de ezt sajnos nem közvetítettük Az “üveggyöngy blogpárbajt” kiváltó gondolatmenet az alábbiakban lapozható.

A konnektivizmusról szóló vitát háromfelé érdemes szétszedni. A fő kérdés sokáig az volt, hogy (1) önálló tanuláselméletről beszélünk vagy sem? Az nem kérdés, hogy működőképes és hatékony jó gyakorlatot láthatunk, (2) nézzük hát meg, hogy mitől igazán eredményes. A jó gyakorlat önmagában persze nem elmélet, de egy esély arra, hogy önálló didaktikai modell legyen. (3) Kísérjük hát konstruktív kritikai figyelemmel, hogy mit építettek a legelszántabb harcosai!

Az üvegháló blogsorozatban három helyszínt látok az összecsapások színtereként kirajzolódni. A didaktika váránál vívjuk meg a tanuláselmélet csatát. A pedagógiai síkságon a módszertani ütközetet a motiváció, a differenciálás, az értékelés és az oktatási tartalom elemzésével. Végül, ahogy Zsolt is írta, szerepet cserélünk és ha erőnk engedi, akkor meglátjuk, hogy a konnektivizmus várát hogyan védik meg a didaktikus hódítóktól.

“aki jön, az mondjon előbb jó napot!”

A konnektivizmusról gondokodva nem tudom kiverni a fejemből az egri hasonlatot. A didaktika várának bástyájáról szétnézve jól látszik, hogy hálózatban közelednek, de a kőépítmény, benne az elszánt didaktikusokkal, mintegy csomópontként akadályozza a skálafüggetlen terjedést. A zászlókon sokféle felirat, de a “konnektivista tanuláselmélet” kimagaslik az összes közül. Paradigmaváltási mutatványként ezt szeretnék a várra kitűzni. Jó gyakorlatokat bemutatásával, mint tábori produkciókkal csalogatnák ki a megfáradt didaktikusokat a biztonságos falak mögül, de mint annak idején is elhangzott a várkapitánytól: aki jön, az mondjon előbb jónapot! Az a hír járja a várfalakon kívül és belül, hogy a konnektivizmus lehet, hogy mégsem tanuláselmélet.

• a tanuláselméletek általánosíthatók, a konnektivizmus nem
• a tanuláselméletek leírhatják, hogy a tanulás életkorok szerint miben különbözik, de nincs olyan életkor, ami kimarad, mindenki képes tanulni – a konnektivizmushoz legalábbis fiatal felnőttnek kell lenni
• a tanulás hatékonysága függ az életvezetéstől, de nem csak egy speciális életvezetésben történik tanulás – a konnektivizmus csak bizonyos körökben értelmezhető, speciális szemléletmód és életvezetés szükséges a működéséhez
• a hatékony tanulásnak van módszertana, de nem szükséges hozzá előképzettség – a konnektivizmus csak akkor működőképes, hogy ha az IKT kompetencia (ismeret, attitűd, érték) megfelelő mértékben fejlett
• az önszabályozás a tanulás eredményességét befolyásolhatja, de nem szükséges feltétel a tanulási folyamat kialakulásához – a konnektivista folyamat önszabályozás nélkül létre se jön

“nekem a barátom a konnektivizmus…”

Minden érvelésem ellenére nagyon szurkolok a konnektivizmus ügyének, ami aligha veszíthet ebben a küzdelemben. Az amatőr focirajongó és szerencsejátékos stratégiáját érzem magaménak. A konnektivizmusnak szurkolok, de ellene fogadok, így a végén biztos az öröm

Lássuk milyen messzire hord a konnektivizmus ágyúja, hogy ha üveggyönggyel van megtöltve!