Az “egyetemi brand” megértéséhez nem elegendő a kifejezés számunkra legjobb értelmezését kiválasztanunk, hanem egyszerre kell tudnunk gondolkodni annak összes jelentésárnyalatában. Az egyetemi brand jelenségét valójában két gondolat rajzolja körbe és határozza meg. Valójában az vagy, amit teszel és nem az, amit kommunikálsz. Az egyetemi brand az egyetemi kultúra bárki által érzékelhető vetülete. Ha megérteni vagy fejleszteni szeretnénk, akkor ezt a két gondolatot kell körbejárnunk, minden más már csak részletkérdés.
Online egyetem: evolúciós kihívás vagy a hagyományos képzés vége?
Heti rendszerességgel olvashatunk híreket az online tanulás, az online egyetemi képzések és kurzusok előretöréséről és a kontakt képzésre építő, hagyományos egyetemi kultúra nemsokára bekövetkező és nyilván elkerülhetetlen végéről. Az online tanulás erősödése hogyan is végződhetne másképp, mint az offline tanulás fellegvárainak bezárásával?! A témában a jövőt fürkésző jóslatok ma már megjelennek félhivatalos globális trendelemzésekben és szakértői publicisztikákban is. Ha a könyvnyomtatás széleskörű elterjedésének és a könyvek hozzáférhetővé válásának, vagy a rádió, esetleg a televízió megjelenésének nem sikerült lerombolnia az egyetemek kultúráját, akkor bizonyára az internet okozta kommunikációs forradalom teljesíti majd be a sorsukat. A minőségi nagy létszámú nyílt kurzusok mögött álló egyetemek pedig természetesen saját maguk ellenségei, a korszerű képzési formákkal pedig végképp önsorsrontó irányba kormányozzák saját sorsukat. A nyilvánvaló ellentmondásokon túl bőven akad még félreértés a jövőbelátás kinyilatkoztató logikájában.
Web2 retro és a változások trendje
“Web2 a hőskorszakban és most: tényekre épülő kollektív önreflexiós kísérlet” című blogbejegyzésemben kérdőíves vizsgálatot hirdettem a web2 eszközök 2010-es és 2017-es használatával kapcsolatos összehasonlító elemzésére. A kérdőíveket összesen 64 fő töltötte ki, ami a nyári melegre tekintettel jó eredménynek számít. 7 év elegendő idő a változás megfigyelésére, és a válaszok alapján a nagyobb trendeket viszonylag jó közelítéssel azonosíthatjuk. A spontán felmérés nem törekedett tudományos igényű vizsgálattá válni, de talán a változások elemzése mások számára is meghozza a kutatási kedvet.
Web2 a hőskorszakban és most: tényekre épülő kollektív önreflexiós kísérlet
Az oktatás-informatikai trendek elemzése alapján 2010-ben, hozzávetőlegesen 7 évvel ezelőtt ért a csúcsra a web2-nek nevezett korszak. Az információmegosztás és a tartalommegosztás életérzése kezdetben kíváncsiságot, később kihívást, majd fokozatosan kialakuló rutint és sok esetben komoly függőséget is kialakított. A web2 eszköztár az elmúlt 7 évben kismértékben átalakult, fejlődött; de vajon változtak-e használatukkal kapcsolatos szokásaink? Ellenállunk már a kísértésnek, hogy ne csak “becsekkoljunk”, hanem komoly küzdelmet vívjunk a valós fizikai helyeket online megjelenítő virtuális polgármesterségekért? Fejlődtünk már annyit a mikroblogok használatában és vagyunk-e annyira gyakorlottak, hogy (a nyilvánvalóan valamelyik generációba besorolható…) mai fiataloknak és a tudatosság felé törekvő felhasználóknak rutinos példát mutathassunk? Az internet közös tartalomjegyzékének folyamatos bővítése még napi rutin, vagy már csak “bezzeg az én időmben még” – kezdetű mosolygós történet egykor értékes, ma már szinte feleslegesnek tűnő serénykedésünkről?
Ponthúzás után: a felvételi adatok és ami a számok mögött van
A felvételi pontszámok kihirdetése a felsőoktatási intézmények számára is eredményhirdetés: az elmúlt évek munkájával kapcsolatban az egyik legfontosabb visszacsatolás. A felvételizők többségétől eltérően az intézmények minden évben tesznek egy sajátos “felvételi” vizsgát. A felvettek számának időbeli alakulása, az előző évekhez képest történő változások trendje is azok közé az információk közé tartozik, amit a tényekre épülő fejlesztések megalapozásában is fel kell használnunk.