A tanulás információtechnológiája
Május 12-én a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács IT3 Műhely tagjainak meghívására egy szakmai beszélgetésen vettem részt, ahol a tanulás jövőjéről, elsősorban az IKT eszközökkel támogatott tanulás és oktatás fejlődésének lehetséges irányairól vitáztunk. Három óra alatt szóba került az ELTE eLearning rendszer és általában az eLearning további fejlődésének tendenciái, illetve a jövő tanulásának, oktatásának pedagógiai és technikai sajátosságai.
A beszélgetés alapját részben “A tanulás információtechnológiai jövőképe” című munkaanyag (vízió kezdemény) adta, de a beszélgetést iránya fordulatokban bővelkedve szabadon változott a kérdezők kérdései alapján. Reménytelen lenne összefoglalni, hogy mi mindenről volt szó. Pár nap után visszaemlékezve az alábbi gondolataim, vitatott témák jutnak eszembe:
- A web2 alkalmazások és technikák célzottan összeállított portfoliójával szinte már most helyettesíteni lehetne az LCMS rendszerek legtöbb funkcióját. A tanulást támogató integrált rendszereknek lehet, hogy csak éveik vannak hátra. Jelenleg az összetartó erőt inkább már az oktatásszervező funkcióik adják, tartalommegosztásban pedig még a web2 integrált rendszerek is kezdenek hátrányba kerülni. A közösségi oldalak elterjedése és mindennapivá válása, részben üzleti modellekre épülve olyan kompetenciát alakít ki a felhasználóknak, ahonnan már csak néhány kisebb lépés az intézményesült oktatástól függetlenül önszerveződő tanulóközösségek létrehozása és elterjedése.
- Az online környezetekkel támogatott oktatási folyamatban a rendszerek felhasználása többségében még mindig hagyományos funkciók minőségibb helyettesítést jelenti. A keretrendszerek egyszerű tartalommegosztók és stabil kommunikációs felületek, de szinte teljes egészében kihasználatlanok a közösségi funkcióik. Mindez módszertani, pedagógiai és nem informatikai kérdés, egy kontakt tevékenységre épülő oktatási folyamatban az tanár felelőssége és oktatási módszertanának a következménye. Vannak jelek, amelyek szerint még ilyen erős technikai változás sem képes átalakítani a módszertani kultúrát.
- A 3D technikákra épülő virtuális környezetek, mint oktatási környezetek sokszor keltenek csalódást, mert a felhasználói nem egy másik, komplexebb és esetenként hatékonyabb platformot várnak, hanem extrém mértékű különbségeket minden területen. (1) A virtuális oktatás legyen sokkal hatékonyabb és szemkápráztató, különben nincs is értelme az egésznek, hiszen még mindig vannak jól bevált módszerek. (2) Ha a virtuális oktatás szemkápráztató, akkor az már túlságosan is elrugaszkodik a valóságtól és tömeges formában megvalósíthatatlan. (3) Az előző gondolatok alapján a virtuális oktatás meg se próbálja helyettesíteni a valós kontakt tevékenységre épülő oktatást, mert lehetetlen és pont a személyes kapcsolat varázsa veszik el. (*) Ha nem a csodát várnák, hanem egy kiegészítő lehetőséget, ami nem akarja a valós világot leváltani, akkor nem lenne csalódás. Helyette lehetne akár közeledés is.
Aha! Mindegyikről van friss élményem nekem is, lehet még nem kiforrott a véleményem, de azért leírom:
1. – Ez valóban így lehet, de az osztályterem.hu konnektivista kurzus nekem éppen arra volt bizonyíték, hogy ne siessünk ennyire előre. én elég sok időt töltök a neten lógva, de nem voltam mindenben képben, sok olyan alkalmazás is ment a kurzus alatt, aminek a megismeréséhez nem volt már időm. Nyílván, aki főállásban tanul, annak lesz ideje a deliciotól kezdve a twitterig mindent kiépíteni, de ez ma még nem általános. és látnom kellene egy tanulási közösségi hálót már! ahova olyanok jönnek össze és jelölgetik egymást, akik tanulni akarnak. amikor a nagy T megvette az iwiwet, éppen ajánlgattuk nekik az e-learninget. lehetne az iwiw ma gazdagabb egy e-learning szolgáltatással is. elhajtották általad is ismert klötzl ferenc kollégát. nem kellett az oda. azt gondolom, itt még közeledni kell egymáshoz a tanulni vágyásnak, a technikának és a közösségi kultúra is hiányos ebben a tekintetben.
2 – ez is igaz. pl. az Auchannál sem használjuk a kommunikációs felületeket. nem érdeke a munkáltatónak a tanulási közösség kialakulása, mert hatékonyan oktatni, de módzserében inkább átnyomni akarják a tudást a közösségen, nem a nevelni vagy fejleszteni. ez a hivatásos tanulók esetében megint más, ott lehetne módszertanozni 1000-el. amikor a kodolányin chaten adtam fogadóórát, egy féléven keresztül minden hétfőn délután, akkor EGYSZER SEM jelentkezett be diák chatelni velem. inkább emileztek. ez 5 éve volt. kiváncsi lennék ma hogyan menne ez. hiszem már a gmailben is van chat.
3 – én még nem láttam ilyen teret. de miért várják el, hogy helyettesítse? teljesen egyetértek. soha nem tudtam felfogni honnét ered ez a hülyeség, hogy helyette. ahhoz nagyon sok pénz kell és még akkor sem lehetne ráhagyatkozni. lásd a repülőgép szimulátorokat. ott tényleg vérre megy ezért nagy pénz van benne. meg is építik a szimulátorokat. de nem fogadják el “helyette”.
kedves utasaim, köszöntöm önöket a lengyel légitársaság szmolenszki járatán. első utam lesz nekem is, tudniuk kell, hogy a szimulátoron jelesre vizsgáztam, a vizsgatételem a midway-i csata volt…… a célállomáson a hőmérséklet 10 fok, erős köd….
na ezek jutottak eszembe
(1) Az elkergetésen nem vagyok meglepve. A tanulás fogalma ma még mindig azt jelenti a többségnek, hogy valami kellemetlen, nehéz, nem túl szórakoztató, fájdalmas és rossz dolog, amiben legalábbis szenvedni kell. Ennek nincs helye egy dinamikusan fejlődő (?) közösségi oldalon
(2) Az a kérdés, hogy a chat formátuma tartotta őket vissza, vagy egyszerűen csak nem akarnak konzultálni. Nekem volt olyan félévem, amikor személyes fogadóórán nem jött szinte senki, pedig nem is volt rossz időpontban. Most jeleztem, hogy skype is elérhető vagyok. Két megkezdett voicemail a mérlegem…
(3) A “helyette” érzés érdemes lenne kutatni, mert szerinte meghatározó más területen is.