Az online áfium ellen való orvosság, avagy CTRL C + CTRL V = HomeWork?

Elegáns megoldás lenne, ha ezt a bejegyzést teljesen egészében az elmúlt 2-3 hétben megjelent, a felsőoktatásban látványos méreteket öltő plagizálásról olvasott cikkekből ollóztam volna össze? Ki venné észre? Lenne következménye? Ki olvasná el? Ha megjelölném, hogy honnan vettem az idézeteket, akkor is plágium lenne vagy csak egyszerű gyűjtés? És ha valaki ezt a bejegyzést tenné be egy gyűjteménybe, akkor kit plagizálna? Ennek a bejegyzésnek a szerzőjét vagy a korábbi források szerzőit?

A plagizálás technikája korábban sem volt ismeretlen. A számítógépek és az internet megjelenése nem lehetőséget adott, hanem “csak” leegyszerűsítette, meggyorsította a műveletet, ami ezáltal sokkal népszerűbbé vált.

CTRL C + CTRL V = HomeWork? a facebook portálon

3-4 évvel ezelőtt már lehetett találni olyan szolgáltatást az interneten, ahol meg lehetett rendelni dolgozatot, szakdolgozatot konkrét témában. Be kell vallanom, hogy egyszer álnéven elkezdtem levelezni egy ilyen szolgáltatás közvetítőjével. Egészen odáig jutottunk, hogy egy tanárszakos szakdolgozatot megírtak volna nekem két hét alatt az általam oktatóként megadott témakörben. A levelezésből kiderült, hogy ismerik az értékelési szokásaim, azt is tudják, hogy oktatóként mit várok el. Ha kértem volna, akkor kaptam volna felkészítést is a szakdolgozat védésre. Mindezért összesen 80ezer forintott kellett volna fizetnem. A dolgozatot természetesen nem rendeltem meg, de utólag visszagondolva ez nem plágium lett volna.

A dolgozatot, vagy méginkább azok egyes részeit plagizáló hallgatók esete talán nem ennyire elítélendő. Sokszor emlegetjük, hogy a digitális nemzedék tagjai szinte mindent interneten szereznek meg, mégpedig a dolgok többségét ingyen. Amit nem találnak meg 10 perc alatt, azt úgy érzik, hogy nem is létezik. Ha a filmek, zenék, programok jelentős része így kerül hozzájuk, akkor miért is kellene csodálkoznunk azon, hogy a dolgozatok tartalma nem különbözik ezektől az értékes szerzeményektől.

Megelőzés

Több helyen is említik, nagyon egyetértek vele, hogy érdemes a hallgatókat bevezető kurzusok keretei között tájékoztatni arról, hogy mi a szerepe a forrásoknak egy dolgozat elkészítésében, miért számít elítélendő cselekedetnek ha nem a megszokott formában használják azokat. Vannak eseteket, amikor a plagizáló ezeket szinte egyáltalán nincs tisztában, nem is gondolja, hogy amit tesz az nem szabályos, nem helyes. Szerintem ez a megoldás kevésbé hatékony és már az is zavaró, hogy a forráshasználatot azért kell tanítani, hogy elkerüljünk vele valamit, nem pedig azért, hogy jobb munkák szülessenek.

Elektronikus hadviselés

Ha a számítógépek és az internet segít a plagizálásban, akkor érdemes utánajárni, hogy segíthetnek-e a plagizálás üldözésében. Ez egy örök harc, ami talán nem reménytelen de a hatékonysága kiszámíthatatlan. Abban biztosak lehetünk, hogy az oktatótól legalább annyi időt igényel egy hatékony ellenőrzés, mint amennyit a hallgató fordított a lehetséges források felkutatására. Plágiumellenőrzésre viszonylag sokszínű a kínálat:

  • a moodle, mint az egyik legelterjedtebb LCMS környezet blokkokat és integrált algoritmust is segítségnek ajánl:
  • SZTAKI KOPI portál, ahol a már feltöltött anyagok között keresgélve valósul meg az ellenőrzés. Regisztráció után mi is feltölthetünk, így ellenőrizhetjük, hogy az általunk feltöltött tartalom szerepel-e már a rendszerben

  • plagium.com portál, ahol azt az ígéretet kapjuk, hogy a bemásolt szövegrészt a weben, vagy hírekben megjelenő tartalmakkal vetik össze
  • google kereső, ami nem kifejezetten erre lett kitalálva, de a tapasztalataim szerint a hatékonysága sokszor meglepő.

Érdekes tapasztalat volt, hogy a plágiummal kapcsolatos hírek között két különböző cím alatt (“Miért szamítana ez lopásnak?” illetve “Szabadon lopnak a neten a fiatalok”) egy-egy bekezdésnyi különbséggel jelent meg ugyanaz a szöveg. Az MTI híreinek átvételével nem vagyok tisztában, vélhetően ez nem plágiumgyanús művelet volt. A hasonlóság vizsgálatánál a moodle és a SZTAKI nem jöhetett szóba, teszteltem a másik két megoldást

A plagium.com eremdénye: “Plagium did not find documents making use of the text that you entered.” A google kereső még kettő, eddig ismeretlen találot is adott ugyanarra a hosszú mondatra.

Nyilvánosság

Igazán hatékonyan plagizálni csak azt lehet vagy csak az érdemes, ami nem nyilvános. Amíg egy házi dolgozat és annak eredménye az oktató és hallgató közös ügye, amibe mások csak ritkán pillanthatnak bele, akkor esélye lehet a plagizálásnak. Nem tudhatjuk, hogy mások kollégánál mit írtak korábban, nem tudhatjuk, hogy más egyetemen mit írtak korábban, így minden, ami a keletkezett tartalmak megosztása ellen szól az meglepő módon pont a plagizálást erősíti. Az interneten megosztott tartalmakat már a kezdő plagizálók sem kockáztatják meg, mert szinte biztos a lebukás. Ha a munkáinkat nem csak megosztjuk, hanem saját magunkhoz kapcsoljuk, például egy online portfolió formájában, akkor nem csak a plagizáló, hanem bárki megtalálja. Arra ne is gondoljunk, hogy nyilvános portfoliónk elemei leendő munkaadók számára értékesebbek lesznek még a Facebook oldalunknál is. Van olyan is, amikor a házidolgozat üzlet, mégpedig jól követhető és ellenőrizhető üzlet:

hausarbeiten.de

Ismétlés vagy alkotás?

Plagizálni csak ott lehet, ahol az ismétlés igénye vagy lehetősége is megjelenik. Ha egy dolgozat valaminek az újragondolása és nem továbbgondolása, akkor nyilvánvaló, hogy az egyszerűbb megoldás a plagizálás. Ahol a tudást reprodukálni kell, vagy reprodukálni  lehet, ott megjelenik a puskázás is. Ezek természetesen kikerülhetetlenek bizonyos területeket. Pl. nem lenne szerencsés ha az orvosi egyetemen az anatómia vizsga döntően nem reprodukció, hanem valami kreatív alkotás lenne. Ha más területeken olyan feladatot adunk, amit tavaly is meg lehetett csinálni, akkor számíthatunk rá, hogy nem csak az általunk ideálisnak gondolt megoldással próbálkoznak.

A plagizálás az “ismétlés vagy alkotás?” kérdés értelmezésével már nem csak információkezelési, vagy értékelési, hanem módszertani kérdés is. A nyilvánosság nem csak a rejtett eltulajdonítást teszi feleslegessé, hanem sokkal több értékes tartalmat ad az internetnek. Ha ezeken változtatunk, akkor talán jobban javul majd a helyzet, mintha programokkal üldöznék a digitális nemzedék kreatív tagjait.

Szerző: Bejegyzés időpontja: | Kategória: Egyéb