A X. országos Neveléstudományi Konferenciára egy másik előadással is készülünk. ”A tehetségtől a produktív kiválóságig” című szimpóziumban adunk elő Virányi Anitával arról, hogy a konnektivista oktatásszervezésnek milyen lehetőségei vannak a tehetséges tanulók fejlesztésében. A szimpózium opponense: Báthory Zoltán, a szimpózium elnöke: Vass Vilmos.
A tehetségnevelés elméletei a korábbi évek megközelítésében alapvetően a szegregált iskolai keretek közötti “gondozást” tartották megfelelőnek, ahol a tehetséges diákok a szükséges nevelésben-oktatásban részesülhetnek, itt egyfajta “elitképző” közeget kialakítva számukra. Mindezek nyomán kiemelkedő teljesítményt produkáló emberek kinevelése volt a cél, ez volt a várt eredmény. A nemzetközi vizsgálatok, különösképpen az OECD PISA vizsgálatok eredményei ezt kevéssé támasztották alá. (Nahalka, 2010)
A tehetségnevelés paradigmája tudományos eszközökkel nehezebben határolható körül, ugyanakkor az az oktatási környezet, folyamat, amely megközelítésünk szerint alapját képezheti a tehetségnevelésnek, a komprehenzív oktatás, a differenciáló pedagógia keretein alapul, és az esélyegyenlőtlenség ellen is hatni kíván. A tehetségneveléssel kapcsolatos elméletek alapján csak kevés jó gyakorlat ismert. A felvázolt modell minden eleme megtalálható egy korszerű módszertani kultúra alapján működő intézményben, de a tehetségnevelés ettől még nem biztos, hogy megjelenik.
Az elméleti jellegű kutatás célja olyan módszertani, oktatásszervezési megoldás keresése, amely egyszerre felel meg a társadalmi fejlődés szempontjából fontos alapelveknek, korszerű pedagógiának, a gyakorlatban is alkalmazható.
Az elméleti modell felépítése során megvizsgáltuk, hogy a konnektivista oktatásmódszertan (Siemens, 2005 és Downes, 2007) jellemző sajátosságai és ismert gyakorlati megvalósulásai alapján mennyiben feleltethető meg a felsorolt elvárásoknak.
A hálózatelméletek oktatási alkalmazása, a konnektivista módszertan szerint szervezhető olyan oktatási folyamat, ahol a skálafüggetlen hálózatban a csomópontok a tehetséges tanulók (Csermely, 2005 és Kulcsár, 2009). A hálózati kapcsolatok az egyes személyek közötti információáramlás mozzanatai, például egy tehetséges tanulókból álló csoport kooperatív munkájának elemei egy közös tanulási cél elérése érdekében. Az intézményi kereteken átnyúló oktatásszervezés egyszerre biztosít egyéni bánásmódot, az önszabályozás mértékéhez igazodó önálló tanulásszervezést, az oktatási folyamatban megjelenő oktatási tartalommal való önálló és szabadabb gazdálkodást, folyamatos lehetőséget az önreflexióra. A konnektivista oktatási folyamathoz a tanulóknak nem szükséges szembenézi a szegregáció társas környezet változásából adódó hátrányaival, ugyanakkor az egyéni tanulási stratégiák érvényesítésének előnyeiről, más tehetséges tanulókkal való kooperációról sem szükséges lemondaniuk. A konnektivista oktatásszervezés alapvető eszközrendszere a web 2.0 technológia használata, az online közösségformálásban való jártasság, amelyek a digitális nemzedék tanulói számára adottak, a tehetségnevelést facilitátori szerepben végző pedagógus számára pedig kialakíthatók.
A konnektivista oktatásmódszertan elméleti modellje elvben alkalmas arra, hogy a tehetségnevelés ellentmondásaira, a különböző irányból érkező elvárásokra választ adjon.
Kedves János!
>A konnektivista oktatásmódszertan elméleti modellje elvben alkalmas arra, hogy a >tehetségnevelés ellentmondásaira, a különböző irányból érkező elvárásokra választ >adjon.
Elvben mely kérdéseire például?
Köszönettel:
Fehér Péter
Csak egy rövid példa. A tehetségest bizonyos okok miatt jó lenne különválasztani, mert akkor más tehetségesekkel milyen remekül tudna együtt dolgozni. Számos ok az ellen szól, hogy különválasszuk, mert az neki sem jó, meg a környezetének sem. Ha egy tehetséggondozó hálózat része lesz, akkor ez az ellentmondás könnyebben feloldható, hiszen marad is, megy is, a hálózat révén másokat is visz és hoz is a kapcsolódásaival.